Te melyik mozit nézed?

Zsuzsa úgy érzi, boldogan műveli a kertet, este elégedett fáradtsággal heveredik el. Párja egészen mást mesél róla a barátainak és családjának. Állítja, Zsuzsa széthajtja magát, úgy menekül a család zsivaja és a kötelességek, főleg a házastársi kötelességek elől. Zsuzsa viszont zártkörű vetítésen terjeszti baráti és családi körben, férje naplopó. Állandó derékfájása, gyengélkedése, fokozott politikai érdeklődése és baráti kapcsolatainak intenzív ápolása, – főleg sörözések keretében–, végeredményben lustaság és léhaság. Zsuzsa állítja, a kertművelés folyamatos testedzés, jótékonyan átmozgatja minden tagját, minden izmát, a kert pedig gazdagítja tudását, élményeket szolgáltat, szellemi frissességét is fenntartja. Ha tehát forgatókönyveket írnának, bizony tökéletesen különböző filmek készülhetnének, még a főszereplők is mások lennének. Zsuzsa az egyik filmben megkeseredett mártír, aki a végkimerülésig hajt, keserűsége mérgezi környezetét, a másik filmben vidám, mozgékony, újdonságokra érzékeny asszony, akinek csupa öröm a napja. A férj az egyik filmben pohos, pöffeszkedő semmittevő, a másikban egy alakuló közéleti mozgalom reményteli alakja.

Néha bizony mindannyiunkat megrohanja az az érzés, hogy tökéletesen másképpen értelmezzük, meséljük, más keretben látjuk ugyanazt a helyzetet.

A „Melyik mozit nézed?”  kérdés akkor is aktuális, ha történetesen ugyanazt a filmet nézzük, egyszerre, együtt. Képes-e egy film egy pár számára közös családi modellt közvetíteni?  Ha ezt sikerül felderíteni, jöhet majd a kérdés, élhetők-e egyáltalán ezek a modellek.

Élhető modellt ad-e a család számára például a Reszkessetek betörők? Képtelenségnek tűnik folyamatos káoszban és küzdelemben élni. A felszín alatt megbúvó szeretet és feltétlen elköteleződés azonban más távlatot is nyithat: évszázados romantikus irodalmi örökséget fogalmaz újra ez a bohókás vígjáték. Valószínűleg két különböző modell érkezik meg. A nők inkább az erős kötődést, a férfiak az izgalmas családi káoszt látják irányadónak.

Más film: Egy merész férfi, aki párjával új vállalkozást készült indítani, a Ponyvaregényből idézte sorsuk iránymutató jelenetét: „Azt mondja a maffiafőnök a Bruce Willisnek, basszál a becsvágyra, csak fájdalmat okoz. Sosem segít. Tedd túl magad rajta.” Ha kicsit tovább nézzük a filmet, kiderül, az észosztó jelenetben messze nem a becsvágy járt a Bruce Willis által alakított bokszoló fejében. Egyáltalán nem becsvágyból üti ki ellenfelét, hanem mert így borítja a bundát, így nyerhet ő a fogadáson. Melyik mozit nézte a férfi és becsvágyó társa?

Másik film: Örök igazságként idézte egy kizsigerelt elvált férjnek jóbarátja a Good Will Hunting részletet. „Azt mondja a Robin Williams a Matt Demonnak, nem a te hibád. Tízszer is elmondja.” Mondhatná csak úgy saját kútfőből is a jóbarát: Figyelj, nem a te hibád, hogy gazembernek nevez a tízéves fiad, hanem az a förmedvény anyósod és az ádáz lánya vadítják ellened szegény kölyköt mindenféle hazugsággal. Sokkal meggyőzőbb azonban Robin Williams mint hiteles pszichológus idézése egy világsikerű filmből. Kinek hisz végül az elgyötört apa? Barátjának? A hiteles színésznek? Az általa alakított pszichológusnak, akinek az a Matt Demon írta forgatókönyvet, aki a rossz fiút alakítja, megkönnyebbül és jó útra tér?

Jóbarátja jót tesz a kizsigerelt elvált férjjel, mert olyan meggyőződést közvetít felé, amit hitelessé, hihetővé teszi, hogy hiteles embert idéz hiteles forrásból. Több igazoló pecséttel is ellátja a „Nem a te hibád!” állítást. Így a meggyőződés hitté erősödhet. A kizsigerelt elvált férj mély hittel mantrázza, nem az ő hibája, ha förmedvény anyósa és az ádáz exe még a gyerekek matektanárát is ellene vadítják.

Ezzel el is érkeztünk a lényeghez: azért érdemes ugyanazt a mozit nézni, mert van esély rá, hogy közös identitást ad, olyan meggyőződést, amit mindketten oszthatunk, beépíthetünk közös személyiségünkbe. Másfelől veszélyes is lehet ugyanazt a mozit nézni, mert ha nem ad közös identitást, akkor bizony könnyen pusztító hitvitákat eredményezhet, ahogy az a meggyőződések és hiedelemek különbözősége esetében oly könnyen megtörténhet.

A közös üzletbe fogó pár egyik tagja lelkesen ismételgette a „Basszál a becsvágyra!” szlogent, míg a másik kétségbeesetten igyekezett bizonygatni a jelenet belső humorát, miszerint Butch (Bruce Willis) éppenhogy nem becsvágyból ütötte ki ellenfelét, hanem azért, hogy saját hasznára fordítsa a fogadást, amit a főnök bundázott volna meg. Azért nem üttette ki magát, mert több pénzt nyert így, mint amennyit a bundával megkeresett volna. Más szóval: „baszott a becsvágyra”, mégis kiütötte ellenfelét, így paradox módon mégis kielégítette becsvágyát. Mégiscsak fontos az a becsvágy…

Csavaros helyzet, jó lenne megbeszélni. Jó eszköze a mozi a párkapcsolat gazdagításának, a közös identitás erősítésének, de csak akkor, ha megbizonyosodunk róla, ugyanazt a mozit néztük, amikor együtt voltunk moziban.

Egy mókás példa a „Drágán add az életed” által híres-hírhedtté tett „Helsinki szindróma”. Ezzel sokszor írjuk le a bántalmazás egy fontos körülményét. Amikor hivatkozunk rá, általában bólogatás a válasz: “tudom, tudom, valójában Stockholm”. Azt azonban elmossa a viccelődés, pontosan mit is írunk le a szindrómával. Pedig a filmbéli pszichológus jól számol be a jelenségről, ami oly sok párkapcsolatot terhel.

Épül a második Házaskunyhó

A képen a Bokrétaünnep. Bajoroszágban ezt következetesen megtartják, amint állnak a falak. András mesterrel onnan jött vissza hozzánk az ünnep, de főleg a jól végzett munka öröme, becsülete és megbecsülése.

Jó látni, amikor Peti fiunk vele dolgozik (a képen balra). A teraszon Ákos, ő gondoskodik a műveleti terület biztonságról és derűjéről. Így már érthető, hogy a legfőbb bajor ünnepi szokás elmaradt: sem András, sem Peti nem volt hajlandó pálinkát inni az ormon és a stampót a földre hajítani.

Mi kicsit félünk, hogy Andrást túlságosan hamar elcsábítják tőlünk mestermunkája miatt – nyilvánvalóan minden elismerést megérdemel.

Mire az idő kunyhóbarátra fordul és az erdőkert kizöldül, be is költözhet az első pár. 

Reméljük, a heti praxismunka mellett képesek leszünk a Házaskunyhó lakóiról is jól gondoskodni.

A perspektíva olyan szép, hogy megérdemel némi plusz ráfordítást…

Erdőkert a Házaskunyhó köré

Elérkeztünk az erdőkertünk telepítésének első évfordulójához. Ennek örömére készítettünk néhány rövid videót, amikben megosztjuk a kertépítés örömeit, élményeit, tapasztalatait.

Az anyagokat az egyszerűség kedvéért a youtube-ra töltöttük fel, egy lejátszási listába rendezve. A tervek szerint ezt folyamatosan bővítgetünk majd.

Mi jól mulattunk, hasonlókat kívánunk:

Élmény kalauz 6.0 – Összegzés

Az élmény és a trauma a kapcsolatok kötőanyaga. A közösen átélt traumáról ez könnyen belátható. Bajtársi viszonyt hoz létre, élethosszig tartó, néha generációkon átívelő köteléket. Ugyanez áll a valódi élményre, ha megfelel az alább felsorolt öt kritériumnak.

Az igazi élményt határozottan meg kell különböztetnünk a programtól, meglepetéstől, szórakozástól, ünnepléstől. Nem kell jól éreznünk magunkat, önmagában rövid, néhány másodperces/perces, idősíkját elsősorban a ráhangolódás és a lecsengetés adja.

Elemzés: az élmény a tudattalanban gyökerezik, ezért el kell vetni a felettesén kontrollját. Az élménynek úgy ágyazhatunk meg, hogy visszaszorítjuk a törvények, szokások, normák uralmát.

Vigyázat! A normák átmeneti elvetésében szorosan össze kell hangolódni, gondosan együtt kell működni.

Élmény kalauz 5.0 – κάθαρσις 

A pár egy elhagyott szovjet laktanyába szökött be. Egy szatyornyi könyvet osztottak szét a helyiségekben: Marx, Lenin és Sztálin műveit. Úgy intézték, hogy a biztonsági őr kezére kerüljenek, amikor még három könyv volt náluk. Rájuk hívta a rendőröket, de ők besétáltak az erdőbe. Ott várták meg az éjszakát.

Elemzés: a félelem okozta izgalom az élmény tartósítószere. Olyan testi-lelki állapotot hoz létre, amit leginkább katarzisnak (κάθαρσις) nevezhetünk. A trauma is nagyon hasonló állapotot hoz létre. Evolúciós értelmük, hogy minden mozzanatuk élethosszig beíródjon emlékezetünkbe.

Vigyázat! Az élmény ezen mozzanata szembe megy a törvényekkel, szokásokkal, normákkal. Patikamérlegen kell fontolnunk, sőt, grammolnunk. Annál jobb! Ezzel meghosszabbítjuk a ráhangolódást és a lecsengetést.