Önimádók

Örömmel jelentjük, hogy hosszú, de türelmes várakozás után megjelent Önimádók – Kezelési útmutató nárcisztikus személyiségzavarhoz című kötetünk bővített, átdolgozott kiadása 308 oldal terjedelemben.

A könyv kemény táblás, cérnafűzött, a színes borító alatt kötése hófehér és minden szövegtől mentes annak érdekében, hogy az érintettek diszkréten olvashassák. Úgy találtuk, a téma miatt ennek kiemelt jelentősége van.

A “Nárciszok közt” című ajándék hangoskönyv letöltéséhez szükséges jelszó az utolsó oldalon, a vonalkód felett található.

 

 

Legközelebbi workshopunk: Kamaszok

Helyszín: Szombathely, Semmelweis utca 47.

Időpont: 2018. június 30. 10:00

A kiscsoportos beszélgetések után egyéni vagy páros tanácsadási lehetőség is lesz.

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött: vedohaloacsaladert.hu 

A workshopokat és a tanácsadást a Védőháló a családokért program keretében a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete és az Alpokalja Nagycsaládos Egyesület szervezi.

Új életszakaszba léptünk

Párkapcsolatunk és terapeuta együttműködésünk első szakaszában, éppen húsz évvel ezelőtt, már felismertük, hogy egyénekkel reménytelen valós változást elérni élethelyzetükben. Rájöttünk, az egyéni identitás csak kitaláció, valójában közös identitás, még pontosabban közös identitások léteznek.

Párkapcsolatunk következő szakaszában szülőtársak lettünk, első gyerekünk tizenöt évvel ezelőtt született. Ekkor már felvállaltuk: a legkisebb egység, amelynél hatékonyak lehetünk, a család. Képviseletében többnyire először a szülőtársak jelennek meg, párkapcsolati vagy nevelési problémákkal.

A párkapcsolati gondok azonban jelentős részben visszavezethetők a szülőségre, arra, hogy a szülőtársak több gondot élnek meg gyerekeikkel kapcsolatban, mint amennyi örömet. A nevelési kudarcok jelentős részben a párkapcsolati széthangolódásra vezethetők vissza, a párkapcsolati együttműködés, összehangolódás pedig szülői mintázatokra alapul – ezért a problémák megoldása során szerepet kapnak a származási családok is.

Ma ott tartunk, hogy családjaink vannak. A négyüléses dinamikus rövidterápiára egyre kevesebb időnk jut, hiszen családi rendszerekkel foglalkozunk. Ahogy mi magunk is szembenézünk a következő életszakasszal, az üres fészekkel, úgy az egykor párkapcsolati kérdéssel hozzánk fordulók is átlépnek a szülőség életszakaszába, az anyósokból nagyszülők, a nagyszülőkből pedig idősek lesznek.

A családok sokszor vállalkozásuk szervezeti változásaival kapcsolatban hozzánk is fordulnak, így cégeink is vannak. Kicsik, nagyok, óriások. Egyesületekkel működünk együtt, nagycsaládosokkal, rászorulókról és idősekről gondoskodókkal.

Így lesznek egyre számosabbak családjaink, cégeink. Messze kerültünk attól, hogy kliensekkel vagy páciensekkel foglalkoznánk. Attól is, hogy terápiát vigyünk, terapeutának érezzük magunkat. Sokkal inkább: alkotó együttműködésben élünk, közösen dolgozunk.

Egykor azt tartottuk nyilván, hány esetünk van. A párt úgy jegyeztük meg, hogy felírtuk magunknak a hölgy és az úr keresztnevét. Például „Zelka és Miklós”. Két és fél ezernél már rájöttünk: hálózatot alkotnak. A mi kis falunkat. Elküldik egyik cégünktől a munkatársat alvásproblémákkal, s mi rálelünk egy gyerekkori bántalmazás fonalán a sokat szenvedett édesanyára.

Esetek helyett alkotó együttműködést adott nekünk a jósors, terapeuta-páciens viszony helyett szeretet alapú kapcsolatokat. Végtelen hálásak vagyunk ezért.

Családmodell – a család, mint modell

Az előadást Deákiban tartjuk (Szlovákia) Június 24-én, 14:30–kor

A család, mint modell a gondoskodás dimenziójában negyed milliárd éves. A dinoszauruszoknál már voltak olyan fajok, melyek védték tojásaikat, a fészekhagyó fiókákról (csibék-:)) pedig már gondoskodott a csoport (csorda:-)). A madaraknál már megfigyelhető a szülőtársak együttműködése a fiókák felnevelésében. Sőt, a kolóniában élő madaraknál már csoportos gondoskodás is megjelenik.

A homo sapiens hordáiban a különböző életszakaszokban más-más gondoskodásmód jelenik meg. Amint önálló mozgásra képes a gyerek, úgy jelenik meg körülötte a horda egyre több tagja a gondoskodás szerepkörében is. A rokoni alapon szerveződő gondoskodás egyre inkább területi (territoriális) alapra helyeződik.

Az találkozó keretében ezt a fogalmi hálót használva a család, mint modell működését és a párkapcsolatra épülő családmodell lehetőségeit vizsgáljuk. Különösen tekintettel kell lennünk arra, hogy evolúciós keretek között alig értelmezhető új kihívás az idősekről való gondoskodás.

Bízunk abban, hogy értő közönséggel együttműködve találunk biztató megoldásokat.

Éhesek vagyunk, mégis meghízunk

(A nyári táborok paradoxona)

Helyes a sok mozgásnak tulajdonítani, hogy a táborokban mindig éhesek a gyerekek.

Ezen kívül fontos még az ételt is okként kezelni.

A hiedelem szerint a sok éhes szájat ugyanis „kiadós” ételekkel lehet csak betömni. Szénhidráttal. A cukorrá bomló kenyér, krumpli, tészta egy ideig feldobja a vidám gyereksereget, azután azonban elkezdik kerülgetni a konyhát. Tízórait, uzsonnát, pótvacsorát kuncsorognak a termetes konyhásnéniktől, akik jó lelküktől elvarázsolva elöl hagynak még néhány veknit és egy csomag zsírt a tanároknak pót-pótvacsorára.

Közben a csoporthatás is felerősíti az éhséget, olyan gyerekek is tolakodnak a vályúnál, akik otthon finnyásak.

Másfél óránként lendül a vércukor-hinta. Farkaséhség után feldobott becukrozás.

Jön az ultimatív érv: a rendes ételt nem eszik meg. Teli a moslékos vödör borsós tokánnyal. Kicsit turkálták, aztán otthagyták. Ebéd előtt bezabálnak palacsintával, kukoricával, lángossal a strandon.

Bezáródik az ördögi kör.

Mondhatják a szülőtársak, otthon is ez van. A menzán is ez van. Éhesek vagyunk, mégis meghízunk.

Na, jól van.