Kérdés-válasz

A legjobb barátnőmnél egy autoimmun betegséget diagnosztizáltak tegnapelőtt tükrözéssel: Colitis ulcerosa, fekélyes vastagbél gyulladás a neve.
Ő nem hiszem, hogy ezzel megkeresné Önöket, de én szeretnék tájékozódni minél szélesebb körben, hogy támogathassam őt és tudom, hogy Önök jelentős tudással rendelkeznek ezen a fronton (is).
Mi a véleményük, hogy milyen úton haladjon? Az biztos, hogy egy kiváló dietetikusra szüksége van. Tudnak valakit esetleg ajánlani a környéken?
Köszönettel és üdvözlettel: Gabi

Kedves Gabi!
Azért fontos a konzultáció, mert legelőször egy formális logikai elemet kell megérteni. Az ÉS kapcsolatot. Azt, hogy két körülménynek egyszerre kell teljesülni. Például ahhoz, hogy beszélhessünk, Önnek hallania kell engem ÉS ugyanolyan fontos, hogy én is halljam Önt. Meg is kell győződnünk arról, hogy a beteg érti is az ÉS kapcsolatot. ÉS használni is tudja.
A legkiválóbb dietetikus, akit ismerünk, bizonyos Bieler, fent van a honlapunkon.
Már nagyon messzire költözött. Őt azért ajánlanánk, mert fontosabbnak tartja az ágynyugalmat. Azt mondja, gyulladás esetén ágynyugalom ÉS az, amit a beteg tényleg, valóban, igazából kíván. Fontos azonban, hogy zöldség vagy gyümölcs legyen, de keményítőt ne tartalmazzon. Esetleg csak szopogasson jégkockát.
Na, így indul a katasztrófa. A Baktayék szerint ágynyugalom, XY szerint ez és az a molekula, Z szerint csavarjon zöld kendőt a derekára. Úgyhogy akkor maradjunk mégis a mágneses borostyán nyakláncnál…
Azért fontos a konzultáció, mert stratégiáról döntünk, nem pedig arról, sötét legyen a borostyán, vagy jó a világos is…
Itt nem jön be, hogy az egyik hang a tömegből szól valami okosat, azt is csináljuk. A lóbalzsam mellett.
A rendszer így néz ki: az Ön legjobb barátnőjét megtámadta a saját immunrendszere. Egyik lehetőség az immunrendszer kikapcsolása, hogy ne bántsa szegényt. Például szervek kilökődését így akadályozzák meg. Csíramentes környezet, sátor, étel. Jó megoldás, mert van ágynyugalom.A másik, megnézni, mit is támad az immunrendszer. És mitől vadult be. Foodtest. Guseo András.
Az Ön legjobb barátnője tehát elkezd futkosni, mint a sebesvalagú csibe (ez a fordulat inkább egy jól felépített konzultációba fér bele), lőttek az ágynyugalomnak. ÉS akkor mi van?
Szóval mi, a rendszerszemléletű evolúciós pszichológia hívei, úgy gondoljuk, egy mellesleg odavetett kérdésre most éppen alapos választ adtunk. Erre jön Ágnes barátunk bölcsessége: ennél olcsóbban is össze lehet veszni.
Úgyhogy maradjunk abban: ágynyugalom. ÉS még valami.
Üdvözlettel Zelka nevében is: Miklós


Nagy szerelem hatására gyorsan házasodtunk a férjemmel. Nagyon jó volt együtt. Megesett, hogy odaégett az ebéd, úgy elragadott minket a hév, de az is előfordult, hogy a liftből fordultunk vissza reggel, aztán mindketten beteget jelentettünk a munkahelyünkön. Néhány hónapja megbeszéltük, hogy ideje egy kisbabával gazdagítani az életünket. Érthetetlen számomra, de azóta valahogy kevesebb kedvem van az összebújáshoz. Megváltozott a férjem szaga, és ez nagyon zavar. Nem tudom hogyan mondjam meg neki, mert ápolt és tiszta ember, és nem akarom megbántani sem.
Villő, Kiskunhalas

Kedves Villő!
A tudomány mai állása szerint nagy összegben le merem fogadni, hogy Ön fogamzágátlót szedett, amikor megismerkedett a férjével, és egészen addig ily módon védekeztek, amíg el nem határozták, hogy babát szeretnének.
A fogamzásgátló olyasféle hormonális változásokat idéz elő, mint a terhesség. Márpedig a törzsfejlődés úgy hozta, hogy a terhes asszonynak mások az igényei, mint a párját keresőnek. A családi környezetre, régi, megszokott otthonára vágyik, annak illatait keresi. A párkereső nő viszont az olyan férfiak társaságát részesíti előnyben, akiknek immunrendszere, így szaga is a lehető legnagyobb mértékben különbözik a sajátjától. Ez egyébként igen kedvező az utód szempontjából.
Ön úgy ismerkedett meg a férjével, hogy inkább a terhes állapotához illeszkedő szagokat részesítette előnyben, ennek alapján választotta leendő férjét. Most, amikor visszaállt hormonrendszere, túlságosan családiasnak érzi férje illatát, mert a fogamzágátlóval kicsit becsapta a természetet. Márpedig családtagjainkhoz természetünktől fogva nem vonzódunk szexuálisan.
Javaslatom: amennyire csak lehet, nyomják el a férje illatát, és ha igazam van, amint teherbe esik, újra sokat jár majd üresben a liftjük. Szülés után megint gondot okozhat ez a jelenség, ezért jó, ha a szenvedélyes terhesség idején férje valami olyan markáns illatszert használ, amivel később áthidalhatja a problémát. Így ismét becsaphatják a természetet, hiszen kulcsingerré tesznek egy olyan illatot, ami később bármikor rendelkezésükre áll.
Baktay Miklós


Egyelőre úgy lakunk, hogy anyósommal együtt kell használnunk a konyhát. Én otthon vagyok a két gyerekkel, ő pedig már nyugdíjas. Abban sikerült megegyeznünk, hogy külön főzünk, mert nagyon más az ízlésünk. Mégis, amikor egyszerre dolgozunk, állandóan beleszól abba, hogy mit és hogyan csináljak. Már próbáltam azt, hogy tízig számolok, azt is próbáltam, hogy “igen, anyuka.” aztán másként csinálom, meg azt is, hogy magyarázgatok neki az egészséges táplálkozásról. Ő mindig azt mondja: “ezt így szokás”. Már nagyon nehezen bírom a helyzetet, pedig szeretem a férjemet és a gyerekeket, de néha legszívesebben világgá mennék.
M. Mihályné, Kazincbarcika

Kedves Asszonyom!
Van a tízig számolásnak egy hatékonyabb változata. Mielőtt hirtelen válaszolna, forgassa meg a szájában a szavakat és képzelje el, mi lenne azután, ha kimondaná őket. Kicsit akár be is hunyhatja a szemét, és néhány másodpercet előreugorhat az időben, oda, ahol már elhangzott a válasz, azt anyósa meghallotta és az egészből helyzet kerekedett. Egyszóval: nézze meg képzeletben, mi lesz azután? Ha ezt az azután-t elfogadhatónak gondolja szerettei, férje, gyerekei számára is, akkor mondja ki, ami a nyelvén van. Ha azonban úgy érzi, hogy a reakció nem áll arányban a kimondás nyereségével, akkor inkább gondoljon ki valami más feleletet. Ha jól begyakorolja ezt a “mi lesz azután?” trükköt, más helyzetekben is hasznát látja.
Meg is lehet fordítani a “mi lesz azután” kérdését. Engem például egyszer egy autós társ fenyegetett meg, hogy lerúgja a fejemet, ha nem fordulok meg gyorsabban. Azt kérdeztem tőle: “gyorsabban fogok-e azután fordulni, hogy ő lerúgta a fejeme?”. Némi szitkozódás után úgy döntött, mégis inkább megvárja amíg végrehajtom a manővert.
Baktay Miklós


A barátnőm válófélben van. A pszichológus azt mondta nekik, jobb, ha elválnak, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Ha nem most, akkor néhány év múlva úgyis külön mennének. Megijedtem, mert úgy érzem, mi is sokban hasonlítunk egymásra a férjemmel. Például a csökönyösségünk.
H. Szilvia, Dunakeszi

Kedves Szilvia!
Az Önök házasságának szempontjából a személyiségük hasonlóságánál vagy különbözőségénél sokkal fontosabb, hogy milyen érintkezési pontok vannak az életükben. Minél több területen és minél több alkalommal tudnak együttműködni, annál több szállal kötődnek egymáshoz. Így bőven adódik alkalmunk arra is, hogy többes szám első személyben beszéljenek, gondolkodjanak és érezzenek saját magukról: “Mi így szoktuk.”, “Mi így szeretjük.”, “Nekünk ez fontos.”. A közös identitás és az összetartozás érzése természetesen erősíthető is.
A kérdése némi elbizonytalanodást jelez, erre érdemes odafigyelni! Ahogy könnyebb, gyorsabb és fájdalom-mentesebb a fogorvosnak egy pici lyukat kijavítani, mint egy nagyot, úgy a pszichológussal dolgozva is hamarabb és egyszerűbben érhet el eredményt, ha idejében felkeresi.
Az Önökéhez hasonló helyzetben levő párok esetén elsősorban az együtt átélt szép élmények, sikeres pillanatok, jó megoldások újraélésére összpontosítok. Emellett természetesen feltárjuk közös, akár rejtett erőforrásaikat, majd egy olyan jövőkép kidolgozására koncentrálunk, amely mindegyikük számára elég örömet ígér.
Baktay Miklós


A barátnőmet tizenöt évi házasság után egyik hétről a másikra elhagyta a férje. Pedig sok nehéz évük volt, rengeteget küzdöttek együtt. Aztán amikor a férj egyik projektjével hirtelen befutott, jó nevet szerzett a szakmájában és végre megszűntek az egzisztenciális gondjaik. Erre csapot papot otthagyott. Ráadásul egy olyan nőhöz ment el, amilyen típust korábban semmire sem becsült! Most vele él az új belvárosi lakásában, a barátnőm meg egyedül sírdogál Zuglóban. Pedig szerették és becsülték egymást! Mi történhetett? Mit keres egy érett felnőtt férfi egy huszonkét éves modell mellett?
Liza, Budapest

Kedves Liza!
A történetben férj hirtelen sikerét érzem fontos tényezőnek.
A párkapcsolat szempontjából fontos különbség a sikerességben, hogy a férfinak karrierje lassan, kitartó munkával épül-e, vagy sztárként robban be a siker világába.
A módszeres küzdelem folyamatában nőnek és férfinak közös azonosságtudata, közös identitása alakul ki, együtt dolgozzák fel a sikert. Ilyenkor a küzdelem, és az elért eredmény egyaránt összetartó erő.
A hirtelen sikerből azonban általában kimarad a női partner.
Ez történt a barátnőjével, és ez történik gyakran más kapcsolatokban is: a felröppenő csillag rendszerint maga mögött hagyja régi párját, és saját, új szférájából választ egyet. Ez esetben az új közös identitás maga a siker: te villasztár, én énekesnő. Az értékrend átformálódik, ahogy az identitás is nagyot változik.
A párkereső fiatal nők szemében természetesen mindenképpen nagy értéket jelent egy sikeres férfi, akár módszeres munkával, karrierrel jutott magasra, akár hirtelen lett sztár. Ennek megfelelően igyekeznek is megszerezni, amire a felnőtt énfejlődés két szakaszában van különös esélyük: a negyvenes évek életközepi válsága idején, és a hatvanas évek kezdődő öregkorában.
Dr. Baktay Zelka


Nagyon összevesztem a férjemmel, mert elmondtam neki, milyen kínosan érzem magam, amikor a nyírségi rokonai megérkeznek és rögtön ölelgetnek, puszilgatnak. Én magam sem értem magam, mert alapjában jól elbeszélgetünk és ettől eltekintve örülni szoktam, ha meglátogatnak bennünket.
Vajon mitől lettem olyan hűvös és távolságtartó, mint az angolok, meg a svédek? Igaza van a férjemnek, hogy szégyellnem kell magam?
Gabi, Budapest

Kedves Gabi!
Ha vidéki rokonok jönnek, néha mulatunk, néha bosszankodunk a sok ölelésen, váll lapogatáson, puszilgatáson. Olyan emberek érkeznek, akik szívesen kerülnek közel egymáshoz. Pedig amúgy jobban távolságot tartanak, jóval nagyobb az életterük.
A nagyváros lakói úgy védekeznek a nagyobb népsűrűség ellen, hogy jobban óvják személyes terüket. Lakásukba nehezebben engednek be bárkit is, közterületen pedig mintha láthatatlan burok venné körül őket. Alig több egy karnyújtásnyinál, de ha valaki azon belülre akart kerülni, akkor vagy engedélyt kell rá kérnie, vagy valami komoly okot felmutatnia. Amúgy agresszió a túlzott közelség.
A nagyvárosban azért sokkal hosszabbak a sorok, mert a sorban állók távolabb maradnak egymástól. Ha pedig a tömött buszon közelebb kényszerülnek egymáshoz, mint burkuk engedné, bizony zaklatottá válnak.
Csak hasonlat ugyan a burok, de mégis úgy viselkedik, mintha valóban levegővel töltött ballon lenne: ahol összenyomják, ott taszítani kezd.
Mondhatnánk: ezt szoktuk meg. Így is van. Csak arra ügyeljünk, hogy otthon, belépve az ajtón, hagyjuk a fogason láthatatlan burkunkat. Mert nagyon fontos az érintés. Még egy kisállat rendszeres simogatása is kimutathatóan meghosszabbítja a magányos emberek életét. Mennyivel többet ér ennél az emberi érintés. Tanuljunk a jó kedélyű vidéki rokonoktól. Emlékezzünk arra, hogy minden városi család vidéki származású!
Baktay Miklós


Már megint egyedül maradtam, jó fél éve nincs senkim. Mindig ez van, és amikor végre sikerül bepasiznom, akkor meg hárman is nyomulnak egyszerre. Miért van az, hogy vagy négyen, vagy senki?
Juli, Szolnok

Kedves Juli!
A helyzet kulcsa a kisugárzás. Aki magányos és letört, annak kevesen keresik a társaságát, inkább csak sajnálatból fordulnak felé. A szerelem, a siker viszont kivirít. A többiek öntudatlanul is észreveszik, hogy a boldog, helyzetével elégedett ember délcegen tartja magát, derűsen, nyugodtan néz a másikra, nyíltan fordul oda a többiekhez. Gesztusai, arckifejezése, tekintete magabiztosságot sugároznak. Ráadásul maga a tény, hogy valaki boldog egy kapcsolatban, mutatja a kapcsolatra és a boldogságra való alkalmasságát egyaránt: “kipróbált, bevált”.
A magát elhagyatottnak érző ember – bármennyire is igyekszik leplezni helyzetét – valahogy elhanyagolja magát is. Lehet, hogy eljár fodrászhoz, tökéletes a sminkje és makulátlan a ruhája, mégis hiányzik lényéből a harmónia. Talán az öltözete nem az alkalomhoz illő, vagy épp a hajviseletével lő túl a célon.
Ami a viselkedést illeti, a boldog párkapcsolatban élők egyrészt kihívást jelentenek, másrészt a velük kezdeményezetett kapcsolatnak nincs olyan komolyan elkötelező értéke, mint az egyedülállók esetében. Az ismeretség kezdetén általában apránként mutatjuk meg magunkat, és megijeszt, ha a másik túlságosan feltárulkozik. Ilyenkor úgy érezzük, ajtóstól ront a házba. Márpedig az, aki nagyon unja már a magányt, igyekszik mihamarabb meggyőzni a potenciális partnert, hogy őt és csak őt válassza. Ennek nagy taszító ereje van.
Ha tehát éppen nincs partnere, akkor a lehetséges jelölt felbukkanásakor – ahelyett, hogy a magányos éjszakáira gondolna -, idézzen fel minél több olyan helyzetet, élményt, pillanatot, amikor boldog kapcsolatban élt vagy elégedett és sikeres volt. Hagyja, hogy kiegyenesedjen a dereka, fény gyúljon a szemében; engedje, hogy gesztusai nyíltak, nyugodtak legyenek. Aztán már úgyis minden jön magától.
Baktay Miklós


Amikor elváltam a férjemtől, egészen biztos voltam benne, hogy az életem végre szebb és jobb lesz! Az örökös félrelépései miatt már végképp padlón voltam. Mostanában mégis rosszabbul érzem magam, mint akkor. Mintha én lennék a legmagányosabb ember a világon.
Hét közben még megjárja. Vezető szerkesztői beosztásban dolgozom, így rettentően be vagyok fogva és nagyon sokat kell túlóráznom. Ezt szeretem. Nemcsak a munka érdekes, de megvan az az érzésem is, hogy szükség van rám – és közben legalább nem kell máson gondolkodnom.
De a hétvége maga a horror! Szombaton és vasárnap igyekszem minél tovább az ágyban maradni, mert fogalmam sincs, mit kezdjek a szabadidőmmel. Sajnos mindössze egyetlen igaz barátnőm van meg néhány ismerős, de ők mind családosak. Ha velük vagyok, amolyan ötödik keréknek érzem magam. Tehát marad az egyedüllét. De persze egyáltalán nem jó így. Hogyan változtathatnék ezen a siralmas helyzeten?
Lívia, Budapest

Kedves Lívia!
Esetében leginkább az gondolkodtat el, hogy az Önhöz hasonló magas pozícióban lévő emberek ritkán írnak olvasói levelet, inkább elmennek pszichológushoz. Mint vezető, Ön nagyon jól tudja, mennyi információ szükséges egy-egy helyzet lelkiismeretes áttekintéséhez.
Mármost, mivel az Önhöz hasonló magas pozícióban lévő emberek elmennek pszichológushoz, velük van tele a hétvégém. Tulajdonképpen hivatásos beszélgetőpartnerük vagyok.
Közülük Andival dolgoztunk eddig a legeredményesebben azon, hogy új párkapcsolata legyen. Úgy képzeltük el a párkeresést, mint egy munkahelyi feladatot. Mivel Andi gabonával kereskedett nagyban, sokkal nehezebb dolga volt, mint Önnek. Hiszen Ön szerkesztőként egy sor olyan helyzetet teremthet, amiben használhatja szakmai tudását. Felfoghatja úgy potenciális partnerét, mint interjúalanyt, vagy mint egy téma előkészítéséhez szükséges informátort.
Így lassacskán el fogja hinni magának, hogy sokféle párkapcsolat létezik, a férfiak egy része valóban olyan, mint volt férje, de vannak családszeretők is, éppen olyanok, akik miatt ötödik keréknek érzi magát.
Andi úgy oldotta meg a dolgot, hogy elégedetlenkedni kezdett az ügyvédjével. Addig-addig keresett másikat, míg talált magának egy rendes barátot.
Baktay Miklós


Nagyon rosszul élünk a férjemmel, soha nem tudom mikor jön haza, ő napközben nem hív engem, ha pedig rátelefonálok, leordít, hogy miért zavarom. Esténként rengeteget iszik, gyakran durva velem, kiabál, mindennek elmond, megver, megaláz. Ha azt mondom váljunk el, öngyilkossággal is fenyegetőzik. Tavaly részegen felakasztotta magát, de megmentették. Rajtam ki segít? Mi akar még elvenni tőlem? Nagyon el vagyok keseredve, nem tudom, van-e kiút. Amúgy a válás sem segítene, mert egy lakásban maradnánk.
P. Vera, Szentes

Kedves Vera!
A feleségbántalmazás bűncselekmény, mégis sokan és évekig szenvednek tőle hasonló okokból, mint Ön is. Félelem, bűntudat, megalázottság, fájdalom, reménykedés aztán újabb csalódás – ezek a mindennapi vendégei. Higgye el, jobb, több jár Önnek! Az alkoholos befolyásoltság sem mentség, ha kijózanodva megbánja is tettét a férfi, a következő részegség legtöbbször ugyanoda vezet. Ahelyett, hogy az öngyilkossággal fenyegetőzés terhét venné magára, inkább azt tartsa szem előtt, hogy komoly veszélynek teszi ki saját magát, ha továbbra is férjével egy fedél alatt marad. Azt javaslom – bármily ijesztő is az egyedüllét és az újrakezdés: lépjen! Ön egészséges felnőtt nő, képes gondoskodni saját magáról, meg tudja keresni a kenyerét. Lehet, hogy anyagilag valamivel nehezebben, szűkösebben, de kék foltok nélkül és emelt fővel élhet, ha elköltözik, és saját, önálló életet kezd. A váltásnál bizonyára a gyerekei is Ön mellé állnak majd, és arra csak így van esélye, hogy valódi társra találjon.
Dr. Baktay Zelka


Állami gondozott voltam, 11 éves koromban végre egy jó családhoz kerültem. Nagyon megszerettem őket, látszólag ők is engem. 16 évig boldogan éltünk együtt. Egy este aztán kihallgattam őket és nagyon negatív dolgokat mondtak rólam. Hamarosan elköltöztem tőlük, de azóta sem találom a helyemet. Vagy olyan fiúkkal találkoztam, akik tetszettek nekem, vagy fordítva. Tudna nekem segíteni?
Árvácska

Kedves Árvácska!
Esete Zitára emlékeztet. Ő egy SMS-t olvasott el, ami nem neki szólt.
Egyetlen közlésre építeni az életünket – ez régi drámák forgatókönyve. Olvassa csak el az Othellót vagy a Lear királyt. A “Hiszem, ha látom.” mondáshoz oda kellene tenni: .és ha hallom, ha fogom, ha szagolom, ha ízlelem! Lehet, hogy az a kihallgatott beszélgetés is olyan környezetben hangzott el, ami miatt felesleges volt mindent felforgatnia.
Lehet, hogy a fiúkat is egyetlen mozzanat alapján ítéli meg? Tetszik nem tetszem – nem tetszik – tetszem. Pedig sok átmenet létezik a szörnyeteg és a fehér lovon érkező herceg között. Soroljon végig legalább tíz szempontot, mielőtt ítélkezik. Lehet, hogy a fiúk ruhája és haja is fontos, lehet, hogy bizonyos fényben másnak tűnnek, lehet, hogy egyébként remek a mozgása annak, aki most éppen biceg, mert kifordult a bokája.
Tudja, mindig a szomszéd füve zöldebb! Nézze meg a fiúkat egy barátnője szemével! Vagy képzelje el, hogy Ön lenne a menedzsere valamelyik srácnak, aki közeledne Önhöz. Mit hozna ki belőle? Melyek azok a tulajdonságai, amikre építhet?
Baktay Miklós


Hat hónapja elvesztettem a férjemet, és egyedül maradtam egy éves kisfiunkkal. Sokszor rám tör az elkeseredettség és a sírás. Ilyenkor igyekszem elbújni Miska elől, de ez nem mindig sikerül. Ez még jobban elkeserít, mert a fiam nemcsak az apját vesztette el, de rendes, kiegyensúlyozott anyja sincs.
Lívia, Sopron

Kedves Lívia!
Nem véletlen, hogy a gyászév egy teljes évet jelent: a gyászolónak ennyi idő alatt van lehetősége a megváltozott élethelyzetben végigélni egy teljes ciklust, valamennyi ünneppel, évfordulóval és jellemző eseménnyel. Ha elkeseredett, ha sír, ha dühös, ha szomorú, az mind hozzátartozik a veszteség feldolgozásához – ne titkolja ezt gyermeke előtt, sőt, inkább az ő szintjén avassa be az Önben zajló érzelmekbe. Történetéről Mariann jut eszembe, aki férje elvesztése után, a gyászmunka részeként tudatosan arra törekedett, hogy közös gyermeküknek minél több emléke legyen később az édesapjáról. Ez elsőre talán lehetetlennek tűnik, hiszen a férfi kisfiú születése után néhány héttel halt meg, Mariann mégis nagyszerű megoldást talált: eltett néhány fontosabb tárgyat a férjétől, kitett néhány jól sikerült képet a lakás különböző részeire, és a kisfiával rendszeresen beszélgetett Apuról. Mesélt neki, felidézett szép emlékeket, lefestett a kisfiú előtt közös élményeket. Amikor elszomorodott, sírdogált kicsit – szóval az érzéseit is vállalta a gyerek előtt, de nagyon figyelt, hogy mindig beszéljen is róluk. A kisfiú végig kiegyensúlyozottan, szépen fejlődött, kedves, érzelemgazdag, nyitott fiú lett belőle, és annyira “ismerte” édesapját, hogy minden fontos dologról tudta, hogyan viszonyulna ő hozzá, mit mondana, mit gondolna róla. Mariannak könnyebb volt így a gyász, kisfia pedig úgy cseperedett, hogy közben édesapja is része volt életének. Egy megmagyarázhatatlanul viselkedő anya helyett két szülőt nyert ezzel.
Kívánom, hogy Önnek is sikerüljön megtalálni a saját jó megoldását.
Dr. Baktay Zelka


Az élettársammal öt éve élünk együtt, három éves a kislányunk. Nemrég tudtam meg, hogy a terhességem alatt Laci viszonyt folytatott egy kolléganőjével, akivel egymás “lelki társai lettek”. A kapcsolatnak állítólag vége lett, de az élettársam pénzt adott kölcsön ennek a nőnek, és azzal az ürüggyel járt hozzá hetente, hogy a pénzünket hozza vissza. Sokáig elmaradt, de a pénz sehol. Szóvá tettem, erre elköltözött, de időnként visszajön, olyankor sokkal többet beszélgetünk, mint azelőtt. Testileg viszont nem közelít hozzám. A gyerek is hiányolja. Ez is a legfőbb kérdésem, hogy mit mondjak neki, hogy minél kevésbé viselje meg az egész?
Köszönöm! K. Melinda, Szeged

Kedves Melinda!
Egy hároméves gyerek már nagyon jó “antennákkal” rendelkezik, képes érzékelni a családi hangulatot, a szülei közötti helyzetet, az érzelmi állapotokat. Emiatt a különválást akkor viseli legjobban, ha Önök jól viselik azt – kiváltképp vonatkozik ez Önre, hiszen a kislány Önnel tölti ideje nagy részét. Ön nehéz helyzetben van, mert miközben egy veszteséget próbál feldolgozni, ami önmagában is nagy feladat, még elég jó anyaként is kell működnie, kislányának stabilitást, állandóságot biztosítania. Jó, ha sokat beszélgetnek, mind a kislánnyal, mind az élettársával. Azért fontos, hogy a jövőben (akár együtt, akár külön élve) képesek legyenek együttműködésre, mert szülőként továbbra is egy párt alkotnak: életük végéig mindketten szülei maradnak a kislányuknak. Hogy ez valóban működjön, ahhoz szükséges minél jobban megérteniük egymás érzelmeit, szempontjait, motivációit. Ha kettesben meg tudják teremteni egy nyugodt és őszinte beszélgetés kereteit, éppen ezen az úton indulnak el. Ha egyedül nehéz volna, keressenek személyes segítséget: hosszú távon biztosan megéri, ha idejében lépnek.
Dr. Baktay Zelka


4 éve élek együtt párommal, ebből 2 éve házasságban, az év elején elkezdtünk építkezni, és az amúgy is depresszióra hajlamos párom a nehézségek elől való menekülésképpen engedett egy másik nő két éve tartó “nyomulásának”. Fél éve nem tudja eldönteni, hogy melyikünkkel szeretne boldog lenni, hol nála van, hol a közös otthonunkban. Én mindezt elviselem, mert nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni, és mert tisztában vagyok vele, hogy egy depressziós ember nem tud megfelelő döntéseket hozni. Így amíg azt mondja, szeret, addig nem tudom elhagyni. Egy hónapja azonban kiderült, hogy állapotos vagyok. Eddig azt mondta ő is szeretne babát, de amióta kiderült, hogy tényleg útban van megváltozott az álláspontja. Azt mondja, csak a baba miatt van velem, és éppen akkor akart elhagyni, amikor bejelentettem. Én nagyon szeretném ezt a babát, Ő azonban zsarolásnak tekinti, és azt akarja, hogy vetessem el, hogy tisztán tudjon dönteni köztem, és a másik nő között. Én mondtam, hogy akkor is szeretném megtartani, ha egyedül kell felnevelnem, de ebbe nem akar belegyezni. Nem tudom, mit tegyek, mindkettőjüket szeretném. Melyik a kisebbik rossz?

Kedves Kismama!
A döntés felelőssége egyedül az Öné! Bár talán könnyebb lenne, a magzata megtartására vagy elvetetésére vonatkozó elhatározást nem ruházhatja senki másra. Még a pszichológusra sem. Ha úgy érzi, hogy már szereti a hasában lévő kisbabát, és lát rá némi esélyt, hogy egyedül is képes felnevelni, akkor tartsa meg, és örüljön neki. Ha nem így van, forduljon mihamarabb orvoshoz. Ha veszélyhelyzetben választani kell az anya és a magzat között, általában az anya életét mentik előbb. Abortusz esetén azonban számoljon azzal, hogy a babáját el kell gyászolnia. Ez fájdalmas és időigényes lelki munka, érdemes hozzá segítséget kérnie.
Dr. Baktay Zelka


Öt éve élek együtt Istvánnal. Amikor megismerkedtünk már egy éve elhagyta a feleségét és már kialakult az a szokás, hogy Isti fia pénteken nála alszik, de én voltam az első tartós kapcsolata.
Isti most 13 éves és egyre nehezebb vele. Apját isteníti, velem viszont néha elviselhetetlenül undok. Ráadásul kiszámíthatatlan, mert máskor nagyon kedves is tud lenni.
Most olyan a munkánk, hogy gyakorlatilag csak hétvégén tudunk együtt lenni Istvánnal, a két napra pedig egyre inkább rányomja a bélyegét az első.
Megoldás a közös gyerek?
Köszönettel: Stefi

Kedves Stefi!
Kezdjük a közepén!
Érdemes jobban kezükbe venni a sorsukat, mert olyan munka mellett, ami ennyire kevés érintkezési felületet biztosít, jön a rendőr-jelenség és előbb-utóbb munkatársat választanak élettársnak.
Isti kamaszodik, ezért Önt egyre inkább nőnek tekinti, már csak azért is, mert esetében az anya szerep már foglalt, sőt, saját anyja is az Ön nőiességére irányítja a figyelmet. Önre a legjobb esetben azt mondja, “feltűnt egy nő a láthatáron”, de ennél valószínűleg cifrábbakat. Isti más lányokkal is keresi a hangot, hát még azzal, akit istenített apja választott. Ha apa az isten, Ön az istennő, csakhogy éppen emiatt dühítően elérhetetlen az ő számára, pedig kézzel(!)fogható(!) közelségben van.
Igen, a közös gyerek megoldás, ám akkor igazi, ha István is mélyrehatóan változtat az életén, mert ha kezdettől vasárnapi apuka lesz, akkor előbb utóbb igazi vasárnapi apukává válik.
Menetrend: kevesebb munka (akár áldozatok árán is), női szerepváltás (Istit is megnyugtatja),  családi szerepek átalakítása.
Sok sikert:
Baktay Miklós


Az egyik legjobb barátnőm nagyon nehéz helyzetbe került. Terhes lett, de a kisbabát nem tudja vállalni. A barátja elhagyta, amikor kiderült a terhesség, és anyagi lehetőségei is alig vannak (nemrég érettségizett, szeretne továbbtanulni, nincs állása,  ráadásul nemrég vesztette el az édesapját, aki eddig támogatta). Arra gondoltam, hogy szívesen örökbe fogadnám a kisbabát. Én idősebb vagyok nála. Már befejeztem a tanulást, stabil állásom és jó fizetésem van. Néhány éve volt egy vetélésem, így személyesen is fontos nekem, hogy ez a kisbaba megszülethessen. Mit gondol, fel merjem ajánlani a barátnőmnek, hogy örökbe fogadom a babáját?
U. Pálma, Szigetvár

Kedves Pálma!
A válasz egyértelműen igen. Olyan megoldást javasol, ami az adott körülmények között mindenkinek a lehető legjobb – Önnek is hiszen úgy tűnik máris szereti azt a kisbabát, akit a barátnője a szíve alatt hord. Ha így vállalja a kicsi kihordását és világra hozatalát, azzal őt egy újabb traumától és veszteségtől óvja meg, a babának pedig nemcsak a jövője biztosított, de az a lehetőség is, hogy felnevelkedése során kapcsolata maradjon a vér szerinti édesanyjával. Készüljön fel rá viszont, hogy ez a racionálisan kiváló megoldás érzelmileg időnként nehéz lesz. Annak érdekében, hogy megmaradhasson a jó kapcsolatuk, és mindannyiuk számára pozitív legyen az út, amelyen most esetleg elindulnak, határozottan javaslom, hogy vegyék igénybe egy szakember segítségét. Egyaránt vonatkozik ez a döntés meghozatalára, a várandósság végigkísérésére, a szülésre való felkészülésre és az örökbefogadási folyamatra. Ezeknél a szakaszoknál feltétlenül konzultáljanak olyan pszichológussal, akiben mindketten megbíznak, de persze az volna az ideális, ha folyamatosan kapcsolatot tartanának egy családpszichológiában jártas szakemberrel. Kívánom, hogy legyen sok ereje és szeretete a döntése megvalósításához!
Dr. Baktay Zelka


Két éve szeretnénk gyereket. Feleségemnek egy éve volt egy fájdalmas műtéte (petevezeték átfújás) azóta csak óvszerrel hajlandó szeretkezni, újra bulikba jár és nagyon félek, hogy elvesztem. Én magam is voltam megalázó vizsgálatokon, ezért azt gondolom, ha eddig kitartottunk, akkor most, hogy kiderült, minden rendben, érdemes lenne végigcsinálni. Még mindig szeretem. Szép nagy házunk van, szörnyű, ahogy ődöngünk benne…
Tibi

Kedves Tibi!
Jól érzi, hogy ördögi körbe kerültek. Felesége a szexhez köti a gyereket, Önhöz a szexet és mivel felségét kudarc és fájdalom érte, Önön csattan az ostor.
Most azon igyekszik a felesége, hogy újra építse szexuális viselkedését, és bizony van esély rá, hogy mással felszabadultabban tud együtt lenni, ezért valóban elhagyja Önt.
Ez annyira természetes reakció, hogy komoly morális védőgátakat építettek be ellene. A “jóban rosszban” kitételt többek között ezért tartalmazza a házassági eskü.
A morális védőgátnak pedig az a funkciója, hogy megóvjon a herdálástól: felesége elherdálja az eddigi erőfeszítéseket, a nagy időbefektetést, az anyagi ráfordításokat és az érzelmi energiát, ha egyszerűen kilép a helyzetből.
Ugyanakkor az óvszer arra utal, hogy Önnel is hajlandó újra építeni kapcsolatát.
Azt javaslom, egy kicsit “planírozzanak”, mielőtt újra építkezni kezdenek. Érdemes megállapodniuk, hogy például egy hónapig elkerülik egymást a házban. Úgy intézik, hogy ne lássák egymást, ne találkozzanak, csak sms-ben érintkezzenek.
Remélem, előbb-utóbb vígjátékba torkollik a mostani helyzet, ami attól drámai, hogy mindkettőjüknek mélyen igaza van.
Azt is értem, hogy az Ön férfiasságát is érte kudarc, ha másért nem, a megalázó spermavizsgálatok miatt, ezért javaslom, kezdjen flörtölni egy olyan lánnyal, akitől férfiúi önbizalmának helyreállítását várhatja.
Sok sikert! Baktay Miklós


Kedves Doktornő!
A szüleim házassága megromlott. Az édesapám könnyen ingerült és dühös lesz, ami néha félelmetes. Keményen dolgozik, este mire hazaér, megissza a mennyiségét, ami kellemetlen helyzeteket teremt. Sokszor külön alszanak és veszekednek az édesanyámmal. Édesanyám ultimátumot ajánlott vagy abbahagyja az ivást, vagy váljanak el. Az édesapám dühbe gurult és megfenyegette az édesanyámat, mert szerinte mindent ő teremtett meg, mindenki mindent neki köszönhet. Hogy segíthetnénk? Előre is köszönöm:
Viki

Kedves Viki!
Egy évtizedekre visszatekintő házasság sok értéket hordoz – és minden bizonnyal problémákat, megoldatlan konfliktusokat, feszültségeket is magában rejt. Amíg van esély a kapcsolat helyreállítására, érdemes időt és energiát szánni rá.
A legutóbb Feri és Szilvi jöttek hozzánk hasonlóan nehéz helyzetben. Ők már egy éve külön szobában aludtak, de maguk sem tudták, pontosan hogyan alakult ki ez a helyzet. Csak később sikerült rekonstruálni, hogy Feri egyik veszekedésükkor megsértődött, kivonult a hálószobából, aztán valahogy ott ragadt a nappali kanapéján. Velük úgy dolgoztunk, hogy “kitágítottuk” az időt, a jelen pillanatot meghosszabbítottuk előre is és hátra is, azután képzeletben olyan jövőbeli közös pillanatokat kerestünk, amire egyikük vagy másikuk nagyon vágyott. Ezekhez megleltük a múltbeli hasonmásokat is: azon emlékeket hoztuk elő, amelyekben valaha jó érezték magukat együtt, boldogok voltak egymással. Ezeknek az élményeknek a bázisán építgettük-javítgattuk házasságukat, kicsiket változtatva formáltuk kommunikációjukat. Ők – közös döntés alapján – együtt maradtak, persze ezért mindkettőjüknek tenni is kellett.
Azt javaslom, testvéreivel próbálják megteremteni a hangulatot és a pillanatot ahhoz, hogy szüleik megfogalmazhassák vágyaikat, reményeiket vagy akár azokat az apró kívánságokat, amikről a hétköznapokban mindketten hallgatnak. Bármilyen irányba mozduljon is a helyzet, a mostani viszonyokat feltétlenül érdemes átalakítani, mert jelenleg mindketten nagyon rossz lélektani helyzetben vannak.
Dr. Baktay Zelka


Tisztelt Szakértő!
Válófélben vagyok, a kisfiam két éves. A válás szépen zajlik, mindketten új kapcsolatban élünk. A kérdésem, hogy kisfiamat mint ahogy az elő van írva 2 hetente vissza el édesapja, szeretném tudni, ez milyen hatást gyakorol és mit ért meg ebből a helyzetből egy ennyi idős gyermek. Szeretném Neki a legjobbat, apukájától nem szeretném elzárni, de tudni szeretném mire számíthatok. Elég anyás, apukáját nem keresi, csak amikor visszahozza. Próbálom rávezetni a volt férjemet, hogy lehetőleg ugyanazok a körülmények legyenek meg Nála is mint nálam (kiságy, etetőszék stb.). Várom szakmai segítségét.
Tisztelettel:
K. T. Andrea

Kedves Andrea!
A két éves gyerekeknek már elég jól működik az emlékezetük, így ha kéthetente találkozik a kisfia az édesapjával, akkor jó esély van rá, hogy kiépül illetve fennmarad egy jó apa-fiú viszony. Ezt persze más minőségű és mélységű, mint a kisfia Önnel való kapcsolata – és valószínűleg attól is eltér, ami a gyermek és az Ön új partnere között alakul, de megléte hosszútávon mindenképpen előnyös a kisfiúnak.
A körülmények hasonlóságának van jelentősége, de csak annyiban, hogy a kisfiú megszokott kényelmét és biztonságát érezhesse az édesapjánál is. Egyéb tekintetben alig van szerepe a tárgyi tényezőknek. A két éves gyermekek általában elég jól képesek különbséget tenni eltérő helyzetek között, sőt, hamar felismerik a különféle helyzetek és a hozzájuk kapcsolódó emberek, tárgyak összefüggéseit. Fontossága inkább annak van, hogy az édesapánál is legyenek meg az ottléthez kötődő tevékenységek, mert az előre tudott helyzeteket, bejósolható eseményeket a kisfiú kéthetente ismerősként élheti meg, és ez biztosít számára némi folyamatosságot a köztes időszakok ellenére is.
Középtávon gondolkodva: mindenképpen érdemes fenntartani volt férjével a kommunikációt, mert ahogy a kisfiú változik, fejlettségi szintjéhez, aktuális viselkedéséhez alakulni fognak az Ön reakciómódjai, változni fognak az egyes helyzetekre érvényes szabályok, a cselekedeteket befolyásoló módszerek, amik alakításába az édesapának távolléte miatt aktívan már nem vesz részt, viszont jó ha mégis követni tudja valahogy a folyamatot, hogy a fiával valóegyüttlétei során ő is belekapcsolódhasson. Ez mindkettejüknek könnyebbé teszi az együttlétet, hiszen amikor Ön egy apás hétvége után “visszakapja” a kisfiút, szintén tudhatja mire számítson.
Ha Ön nyugodt szívvel köszön el gyermekétől hétvégén, akkor a kisfiú szívesen, örömmel fog az édesapjához menni, mert azt látja az Ön arcán búcsúzáskor, hogy jó helyre engedi és biztonságban tudja. És neki ez a legfontosabb. Ő az Ön az igazi gondolatait látja visszatükröződni a pillantásában, a valódi értékítéletét érzi a mozdulataiban, a legmélyebb meggyőződését hallja a hanghordozásában, és sokkal inkább ezek alapján tájékozódik, mint a puszta szavak után.
Dr. Baktay Zelka


A barátnőm méhen kívüli terhes lett, elvesztettük a babánkat. Még a kórházban van, amikor tehetem ott vagyok vele. Beszélgetünk sokat, kérem, mondja el, ami fáj neki, és próbálok erős lenni, hogy ne vegye észre, nekem is éppúgy fáj, mint neki. De nem vagyok benne biztos, hogy ez a jó megoldás. Jobb ha tartom magam, vagy engedjek inkább szabad folyást az érzéseimnek? Az orvos azt javasolja, mihamarabb legyen újra terhes a barátnőm, de úgy látom ő szorong ettől.
Köszönettel: K. Viktor, Mosonmagyaróv
ár

Kedves Viktor!
Jól érzi, csak átmenetileg tartható fenn a jelenlegi állapot. Hosszabb távon az a megoldás, hogy Ön is kifejezi az érzéseit, a fájdalmát, a szomorúságát, az aggódását és a reménykedését is. Így tudják együtt végigküzdeni ezt a nehéz helyzetet, közösen feldolgozni a veszteséget. Az érzéseiket kölcsönösen megosztva a kapcsolatuk mélyül, közben pedig jól tudják követni, segíteni egymást az Önökre váró lelki úton. A baba elvesztésében egyikük sem hibás – fontos, hogy barátnője is lássa ezt, különben bűntudata keletkezhet, ami megnehezíti a későbbi gyermekvállalást. Ha úgy látja, az eset megismétlődésétől való szorongások túlságosan erősek, akkor keressenek közösen egy olyan szakembert, aki segít előkészíteni a következő terhességet. A babavárás a hétköznapitól eltérő lelkiállapot, jobb ezért, ha mindketten felkészülten néznek elébe. Úgy a gyermekükre várás valóban örömteli időszak lehet, aminek átélését szívből kívánok mindkettőjüknek.
Baktay Miklós


Hosszú, göndör, barna hajam van, többek szerint szép és jól is áll, a barátom mégis azt szeretné, hogy vágassam le. Azt mondja, idegesíti amikor hátraigazítom vagy matatok vele, és ha rövidebb volna biztos leszoknék erről. Én igyekszem odafigyelni, hogy békén hagyjam a hajamat, de néha elfeledkezem róla, és ilyenkor gyakran veszekedés a vége. Mégis sajnálnám levágatni. Vajon miért várja ezt tőlem?
Köszönettel: Ancsi Kalocsáról

Kedves Ancsi!
A barátja szeretné megtartani Önt. Valószínűleg bizonyosan akarja tudni, hogy a kettőjük kapcsolata az Ön részéről kizárólagos, más férfiaknak nincs esélyük Önnél. A hosszú göndör fürtök az életerő, az aktivitás fontos jelzői, és amikor haját lebontva viseli, azzal környezetének nyitottságot sugall, ez épp ellenkezője annak, mint amit barátja szeretne. A hosszú haj hátraigazításának mozdulata viszont ennél jóval többet jelent: erotikát, szexualitást üzen, az Ön nőiességét hangsúlyozza. Fogadni mernék, hogy a hajához érve Ön felemeli egyik vagy még inkább mindkét karját! Csinálja csak végig néhányszor úgy ezt a barátját bosszantó mozdulatsort, hogy a tükör elé áll és közben alaposan figyeli a változásokat. Tüstént megérti mire gondolok: a karját felemelve feltárul felkarjának belső, finomabb bőrrel borított felszíne, kidomborodik melle, ugyanakkor megnyúlik, ezáltal karcsúságában még hangsúlyosabbá válik dereka, sőt, ha rövidebb pólót visel, talán még a hasa bőre is kivillan. Nézze meg ezt a mozdulatsort képzeletben egy férfi szemével és ítélje meg, mennyire találja nőiesnek, vonzónak, esetleg kihívónak. Aztán változtasson a mozdulat sebességén, lassítsa majd gyorsítsa, és közben kövesse figyelemmel miként változik a mozdulat kiváltotta hatás: minél ráérősebben igazítja haját, annál erotikusabb képet lát majd a tükörben. Ráadásul nemcsak a szemünk eshet rabul egy ilyen mozdulatnak, hiszen a hónalj is szabaddá válik ilyenkor, s ezáltal a test illatanyagai is sokkal erősebben érezhetővé válnak – azt pedig tudjuk, milyen fontos szerepe van a feromonoknak az emberi kapcsolatokban, még akkor is, ha tudattalan marad jelenlétük. A hajjal való matatás is lehet erotikus, a mozdulat ívétől, sebességétől függően fókuszálja a szemtanú figyelmét a nyak ívére, vagy épp magukra a fényesen göndörödő hajszálakra. Aki szemével követi az ujjai mozgását, meglehet, hogy gondolatban ujjaival is megteszi ugyanezt, a másik ember hajának megérintése pedig gyakran intim pillanatokhoz kapcsolódik. Meglehet, hogy Ön elsősorban barátja jelenlétében küld ilyen “üzeneteket” hajbeszédével, ő azonban valószínűleg attól tart, hogy az ő távollétében még könnyebben “elfeledkezhet” a mozdulat visszafogásáról – ebből fakadhat “idegessége”. Kívánom, hogy végül sikerüljön olyan döntést hoznia, mely egyiküktől sem követel túl sokat, és amellyel mindketten elégedettek lesznek.
Dr. Baktay Zelka


Az édesanyám miatt írok. Nyáron akadt némi problémája neki és az édesapámnak, kis híján elváltak egymástól, de végül mégis együtt maradtak. Az anyukám azonban nagyon megváltozott. Olyan pörgős lett: állandóan beszél, mindenkinek tanácsokat osztogat. Olyasmiket is mond, hogy ő boszorkány lett, meg hogy gyógyítani tud és egyéb misztikus dolgokat. Nekem ez kicsit már soknak, túlzásnak tűnik.
De nemcsak nekem: a család többi tagja is elviselhetetlennek érzi. Mindig erős asszony volt, most meg mintha elvesztette volna a józan eszét, az önkontrollját.  Persze orvosról hallani sem akar. Kérem segítsen, mi tévők legyünk:
K. Virág, Hajdúszoboszló

Kedves Virág!
Elég volna orvos helyett egy pszichológus is – sőt, a jelen helyzetben pszichológus tudna Önöknek igazán segíteni. Elsősorban családokkal vagy párokkal foglalkozó szakember. Azt javaslom, ilyet keressenek, mert édesanyja viselkedésének megváltozása szorosan összefügg a párkapcsolati krízisükkel, ami levele alapján lezáratlannak, megoldatlannak tűnik. Segítsen neki: kérje a segítségét a család stabilitásának helyreállításában. Ebben biztosan érzi az édesanyja a személyes fontosságát – nélküle nincs család. Azt is megmutatja így neki, hogy nem őt okolja, nem őt “delegálja” a terápiára, hanem a család egészének érdekében szeretne segítséget kérni.
A szerető lányok sok jóra képesek!
Dr. Baktay Zelka


A párom betegesen féltékeny. A múltkor felhívott egy férfi, aki valahogy megszerezte a telefonszámomat. Hiába mondtam el, hogy egy pohos öreg fickó ostoba trükkjéről van szó. Addig hergelte magát, amíg megütött. Pedig Isten lássa lelkemet, másfél éve, amióta megismerkedtünk, még csak nem is gondolok másra! Mit csináljak?
Timi

Kedves Timi!
Helyzete legjobban Ágiéra hasonlít, ezért érdemes megnéznie egy videót saját magáról.
Ági ugyancsak gyakran kiváltott férjéből féltékenységi rohamot. Amikor eljött hozzám, azonnal feltűnt, hogy milyen szívesen lengeti hosszú haját, milyen gyakran veti hátra a fejét, mennyire szeret a szeme sarkából a beszélgetőpartnerére pillantani! Öntudatlanul is folyamatosan azokat a jeleket adta, amikkel a partnert kereső hölgyek fejezik ki hajlandóságukat.
Régebben, amikor a férjezett asszonyoknak “bekötötték a fejét”, bizony jól tudták, hogy vissza kell fogni a csábítás eszközeit. Voltak vidékek, ahol tilos volt idegen férfi szemébe nézni, egy kivillanó boka emberöltővel ezelőtt még ledérségnek számított.
Lehet, hogy az Ön párja is ezeket a jeleket érzékeli, lehet, hogy Ön például a munkája miatt a szokásosnál több ilyen gesztust enged meg magának. Ez egyfelől érthető, hiszen a nőiesség vonzereje sikeresebbé teszi, másfelől, ha ennyire megkeseríti az életét, talán érdemesebb volna megfigyelni olyanokat, akiknek viselkedése valószínűleg kevésbé kihívó.
Baktay Miklós


Hat éve vagyunk együtt, szeretjük három éves kisfiunkat. Ibolya elvileg otthon van vele, de azért dolgozik, jól és könnyen keres pénzt. Bence is hamar végez a munkával, sokat vagyunk együtt, jól megvagyunk, sőt, még Ibolya öccsét is támogatjuk: tisztes havi apanázst kap tőlünk. Az egyetlen gond a szex, Ibolya úgy érzi, Bence “koslat” utána. Ebben bizony megrekedtünk, várjuk a segítségét. 
Ibolya és Bence
Utóirat: elnézést a suta fogalmazásért, nehéz kettőnk nevében írni.

Kedves Ibolya és Bence!
Azért örülök a levelüknek, mert az, hogy együtt írták, már fél siker, nekem csak annyi dolgom van, hogy hozzásegítsem Önöket meglévő rendkívüli erőforrásaik felhasználásához. Ott van mindjárt az a tény, hogy egyetértésben támogatják Ibolya öccsét. Javaslom, tárgyalják újra ezt a dolgot annak érdekében, hogy javuljon a szexuális életük. Egy szót se ejtsenek szexről, tudattalanul úgyis “arra” fognak gondolni. Azután aludjanak rá egyet. A következő adandó alkalommal beszéljenek arról, mit tehetnek annak érdekében, hogy a kisfiuknak majd ne kelljen “koslatnia” felesége után. Erre is aludjanak egyet. Ezután beszéljenek arról, mit jelent Bencének a szex. Mihez tudja leginkább hasonlítani? Egy pár, akikkel dolgoztam, oda jutott, hogy a fiúnak a szex leginkább a töltött cukorka szopogatásához hasonlít. A töltelék maga az ejakuláció. Ezután arra kértem őket, szopogassanak együtt olyan cukorkát, amit a lány választ. Tudattalanul ritmikus mozgással együtt ingerelték nyálkahártyájukat. Hamarosan megtalálták a számukra hatékony megoldást közvetlenül a szex terén is. Ha tehát Bence megtalálja a jó hasonlatot, olyat, amit mindketten örömmel űznek, akkor ez a harmadik lépés már biztosan nagyon közel viszi Önöket a megoldáshoz. Sok sikert kívánok!
Dr. Baktay Zelka


Férjem rendkívül durván beszél velem és az anyjával is. Pedig nagyon magas végzettségű, tekintélyes ember. Amióta elváltunk, egyre rosszabb a helyzet, mert az óvónő most már nagy biztonsággal megmondja, mikor volt nála láthatáson a kislányunk. Ilyenkor az öt és fél éves gyerek arrogáns lesz, fölényes és pökhendi. Hogyan érhetném el, hogy megvonják a láthatást, ami nyilvánvalóan rosszat tesz a gyereknek?
Tisztelettel: Timi

Kedves Timi!
Szívem szerint azt mondanám, forduljon az üggyel a Gyámhivatalhoz, de ezzel csak halogatná a megoldást.  Hiszen a hivatal valószínűleg akkor sem lépne, ha éppúgy be lehetne azonosítani a durva beszéd és az arrogancia eredetét, mint például egy véraláfutásét. Ezért inkább azt javaslom, oldja meg Ön a helyzetet. Tegyen arról, hogy minél többször jelenjenek meg hármasban olyan helyen, ahol volt férje kénytelen disztingválni, úgy viselkedni, ahogy egy nagyon magas végzettségű, tekintélyes emberhez illik. Ilyenkor dicsérje sokat elegáns megjelenéséért, választékos beszédéért és hívja föl a kislánya figyelmét arra, hogy az oviban is így illik viselkedni. Tudnia kell, hogy az ilyen korú gyermekek rendkívül szabály követőek és a kislány számon fogja kérni apján a helyes viselkedést olyan helyzetben is, amikor erre a többi körülmény nem kényszeríti rá. Mellesleg eléri, hogy a gyermek hozzászokik a jó éttermekhez, a színvonalas gyermekrendezvényekhez és az úri társasághoz.
Baktay Miklós


Hamarosan házasságunk hetedik évfordulóját ünnepeljük és egyre több bajunk van egymással. Lehet, hogy van igazság abban, hogy átkozott a hetedik esztendő?

Igen, van. Az, hogy nyilvántartják a házassági évfordulókat, egyben azt is jelenti, hogy különösen fontosak a kerek évfordulók, így a tizedik is. Valahogy ez jelképezi azt, hogy már hosszan, régóta együtt élnek. Eléggé általános megfigyelés ugyanakkor, hogy az együtt töltött idő kétharmada táján következik be a kapcsolati mélypont. Igaz ez akkor is, ha három órát utazunk valakivel egy fülkében vonaton, akkor is, ha az űrhajósok három hónapot töltenek összezárva súlytalanul, de akkor is, ha vadvízi evezősök tíz napos túrát tesznek megy együtt. Mármost a kerek tíz évnek a hetedik esztendő a kétharmada.
Van még egy oka is annak, hogy éppen a hetedik év hozza a mély konfliktusokat: nagyjából úgy érezzük magunkat, mint vasárnap, amikor visszatekintünk az elmúlt hétre. Számba vesszük az eredményeket és persze a gondokat is.
Ha az együtt töltött idő egészét vesszük alapul, akkor azért a kétharmad a krízis időpontja, mert ekkor már túlvagyunk a felén, már jócskán elindultunk a vége felé. Felvetődnek a kérdések: Jól csináltuk? Érdemes még változtatni? Van értelme az egésznek?
Ha ilyen helyzetben lévők fordulnak hozzám, azon vagyok, hogy megnyújtsam azt az időszakot, amiből kifelé lábolnak: Önök például elképzelhetik az aranylakodalmukat. Alaposan. Hogyan öltöznek? Kit hívnak meg? Hol tartják majd? Legjobb, ha sorra veszik azokat a kérdéseket, amiket esküvőjük előtt feltettek és megválaszolják őket az aranylakodalom összefüggésében.
Baktay Miklós


Az élettársam számítógépén felfedeztem a régi barátnője, Mária meztelen képeit. Amikor megkértem, azonnal letörölte a képeket, de később újra letöltötte az Internetről. Mit tegyek? Ez lenne a közös életünk vége?
Sz. Niki, Győr

Kedves Niki! Bár szakításról kérdez, és a párkapcsolat végét említi, úgy érzem valódi kérdése az, hogyan javíthat kettőjük kapcsolatán. Ebben az lehet segítségére, ha minél többet tud a párjáról: a vágyairól és terveiről, vonzalmairól és csalódásairól. Mielőtt újra letörölnék a gépről Mária meztelen képeit (amiből csak annyit tudhat meg párjáról, hogy azonnal teljesíti az Ön kérését), azt javaslom nézzék meg együtt, beszéljenek róla, mit jelentenek Önöknek ezek a fotók. Ugyan Mária képei vannak a képernyőn, de vajon vannak-e a párjának ugyanilyen képei Önről is? Milyen volna ehhez a viszonyuk? Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon mi történne fordított helyzetben? Ez segíthet megfogalmazni, milyen vágyaik (esetleg milyen félelmeik) vannak, milyen változásokat szeretnének a kapcsolatukban, és mi az, ami ezekből elsőként megvalósítható. Ha megpróbál többet megadni párjának, támogatni a terveit, kicsit többet kényeztetni, akkor valószínűleg Ön is többet kap majd vissza. A legtöbb kapcsolat nagyban javítható, ha idejekorán lépnek a felek, és nem várnak a helyzet “elmérgesedéséig”.
Baktay Miklós


10 éve nevelem egyedül 12 éves lányomat. Úgy érzem, jó barátnők lettünk, de rajtam elhatalmasodott a depresszió és pánikbetegség. Így még barátot sem találok, mindenki megijed tőlem.
“Úgy érzem, így büntet az élet” jelige.

Esete leginkább Ágnesére emlékeztet. Őt hasonló élethelyzetben arra kértem, gyűjtse össze azokat a pillanatokat, amikor a legtöbbet tudta adni lányának. Kezdetben csak a bűntudatot ébresztő emlékek jutottak  eszébe. Akkor azt kértem, gondolja meg, melyek lehetnek lánya szép emlékei vele kapcsolatban. Így már jött néhány. Ezeket alaposan és részletesen megnéztük, azután Ágnes azt kapta feladatként, hogy otthon elalvás előtt gyűjtse tovább a hasonló képeket. A következő alkalomra már jókora “albuma” volt. Ezt a láthatatlan könyvet lapozgatva kezdtük megtalálni annak a módját, hogy most is úgy tudjon viselkedni, ahogy azzal a lányának a legjobbat teszi, legtöbb örömet szerzi. A jövőbeli “arany pillanatokat” tervezve Ágnes hamarosan visszavette a szülő szerepét és talált magának egy barátnőt lánya helyett. Innen már csak egy lépés volt a párkapcsolat kialakítása, de Ágnes többet nem jelentkezett. Remélem, egy szerelem vihara sodorta el.
Dr. Baktay Zelka


Tisztelt Doktornő!
Alvászavarral kapcsolatos probléma miatt fordulok Önhöz. Barátnőm ikrei 2.5 évesek, saját szobában, külön kiságyban alszanak. Sajnos születésük óta nem alszanak végig egy éjszakát sem. Már az elaltatással kezdődnek a bajok. Eleinte a saját kiságyukban aludtak el, de mostmár csak bennt a szülők szobájában tudják öket elaltatni. Majd mikor beviszik öket a kiságyba akkor alszanak, de az éjszak során nagyon sokszor felkellnek és nem is egyszerre. A kisfiú sokszor 2 órát is fenn van egyfolytában. A kislány igényelné az éjszakai fényt, de a kisfiú a sötétet szereti. és ez igy megy minden éjszaka. A szülők már nagyon kimerültek, ha egy éjszaka alszanak 2 órát egyfolytában akkor már “sokat” aludtak. Éjszaka keresik apukájukat, sokszor anya nem is jó. Cumival alszanak, sokszor azt is keresni kell. Gyermekorvosuk azt mondta ezt a korszakot ” túlkell ” élni. De meddig tarthat ez ???????? Mit lehetne csinállni, hogy pihenni tudjanak éjszaka. Nappal egy alkalommal alszanak kb. 2 óra hosszát.
A szülők azért is mennek be mert félnek hogy az épp síró gyermek fellkelti azt amelyik alszik.
Olyan jótanácsot is kaptak, hogy nappal eggyáltalán ne hagyják aludni öket, vagy keltsék fel fél óra alvás után.
Szeretném, ha konkrét tanácsot tudna adni.
Mielöbbi válaszát várva : B Gabriella

Kedves Gabriella!
Köszönöm hogy bizalmába avatott.
Család- és párkapcsolati pszichológusként egyaránt azt a konkrét tanácsot tudom adni, hogy barátnője és férje mihamarabb keressenek személyes segítséget. A helyzet nem is elsősorban a gyerekek szempontjából veszélyes – bár nekik sem ideális – hanem a házaspár szempontjából. A szülővé válás a mi kultúránkban egy örömteli, boldogító eseményként fogalmazódik meg, pedig sok esetben az anya és az apa is határterhelésnek vannak kitéve egy olyan életszituációban, amellyel azelőtt még nem szereztek tapasztalatokat, és amelyhez nincsenek kipróbált-bevált megküzdési módjaik, feltáratlanok az erőforrásaik. Ez a házastársi kapcsolatot komolyan veszélyeztető tényező, elsősorban ezért javaslom, hogy barátnője és férje keressen segítséget. Olyan életciklus váltás ez, amely a jól működő párkapcsolatokban is megingatja az egyensúlyt, a helyzethez való alkalmazkodás azonban kis segítséggel gyorsan és sikeresen végbemehet.
Ha gondolja, adja meg barátnőjének a baktayhazaspar.hu címet, hogy maga tájékozódhasson a lehetőségekről.
Kívánom, hogy nyitottan fogadják az Ön segítségét és mihamarabb rendeződjön ez a nehéz szituáció.
Üdvözlettel: Dr. Baktay Zelka


21 éves vagyok. Két hónapja motorbalesetben teljesen vétlenül meghalt a barátom. Friss volt a kapcsolatunk, mindketten úgy éreztünk megtaláltuk azt, akivel leakarjuk élni az életünket. Boldogok voltunk! Sajnos nem tudom senkivel sem megosztani fájdalmam, kérdéseim. Megpróbálok nem gondolni rá, de minden percben Ő jár a fejemben. Próbálok célokat találni, de semmiben sem lelem örömem. Mit tehetnék? Zita

Kedves Zita!
Őszinte részvétem! A gyász, amit Ön most átél, nagyon összetett. Természetes dolog, hogy sokféle és sokszor egymásnak ellentmondó érzelem, hangulat és gondolat kavarog Önben. Elkeseredettség, harag, bűntudat, csalódottság, önvádlások, és még egy sereg egyéb. A gyász egy folyamat, idő kell hozzá. A mi kultúránkban egy év a gyászidő, ez a hagyomány nagy bölcsességről tanúskodik, hiszen az esztendő minden egyes napját meg kell tapasztalni a szeretett személy nélkül ahhoz, hogy a következő évben már valamivel könnyebb legyen, de a fontos, “jeles” napokon még úgy is erős a fájdalom. A legnagyobb veszély a gyászban az, ha az érzéseit elnyomja, magába zárja – ettől óvnám mindenképpen. Keressen olyat, aki ismerte a barátját, akivel felidézheti a közös élményeket, akivel megoszthatja az érzéseit, akivel átbeszélheti a gondolatait. Tegye ezt minél gyakrabban. Ha úgy érzi, egyedül van a fájdalmával, azt javaslom keressen egy olyan tanácsadó pszichológust a közelben, aki legalább az első időszakon átsegíti. Ha feldolgozatlan marad Önben ez a veszteség, az megnehezítheti, hogy később jó párkapcsolatot tudjon kialakítani – ezt pedig mindenképpen fontos megelőzni. Az emlékek ápolása és a kötődés átalakítása lehetnek a fő pillérei ennek a lelki munkának.
Dr. Baktay Zelka


Ma este nálunk járt sógornőm és férje, apósom és anyósom társaságában.
Sógornőm, férjem nővére kiforgatott minket mindenből, amit apósomtól kaphattunk volna: beköltözött a házukba, ők pedig maradék pénzükből egy panel lakást vettek. Azt mondják, nekünk úgyis van. Van, mert megkínlódtunk érte.
Jól tettem, hogy kidobtam Őket? (A férjem “véletlenül” éppen nem volt otthon, a kisfiunk nagyot nézett…)
Ibolya

Kedves Ibolya!
A lényeg a zárójelben látható. Ha egy olyan ítéletet mondott ki, amit férjével együtt hozott meg, csak férje lojalitásból nem mert kimondani, jól tette, hogy autonóm cselekedett.
Ha férje csak ki akarta magát húzni a konfliktusból, hogy ily módon megtartsa magának a visszavonulás lehetőségét, Ön akkor is jól tette, hogy férjét rákényszeríti az állásfoglalásra és a lojalitásra a választott család iránt.
Baktay Miklós


iatal apukaként kérem a tanácsát. Második gyerekünket várjuk. Két éves kisfiunk jó képességű, értelmes gyerek, de érzékeny lélek. A társaságot igényli, de a szűk családi körön kívül elég félénk, nehezen oldódik. Igyekszünk következetesen nevelni, imádjuk, de nem kényeztetjük. A fiunkkal már beszéltünk a kistestvérről, amennyire lehet pozitívan fogadta. Az utóbbi 2-3 hétben a feleségemnek feküdnie kellett, Zsoltit nagyon idegesítette, hogy az anyja csak fekszik, gyakran hozzávágta a játékokat. Szombaton a feleségemnek be kellett feküdnie a kórházba, és akár több hétig is bent kell maradnia. A kisfiunk azóta nyugodtabb, a nagymamájával van napközben, és nagyon jól megvannak. Ritkán keresi az anyját, olyankor sem sír, nem követeli, hanem nyugodtan tudomásul veszi, hogy a doktornéninél van. Természetesen ha nem muszáj nem beszélünk erről előtte, és azt sem mondtuk el neki, hogy a kistestvére miatt van az egész. Valószínűleg bűntudatot érez, mert tegnapelőtt megjegyezte, hogy “anya kórházban van, mert nekidobtam a kockát”. Igyekeztünk gyorsan lebeszélni erről. Egy idő múlva (vagy belül elfojtva talán most is) biztosan nagyon hiányozni fog az anyja. Hogyan kezeljük a dolgot? Éljünk tovább úgy, mintha Anya nem is lenne? Bemenjen-e látogatni a kórházba? Most, vagy csak ha már mondja, hogy nagyon szeretne? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Édesapa!
Ha ránéz a honlapomra, láthatja, hogy akkor született Lili lányom, amikor Petyka fiam két éves lett. Saját tapasztalatom alapján javaslom tiszta szívből: azonnal induljanak a kórházba! Annyi minden érdekes van ott egy kétéves gyerek számára, hogy lehetőség szerint minden percet töltsön ott. Igen, meséljenek neki sokat a születendő kistestvérről, mutassanak másik babákat, hangsúlyozva, milyen kicsik és esendőek, milyen jó lenne nekik is egy nagy tesó, aki kedves velük. A kórházi kalandok alkalmával a születendő kicsi érdekességek és izgalmas örömök hordozójává válik, és az édesanya ott tartózkodása is pozitív fényben tűnik fel (egészségesek lesznek, vigyáznak rájuk stb.). A pozitív élmények átkeretezik a bűnösség kérdését is, hiszen kinek jutna eszébe lelkifurdalást vagy bűntudatot érezni olyasvalamiért, ami mindenki számára kedvező. Az természetes, hogy néha üt, rúg, harap egy ilyen korú fiú – különösen ha testvére érkezik. Válaszoljon erre ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Egyedül az a veszélyes, ha leplezik felindulásukat, nyugalmat erőltetve önmagukra például idegenek előtt. Viselkedjenek következetesen. Például akármi jár is a durvaságért, ugyanaz járjon mindenhol: a kórházban is az orvos előtt, a cirkuszban is, és a vendégek előtt is. Az ilyen korú gyerekek már hamar felfigyelnek a következetlenségekre és gyorsan felülkerekednek a bizonytalankodó felnőtteken. Jó egészséget és sok örömöt kívánok a gyermekekben.
Dr. Baktay Zelka