Az eddigi történetekben – és a következőkben – közös a fölös. Az élmény lényegéhez tartozik, hogy önmagában való. Ha össze akarjuk kötni a hasznost a kellemessel, abból legfeljebb hasznos és kellemes származhat. Katarzisra van szükségünk.

A pár gyerekei, öt éves fiú és három éves kislány, utcazenélésre adták a fejüket. A modell a téren lévő zenész volt, a sétáló utcában a szülők leültek kávézni egy teraszra, szemben a gyerekek muzsikáltak. A kis sapkában szépen gyűlt a pénz. Hamarosan betársult egy hajléktalan. Mindhárman kaptak egy-egy beleegyező bólintást a szülőktől. A játék része lett, hogy a gyerek átengedték keresményüket a homelessnek.

Értelmezés: a hasznosságra, eredményességre törekvés elvonja a figyelmet az örömteli szemlélődéstől.

Vigyázat! Az élmény anyagi mérlege legyen negatív. Minél drágább, minél nagyobb a ráfordítás, minél több erőforrást igényel, annál jobb. Így vesszük el a haszonszerzés narratívájának lehetőségét a lecsengetésből.

A pár a fürdő kis ablakában szorongott, két emelettel a trambulin felett. Ha pipiskedtek, látták is a kis bandát, de inkább csak hallgatták őket. Igaz, sokszor nyomultak mégis az ablakba, mert nem hittek a fülüknek. Igen, ez hétéves kislányuk hangja, nevetése, de olyan, mintha mást szinkronizálna, egy idegent. Annyira másképpen viselkedik kortárs közösségében.

A közös szülői élmény egyben párkapcsolati élmény is, fontos azonban, hogy a szülőpár egyik tagja se legyen „szolgálatban”. Kívülről, örömteli szemlélődésben éljék meg gyermeküket, aki garantáltan egészen másképpen viselkedik, mint jelenlétük tudatában.

Értelmezés: a hangolódás szerkezet tükröződésével van dolgunk. A véletlent itt a gyerektársaság hozza. Ugyanaz a gyerek egy másik társaságban teljesen másképpen viselkedhet. A szülők gyermeküket élik meg másképp, vele együtt saját magukat is. Mindennapi életük során vagy egyikük, vagy másikuk van szülői „szolgálatban”, miközben egészen mások a viselkedésmintáik. Abból pedig kifejezetten feszültség keletkezik, amikor egyszerre lépnek szülői szerepbe, hiszen a férfi másképpen viselkedik apaként, mint a nő anyaként.

Vigyázat! A leselkedéssel, hallgatódzással szerzett információnak egyetlen morzsáját se pottyintsák el a gyerek előtt! Amikor lecsengetik az élményt, folyamatosan fogják vissza egymást az ítélkezéstől. A vezérelv: „Az van, hogy ez van.”

A könyvelő feleséget és informatikus férjét mint mindentől, egymástól is elsodorta a munka. A pár azt választotta, óvónőt és életművész rockert alakítanak. A wellness szállóba utazva sokat beszélgettek a képzeletbeli magánóvoda nem létező vezetőjéről, a kitalált ovisokról és rémálom szüleikről. A rocker szerkóját már régebben összeszedték, a hasban feszes pólóval együtt felvette azt a fölényes modort is, amivel magukra vonták a többiek figyelmét.

A személyzet visszafogottan viselkedett, a legtöbb vendég is kivonta magát a kellemetlen helyzetekből. Este aztán a bárban talált magának cimborát az arrogáns rocker. Másnap már vele és kikapós párjával barátkoztak. Az asszonyok panaszkodtak egymásnak a görény óvodavezetőkről, a hülye kölykökről és szüleikről, a pasik pedig együtt szidták a rendőröket, akik úgy osztogatják a büntetőpontokat, mint Mikulás a virgácsot. A mi párunk alig várta, hogy kettesben lehessenek szobájukban. Újrakereteződött életük, ami elől a wellnessbe menekültek.

Értelmezés: már a két karakter kitalálása komolyan összehangolta, együttműködésre késztette a párt. A véletlen faktort a szálloda közönsége szolgáltatta.

Vigyázat! A meglepetésből per definíció hiányzik az összehangolódás, együttműködés mozzanata. Meglehet, hogy a meglepett valóban élményben részesül, a meglepetés szerzője úgyszintén, az összehangolódás és az együttműködés azonban ritkán jön létre. Kétségtelenül nagy élmény a meglepett ember látványa, és természetesen maga a meglepődés is. Megvan tehát a két élmény lehetősége, a közös élményé valószínűsége azonban csekély. Márpedig a (pár)kapcsolat összekötő anyaga éppen a közös élmény.