Intravénásan tápláltak vagyunk

RÉMÁLOM

A nővér enyhén unott mozdulattal elővesz egy bűzhödt, penészes rongyot. Letörli vele alkaromon a véna környékét. Fecskendőt fog , vastag tűt illeszt rá és egy lábashoz lép vele. Leveszi a fedőt, megcsap a bűz. Romló ételmaradékok úszkálnak valami penészes szottyban. A nővér felszív belőle egy adagot. A tűt felfelé tartva kilő egy cseppet, majd avatott mozdulatokkal a vénámat paskolgatva elmondja: nyugi, első osztályú ételből készült az injekció. Sokan csak álmodnak ilyesmiről. Ebben nincs tartósító, állományjavító, növényvédő, antibiotikum. Úgy készítette, hogy ötven kilométeres körzetben termesztett biogabonából készült biomüzlire öntött egy kis biotejet, amelyet dús legelőn tartott tehén duzzadó tőgyéből kézzel fejtek. Szórt rá egy kiskanál bio-barnacukrot, mert szerencsére a kert végétől már nincsen ötven kilométerre a cukorgyár melaszüzeme. A nővér elgyötört arcán némi büszkeség. Elvégre az elitet szolgálja. Ma, Magyarországon kétmillió ember táplálkozik intravénásan hasonló szottyal, csakhogy az sokkal rosszabb minőségű.

INTRAVÉNÁSAN TÁPLÁLTAK VAGYUNK

Jó egy kicsit elbeszélgetni az öntudatos nővérrel. Szerencsére megállt bennem az ütő, így nehezen talál vénát, felkaromra még egy szorítót is fel kell tennie. Egyszerű, fehér gumi, semmi horror. Már az elittől is sok mindent elsinkófálnak. Zavarában csacsogni kezd a nővér. Még a köpenykéjét is igazgatja. Elmondja: a vékonybélből ugyanígy szívódik fel a táplálék a vérkeringésbe. Ha valahol baj van az emésztőrendszerrel, a bélfal előbb-utóbb tönkremegy, áteresztővé válik, és belőle éppen ilyen szotty kerül a vérkeringésünkbe. A bélfalon olyan gombák települnek meg, amelyek leginkább a penészhez hasonlíthatók.

ÉBRESZTŐ

Hogyan tudjuk elkerülni, hogy beadják nekünk ama szottyot intravénásan egy penésszel előkészített felületen? Láttuk: hiába teszünk csúcsminőségű bio ételt az asztalra. Hiába fogyasztunk kifogástalan táplálékot. Azt megfelelően fel is kell dolgozni. Olyan gyógyszerészetileg tiszta oldattá kell alakítani, amelyet valóban akár intravénásan is beadhatnának. A müzli gluténjét és a tej kazeinjét aminosavakká kell lebontani, a tej laktózát és a müzli keményítőjét pedig egyszerű cukorrá. Közben persze ki kell szűrni a rostok között meglapuló kórokozókat.

BENYELJÜK

Mi történik valójában? Csak az kell a rémálom valóra váltásához , hogy egy üres percünkben – mert éppen ráérünk – sebtében készítsünk egy müzlit. Nem vagyunk éppen éhesek, de elkezdjük kanalazni.

Ha valamelyest be is indul a nyáltermelésünk, a gabonában lévő keményítő gyakorlatilag háborítatlanul csusszan le a gyomrunkba a tej védelmében, noha a nyálban lévő amiláznak már el kellett volna kezdenie a cukorrá bontását. A rágás által jól nyelhető falatokká alakított, nyállal kevert táplálék helyett egy kanál tejes müzli kerül a gyomrunkba. A keményítő egészben marad, sőt, a rostok is szinte eredeti állapotban vannak, közöttük meglapulnak azok a spórák és mikroorganizmusok, amelyek később majd aktívan szottyosítanak.

Tekintettel arra, hogy sem a rágás, sem a nyálelválasztás nem készítette elő a gyomorsavtermelést, a lecsusszanó falatokat a gyomor alig-alig savas közege egyrészt nem képes fertőtleníteni, másrészt a fehérjéket sem tudja megfelelően bontani a pepszin. A kazein úgyszólván érintetlenül úszkál a lében, akárcsak a glutén, pedig itt mindkét fehérjének peptidekké kellene szétesnie . És persze elengedő gyomorsav híján az alapos fertőtlenítés sem történik meg. Ha a glutén és a kazein egyben marad, miért bomolnának peptidekre, a szintén fehérje alapú kórokozók, például baktériumok?

A gyomor alapos savas átgyúrás helyett továbblöki a vékonybélnek az anyagot, amit bízvást nevezhetünk megtúrósodott tejes müzlinek. A bélhámsejtek és a hasnyálmirigy enzimjei azonban másra szakosodtak. Keményítő helyett maximum összetett cukrokat várnak, hatalmas fehérje-molekulák helyett pedig peptideket.

A vékonybél flóra alvállalkozók csoportja. A bacilusok egy részére kiszerveztük a rostok bontását, mások a tejcukor emésztését. Megvan a maguk haszna, jól megélnek. Azt is mondhatnánk, ránk se bagóznak, kinyerik a maguknak, ami nekik kell, aztán elejtik az oligoszacharidokat, aminosavakat vagy különféle vitaminokat, így mi végeredményben az ő hulladékukból élünk.

Ezen hivatalos beszállítók, régi, jól bevált alvállalkozók mellett folyamatosan jelen vannak, sőt, el is szaporodhatnak olyan lények, amelyek másképpen oldják meg életüket. Ahelyett, hogy lebontanák a rostokat alaposan elszaporodnak rajtuk, elhasználják előlünk a vasat és más vérképzéshez szükséges anyagokat, felélik a tápanyagokat – és mindennek tetejébe melléktermékként még némi mérget is eregetnek belénk. Ők ezt így szokták. Más bacik a szénhidrátokat bontják le úgy, mint a borászat élősködői: alkoholt készítenek belőle, miközben ők maguk nagyon is jól járnak. Mi magunk már kevésbé. A gyomorban alig-alig emésztésnek indult tej- és gabonafehérjék például morfinszerű szerkezetű kazeomorfinként és gluteomorfinként végzik vékonybélben ahelyett, hogy az elvárt elemi aminosav-formátummá bomlanának.

Az egészséges bélfal elvileg kiszűri ezeket. Intelligens szimbiózisban a megfelelő bacikkal csakis aminosavakat és elemi cukrok tudnának felszívódni. Csakhogy más, erre szakosodott behatolók ezt a jótékony flórát is pusztítják, ha átjutnak a gyomor ez esetben nem is olyan savas fürdőjén. Hiányukban bélfal sérül, s egyre engedékenyebb, áteresztőbb lesz a vénás keringés felé, ahová így akár már nagyobb fehérjetöredékek is bejuthatnak.

Sebaj, a máj még elvégezi az utótisztítást. Amíg van kapacitása. Hagyományos feladata szerint azokat a vegyületeket szűri ki, amelyek az eddigi szűrőkön átsiklottak. Ha azonban a vékonybélből olyan anyagok kerülnek a véráramba, amelyekre hagyományos feladata szerint nincsen felkészülve a máj, akkor túlterhelődik és kénytelen azt is továbbengedni, ami a szervezet különböző pontjain bajt okoz. A fehérje töredékeket ezután behatolóként azonosítja az immunrendszer, komolyan felveszi velük a harcot, így alakul ki például a kazein- vagy glutén érzékenység.

Ha tehát a az emésztőrendszer valamely egymáshoz csatolt eleme elégtelenül működik, akkor a rémképünkben megjelenő nővér fecskendőjében található szotty belekerül a vérkeringésbe. A toxinok és morfinok pedig átjuthatnak a vér-agy gáton olyan tüneteket okozva, amelyek hagyományosan a pszichológia vagy a pszichiátria felségterületére tartoznak.

PROVOKATÍV TÚLZÁS

Mi a különbség a csúcsminőségű bio étel és nővér fecskendőjében található szotty között? Ez teljesen szervezetünk aktuális állapotán múlik. Akkor tudjuk feldolgozni a példában szereplő tejes-cukros müzlit ha az alábbi pontok közül valamennyi teljesül:

1. Éhezzünk meg, hogy jól beindulhasson a nyáltermelés, s a gabonában lévő keményítő valamint az összetett cukor elkezdhessen egyszerű cukrokká bomlani.

2. Rágjunk. Sokat, még többet. Igyekezzünk a müzlit rágás által jól nyelhető falatokká alakítani. A kevesebb néha több. Néhány alaposan megrágott falatból később több tápanyagot hasznosíthat a szervezet, mint egy púpos tál hirtelen lezúduló ételből.

3. A rágás és a nyálelválasztás megfelelően előkészíti a gyomorsavtermelést, a lecsusszanó falatokat a gyomor erősen savas közege fertőtleníti, a fehérjéket „kicsapja”, enzimje peptidekké szedi szét.

4. A gyomor alapos savas-enzimes átgyúrás után továbbküldi a vékonybélnek az anyagot, amit az epe, a hasnyálmirigy enzimjei és a bélflóra elemi zsírokra, egyszerű cukrokra és aminosavakra bontanak. Ezek a szervezet építőkövei. Mehetnek a véráramba.

AZ ÉLETHELYZET

1. Ha nem vagyunk éhesek, egyrészt azzal magyarázható, hogy telítettséget érzünk, másrészt azzal, hogy a kínált táplálékot nem kívánjuk. Jellemzően ott kezdődnek a zavarok, amikor tömik a gyereket, vagy amikor a szervezet már ráállt egy szűk táplálék spektrumra. (Az ötéves Simon például csak egyfajta gyártmányú és ízesítésű túrókrémet volt hajlandó megenni, ezt azonban nagykanállal nyelte. Ezzel beszállt az ördögi körbe, mert emésztőrendszere úgy alakult, hogy egyre inkább csak ezt az ételt kívánta.)

2. Ha nem termelődik elegendő gyomorsav, magában a gyomorban is elszaporodhatnak olyan életformák, amelyeknek ott amúgy semmi helyük. Például gombák és baktériumok. Ezek olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek csökkentik a gyomorsav termelését – azaz az éhséget, és ezzel tönkreteszik a fehérjék emésztését. Így indul be egy másodlagos visszacsatolási kör.

3. Azok a bélhámsejtek, amelyek aprított szénhidrátokra és fehérjékre várnak, éppúgy tehetetlenek az egész molekulákkal, mint a grillsütő a rönkfával. Miközben pusztulnak azok a szövetségeseink, akik saját jó megélhetésük érdekében rostokat aprítottak, laktózt bontottak és vitaminokat állítottak elő, helyettük elszaporodnak olyan életformák, amelyeknek ott amúgy semmi helyük. Ezek termelik az alkoholokat, toxinokat és az egyéb használhatatlan anyagokat. A szervezet éhezni kezd, miközben az elme zavarodik. Ezek az új gyarmatosítók olyan anyagokat is termelnek, melyek aztán hívják, követelik saját táplálékukat, amivel kialakítják a tartós jelenlétüket megalapozó visszacsatolási kört (azt, amely például Simon sóvárgását egyre erősebben meghatározta). Sikeresen megsemmisítik emellett azt a mechanizmust is, amelynek segítségével a bélfal csak az odavaló dolgokat ereszti a vérkeringésbe, megindul tehát a szotty keringésbe beáramlása. Gyulladások alakulnak ki különböző pontokon. (Gyerekek esetében jellemzően először a fülben és a tüdőben.)

4. A feldolgozatlan táplálék székletzavarokkal távozik. Többnyire hasmenéssel, ami kiszáradást okoz, így növeli a zavarodottságot. (A részegeket is a kiszáradás zavarja össze). Ritkábban székrekedést követően, ami viszont azt eredményezi, hogy a toxikus massza a szükségesnél jóval hosszabban időzik a szervezetben.

5. A zavart viselkedés egyre szűkíti a táplálkozás spektrumát, egyre reménytelenebbé téve a kitörést. A gondoskodó környezet az étkezésről átfókuszál a lelki- és viselkedés zavarokra, a gyulladásokra és hiánybetegségekre, a széklettartási problémákra. Egyre több lesz a gond, egyre kisebb figyelem jut a táplálkozásra. A gyulladásokra egyre több antibiotikumot adnak, amivel a száj- és bélflóra megkapja a kegyelemdöfést. Újabb ördögi kör alakul ki.

BELÉPÉS BÁRHOL

A visszacsatolások körébe bárhol beléphetünk. Megtörténhet, hogy a baba már születésekor beteg bélfórát kap szüleitől. Steril emésztőrendszerébe a szülőcsatornában jutnak be édesanyja szervezetének mikroorganizmusai. Márpedig flóránk összetétele hasonlóan tolódik el, mint táplálékaink összetétele. Sőt, követi azt.

Az is lehet, hogy a baba császármetszéssel jön világra, még esetlegesebbé téve, mi és mikor szaporodik el emésztőrendszerében.

A védőoltások alap- és hordozóanyagai, és a beadásukkal járó stresszhelyzet is lehet belépő oda, ahonnan aztn nehéz kiszállni.

A „megelőzésre” adott antibiotikumokkal már úgy tűnhet, tyúk-tojás problémához jutottunk. Pedig itt még egyértelműen okról van szó.

Amikor már olyan mértékben felborul a belső egyensúly, hogy gyulladások kezdenek kialakulni, jön végső a lökés, a felelős döntés: vagy hagyom a gyulladást pusztítani, vagy tovább pusztítom a bélflórát.

A lelki- és viselkedészavarok esetében ugyanez a dilemma: vagy szakemberekre bízzuk a kezelést (akiknek kisebb dolguk is nagyobb a páciens emésztőrendszerénél, különösen pedig a vékonybelénél), vagy felvállaljuk a szülői kötelességmulasztást.

A családi rendszer hamar felborul a deviáns viselkedéstől. A szülők, nagyszülők és rokonok, a szakorvosok és kuruzslók, a csodaszer árusok és próféták mind különféle stratégiát ajánlanak, az együttműködés esélye egyre csökken. A kudarcok egyre inkább személyes konfliktusokhoz vezetnek, egyre többen farolnak ki a helyzetből, amelyben többnyire egyedül az édesanya marad benn. Magára véve az összes tanács elutasításának felelősségét és az összes kudarc következményét.

KILÉPÉS

Hogyan tudunk mi, Zelka és Miklós, kilépni a kuruzslók, csodaszer árusok és próféták hosszú sorából? Mi a biztosíték, hogy mi valóban ismerjük azt a helyet, ahol ki lehet lépni az ördögi körből? Ismerjük azt a szűk rést, ahol ki lehet slisszanni a csapdák ravasz hálózatából.

Megtaláltuk azt, aki nem csak kezeli, hanem eredményesen gyógyítja is azt a tünetegyüttest, amelyet ő maga GAP szindrómának nevezett el. Innen oda léphet, ahol magyarul is bemutatjuk Dr. Natasha Campbell-McBride gyógyító rendszerét.