Családi ízek és aromák

Egy közösen elköltött ebéd vagy vacsora illat-íz-aroma élménye erősebb közösségi hatással van az egy asztalnál ülőkre, mint akár egy különlegesen megkapó látványélmény, amit együtt élnek át. Emellett még számtalan pozitív hatása van a közös étkezéseknek, mégis, egyre kevesebb család eszik együtt, ráadásul sokan tévéznek közben.

Tény, hogy az utóbbi években egyre kevesebbet étkezünk együtt szeretteinkkel. Ez a világszerte megfigyelhető tendencia mindenképpen arra inspirálja a cégeket, hogy kutatásokat végezzenek az okokról és a hatásokról. Legutóbb az egyik nagy élelmiszermárka végezetett el egy nemzetközi vizsgálatot. A „Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás olykor meglepő eredményeket hozott, ugyanakkor már létező megállapításokat is alátámasztott. Például eléggé meglepő volt, hogy az étkezés milyen pozitív szerepet játszik abban, hogy változtassunk rossz időbeosztásunkon.

Munkamániásak vagyunk

Figyelemre méltó adatok születtek, amikor arról kérdezték az embereket, hogy mi a legfőbb oka annak, hogy egyre kevesebbet étkezünk együtt. A legtöbben azt válaszolták, hogy a „hosszú munkaidő” az oka, de nagy számban hivatkoztak a megkérdezettek az „eltérő időbeosztásra”, vagy az „időhiányra” is. Azonban az is kiderült a kutatásból, hogy a többség ennek ellenére igenis fontosnak tartja a közös étkezéseket. Például azért is, mert úgy tartjuk, a rendszeresen együtt étkezőknek jobb a párkapcsolata, kevesebbet veszekednek, szebb a szerelmi életük, és még több barátjuk is van.

Egy másik kutatás azt is feltárta, hogy mi magyarok munkamániásak vagyunk. Sokan még szabadidejükben is kénytelenek dolgozni. Ezért aztán nem meglepő, hogy manapság a szabadidő, így a családdal eltöltött idő is felértékelődik, többet ér a pénznél, a megszerezhető javaknál.

Néma vacsorák

A mostani vizsgálódás azt is kimutatta, hogy minden tizedik magyar nem beszélget a közös étkezések alatt. Akik viszont igen, azoknál a legnépszerűbb téma a család, de az aktív emberek szívesen beszélgetnek a munkáról is. A magyarok túlnyomórészt a gyermekek problémáit vitatják meg az asztalnál, míg a napi hírek, a szabadság és a vallás kevéssé kerülnek szóba. De az ételekről és a főzésről sem szoktunk beszélgetni.

A száraz adatok mögött érdemes meglátni, hogy mindez milyen hatással van a mindennapjainkra, illetve, hogy egyáltalán baj-e, ha nem beszélgetünk evés közben.
– Vegyünk egy egyszerű példát – javasolja Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta. – Teljesítményorientált, munkamániás világunkban manapság egy átlagember agyának körülbelül 45 percre van szüksége ahhoz, hogy a munkából hazatérve „átálljon” a családi életre. Az autóban eltöltött idő aligha rövidíti ezt le, hiszen ilyenkor ömlik ránk a rádióból információhalmaz, aminek kevés Vacsoraköze van a családhoz. Mondjuk a feleség egész nap otthon van a pici gyerekkel, és alig várja, hogy végre hazaérjen a férje. Szíve szerint egyből rázúdítaná az otthoni történéseket, megbeszélné a teendőket, a hétvégi programot, és minden családdal kapcsolatos fejleményt. Csakhogy a férjnek előbb erre még „agyilag” fel kell készülnie. Mi történik? Apuka leül vacsorázni, és némán eszik. Magába fordulva falatozik, emésztget, bambul. A rágás és a nyelés monotóniája és a nyomukban keletkező apró transzok lassacskán segítik kimeditálni magából a munkát. Ha Anyuka kezdeti csalódottsága eközben dühre vált, mire férje valóban „haza érkezik” ő kerül távol. Pedig elég csupán időt hagyni a munkából érkezőnek, hogy az átálljon családi üzemmódra. – fogalmaz a terapeuta.

A képernyő bűvkörében

Önmagában a csendes étkezésekkel tehát nincs is gond, ha közben élvezzük egymás közelségét, az ízeket, illatokat. A meghitt csend jó dolog, és a némaság nem feltétlenül jelez párkapcsolati problémát.

Az viszont nem előnyös, hogy a megkérdezettek közel egynegyede félszemmel a képernyőt lesi, ahelyett, hogy teljességgel átadná magát az evés élvezetének, a család közelségének. Ezt a negatív folyamatot jelzi az az adat, hogy öt évvel ezelőtt még sokkal kevésbé volt jellemző a vacsora közbeni tévézés. Mi a megoldás? Egyszerűen ki kell kapcsolni a készüléket legalább az étkezés idejére.

Pedig mi magyarok is úgy gondoljuk, hogy a közösen eltöltött étkezések jó hatással van az életünkre. Azok, akik rendszeresen együtt étkeznek, többet beszélgetnek, egészségesebbek az étkezési szokásaik, és a kapcsolataik is olajozottabban működnek. Akik magasabb szintű jólétben élnek úgy tartják, hogy a rendszeres közös étkezések hatására az emberek barátságosabbak lesznek.

Gyermekeink boldogsága

Sőt! A felmérésben adott válaszok alapján kiderült, többségünk azt is gondolja, hogy a rendszeres közös étkezések hozzájárulnak gyermekeink nyugodt, örömtelibb életéhez. Leginkább azok értenek ezzel egyet, akik gyakran a családjukkal együtt étkeznek, és azok, akik jómódban élnek. Úgy vélik, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen a családjuk körében ülnek a terített asztalnál, boldogabbak, kulturáltabban viselkednek, egészségesebbek, fejlettebb beszédkészségük van, és nem utolsó sorban, jobb jegyeket kapnak az iskolában. Összességében tehát előnyösebb adottságokkal és esélyekkel indulnak az életben azoknál a társaiknál, akik kizárólag a menzán esznek meleg ételt, vagy még ott sem.

Dressmann Dóra

Egy lehetőség a kamaszok megszelídítésére

A kamaszkorral együtt a mindennapokba szivárgó feszültségekről valószínűleg mindannyian tudnánk mesélni. Ki azért, mert még jól emlékszik arra, mennyi sértődéssel, vitával és ellenkezéssel terhelte maga is a család mindennapjait és szülei idegrendszerét. Ki pedig azért, mert egy kamasszal él egy fedél alatt.

Családi vacsoraAki épp a kamaszkor útvesztőiben bolyongó gyermekével igyekszik szót érteni, jó, ha tudja, hogy minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy legalább egy vacsora idejére hangot találjon folyton lázadó gyermekével. A lehetőség szó ebben az esetben különös jelentőséggel bír. Fontos ugyanis, hogy a közös vacsorák szabadon választható mindennapos programként szerepeljenek a család napirendjében. Legyen minden közös étkezés egy lehetőség, amellyel a kamasz gyerek élhet. A serdülőknek a korábbi életszakaszokhoz képest jelentősen megnő az önállóság igényük. Szeretnek egyedül lenni, máskor viszont keresik a többiek társaságát. Ezért nagyon fontos, hogy a kamaszoknak legyen módjuk elvonulni: vacsorázhassanak a szobájukban, de hagyjunk módot arra, hogy visszatérhessenek a közös asztalhoz, ha éppen ahhoz van kedvük. Akkor is terítsünk meg nekik, ha a vacsora kezdetekor még nincsenek otthon. Sőt, még olyankor is legyen számukra teríték az asztalon, ha éppen a szobájukban duzzognak, vagy ábrándoznak a zenét üvöltetve.

Ebben az életszakaszban minden korábbinál nagyobb súlya van a rendszerességnek. Ha este hétkor vagy nyolckor – fontos, hogy minden nap ugyanabban az időben – a szülők bejósolhatóan az asztal mellett ülnek, az még a „legelvetemültebb” kamaszoknak is biztonságérzetet ad.

Rázós ügyek, kínos kérések?

A közös étkezések arra is alkalmat teremtenek, hogy az asztal mellett különösen rázós ügyek is szóba kerüljenek. Persze, ehhez elengedhetetlen, hogy a vacsorák rendszerint derűs és nyitott légkörben teljenek. Ezek a családi együttlétek afféle biztos pontok a család életében. Ilyenkor olyan kérdések is felmerülhetnek, amelyek más körülmények között kivernék a biztosítékot. Egy kamasz fiú például a közös asztal mellett elővezetheti az első „Lili itt aludhat-e valamikor” típusú kérdést. Lili pedig a közös családi együttléteket kihasználva mutathatja be például a szülőknek a fiút.

Egy finom vacsora mellett nehezebben állunk neki vitatkozni. A reakciók sem olyan hevesek és elutasítóak. Ezt támasztják alá a „Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás eredményei is. A megkérdezettek döntő többsége szerint ugyanis azok a gyerekek, akik rendszeresen együtt étkeznek a családjukkal, jobb kapcsolatokat ápolnak a családtagjaikkal, és a válaszadók 85 százaléka szerint könnyebben tudnak beszélni a problémáikról is, mint azok, akiknek az életéből hiányoznak a közös étkezések. Ha kamaszokról van szó, fontos, hogy a megkérdezettek 47 százaléka szerint a családjukkal rendszeresen közös asztalhoz ülő gyerekekre az alkohol és a drogok kisebb veszélyt jelent, mint azokra a kortársaikra, akiknek az életéből hiányoznak az asztal melletti együttlétek.

Lehetőség a hazaérkezésre

Akik rendszeresen közös asztalhoz ülnek, kevesebbet veszekednek, és a szerelmi életük is boldogabb, mint azoknak, akiknek a mindennapjaiból kimarad mindez. Egy közös vacsora segít abban, hogy egymásra hangolódjunk, még akkor is, ha az asztal mellett éppen egy szó sem hangzik el. A közös asztal mellett van idő, hogy fejben is hazaérjünk, csendben megemésszük a napi gondokat, és a vacsora után teljes figyelmünkkel egymás felé forduljunk.

Családi asztalMilyen hosszú és rövid távú hatásai lehetnek annak, ha a családtagok rendszeresen közös asztalhoz ülnek? Hogyan gondolkodunk a vasárnapi nagy családi étkezésekről, és az esti közös vacsorákról? Egy 15 országban 7500 megkérdezett részvételével készült kutatás ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. A kutatás szakértőiként olyan izgalmas, jó szempontokat sikerült megfogalmazunk, amelyekről úgy gondoljuk, hasznos tanulságokkal szolgálhatnak. Hogyan járulnak hozzá a boldog, egészséges családi élet és a jó kapcsolatok megteremtéséhez a közös étkezések? Csokorba gyűjtöttünk néhány szempontot.

Evés közben nem beszél

Evés közben fogadjuk el leginkább, hogy a másik csöndben van mellettünk. Ilyenkor kevésbé gondoljuk a hallgatás mögé azt, hogy a társunknak valami baja van, vagy éppen elégedetlen a kapcsolatunkkal. Az evés ugyanis önmagában is elég magyarázat a szótlanságra. Ha étkezés közben egy szó sem hangzik el, akkor is érdemes leülni együtt a közös asztalhoz. Az ízek, az illatok ugyanis azok az impulzusok, amelyek a legmélyebben hatnak a tudattalanunkra, így a közös étkezés szavak nélkül is segít abban, hogy egymásra hangolódjunk.

Amikor hazaérünk, mindannyiunknak szüksége van némi időre az átálláshoz. Ez felnőttek esetében általában nagyjából 50 perc. Gyerekeknél kevesebb, de nekik is szükségük van egy kis időre ahhoz, hogy valóban „megérkezzenek”.

Sok férfi a „hazaérkezés” idejét az evéssel köti össze. Ha azt látjuk, hogy evés közben a másik fókuszálatlanul maga elé mered, a semmibe réved, hagyjuk békén. Az evésnek van egyfajta meditatív funkciója, amit az ütemes rágás és nyelés idéz elő. Ebben a transzokkal (más szóval bambulásokkal) tarkított állapotban könnyebben megemésztjük a nap történéseit is. Olyan állapot ez, mintha benyomtuk volna a Reset gombot. Ilyenkor mindenképpen javasolt megvárni, amíg a társunk szeme újra mozdul és magától „visszatér”. Ha engedjük, hogy végigvigye a saját gondolatait, a mienkre is könnyebben figyel majd.

Az íz az, ami összeköt

A „bambulás” közben egyszerűen annyi történik, hogy az evés, mint tevékenység az egész napos készenléti állapotból, aktivitásból átvezet minket az úgynevezett ’paraszimpatikus tónusba’, vagyis abba a nyugalmi állapotba, amelyben az izmok és a keringési rendszer helyett az emésztőszervek működése intenzívebb. Ezáltal ellazulunk, és könnyebben tudunk figyelemmel fordulni a társunk felé.

A közös étkezések erős családösszetartó erővel bírnak, amit a kutatás eredményei is megerősítettek. A felmérés tanúsága szerint azok az emberek, akik rendszeresen étkeznek közösen, a megkérdezettek 83 százaléka szerint jobb kapcsolatokat ápolnak a családtagjaikkal. A válaszadók 55 százaléka szerint a rendszeresen közösen étkezőknek még a szerelmi életük is boldogabb. A kutatásban résztvevők 48 százaléka úgy gondolja, hogy azok, akik gyakran ülnek közös asztalhoz, kevesebbet veszekednek, mint akiknek a közös életében nem szerepel ez a szokás.

Minden közös étkezés egy lehetőség, hogy hazaérjünk

A kutatásból ugyanakkor az is kiderült, hogy bár a válaszadók döntő többsége – 84 százalék – fontosnak tartja a közös étkezéseket, ezek száma mégis világszerte csökken. A magyarok többsége is aggódik a közös étkezések elsikkadása és ennek a családra gyakorolt hatása miatt.

A kutatás azzal a célkitűzéssel készült, hogy felhívja a figyelmet a közös étkezések fontosságára és előnyeire. Mi is szeretnénk pozitív irányba befolyásolni az emberek hozzáállását, véleményét, mert hiszünk abban, a közös étkezések előnyeit megismerve mindannyian többet teszünk azért, hogy gyakrabban üljünk közös asztalhoz azokkal, akiket szeretünk. Hiszen minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy igazából hazaérjünk.