Felszabadult, derűs ünneplés

Az év legsötétebb napjait éljük, keresnénk az örömöt, a fényt, a meghittséget, de bizony sokszor a nagy igyekezet a jóra rosszul sül el, vita, küzdelem, marakodás, sértődés, megbántottság és ki tudja még, mi egyéb nemkívánatos kerekedik belőle.

Miközben sok kapcsolatban kelt feszültséget, hogy mikor kinek az otthonában és milyen felállásban töltsék a családok vagy a család tagjai a Szentestét és a Karácsony első meg második napját, szerencsére találkozunk olyan szemlélettel is, amit szívesen elszaporítanánk, mert szerintünk így lehet igazán felszabadultan és derűben együtt lenni.

Bár ez a hónap kevéssé ideális a magvetésre, mégis megpróbálkozunk vele. Ha csak néhány helyen kicsírázik ez a hozzáállás, már akkor is megérte.

Valaha volt legkedvesebb kollégánk, egy öt gyereket felnevelt édesanya írta az alábbi pár soros helyzetjelentést tegnap (kizárólag neveket változtattuk meg):

„Jól vagyok, köszönöm szépen. Élvezem, hogy itthon lehetek, készülök a karácsonyra, amit négyszer fogunk megtartani. Egyszer Tamás nélkül 21-én, mert Emma utazik Ausztráliába és nem lesz itt karácsonykor. Egyszer 24-én a hagyományok miatt. Egyszer 25-én, Tamással, mert aznap jön vissza Londonból. Egyszer január 8. körül, hogy Tamás és Emma is együtt ünnepelhessék a karácsonyt, viszont akkor már Lilla Hamburgban lesz. Szóval idén ilyen érdekes karácsonyunk lesz, de nem bánom és nem is áll messze tőlem: Mikor kicsik voltak a gyerekek rendszerint a szünidő első napján tartottuk a karácsonyt, hogy bőven legyen idejük élvezni a játékokat, nem vártam meg 24-ét.” 

Amikor lelkendezve rákérdeztünk, használhatjuk-e példaként, amit írt, ezt válaszolta:

„Haha, ez elég vicces! Sose gondoltam volna, hogy ez valakinek tetszene, nem is szoktam nagydobra verni, hogy nálunk ez így megy, pont azért, mert a legtöbben annyira a szentestére vannak kihegyezve. De látod azért nektek be mertem vallani. Örülök, ha ez bárkinek segítség lehet.”

Hát még mi hogy örülünk! És ezennel nagydobra verjük!

Kívánjuk, hogy legyen minél több családban ilyen felszabadult és derűs az ünneplés.

Kiüresedés (ünnep után)

A közös identitás meglétének, erejének ékes bizonyítéka, amikor rosszul működik. Ha valaki túl van egy nagy projekten, életszakaszon, bizony átéli a kiüresedést. Így jár az olimpikon a verseny után, a festő a kiállítás bezárásakor, a cégalapító, ha szervezetfejlesztők veszik kezükbe élete alkotását.

A közös identitásban élők közös személyiségükkel még nehezebben élik meg ezt. Végre megszületett a babánk, anya is egészséges. Felépült végre a házunk, úgyhogy mostmár válunk. Itt ez a nagy ház, fél élet munkája volt felépíteni, erre kirepülnek a gyerekek, mi meg fogócskázunk benne.

Csakhogy az egyén szintjén bekövetkező kiüresedést könnyebb elfogadni, mint a párkapcsolatban megéltet. A törvényszerűség belátása helyett ilyenkor gyanakodva egymásra szokás nézni.

– Nem is örülsz?
– Azt hittem, most végre jó lesz!
– Még mit vársz, de igazán, mondd meg, mikor lenne neked elég?

Kicsiben alakulnak ki megoldások, amik ideig-óráig segítenek. Meg aztán az élet is tovasodor. Megszületett a baba, gyerünk pelenkázni. Kész a ház, indítjuk a kártérítési pert az építési vállalkozó ellen. Kirepültek a gyerekek, rá kell hajtani, hogy fizessük a külföldi tanulmányokat.

Gyakoroljuk a kiüresedés legyőzését, amikor a szülinapi zsúr után fáradtan lerogyunk egymás mellé, amikor a karácsony vacsora után átöleljük egymást, mert kibírtuk az anyósok beszólásait, amikor felveszik a gyereket nyolcosztályosba.

A ferde pillantások azonban megvillannak. Amint egy kicsit megemelkedik az elváráshorizont, felhőtlen közös örömöt várunk a sikertől. Hiába. Egyrészt, mert az örömből is tovasodor az élet, másrészt, mert úgy vagyunk szocializálva, hogy lefojtsuk örömünket:

„Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász.” – írja még az életvidám Petőfi is.

Hiába int Goethe:
„Nur die Lumpe sind bescheiden,
Brave freuen sich der Tat.”
(Csak a léha, a rest szerény,
Tettének örvend a derék legény.)

Lássuk be, paradox, hogy a sikert, az együttműködés eredményét meg kellene ünnepelni, csakhogy magát az ünneplést is követheti kiüresedés.

A rendszer lényegéből következő törvényszerű viselkedés tehát a kiüresedés, a pszichológiai másnaposság, amikor zavarunkban, tehetetlen dühünkben egymásra kezdünk mutogatni.

Azon túl, hogy belátjuk a helyzet törvényszerű voltát, kivédésére bevált eszköz a közös élmény.