Terápiák online vagy személyesen

A terápiás lehetőségekről és terápiás keretekről bővebben írunk az Információk menüpont alatt. Itt csak annyit, hogy az elkövetkező hónapokban természetesen valamennyi elérhető online csatornát megnyitjuk.

A tartalmi kérdéseket illetően a legtöbbet a honlap egésze mutat meg arról, mi is történik nálunk a terápián. Érdemes nézegetni.

A legjobb hír: már vannak olyanok, akik büszkék arra, hogy hozzánk járnak. Azt mondják, tőlünk tanulták, a konfliktusok természetesek, a párkapcsolati életciklusok gyakran vezetnek krízishez. A különbség abban van, hogy eltagadjuk őket vagy hatékony megoldásokat keresünk.

Számunkra is kérdés, hogy nevezzük azokat, akik hozzánk fordulnak. A kliens tartalmaz hierarchia-, tehát alárendeltség mozzanatot, továbbá védelmi, patronálás jelentéstartalmat. Márpedig mi velünk egyenrangú, egészséges emberekkel foglalkozunk, akiknek viselkedése levezethető a körülményeikből. Azt is állítjuk, az adott körülmények között mi is hasonlóan viselkednénk. Sőt! Akik hozzánk fordulnak, többet tudnak, sikeresebbek, magasabb a státuszuk. Ritka a kivétel. Legszívesebben talán a vendégeink megjelölést használjuk, ami csak annyiban megtévesztő, hogy sokszor és szívesen megyünk házhoz, éppen a körülmények jobb megismerése érdekében.

Számunkra is kérdés, a terápia jelöli-e legjobban azt a folyamatot, amelynek során együttműködünk azokkal, akik hozzánk fordulnak. Sokszor olyannyira kiterjed az együttműködés, hogy az már valódi társi viszonnyá alakul. Ez logikusan következik a kliens-patrónus viszony helyett megcélzott egyenrangú, együttműködő attitűdből.

Írásainkból keveset lehet megtudni arról, mi történik nálunk. Az is másképpen van. Egyvalami hihető: hatékony tudásunk forrása az a kreatív tevékenység, amit a hozzánk fordulókkal folytatunk. Velük együtt tanuljuk, mik a párkapcsolat és a szülőség erőforrásai, hol és hogyan lehet új forrásokat feltárni.

Akik már jártak nálunk, mesélhetnének. Egészen mást mondanának az első ülés után, mint a másodszor. Olyat hiába is kérdeznénk, akinél vége van a terápiának. Ha csak egyszer járt nálunk, akkor is kapott olyan szemléletet, amivel benne marad a folyamatban. Néha évek, évtizedek múlva érnek meg a dolgok, jönnek fontos belátások.

Mi magunk is csak keveset mondhatunk el arról, mi történik. Arról, ami megtörtént, a titoktartás miatt, arról, ami történni fog, azért, mert számunkra is izgalmas, kreatív folyamat.

Néhány dolgot mégis jó itt tisztázni:

Egészséges emberekkel foglalkozunk, akiknek viselkedése levezethető a körülményeikből. Ergo: a körülmények megváltoztatása együttműködésünk tárgya. A viselkedésük majd alkalmazkodik az új körülményekhez. Körülménynek számít a másokkal folytatott játszma, a munka, a gyermeknevelés, az étkezés, bármi, ami kiváltja azt a magatartásmódot, mely helyett jobbat vezetünk be a terápia során.

A terápia során célunk, hogy jobbat adjunk, mint amit elveszünk. Célunk, hogy azok is jobban jöjjenek ki a terápia kezdetekor fennálló helyzetből, akik csak közvetve érintettek.

A terápia célja a családi rendszer egésze. Másfelől: a terápia akkor eredményes, ha figyelembe vesszük a családi rendszer egészét. Ez egyfelől evidens, hiszen a múltat feltáró pszichoanalízis a gyermekkor esetében feltárja az akkori családi rendszert, másfelől meglepő, ha a terápia során túllépünk a jelen párkapcsolati vagy szülő-gyermek kérdésen.

A terápia kis része zajlik jelenlétünkben. Terápiás feladatokat adunk. A következő ülésen az átélt élményekre építünk. A feladatok teljesen egyediek. Kreatív együttműködésben találjuk ki őket a vendégekkel együtt.

A titoktartás a felekre is vonatkozik. Arra, és csak arra hivatkozunk, amit egymás előtt mondanak. Ami egyéniben hangzik el, titok. Ha például nagyszülők jönnek el unokájuk ügyében, a velük folytatott beszélgetést is titokban tartjuk a szülők előtt. A titkot akkor is tartjuk, ha feloldoznak alóla, mert mi magunk is csak homályosan látjuk, mit eredményez kiadása. Már csak azért is, mert mi magunk is csak saját interpretációnkat mondhatjuk el, ami nagyon különbözik attól, amit az eredeti forrás gondolt, amikor azt mondta, amit akkor mondott.
Ha például dinamikus rövidterápia során az első alkalommal négyesben vagyunk, másodikban Zelka az egyik féllel, Miklós a másikkal, akkor csak egymás között (Zelka és Miklós) beszéljük meg az elhangzottakat, annak érdekében, hogy kialakítsunk egy közös stratégiát.

Mereven elzárkózunk a másik eredeti jószándékának kétségbevonásától. Aki azt akarja kimondatni velünk, hogy a másik gonosz, hazug vagy szándékosan bántja, hiába jön hozzánk. Mi azt nézzük meg, hogyan keveredtek olyan helyzetbe, amiben viselkedésük gonosznak, hazugnak tűnik, amelyben bántják egymást. Ezek többnyire olyan játszmák, amiket néhány egyszerű szabállyal fel tudunk oldani.

Mereven elzárkózunk az erkölcstől. A pszichológia a tudattalan tudománya, innen a normákon és a normálison. A tudattalan a testből jön, a zsigerekből. A jóízlés és illendőség helyett szívesebben vizsgálódunk a jó ízek és a bélműködés körül.

Mereven elzárkózunk a jogtól, ami az erkölcsi minimum. A pszichológia a tudattalan tudománya, a szimbólumok világa érintetlen marad a szabályoktól. A tudattalan az „itt és most” világa. Vannak jogászok, akikkel elmélyült együttműködést alakítottunk ki, mert ha a párkapcsolat felbomlik, attól még jó megőrizni a szülői és emberi kapcsolatot.

Utolsó sorban megemlítjük, mit szeretünk mi, Zelka és Miklós. Kedvencünk a kapcsolatgazdagítás. Az a folyamat, amelynek során élmények segítségével javítjuk a pár, a család életminőségét. Reméljük, Ön ezzel fordul hozzánk. Legyen a vendégünk!