— Szülőség versus párkapcsolat

A közvéleményben jelentős áttörést hozott, hogy markánsan különválasztjuk a szülői és a párkapcsolati szereprendszert, s felvállaljuk azt a kemény tézist, hogy a szülői és a párkapcsolati együttműködés térben és időben kizárják egymást. A szülőség önmagában felmorzsolja a párkapcsolatot. A párkapcsolatot folyamatosan gazdagítani kell a család és a szülői együttműködés fenntartása érdekében.

Felfogásunkban a szülőség olyan párkapcsolati állapot, amelyben valamennyi dimenzióban (megélhetés, társas lét, gondoskodás, érintés) a gyermekek érdekében folytatott együttműködés dominál. Nyilvánvaló a párkapcsolat és a szülőség közötti különbség abban az esetben, amikor a párkapcsolat véget ér, miközben a szülőség tovább folytatódik. Gyakran fordul elő, hogy a párkapcsolat utolsó – még működő – területe a szexualitás marad. Ilyenkor könnyedén válik éppen ez a terület tünethordozóvá – azaz éppen ebben a némi közös felületet még adó témakörben “látszanak ki” a kapcsolat problémái.

A gyermeki örömök virágos kertje az a terület, amelyen azok vannak akik figyelmet és gondoskodást adnak a gyermeknek. Különösen fontos ez a szemlélet elvált szülők esetében, amikor az új partner szerepe a párkapcsolati terápia keretében nálunk átkereteződik gonosz csábítóból értékes új személlyé a gyermeki örömök virágos kertjében.

A gyermekkel együtt kell lenni. A nevelés saját mintáink megtagadása. A gyermekkel való helyes viselkedés levezethető abból, hogy a gyermek a jelenben él. Megforítva is igaz: aki képes a jelenben élni, az a gyermeki boldogságot éli meg. terápiás gyakorlatunkban meglehetősen összemosódik a gyermeki én és a tudattalan, a felnőttség és a felettes én.

A gyerekek a jelenben élnek ERGO:

1. Az elfogadó figyelem és az érintés egészségük alapja. A jelenben lenni velük, ez adja nekik a biztonságot. Pszichológiailag az a kitüntetett személy a gyermek számára, aki odaforduló figyelemmel vele van. Ha például édesanyja mosogat, szipirtyó néni viszont rá figyel, akkor ő a kitüntetett személy a gyermek számára.

2. Egyszerre egy világban vannak jelen. Máshol, máskor, máshogy viselkednek, az adott körülményeknek megfelelően. Ez így jó, mert az egészséges ember viselkedése megfelel a körülményeknek. Minél több világban mozog, annál nagyobb a gyermeki örömök virágos kertje.

3. Saját belső térképükön közelíthetők meg. Tudjuk meg, mit gondolnak, és arra támaszkodjunk. mivel a jelenben élnek, a jelenre képtelenek rálátni, ezért azt narrálni sem tudják. Legfeljebb egy másik világból látnak rá egy egyikben megélt létükre. A szüleik válásáról például egy távoli ismerősnél, idegen társaságban könnyedén mesélnek.

4. Jelen viselkedésüket képtelenek levezetni a múltból, ezzel a felnőtteket is megtévesztik. Például hisztiznek a másfél órával előbb elfogyasztott cukorsokktól, vagy a virtuális kiszáradás okozta nyugtalanságtól, de környezetbeli apróságokat okolnak, például a rózsaszín nyuszi füle nedves lett.

5. A gyerek viselkedési mintáit a felnőttek viselkedése alapján nagyon lassan alakítja ki mert a felnőtt világ távoli, ő pedig a jelenben él. A szavak minimális hatással vannak (ha a felnőtt vizet prédikál, de bort iszik, a gyermek is bort iszik). A büntetés, vagy a jutalom, amit valamilyen nevelési cél érdekében kilátásba helyezünk, a jelen, a nevelési cél pedig a jövő. A gyermek tehát azon van, hogy a jutalmat azonnal megszerezze, bármi úton. A büntetéstől való szorongása pedig csökkenti teljesítményét.

6. A kortárs csoport képes azonnal és határozottan változtatni a gyerek viselkedési mintáin. Ez ellentmondani látszik a 2. pontnak, hiszen másik világra is kihatással van a kortárs csoport. Valójában a gyermek saját viselkedésváltozásait viszi át, nem az adott világ normáit. Ha az oviban például megtanul egy káromkodást, aligha fogja óvónéninek szólítani édesanyját.

7. A gyermek idegrendszerét a folyamatos jelen kíméli leginkább. Életének pontos, percre pontos ritmusa nagy biztonságot jelent. Ha egyik eseményt biztosan követ egy másik, folyamatosan a jelenben tud maradni. Ha valami örömteli jövőbeni eseményt helyezünk neki kilátásba, azonnal a jelenbe helyezi, ezáltal az eseményig eltelő idő szenvedve vánszorog a számára, az örömteli jövőbeni esemény árnyékában.

8. A gyermek terepe a párkapcsolat gondoskodás dimenziója. Ha szülei a jelenlétében úgy érintik egymást, hogy ő kimarad, sérül az 1. pont. Ha szülei megélhetési dolgokról beszélnek jelenlétében, szorongani fog, mert a megélhetés a jövő. (Szorong a megmásíthatatlan múlttól is. Például Cili cica olyan aranyosan gombolygatta a gombolyagot, de elütötte az autó. A gyerek számára a megismételhető múlt viselhető el: hozd csak be a gombolyagot, hadd játsszon Cilike.) Ha szülei társas dolgokról beszélnek jelenlétében, kirekesztve érzi magát a gyermek. Egyáltalán, egyszerre csak egyik szülő legyen jelen kitüntetett személyként.

Záradék: gyerek az, aki a jelenben él.