Bolt

Harmath úr ott ül a kanapén, mellette Harmath úr felesége. Aki sajátja. Volt.

– Azt hiszem, mégis mi vagyunk egy család – mondja Harmath úr volt feleségének.
– Mondtál te már ilyeneket, aztán mi lett belőle – vág vissza Harmath úr felesége, és ránk sandít.
– Egyikünknek sem jött be az új párkapcsolat – fogja meg Harmath úr felesége kezét.
– És most miért higgyek neked? Miért legyen hozzád bizalmam?
– Szépen hazaköltözöm, a gyerekek boldogok lesznek, könnyebben is élünk…
– Csak éppen a gyerektartást kell fizetnünk…
– És a céget felszámolnunk, amit a barátoddal alapítottál. Elit kávézó gondolkodó embereknek – veszti el türelmét Harmath úr.
– Ha nem a gyerekekre kellett volna vigyáznom, amíg te hetyegtél, menő hely lehetne – vág vissza Harmath úr felesége, azután kiszól felénk – Nem gondolja ám komolyan…
– Ha a barátod is bejárt volna néha, akkor te sem felejtetted volna az oviban a gyereket – háborog Harmath úr.
– Na ugye, nem gondolja ő komolyan.
Mondjuk bátortalanul, talán kérdezzük meg őt, ha már itt van.
Harmath úr felesége erre kifejti, semmi oka bízni ebben a pasiban.

Ezzel jól felvezeti azt a történetet, amikor az állatok sorban várnak az erdei bolt nyitására. Vonzó a kirakat, nyitási akciókkal. Ez első három vásárló ezt, azt, amazt. Legelöl a medve, mögötte a farkas, aztán a róka és a többi. Nyuszi igyekszik előre osonni, de a róka a sor végére hajítja, mint a rongyot. Másnap már türelmetlen a társaság. Nyuszika ugyan ügyesen túljut a rókán, de a farkas úgy vágja a sor végére, hogy törnek a csontjai. Nő a feszültség. Harmadik nap már a medvéig jut a nyuszi, de az olyan dühös, hogy meglóbálja és az erdő széléig hajítja. Röptében csak ennyit tud kiáltani a nyuszi: jól van, akkor ma sem nyitok ki.