Keep smiling

A pszichológiában szakkifejezésnek számít a maszk, az álarc, a homlokzat. Jelentésük nagyjából levezethető a köznyelvből, ezért szerencsére felesleges tudálékos magyarázgatni őket.

A covid-19 járvány miatti kénytelen-kelletlen maszk-viselésnek sajnos egyik komoly következménye, hogy eltakarja az agresszió csillapító mosolyt. Ezzel hasonló folyamat kezdődik, mint az utakon az autóknál. Vannak az erőt sugárzó és vannak a barátságos maszkok, vannak a drágák és vannak az összetákoltak – mi pedig ezek alapján (sokszor tudattalanul) elkezdjük megítélni a viselőjüket, sőt,  a ítéletünk alapján reagálunk is rájuk. Az arckifejezés hiányából származó agresszió-csillapítás elmaradása így még inkább gond.

Az agresszió szintje valószínűleg azért maradhat mégis kezelhető, mert az arc alsó részéről származó vizuális információ híján a pillantásunk a másik szemére és homlokára irányul, ami a méregetés helyett elfogadás és tisztelet érzését kelti. Kivétel perszer a farkasszemet nézés, ami a mosoly kiesése miatt kifejezetten ellenjavallt.

A mimikai visszajelzésen kívül gyakran hiányzik a friss levegő és a szellő is, ettől mindannyian feszültebbek leszünk a maszk alatt.

Hogyan jöjjünk ki ebből jól?

Megoldásként kínálkozik az USA-ban bevezetett „keep smiling”. Szerencsére már lerágtuk azt a csontot, hogy minek mosolyogni, ha úgyis csak megjátszom. Azért, mert a mosoly visszahat a saját lelkiállapotunkra, elkezdjük magunkat valóban jobban érezni tőle.

De minek a másikra mosolyogni, ha úgysem látja a szánkat maszk alatt? Azért, mert ha jobban érezzük magunkat, az kihat a testünk többi jeladójára: szemünkre, testtartásunkra, gesztikulációnkra, beszédünkre, hanghordozásunkra is. Így összességében mégis jobb benyomást teszünk, rokonszenvesebbek leszünk.

Ettől pedig már igazából is lehet jobb a kedvünk. 

Amúgy már megjelentek a piacon különféle mosoly-maszkok is. Ezek hatását lehetőleg teszteljük családi vagy baráti körben mielőtt publikus használatukba kezdenénk. Jobb előre tudni, mint váratlanul beleszaladni egy nehezen kezelhető helyzetbe…

Benéztem

Régi történet, még az autónepperek hőskorából való, hogy Lalink vett egy roncsot. Arcoskodott vele rendesen, mert az első terepjárók egyike volt. Nem egészen a történelem első modelljéről van szó, hanem a SUV divathullám előszeléről. Gallytörő rács, kémény-kipufogó, felező. Lehetett vele az erdőn át munkába járni. Ott nem szondáztattak. Mert Lalink közúton nem ivott.

Színjózan volt, amikor anyósát vásárolni vitte, mégis átvágott a parkon. A kormány csak pörgött, az autó ment tovább egyenesen. Eltörött a rúdja. Lalink kapkodott. Kihúzta a slusszkulcsot, de még úgy is vagy negyven métert ment tovább a csodagép, míg egy sövény végre megállította. Anyós váltig állította, távíró póznának mentek, pedig azt jó méterrel elhibázták, csak ő ugrott neki, amikor kergült tyúkként menekült.

–  Hát mennyivel mentél? – kérdezte az egyik haver.
–  Balra kanyarodtam volna, csak nem engedte a qkormány.
–  Szóval harminccal?
–  Francot. Hússzal sem.
–  Akkor megállhattál volna az úttest túlszélén.
–  Próbáltam, nem ment.
–  Fékezni?
–  Még a motorfék se fogott, pedig kivettem a slusszkulcsot!
–  Na, akkor a kuplungot nyomtad, mafla.

Bizony, Lalink bepánikolt. Ha benne lett volna a reggeli egész (két feles), simán megáll. Csakhogy az elvonási tünetektől megzavarodott.

–  Na, ugye!
–  Nem ugye!

A minap jött hozzánk egy pár. Apuci a karantén alatt gondosan foglalkozott a gyerekkel, délután, amikor hazaért munkából, megebédelt, aztán nekikezdtek a mateknak, fizikának. A gyerek próbált számolni, ám apuci didaktikusan haladt: először a szemlélet.

–  Becsüld meg a kör területét!
–  Kiszámolom. A sugara…
–  Nézd, ha kétszer veszed a sugarát, az ugye kiadja az átmérőt.
–  Elég a sugár, négyzetre emelem…
–  Előbb a szemlélet! Ha az átmérőt veszed, az egy olyan négyzet oldala, amibe érintve belefér a kör.
–  De annak nagyobb a területe!
–  De nagyságrendileg hasonló. Ha egyszerűen a d-t emeled négyzetre, olyan értéket kapsz, ami orientál.
–  Ha viszont az r-t emelem négyzetre, csak meg kell szoroznom…
–  Először a szemlélet! Ha nincs szemlélet, jönnek a nagyságrendi tévedések. Az alagutak nem találkoznak, a hidak nem érnek össze, az alapozás mélysége… – emelkedett édesapa hangereje.
–  Nézd, itt az eredmény!
–  De a szemlélet!

Az ordításra bejött édesanya, a gyerek sírva el.
–  Mi az ott előtted?
–  A söröm.
–  Hát ne igyál, amikor a gyerekkel foglalkozol!
–  Jaj, mióta árt meg nekem ebéd után egy sör?
–  Ma dél óta.

Hatalmas balhé tört ki. A párkapcsolati terápia első ülése reménytelennek tűnt. Édesapa azt hangoztatta, ő pontosan érzi, mikor és miben hátráltatja az alkohol, sőt, már szondáztatták is úgy, hogy volt benne egy sör és a kütyü semmit sem mutatott.

Következő alkalommal külön mentünk. Édesanyának Miklós elmesélte Lali történetét, de az asszony felháborodott, hogy az ő ura nem alkoholista.

Ezközben Zelka néhány egyszerű tesztet vett fel édesapával, majd megkínálta egy korsó sörrel. Kicsit beszélgettek, aztán újra elővették a teszteket. A különbség szignifikáns volt. Megbeszélték, hogyan lehet megalázkodás nélkül kiszállni a helyzetből.

–  Úgy, hogy kerek-perec elmondom a feleségemnek. Ezt benéztem.

(F)elröppent a gondolatvírus

Két hete indult el a gondolatvírus.
Egy ideig követtük az útján, és hírt is adtunk róla.
Azután már csak követhettük, hírt nem adhattunk róla.
Azután már nem is követhetjük.
Két levelet kértek tőlünk, amiket olyan magasra kapott fel a szél, hogy már nem is láthatjuk őket. A vérplazma kísérletek mindenesetre biztatók.
Mi meg áttérünk az online tanulást segítő memory játékok kidolgozására (fejlesztés alatt, örömmel várjuk a visszajelzéseket).

Tisztelt Úr!
Az utóbbi hetekben két olyan cikkel is találkoztunk, amelyek arra utalnak, a koronavírus a vörösvértesteket arra kényszeríti, hogy megváljanak a hemoglobinban lévő vas ionoktól, melyekhez kötődve az oxigén illetve a széndioxid a vérben szállítódna. Ezáltal a vörösvértestek elveszítik O2/CO2 szállító képességüket, ráadásul mérgező vassal szennyeződik a szervezet, ami a szervek károsodásához, majd leállásához vezet.
Emiatt a betegek véroxigén szintjének túlzott csökkenése előtt már megfontolandó volna a vörösvértestek pótlása (például vörösvértest-koncentrátum adásával), mert ezzel óvnánk a fontos szerveket az oxigénhiánytól és többlet időt biztosítanánk az immunrendszernek a vírussal való megküzdésre.
Kérjük, vegye fontolóra felvetésünket.
Köszönettel: Baktay Zelka és Baktay Miklós

About red blood cell support for COVID-19 patients
Dear Sir,
Just weeks ago, studies began to appear with new insights that brought the following paradigm shift:
COVID-19 causes prolonged and progressive hypoxia by binding to the heme groups in the red blood cells. People are simply desaturating. That leads to organ failures, not any form of ARDS or pneumonia. All the damage to the lungs CT scans show is from the release of oxidative iron from the hemes. This overwhelms the natural defences against pulmonary oxidative stress and causes glass opacity in the lungs. Patients returning for re-hospitalization days or weeks after recovery suffering from apparent delayed post-hypoxic leukoencephalopathy strengthen the notion COVID-19 patients are suffering from hypoxia despite showing no signs of respiratory ‘tire out’ or fatigue.
Based on this, either the ventilator or the pressure exerted in the lungs in other ways helps only to supply oxygen for the reduced number of red blood cells more efficiently. Unfortunately, pulmonary foaming is not a negligible side effect of this treatment. Furthermore, it does not help at all in collecting and removing the carbon dioxide that has accumulated in the body because of the missing functioning red blood cells.
When we learned about this discovery from several sources, we realized that the solution is to give the body new red blood cells to replace the damaged ones. At first, we considered reserving our own blood. Of course, the solution is primarily to top up the blood banks. Later we recognized that any method of supplying healthy replacement red blood cells would help patients.
Zelka Baktay PhD and Dr Miklós Baktay
www.baktayhazaspar.hu

Ember a vízben! – Na és?

Ma egyetlen beszélgetésünk volt csak arról, hogy a vírus által elpusztított vörösvértesteket véradással lehetne pótolni. Egy sportoló tisztelt meg bizalmával, aki saját szavaival tisztességtelenül közel is volt életében olyanokhoz, akik sajátvérrel doppingoltak.

Gyakorlatias szemszögből közelítette.
– Drága.
Nem kaptam fel a fejemet, hiszen tudjuk, a járvány olyasmi, mint egy katasztrófa, olyankor minden drága, mert kevesebb az erőforrás annál, ami szükséges a megküzdéshez. Azzal érveltem, hogy a plazmaferézis sem drágább, mint a lélegeztetés, így vissza lehetne adni a tisztított saját vérplazmát és hozzá saját vörösvértesteket, vagy akár disznóktól levett hemoglobin koncentrátum is megfelel.
– Drága.
– Egy titkos kísérletet talán megérne. Maradhat a beteg a lélegeztető gépen, minden változatlan, csak egy infúziót kötnénk be neki.
– Drága.
– Jaj, ne mán. Megtisztel, hogy hajlandó velem szóba állni, de ez már inkább lepöckölés.

Erre elmondta, azért drága, mert kitudódna. Így, vagy úgy. Ha sikerül, értelemszerűen, ha nem akkor a „na, ugye”-effektus miatt. Lehet, hogy ha az elején vörösvértesteket adnak, akkor most a lélegeztető gép tűnne abszurdnak.

De már elindult az óceánjáró. Senki sem mer róla vízbe ugrani, mert fél nap, mire megfordul. Úgyhogy meg sem fordul.

Gondolatvírus 2.

A gondolatvírus terjed.
Egy üzletember azt mondta, megkérdezett orvost, aki alapjában jó ötletnek tartja a vér tartalékolását, csak hát ugye egy zacskónyi vért 2-3 óra alatt felfal a vírus.
–  Ez tapasztalati adat? – kérdeztem, erre az üzletember eldobta a szálat.

Egy projektekben utazó hölgy azt mondta, valakinek már tetszett a gondolat, az megkérdez valakit, aki talán ért hozzá.

Zelkával elmentünk vért adni. A Karolinára. Ártatlanul megkérdeztem a vizsgáló dokit, lehetne-e félretenni a véremből.

– Minek?
– Ha megbetegszem, így kaphat még némi laufot az immunrendszerem, doktor úr. Félek a vírustól, doktor úr.
– De hát a covid-19 nem okoz vérzést!
– Úgy értem, friss, egészséges vörösvértestek kerülnek a vérkeringésembe, doktor úr.
– Ez nem ezen múlik.
– Hát micsodán, doktor úr?
– Az alacsony szaturáción.
– Az miért van, doktor úr?
– Ne haragudjon, uram, ennyit tudok Önnek mondani.
– A szakirodalom…
– Viszontlátásra.

Ez történt ma 12.20-kor. Holnap levelet írok, magasabb szintre.