Párterápia?

VeszekedésA színház közönsége felhőtlenül mulat.

A fiatal pár úgy veszekszik, mint az ovisok.

A pszichológus tehetetlen. Mindenféle hókuszpókuszt próbál, a konfliktuson képtelen oldani.

Végre szünet.

A közönség abban a biztos tudatban vonul a büfébe, hogy a második felvonásban pedig jön a megoldás.

Mi pedig kezdjük érteni, miért tesznek fel honlapunk látogatói egyre több furcsa kérdést. Azt hiszik, bármi közünk van ehhez.

Ezúton elhatárolódunk, de nagyon szigorúan.

Mi azzal kezdünk, hogy feltárjuk a hozzánk fordulók erőforrásait, kiválóságait, áttekintjük életük meghatározó eseményeit, azt a társas dimenziót, amiben mozogtak és mozognak. Ennek során a kölcsönös tiszteletet erősítjük. Praxisunk során két konfliktus tört ki a nyitó ülésen, ez az esetek 1,8 ezreléke Számunkra komoly traumát jelentettek, tanultunk belőlük. A konfliktus megalázó, tisztességtelen helyzet. Mi méltóságot és magabiztosságot adunk. És feladatot. Egyénre szabottat, amely közös élményben hangolja össze a párt. Ezzel teremtjük meg a cselekvési alapot: az összehangolt együttműködést.

A folytatásban négyesben áttekintjük a feladat eredményét, majd külön beszélgetünk, legtöbbször nő a férfival alapon. Azt járjuk körül, mit tehetünk a párkapcsolat javításáért, gazdagításáért. Sokan panaszáradatot tartogatnak erre az alkalomra, ám többnyire mégis a probléma feltárása és megoldási lépésekre bontása kerül a fókuszba. Ezúttal többnyire titkos egyéni feladatokat adunk, megnézzük, milyen változást tudnak elérni a felek a körülmények illetve viselkedésük megváltoztatásával.

Időnként fordított felállásban dolgozunk, hangsúlyozva, hogy az egyéni beszélgetések tartalma titok, csak a belőlük következő feladatokra fókuszálunk. Természetesen mi ketten – Zelka és Miklós – erre már világosan látjuk a teendőket, ezeket tisztázzuk az ülések során. A feladatok ezután ismét közösek. A közös identitás tudatos erősítését szolgáló élményre összpontosítanak.

Célunk a közös jövőkép felvázolása. Ehhez együtt áttekintjük a családi rendszer egészét – bár mi ketten kezdettől ebben a dimenzióban nézzük az összefüggéseket. Azt mondjuk ugyanis, hogy a kapcsolat egy nagy rendszer része, és az együttműködés éppúgy kihat a nagyobb rendszerre, mint a konfliktus. Utóbbit természetesen könnyebb belátni, sőt, a párok többségénekközelebbi tapasztalata van róla, mint az építő együttműködésről.

A Terápia című filmsorozatra már reagáltunk. Itt röviden annyit, hogy egy végtelen magányos, erőforrások híján lévő szakember reménytelen küzdelme a rendszeregészből kiszakított, ezért tehetetlen lelkekért.

Mindezek alapján munkánkat kifejezetten nem szeretnénk terápiának tekinteni abban az értelemben, ahogy a közbeszédben ez a kifejezés szerepel. Úgy sem, ahogy a szakma értelmezi, mert nem hiszünk az egyéni terápiában és az esetekben sem. Azt gondoljuk, legalább egy kapcsolatot be kell még vonni az egyéni foglalkozások esetében is – még ha az nem is a párkapcsolat –, mert különben csak reménytelenül küzdünk a bizonytalan magánnyal.

Nevezhetnénk tevékenységünket tanácsadásnak vagy terápiának, mégis, mi inkább azt mondjuk: alkotó együttműködés a hozzánk fordulókkal.