— Párkapcsolati együttműködés

A párkapcsolati együttműködés szerintünk négy dimenzióban írható le: együttműködés a társas lét, a megélhetés, a gondoskodás és az érintés területén. A párkapcsolati ciklusokban más-más terület dominál: kezdetben a társas és az érintés, a szülőség idején a gondoskodás és megélhetés, a fészek kiürülésekor a megélhetés és a társas, unokás időszakban a gondoskodás és az érintés…

A párkapcsolat problémái az adott párkapcsolati ciklusban és a hokedli modell adott dimenziójában kialakuló élethelyzetből következnek, ezért a konfliktus egészséges személyek egészséges reakciója. Mi azon vagyunk, hogy új élményekkel továbblépjünk az adott párkapcsolati ciklus problémakörén. Például a kezdeten, közös identitás kialakulásának időszakán, az összecsiszolódás nehézségein.

A párkapcsolat kezdetének varázsa a másik, mint önálló lény. A maga értékeivel, kedves furcsaságaival, csacskaságaival. Saját identitásával. A párkapcsolat során elkezd kialakulni a közös identitás, amely részben az egyéni identitás feloldásával jár. Ugyanakkor az identitás személyiségünk magja, a végsőkig védelmezzük. Ezért jár hatalmas feszültségekkel a párkapcsolati összecsiszolódás.

A közvéleményben jelentős áttörést hozott, hogy markánsan különválasztjuk a szülői és a párkapcsolati szereprendszert, felvállaljuk azt a kemény tézist, hogy a szülői és a párkapcsolati együttműködés térben és időben kizárják egymást. A szülőség önmagában felmorzsolja a párkapcsolatot. A párkapcsolatot folyamatosan gazdagítani kell a család és a szülői együttműködés fenntartása érdekében. A szülők kapcsolata a hokedli modell valamennyi dimenzióban átalakul. A gondoskodás terén nyilvánvalóan teljesen átalakul a világ, hiszen a természetben az ember gyermeke igényli a legtöbb figyelmet, törődést. A megélhetés terén fokozott felelősségérzet okoz szorongást, hosszú távra kell gondolni a jelen örömeitől egyre távolodva. A társas dimenzióban és az érintés dimenzióból a kisbaba képes kiszorítani az apját.

Szeretőnek a párkapcsolatban megjelenő harmadikat nevezzük. Bármelyik dimenzióban feltűnhet. Ha a megélhetés terén hódít, munkamániáról beszélhetünk. A gondoskodás terén helpernek nevezzük, ha erősebben van jelen. A társas dimenzióban plátóinak, lelki társnak, ha hozzá fűződik szorosabb kapcsolat. Az érintés dimenzióból a kisbaba képes kiszorítani az apját, de itt jelenik meg a hagyományos értelemben vett szerető is. A szeretőtől annál nehezebb visszahódítani a párkapcsolatot, minél több területen kiszorítja a „hivatalos” társat.

A párkapcsolati konfliktus lényege, hogy kétségessé válik a másik eredeti jószándéka. Ennek pusztító következményei vannak a múltra nézve is, hiszen a párkapcsolat, sőt a család története átíródik gonosztettek, sunyiságok és egyéb bűnök láncolatává. A terápiánk során azt a narratívát hozzuk elő élmények segítségével, amely az elmúlt időszakra arany pillanatok soraként tekint. Erre lehet alapozni a közös identitást és jövőképet.

A legtöbb és legerősebb turbulencia a születő kisbaba körül keletkezik. Az újdonsült nagyszülők éppúgy keresik új helyüket, szerepüket, mint a baba édesanyja és édesapja. A nagyszülők újra élik és vívják azokat a csatákat, amelyek annak idején kezdő szülőként megkeserítették életüket.

Amikor egy pár örök hűséget esküszik, a hasításnak elnevezett pszichológiai jelenséget produkálja. Mindketten tudják, mennyire változni fognak ők és a körülmények, ám ezeket a változásokat mind szépnek és romantikusnak képzelik. Anya mint madonna, apa boldogan dobálja fel kisfiát, együtt fociznak, míg anya palacsintát süt. Arany pillanatok sorozata egészen addig, amíg derűs öregekként megpihennek a kandallónál, apóka pipázik, anyóka kötöget.

A hagyományos pszichológia a párkapcsolat illetve a házasság problémáit akarja megoldani. Ezek azonban többnyire az adott párkapcsolati ciklusban kialakuló élethelyzetből következnek, ezért a konfliktus egészséges személyek egészséges reakciója. Mi azon vagyunk, hogy új élményekkel továbblépjünk az adott párkapcsolati ciklus problémakörén. Például a közös identitás kialakulásának időszakán, az összecsiszolódás nehézségein.