„MIÉRT NE LEHETNÉNK EGYMÁS SZERETŐI?”

– Bálint Lilla interjúja –

A kapcsolat igazi hajtóerejét a közös élmények jelentik, vallja a párterapeuta házaspár, akik nem riadnak vissza a szerepjátékoktól és a közös csínyektől sem – és ezt sokszor feladatba is adják a hozzájuk fordulóknak.

Eszembe jutott egy régebbi beszélgetés veletek, amiben említitek, hogy Zelka vörös parókában kísérte el Miklóst egy focimeccsre, és amikor a nyakába ugrott, hogy megcsókolja, az ismerősök elhűlve nézték, ki ez az ismeretlen nő. Szoktatok még ilyen trükkökhöz folyamodni?

Miklós: Inkább az a kérdés, amikor nem szoktunk. Nagyon ritkán nem folyamodunk ilyesmihez.

Zelka: Szeretünk mást játszani, mint amik vagyunk. Nemrégiben részt vettünk egy képzésen, ahol az volt a játék, hogy én vagyok a problémás szőke nő, és Miklós a problémás szőke nő szegény férje. Ilyeneken problémáztam, hogy lehet-e beszélni külön a szakáccsal, mert nekem mindenmentesen kell étkeznem, meg hogy az ablakunk egy építkezésre néz, és remélem, hogy szombaton nem fognak építkezni…

Bálint Lilla interjúja teljes terjedelmében olvasható a Díványon…

Párkapcsolat a megélhetés dimenzióban

Megjelentek praxisunkban a párkapcsolat megélhetési dimenziójában jelentkező problémák.
Aki rest megkeresni hokedli modellünket, annak ide idézzük:

hokedli

A hokedli négy lába az érintés, a társas, a gondoskodás és a megélhetés. Akkor működik jól a párkapcsolat, ha együttműködés alakul ki ezekben a dimenziókban. A pár, ill. a szülőtársak egymást tekintik az első számú partnernek, ha bármely dimenzióban más válik meghatározóvá, hűtlenségről beszélünk. Most a megélhetés dimenzióról van új, érvényes mondanivalónk.

Vegyük mindjárt a villanyszámlát. A család igyekszik olyan változásokat bevezetni, amik segítenek a kedvezményes kvótán belül maradni. Ha a melegvizet villanybojler adja, szóba kerül a zuhanyzás, kézi mosogatás. Feszültség keletkezik.
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk.
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben…
Megoldandó probléma.

A család igyekszik csökkenteni a hűtőszekrények tartalmát, nyitogatását, sőt, hosszú távon mélyhűtő kiiktatását szorgalmazza. Fagyi, fagyasztott sültkrumpli, rántott húsok nélküli életet vizionál… Feszültség keletkezik.
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején hörcsögöltél össze.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
Megoldandó probléma.

A család igyekszik a nyaraló kvótáját is bevonni. Felmerül, oda kellen vinni a hűtőládát, sőt, a mosandót, hiszen úgyis megyünk, elég betenni egy bőrönd szennyest, hazafelé már hozzuk is a tisztát. Feszültség keletkezik.
– Az majd biztos megtérül, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
Megoldandó probléma.

Jöhet a gáz. A fűtéssel is takarékoskodni kell. Nem járhatunk itthon alsónadrágban, van jó puha háziruhánk, zoknink, papucsunk, nosza. Simán lemegyünk a fűtéssel a kvótáig. Feszültség keletkezik.
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy egy guminő lenne a legjobb befektetés, az langyos vízzel megtöltve is több meleget ad, mint te.
– Dehogy, hozd valamelyik ribancodat, az pálinkával fűti magát, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
Megoldandó probléma. Három-négy probléma már konfliktus.

Könnyebben megy az összehangolódás, ha egyetértünk abban, ki is hozza ránk a bajt. Már csak azért is, mert ha valaki a családból, őt tudattalanul okozóként kezdjük kezelni. Tudjuk, régen a rossz hír hozóját halállal büntették. Esetünkben elég annyit mondani:
– Hallottátok? Az átlagfogasztás feletti áramárt a dupláját kell fizetni.
– Jaj, ne mán…
– De mi ugye az átlag alatt vagyunk?
– Hétszer annyit fogyasztunk.
– Ez hülyeség.
– Itt a számla.
– Akkor mondd meg, mit csináljunk!
És a hírhozó máris pellengéren áll.

Érdemes tehát kiszervezni a baj okát, mégpedig a közös hiedelemrendszernek megfelelően. Pszichológiailag teljesen mindegy, Putyin vagy Zelenszkij, Biden vagy Orbán, Brüsszel vagy a NER, a lényeg, legyen közös ellenségkép, arra épülhet a közös elköteleződés. Még az is jó, ha a szomszédra verjük rá a balhát, mert nem engedett napelemet felszerelni, mondván, ronda. Bűnbak (BB) kell, mégpedig olyan, akit nem tudunk meggyőzni.

Ezután már másképpen csordogál a vita:
– A szemét BB miatt már meg sem zuhanyozhatunk rendesen.
– BB szagunk lesz nekünk is. (alakul a közös identitás).
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk. (Azért a racionalitás működik.)
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben… a qrva mamáját BB-nek.

Hűtőszekrény ügye:
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején vásároltatott össze az a görény BB.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
– Bizony, mert BB ott áll a sötétben, aztán ha rávetődik a hűtő fénye, megrémülünk a torz pofájától.

A nyaraló kvótája:
– Csakhogy BB miatt a benzin ára is duplája.
– Aligha térül meg, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
– Hőn szeretett BB.

Jöhet a gáz:
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy olyanokkal kellene fűteni, akik amúgy is forrón rajonganak BB-ért.
– Ő biztosan nem fázik, fűtik a ribancok.
– Meg a pálinka, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
– Mega pálinka. Egy megawatt hőértékű szesz.

Modell
Szeretünk azzal hencegni, hogy mi semmit sem találunk ki, csak a működő megoldásokat modellezzük. Márpedig vészhelyzet esetében a közös ellenségkép biztosan sok esetben segítette elő az együttműködést, a közös elhárító mechanizmusok összehangolódását, a kötődés és a lojalitás erősödését.
Szándékunk szerint a fenti példák a legfontosabb eszközt is modellezik. Ez pedig a humor. Remélhetőleg nem olyan komoly a helyzet, hogy erre is rászoruljunk.

Sőt. Talán önmagában is elég a humor. A varázsige pedig: „Az van, hogy ez van.”
– Tartunk nagy hűtőkizabáló partit.
– Addig hordjuk a zoknit, amíg megáll magában.
– A lepedő alá tesszük a nadrágot, nagypapa is így szokta vasalni.

Nagy hűtőkizabáló parti

Világos

Előző bejegyzésünk szerint mélyen gyökerezik kultúránkban az éjszakai szex hiedelme. Ideje múzeumba tenni. Evolúciós örökségünk a nappali szex. Könnyen beláthatjuk, hogy a látvány hozza a legtöbb szexuális ingert. A látvány pedig azért különösen fontos, mert nappali lények vagyunk, a fény népe, a Nap fiai.

Ideje azonban arra is figyelni, aki éjszakáink új szereplője. Az újszülött még jó ideig az érintés, az illatok és a hangok világában tájékozódik első sorban. Mégpedig azért, mert viszonylag új, néhány évmillióra visszanyúló fejlemény, hogy a Nap fiai lettünk.

Az embergyerek első hónapjait még a régebbi, hatvan millió éves emlős veleszületett viselkedésminták határozzák meg. A szó szoros értelmében emlős, hiszen számára a legfontosabb az anya emlőjének íze, illata, érintése. A kapcsolatuk alapja az oxitocin, az élet egyik legősibb ingerület átvivője. A gerinceseknél már mindenképp jelen van, több mint fél milliárd éves. Ilyen örökséggel dacolunk, ha az édesanyát távol akarjuk tartani babájától. És ilyen ős-rémületnek tesszük ki az egyedül hagyott babát.

Miért akarnánk akkor elválasztani őket?

Az egyik indok a szoptatós anyuka kimerültsége. Nincs azonban használható vizsgálati adat annak bizonyítására, hogy az anya jobban kipihenné magát, ha a kisbabát átviszik a gyermekszobába. Feltételezhető, hogy az érintés, az illatok és a hangok hiánya mindkettőjüket nyugtalanná teszi.

A másik komoly ok az édesapa férfiassága. Neki is szükséglete a megnyugvást hozó oxitocin, amiben érintés, magömlés révén részesülhet. Ingerültsége sok bajt hozhat a párkapcsolatra, sőt, a szülőtársi együttműködésre.

Több családot ismerünk, ahol egy kisszobát bematracoztak. Együtt alszanak, egy kupacban még az ovis korúakkal is. Jó dolog összebújni, megnyugtató a meghitt szuszogás, még a fészkelődés is. Másrészt egy ekkora kupacban kevésbé tűnik fel a szülők időnkénti távolléte.

A családok egy részével máig tartjuk a kapcsolatot. Azok a gyerekek, akik a nagy alomban kezdték életüket, szépen cseperednek, önállók, kiegyensúlyozott a személyiségük. Megkockáztatjuk: szociális képességeik jobbak az átlagosnál. És persze már régen a saját ágyukban alszanak…

Akár meg is tartható tehát az együtt alvás = (éjszakai) szex hiedeleme. Mégis azt javasoljuk, a kisbabás pároknak: ha érintésről, ölelésről, szexről van szó, legyenek ugyanolyan találékonyak, mint párkapcsolatuk kezdetén, keressék a napfényes órákat együttléteikhez.

Ideje együtt aludni

Az előző bejegyzés arról szól, hogyan képes erodálni a gyerek esti virgoncsága, reggeli kábasága a párkapcsolatot, vele együtt a szülőtársi együttműködést, végeredményben a házasságot. A kultúrát hibáztattuk.

Vegyük észre, a már a címben is ott rejtőzik egy félrevezető kulturális hiedelem. Azt sugallja, az érintés, az ölelés, a szexuális együttlét helyszíne a hitvesi ágy, ideje az alvásé. Minden egyéb perverzió.

Ezt sugallják a katasztrófafilmek, mert azok bevezetőjében szerepel csak igazán boldog család, de csak azzal a feltétellel, hogy hamarosan jön a gigabalhé. Még a rövid klipet is csak úgy nézi végig a néző, ha időnként bevágják a közeledő katasztrófa előjeleit gordonka aláfestéssel – egyébként elunná a boldog családot…

59330686_s.jpg

A boldog házaspár aludni teszi a gyereket, aki mosolyogva lehunyja szemét és már el is szunnyad. Ezután a férj izompólóban várja feleségét, aki csábosan lengedező köntösben lép elő a fürdőből. Következik az intimitás, majd újabb gyors tisztálkodás, majd a gyönyörű feleség és édesanya mosolyogva lehunyja szemét és már alussza is az igazak álmát. A férj és édesapa még mereng, majd sokat sejtetve éberen szendereg. Jó lenne egyszer megkérdezni a forgatókönyvírót, honnan vette ezt a jelenetet.

Egy másik filmből? Egy színdarabból? Egy régi regéből? Mindenképpen azokból az időkből, amikor a nappali szex még állati perverziónak számított. Azért állatinak, mert az állatok csinálják nappal. Helyesebben, az állatok nappal csinálják.

A bajban lévő szülőtársak tudattalan sejtik, közel a megoldás. Párkapcsolatuk kezdetén keresgélik, mondván, valami megváltozott. Való igaz, másik életszakaszba léptek. Attól még jó helyen kapizsgálnak, könnyen vissza lehet hozni a szép időket. Modellezni kell őket.

A modell a szeretői viszony. Lényege a légyott, amire a pár napokat, heteket, hónapokat készül. Szervez, titkolózik, sajnálja, hogy máris vége, alig várja a következőt. Azt gondolják, milyen jó lesz, ha majd bármikor együtt lehetnek…

Lassacskán kiderül, nem is bármikor. Jön a „csak még ezt…, mindjárt…, máris…, majd…” időszak. Fontos, nagyon fontos az ölelés, összebújás, de egy kicsit azért még várhat. Egy nagyon kicsit. Ez éppen ellentétes tendencia a szeretői kapcsolat „alig várom” szakaszával.

Vegyük észre, a modellnek a szexen kívül komoly alkotó eleme a ráhangolódás és az együttműködés a prioritás érdekében. Ezek mind párkapcsolat gazdagítás fontos eszközei. A legfontosabb persze a közös élmény, hamarosan erről is…

Ideje aludni

Az egyszobás lakások éjszakai szállóigéje volt a „Fordulj be, és aludj!”. A vágytól rekedt apa mordult így a gyerekre, miközben a kistesó készült foganni. A felajzott férjnek már elege volt abból, hogy felesége folyton fojtott hangon a gyerekre hivatkozva utasítja el.

Hiába bővült az élettér, a szülői együttműködés legnagyobb próbája továbbra is az altatás. Anyuapu topon vannak, teljes intenzitással pörögnek, hogy ágyba szuszakolják a kölyköt. Mindent bevetnek, hogy rávegyék az alvásra, időablakot teremtve a párkapcsolat számára.

A gyerek erre idegállapotba helyezi magát. Szüleire hangolódva érzi, ő most nagyon fontossá vált, nagyon észnél kell lenni, résen kell lenni, ébernek kell maradni. Igyekszik kreativitásban lepipálni a szülőket. 

Egy ovis nagytesó így számolt be kisöccséről, aki már sokadszor hívta vissza a szülőket:

– Azt mondta vigyorogva, még vizet is fog kérni.

Mi a teendő?

Mint mindenben, itt is a szülői modell a fontos. Ha el akarod altatni a gyereket, miközben egyre éberebb vagy, vizet prédikálsz és bort iszol. Illetve csak szeretnél bort inni. Arra vársz, aludjon el végre a kölyök, igyunk egy pohár bort, aztán bújjunk össze.

Szóval nevelsz. Arra akarod rávenni a gyereket, amit te nem csinálsz. Aludjon, míg te éberen és aktívan várod a pillanatot. Olyan ez, mint a a „Te még kicsi vagy, nem dohányozhatsz!”. Jobb modellt nyújtani. Jobb, ha úgy tanítod a gyereket aludni, hogy magad is álmosan nyugovóra térsz.

Sok édesanya rájön erre, csakhogy ezzel az úgynevezett házaséletet lehetetleníti el. A kielégítetlen férj ingerült lesz. Rájön az elégítetlenség elégedetlensége. A vágytól rekedten mordul házastársára és gyerekeire. Nem éppen kulturált viselkedés.

A kulturálatlan viselkedés gyökere éppen a kultúránk. Az elvárás, hogy este még éberek, sőt, aktívak legyünk, férfi-nő összhangot teremtsünk, romantikázzunk, intenzíven figyeljünk egymásra. Elvégre kisebb az alvásszükségletünk, mint a gyereké. 

Csakhogy annyival nem tudunk kevesebbet aludni, ameddig a gyerek képes fennmaradni, mert reggel kelni kell. Bezárul a kör. A szülőként vívott harcok lemerítik a párkapcsolatot. Közben a gyerek egyre rafináltabb módszereket dolgoz ki az ébren maradás érdekében.

A szülőség a szó szoros értelmében ott liheg a párkapcsolat nyakán. Csakhogy a két működésmód kizárja egymást, az áthangolódás önmagában is időigényes, külön nehezítő körülmény a szorongás attól, előtör-e a gyerek…   

A szülői együttműködés még nagyobb próbája az esti csatározásokban kimerült gyerek felkeltése reggel. Anyuapu topon vannak, teljes intenzitással pörögnek, mindent bevetnek, bármit megadnak, hogy időben elindulhassanak.

A helyzet veszélyesebb, mint gondoljuk. A gyerek olyan hatalmat kap, amivel egyszerre rombolhatja családját és saját egészségét. A szülőtársak előbb-utóbb egymást kezdik hibáztatni, annak érdekében pedig, hogy a gyerek „mégiscsak reggelizzen valamit”.

Ilyenkor jönnek azok a tápok, amiket férj és feleség már kapcsolatuk hajnalán száműztek asztalukról, a tejhatalommal (sic!) bíró gyerekkel azonban nem áll módjukban elfogadtatni az egyszerű szabályokat. Ez a melegágya sok táplálkozási és viselkedészavarnak.

Itt az ideje a megoldásnak: az időjárás már megengedi a kilépést a kultúrából. A gyereket úgy lehet aludni tanítani, hogy elérjük, ő maga vágyjon nyugalomra térni. A természet ölén, napnyugtakor remek dolog kipihenni egy fárasztó napot, szülőknek, gyereknek együtt nyugovóra térni. Hamvadó tábortűz, bekuckózás a sátorban, meghitt összebújás. Valahogy így lehet elkezdeni felépíteni az esti alvásra hangolást. 

Bízzunk benne, előbb-utóbb a gyerek is vágyni fog az alvásra. Úgy, mint mi magunk. Rajtunk múlik, hogy ez előbb következzen be, mint utóbb. Megengedve, hogy az utóbb is jobb, mint az az elkeserítő érzés, miszerint sosem lesz vége az esti harcoknak.

Ha pedig időben ébred a gyerek, van ideje megéhezni, akkor pedig annál a döntés, akinél a kamrakulcs. Persze magától is beáll a dolog. Aki elég éhes, boldogan falja be az estéről megmaradt szalonnát, hagymát és kenyérhéjat.

Komoly hozadéka a kultúra átmeneti elhagyásának a felnőtt magabiztosság erősödése is. A gyermek, mint legfőbb fogyasztó hatalmas támogatást kap a társadalomtól. Az új helyzetben azonban szüksége van a szülőre, mint felnőttre.

A szülőtársak erősödő magabiztossága visszahat a párkapcsolatra, a tehetetlen düh csitulása lehetővé teszi a gyengéd odafordulást. A következő részben pedig még ennél is csábosabb ígérettel rukkolunk elő…