„Mit tegyek, ha nem jön az orgazmus?”

Közzétéve Szerző:

A szex élvezete nem mindenkinek jön csak úgy, sokaknak előbb azt kell felfedezniük, hogy mire izgulnak fel igazán…

Kedves Szakértők!
Azzal a problémával fordulnék Önökhöz, hogy egyáltalán nem élvezem a szexet! A barátom nagyon türelmes és próbál segíteni, ahogy csak tud. Azt már sikerült elérnünk, hogy átéljem az orgazmust, igaz, nem hüvelyi úton, de úgy gondolom, ez már nagy előrelépés számomra. Viszont ha együtt vagyunk, a szexet nem élvezem. Nem érzek semmi különlegeset, se jót, se rosszat! Barátom megkért rá, hogy próbáljam felfedezni előbb a saját testem, ezzel nincs is semmi baj, egyedül minden más érzés. Szex közben is csak úgy jutok el a csúcsra, ha közben magam „izgatom”, máskülönben nem érzek semmit sem. Engem már nagyon zavar ez a dolog, és látom, hogy barátomat is, hiszen rossz érzés neki, hogy nem tud kielégíteni. Már több mint egy éve vagyunk együtt, úgy gondoltam, majd összecsiszolódunk, de már kezdem elveszíteni a reményt. Az előző kapcsolataimban sem volt soha jó a szex. Ez lelki okokból adódhat? Tényleg nem tudom már, mit tegyek! Előre is köszönöm, ha tud segíteni! Üdvözlettel: egy 23 éves lány

Kedves fiatal lány!

Úgy tűnik, az orgazmus mítoszától sikerült elszakadnod, így erről csak annyit kell kimondanunk, hogy az orgazmus egy kis része a párkapcsolat érintés dimenziójának. Olyan, mint a tüsszentés. Kellő ingerlésre bekövetkezik, ám ha rákoncentrálunk, könnyen elmarad. A jó szex és az orgazmus között mégis van egy erős összefüggés: az oxitocin, az érintés és a bizalom hormonja.

Jól látod, arról van szó, hogy össze kellene csiszolódni, helyesebben hangolódni. Vagy felvenni a közös ritmust. Vagy ugyanabban az íz- és illatvilágban mozogni, mint egy jó étteremben, mint amikor együtt főzünk. A hangolódás új érzékszervi utakat nyit meg. Az emberek között nagy különbség van abban a tekintetben, hogy melyik érzékük határozza meg igazán viselkedésüket. Van, akire a hangok hatnak, vele valóban összehangolódni jó. Van, akire a mozgás, vele összerázódni, összecsiszolódni érdemes. Másokkal összenézni jó, mert a vizualitás a meghatározó működésmódjuk.

A leveled alapján a te uralkodó érzékelésed kinesztéziás, a lelkedhez a mozgáson, a simogatáson, az érintésen át vezet az egyenes út. Valószínűleg sok mozgással járó munkát végzel, ha jó pályán vagy, pl. fodrász vagy kertész. Próbáljátok ki tehát a kinesztéziás modalitást. Tégy fel fejhallgatót, szóljon benne kedvenc zenéd, kösd be a párod szemét. Próbáljátok meg, milyen, ha barátod ilyen süketen és vakon simogat, érint váratlan helyeken.

A kérdésed szövege rövid, ezért meglehet, az illatokon, ízeken keresztül lehet igazán meghódítani, vagy éppen a látvánnyal. Jól teszitek, ha ugyanilyen süketen és vakon először azt próbáljátok ki, erotikusan hatnak-e az illatok vagy az ízek. Elképzelhető, hogy izgalomba hoz annak kitalálása, hogy mit kínál fel párod éppen megkóstolni, milyen illattal szeretne kábítani. Majd vedd le a kendőt, hátha a látvány a valódi modalitásod. Erre a helyzetre jó, ha kis mozgással készül a párod, lehetőleg legyen csábos. Mindenképpen maradj laza! Ha visszaveszi a kendőt és leveszi a fejhallgatót, hangokkal hangolhat össze titeket a párod. Jöhetnek a szavak, a hangok, a becézések.

Mindehhez persze felszabadult, kreatív légkör szükséges, minimális teljesítményelvárás, a tudattalan boldog hatalomátvétele. Ezért jól teszitek, ha ráhangolódásképpen valami igazán felesleges, gyermeteg dolgot műveltek, pl. csínyt, esetleg pacsmagoltok, vagy egy terítőt kentek össze „ételképpé”.
Fontos, hogy az egészet játékként fogjátok fel, hogy barátod is felvegye a fejhallgatót és a kendőt, jussatok el valahogy a kielégülésig, adjátok fel azt az igényt, hogy tökéletesnek kell lennie mindennek.

Legyetek türelmesek, mintha úszni vagy biciklizni tanulnátok. Még jobb, ha úgy gondoltok az egészre, mintha turisták lennétek egy egzotikus országban, és a helyiek boldogan ujjonganának minden olyan szónál, amit a nyelvükön érthetően kiejtetek. A szex is olyan, mint az idegen nyelv. Érdemes gyakorolni, még ha keressük is a szavakat, éljünk vele akkor is, ha messze vagyunk a tökéletestől. Minél lazábbak vagyunk, annál jobban fog menni.

„Segítség! Nem bírok a tinédzser lányommal!”

Közzétéve Szerző:

Mit tehet egy szülő, ha tinédzser lánya bejelenti, nem megy többé haza, összeköltözik barátjával? Szakértőink segítenek!

„A segítségeteket szeretném kérni! A 16 éves lányom úgy döntött, nem jön haza és barátjával él. Ennek az volt az előzménye, hogy büntetést kapott, mert állandóan csavargott. Mit lehet ilyenkor tenni, hogy hazahozzuk? Mi ilyenkor a teendő?” – teszi fel a kérdést egy olvasónk a Megsúgom oldalon.

Kedves Kérdező!

Az első mondatban a lányodról írsz, egyes szám első személyben. A második mondatban a „büntetést kapott” kifejezés személytelen, nem tudni, ki büntetett. A harmadik mondatban többes szám első személyt használsz: „hazahozzuk”. Végül megint személytelen vagy: teendő. Ez arra utal, hogy bizonytalan párkapcsolatban élsz. Ha a lány apja lenne a párod, ha együttműködnétek a nevelésében, azt írtad volna, a „lányunkat szobafogsággal büntettük, keressük a megoldást, hogy hazahozzuk”.

Egy olyan férfivel élsz bizonytalan párkapcsolatban, aki ugyancsak bizonytalan viszonyban van a 16 éves lányoddal. Ez nagyban közrejátszhat abban, hogy a lány elcsavargott, és egy megbízható, elkötelezett kapcsolatra vágyik. A csavargásról azt sejtjük, a lány olyan kortárs csoporthoz csapódott, amelynek tagjai alacsonyabb státuszúak, mint ti. Elfogadásra, figyelemre, egyértelmű helyzetre vágyott. Ezt otthon csak töredékesen kaphatta meg. A büntetést valószínűleg a veled élő férfi kezdeményezte, amit te vonakodva és kevés meggyőződéssel hajtottál végre. Ez még inkább növelte a lány bizonytalanságát.

Nézzük a büntetés és hazahozás kérdését. Maci kutya jut eszünkbe. Rohant keresztül a Ligeten, Irén utána. „Maci, a k… édesanyádat, gyere ide, mert agyonverlek!” Maci átlátta ezt az összefüggést és futott tovább. Ügetett. Poroszkált. Egy husky három napig is el tud így loholni. Megesett a szívünk Irénen, társaságunk kutyáinak segítségével befogtuk Macit. Irén pórázra vette, és jól elverte. Még kétszer segítettünk neki, Irén még kétszer vette pórázra és verte el szemünk láttára Macit. Aztán már csak szomorúan összenéztünk, amikor Irén rohant keresztül a Ligeten Macit üldözve. Oda is ordította nekünk: „G..i banda. Ba..tok segíteni!”

A lányodat úgy tudjátok hazavinni, ha megbeszélitek vele, mit is akar mutatni ezzel az elköltözéssel, mi kell ahhoz, hogy hazatérjen. Ha mindazt amúgy megkapja a barátjánál és nem akar hazamenni, akkor ígérjétek meg neki, hogy otthon is úgy lesz ezentúl, s jelezzétek: az ajtó mindig nyitva áll előtte.

Erről Gyuri jut eszünkbe, akinek javaslatunkra szülei elmondták a nyitott ajtó dolgot, és megkérdezték a hazatérés feltételeiről. Gyuri vigyorogva azt mondta, napi három spangli és három lepedő (harmincezer forint), amire az apja adott neki egy nagy pofont. Hiába magyarázta Gyuri, hogy csak hülyéskedett. Mert a lélektani döntés hasonlít a mosogatáshoz. Kell hozzá vegyszer, hő, fizikai erőkifejtés és IDŐ. Főleg ha kozmás a lábas.

Ti is hagyjatok időt a lánynak, miután megkerestétek az ajánlattal. Azzal a felvetéssel élünk, hogy ő most az összecsiszolódás időszakát éli a barátjával, ami sok súrlódással jár. Ezt az időszakot a közös ellenségkép segíti a legjobban átvészelni. Ha szeretnétek megtorpedózni a kapcsolatot, legyetek jó fejek, és tartsátok nyitva az ajtót! Ez nektek is jót tesz. A nehéz helyzet sokakat összekovácsol, de ideális körülmények között csak az igazán jó kapcsolatok tartósak. Sok sikert!  

A titkos férfiálom: több nővel együtt élni

Közzétéve Szerző:

Vajon reális és kivitelezhető, hogy a férfi több nővel éljen együtt? Szakértőink lerántják a leplet e gyakori férfiálomról…

„Folyamatosan azon kattog az agyam, milyen lehet több nővel együtt élni. Szerintem titkon minden férfinek ez az álma, így nekem is. Kíváncsi lennék, hogy ti, nők, belemennétek-e, ha szeretitek a férfit, és ő is viszontszeret titeket?” – írja egy olvasónk a Megsúgom oldalon.

Kedves Kérdező!

Azért kattog így az agyad, mert eléggé egysíkú képed lehet arról, mit jelent az, hogy nő, és mit jelent vele együtt lenni. Ezért jelenleg bármennyit is állítanánk szolgálatodba eme klisé klónjaiból, elégedetlen lennél. Konkrétan szexpartnerre gondolsz, mert ebben az összefüggésben van értelme felvetni a kérdést. Ha azt érted a nővel együtt élni kifejezésen, hogy párkapcsolati intimitást, közös identitást, gyengéd viszonyt, közös jövőképet alakítotok ki, akkor előjön a kérdés abszurditása.

Kiderül, milyen keveset vársz el egy párkapcsolattól, emiatt mennyire bomlékonyak a kapcsolataid. Az együtt élés együttműködést jelent az élet fontos területein. Egymást átfedő identitásokat. Például hogyan lehetne közös identitásod egyszerre egy olyan nővel, aki hisz az ezotériában, és egy olyannal, aki a természettudományok megszállottja. Úgy tűnik, apróság, el lehet siklani felette, pedig párkapcsolatok sorát roppantják meg ilyen egyszerű különbségek. Hányszor legyintenek kedvetlenül a párkapcsolatukra azok, akiknek párjuk „megezósult”, szentfazék lett, vagy éppen megátalkodott hitetlen.

Valójában a közös identitást adó meggyőződések olyan fontosak, mint az életünk, csak éppen harmadik személy szemében buta hiedelemnek tűnhetnek. Hát még egy negyedikében. Az általad emlegetett „együtt élés” feltétele az összecsiszolódás, egy minimális közös identitás kialakítása. Ebben a szakaszban nagyon sok kapcsolat megy tönkre, mert kiderül, olyan erős az ellentmondás a két identitás elemei közül, hogy reménytelen a közös identitás kialakítása.

Te nyilván azért teszed fel a kérdését, mert még egyetlen „nővel” sem jutottál el az együtt élés azon szakaszába, amelyben közös identitás alakult volna ki. Ha így lenne, ha élményszinten megtapasztaltad volna ennek a folyamatnak a nehézségét, aligha fantáziálnál arról, hogy ez végbemehet három ember között. És akkor még ki mer belegondolni egy negyedikbe.

Ha valami háremféle lebegett a szemed előtt, akkor az „együtt élni” kifejezés tartható nehezen. Ebben a formában csak a hölgyek élnek együtt, nekik van közös identitásuk, ami azon az áron jött létre, hogy eredeti identitásuktól gyakorlatilag megfosztották őket.

Akik manapság megvalósítják a fejedben kattogó gondolatokat, többnyire virtuális háremet hoznak létre: térben és/vagy időben szét vannak szórva benne a hölgyek. Sok mai menőnek több „nője” volt életében, mint a leggazdagabb hárem urának. Ezt is túlzás lenne azonban együtt élésnek nevezni. Pontosan az élet minősége, kiteljesedettsége hiányzik belőle. Egy helyben forognak abban a párkapcsolati szakaszban, amiben te is vagy most, tisztelt kérdező.

Azért érdemes továbblépni egy kiteljesedett, meghitt, feltétlen szeretetre épülő párkapcsolat felé, mert csodákat fogsz megélni. Ígérjük és tudjuk. A párkapcsolatban az a feltétel nélküli ősbizalom éledhet újjá, amire egészen kicsi baba korunk óta várunk, amivel boldogan odaadja magát a kisbaba az őt ölelő kezeknek, amivel kiadja magát, rábízza életét a másikra. Ez a párkapcsolat igazi mélysége.

Ha sok nővel élnél együtt, sok nő között lavíroznál. Mindig az járna a fejedben, milyen lesz majd a következővel. Milyen lenne most a másikkal. Úgy járnál, mint a falánk ember, aki a levest kanalazva már a sültre gondol, a sültet marcangolva pedig már a desszerten jár az esze. A valódi öröm a jelen gyermeki öröme. Az itt és most igazi, mély megélése. Ez a párkapcsolat arany pillanata.

Kapcsolati válság – mi a megoldás?

Közzétéve Szerző:

Frusztráció, félelem, féltékenység: csak néhány azok közül az alattomos jelenségek közül, amelyek nap mint nap próbára teszik az ember házasságát, párkapcsolatát, tűrőképességét, eszét és lelkét. Hogy ez a harc a kapcsolat erősítését és épülését szolgálja, a Nők Lapja Café legújabb sorozatában a párterapeuta házaspár, Baktay Zelka és Baktay Miklós is besegít, és válaszol olvasóink kérdéseire. Ezúttal egy szomorú olvasói levélre kapunk választ…

Kilestem, amíg félidő van. Vittem neki sört és odakuporodtam a fotelba. Láthatta tőlem a tévét, ha ismétlik a gólokat, de engem is jól láthatott. Rám mosolygott. Levette a hangot. Fölkelt, felkapcsolta a nagy fényt. Bizakodni kezdtem. Mondtam, milyen jó ez a meleg fény. Rámutatott a hibiszkuszra, hogy megint virágot hoz. Mondtam, oda is kéne valami fény, este olyan matt az a sarok. Aztán azt is mondtam, a bárszekrényben is jó lenne égőt cserélni, az is olyan szép, amikor világít, aztán hogy egy állólámpát is nézhetnénk, meg a könyvespolc tetejére egy LED-csíkot. Sóhajtott. Éreztem, ahogy kezdek belesodródni ebbe a világítás dologba, de eszembe jutott, hogy a tévének is jó valami háttérfény.
Nagyot sóhajtott. Mondta, jó, nézzek lámpákat valami online katalógusban, aztán vagy megyünk, vagy rendelünk, de energiatakarékost nézzek, mert a konyhában folyton égve hagyom a százas égőket, amikhez azért ragaszkodom, mert melegebb a fényük, mondom, tényleg melegebb, erre már kezdett bepöcceni, hogy b…hatom a melegségét, ha nem vagyok ott, és hogy már lassan ő is inkább meleg lesz, mert nála is hiába pislog a pilács. Na, erre jöttem én a k…va tévével, aki az egyetlen szerelme, a két mellbimbóval, amiket nyomogat, amikor kapcsolgat, erre azt mondta, itt a harmadik, és felnyomta a hangot, erre én elé álltam, erre ő félrelökött, erre pofon vágtam, erre megütött, hogy ráestem az üveg kisasztalra. Látlelet, feljelentés, válóper. Ilyen hülyék vagyunk? Margit

A kiindulóhelyzet az érdekes, mert az eszkalálódás már a veszekedések természetrajza szerint történt. Az, aki váratlanul megkapja a beszéd lehetőségét, hajlamos körökbe bonyolódni. Annyira örül a beszédhelyzetnek, hogy szinte ugyanazt ismételgeti. A jelenség hasonló ahhoz, ahogy a számítógép ciklusba esik és lefagy. Olyan egyszerű programmal meg lehet őrjíteni, mint:

1. Menj a konyhába, nézd meg, ott vagyok-e?
2. Ha nem vagyok ott, gyere vissza a nappaliba.
3. Ha itt vagyok, érvénybe lép az 1. pont.

Szegény számítógép gondolatban rohangálni kezd a konyha és a nappali között, másodpercenként több százezerszer.

Néha velünk is ez történik. Margitot annyi kétség gyötörte, annyi remény fűtötte, hogy tudata beszűkült. Távolról kicsit rálátott ugyan önmagára, arra, hogy ki kellene lépni ebből a világítás körből, ebből a fénykörből, de képtelen volt. Elhallgatni is félt, rettegett a nagy nehezen megszerzett beszédhelyzet elvesztésétől.

A férfi viselkedése férfias. Egy ideig viseli a konfliktust, igyekszik kerülni, kilépni a helyzetből, közben egyre növekszik a belső nyomás, aztán egyszer csak jön egy aránytalan reakció. Ennek a forgatókönyvnek valószínűleg evolúciós forgatókönyve van. A férfiak erősebbek, harciasabbak, ezért gátlásaikra is nagyobb szükség van. Ha minden csip-csup kis dologból verekedés lenne, kiirtanánk saját fajunkat. A konfliktusokat agresszióval rendezik le, rituálisan mutogatják erejüket, erőforrásaikat, míg az egyik – szintén rituálisan – meghátrál. A nők inkább a csevegésre álltak rá, a szociális viszonyok folyamatos szóvá tételére. Az sem zavarja őket, ha mondandójukban sok a redundancia, ha ugyanazt többször ismétlik.

Amikor a két nem össze van zárva, akkor egy ideig a férfiak gátlásai uralják a helyzetet, mert a nők képtelenek érzékelni a ritualizált agresszió jeleit, esetünkben a sóhajtásokat, a tévé felhangosítását. Ezek a jelek egy másik férfit már régen leállítottak volna, Margit azonban női módon reagálva észrevette ugyan, de figyelmen kívül hagyta őket.

Ezért van az, hogy a párkapcsolati konfliktusok végletekig vivéséért többnyire a nők húzzák a rövidebbet. Helyesebben: igazában a férfiakon csattan az ostor, hiszen belőlük jön ki az „állat”, ők ragadtatják magukat tettlegességre.

Azt tapasztaltuk, fontos beszélgetésekre érdemes séta során sort keríteni, lehetőleg úgy, hogy szemünk előtt nagy távlat nyíljon: dombon, tóparton, réteken. A lépések összehangolnak, a perspektíva nyitottá tesz, a tér a szabadság érzését adja. Ez sokat segít a két nem közötti áthidalhatatlan különbség áthidalásának csodájában.

Az érintés fontosabb, mint az, kitől kapjuk

Közzétéve Szerző:

Frusztráció, félelem, féltékenység: csak néhány azok közül az alattomos jelenségek közül, amelyek nap mint nap próbára teszik az ember házasságát, párkapcsolatát, tűrőképességét, eszét és lelkét. Hogy ez a harc a kapcsolat erősítését és épülését szolgálja, a Nők Lapja Café legújabb sorozatában a párterapeuta házaspár, Baktay Zelka és Baktay Miklós is besegít, és válaszol olvasóink kérdéseire. Ezúttal házasságról, tulajdonról, megcsalásról, érintésről és a bűntudat hiányáról lesz szó.

Tíz éve vagyunk együtt a párommal, és van egy 3 éves kisgyerekünk. Férjem munkája miatt nagyon keveset (havonta 2×1,5 nap) van velünk. A házasságunkat már szerintem csak a megszokás tartja össze. A szex sajnos nekem már nem olyan, mint az elején, szinte csak kényszer. A hétvégén találkoztam valakivel, akivel megtörtént közöttünk a dolog, és ilyet nem éreztem mostanában. Nincs semmi lelkiismeret-furdalásom miatta, olyan természetes volt minden, sőt még jól is érzem magam végre. A kérdésem az lenne, hogy érdemes ezek után még küzdeni a házasságért? Mit jelent, hogy nincs lelkifurdalásom?

Ön jogilag a férje felesége. A jog ezt a kérdést hagyományosan a tulajdon kategóriájából vezeti le, tehát olyasféleképpen gondolkodik, hogy önt csak a férje engedélyével „használhatja” másvalaki. A férjének viszont joga van önt „használni”, még akkor is, ha „szinte csak kényszer” vezeti erre. Ön erkölcsileg hűséggel tartozik a férjének, mert a joginál is erősebb, önként vállalt fogadalom kötelezi erre.

Ezt írja felül az a tény, hogy nincs bűntudata, lelkifurdalása. Azaz úgy érzi, a helyzet hatályon kívül helyezi a jogot és az erkölcsöt. Azért fordul hozzám ezzel a kérdéssel, mert azt sejti, a pszichológia felülírhatja ezt a megközelítést. És igen.

Helyesebben az a kétmillió év írja felül, amelyben kialakultak az ember társas igényei. Ahelyett, hogy egymás tulajdona vagy szerződött partnerei lettünk volna, érintést, elfogadást, folyamatos odafordulást vártunk el egymástól. Ez az, ami önnek hiányzik. Az érintés, ami pillantásokból, kedves szavakból, simogatásokból áll össze, és természetesen része a szex is. Az érintésnek folyamatosan jelen kell lennie az életünkben, ahogyan a muskátlit is gyakran kell öntözni. Ez a havi két alkalom legfeljebb kaktusznak lenne elég.

Hangsúlyozom, nem a szex, nem csak a szex kevés, mielőtt azt gondolná valaki, ha nincs havi két együttlét, akkor felhatalmazom a férje megcsalására. Valójában az érintés a kevés, a visszajelzés arról, hogy ön jó, jól csinálja, jó nő, jó anya. Ennek hiányában elbizonytalanodik, agresszívvá válik. Azt gondolja, a nőiességére tett utalások csak „arra célzások”, azt gondolja, nem elég jó anya, ezért türelmetlen lesz a gyerekkel. Azt gondolja, nem elég jó ember, hiszen ha jó lenne, akkor sokkal több elismerést, odafordulást kapna attól, aki a legfontosabb a számára, akivel örökre összekötötte az életét.

Az érintés, a pozitív visszajelzés fontosabb, mint az, kitől kapjuk. Ezért teszi ön nagyon jól, hogy más forrást keres ahelyett, amely elapadt. Ha jól tud hallgatni a dologról, pszichológiai értelemben még a párkapcsolatának is javára válik, hiszen ön kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lesz, és ezt mások is észreveszik. Van egy esetünk, amelyben a hűtlenkedő asszonyka édesanyja mondta:

„Úgy örülök, kislányom, hogy lenyugodtál, megbékéltél az uraddal, és szépen viseled a sorsodat. Tudom, nehéz lehet azzal a féltékeny szörnyeteggel, én aztán tudom…”

Azt mondjuk-e, tessék megcsalni azt a férjet és szülőtársat, aki havonta 3 napot vagy annál kevesebbet van jelen az életünkben? Ellenkezőleg. Istenítjük azt a szülőtársat, aki egy hónapból akár két napot is intenzív odafordulással van jelen párja életében. A kérdező konkrét helyzetében azért tartjuk jó megoldásnak a szeretőt, mert férjével elvétette kapcsolatuk gazdagítását, ezért párkapcsolatuk sivárrá vált, ha férje most elkezdene hevesen közeledni, inkább allergiás reakciót váltana ki.

Gondoljuk csak meg, milyen fantasztikus az olyan viszony, amikor a szerelmesek csak kétszer-háromszor találkozhatnak egy hónapban. Hetekig készülődnek, hangolódnak egymásra, ünneplőbe öltöztetik szívüket, elhalmozzák egymást gyengédségekkel és legszebb ruháikat tépik le egymásról a vágy mámorában.

Tapasztalataink alapján rekonstruálva a helyzetet, a kérdező és férje valahol ott szalasztották el ezt a lehetőséget, hogy a rövid idő alatt egyszerre akartak jó szülők és jó szeretők lenni, ezért mindkettőről lemaradtak.