Babavágyó párok 12 pontja

Amikor gyereket szeretnétek, feltűnően hamar a nő kerül a figyelem középpontjába. Ciklus, hormonok, ovuláció, nőgyógyász, vitaminok. Ahogy telnek a hónapok, úgy jönnek újabb és újabb vizsgálatok, tanácsok, módszerek. Pedig valójában ketten vagytok jelen a folyamatban. Még inkább: a kapcsolatotok van jelen a folyamatban. A ti történetetek, a ti közös életetek. A mindennapjaitok, az együttműködésetek, a szerelmetek.  

gólya hozza

Mi abban hiszünk: innen érdemes elindulni. Hiszen a gyermekvállalás a közös történetetek következő szakasza. A babavágyás egy olyan időszak, amelybe mindketten hozzátok a testeteket, az egészségi állapototokat, az életmódotokat, a családi történeteteket, a vágyaitokat, a félelmeiteket, a szexualitásotokat, és amelyben használjátok mindazon megoldásokat, működésmódokat és erőforrásokat, amiket addigra együtt kialakítottatok.

A fogantatásra készülés közben sok mindent meg lehet érteni, át lehet rendezni, újra lehet gondolni. Alaposabban megismerhetitek a saját működéseteket, még többet tudhattok meg egymásról, és közben megtalálhatjátok azt az utat, ami nektek vállalható, ami a kettőtök életébe beleilleszthető.

Ehhez gyűjtöttünk egy tucat a szempontot:

1. Ketten készüljetek!

A babára várva könnyen válik a nő a főszereplővé, miközben a férfi lassan kísérőszerepbe csúszik. Pedig a fogantatás kezdettől kettőtök közös ügye. Érdemes ezért mindkettőtök egészségére, jóllétére, életmódjára és reproduktív működésére ugyanazzal a figyelmességgel ránézni. Ráadásul a férfi kivizsgálása egyszerűbben adhat fontos információkat, így tökéletes helye van a folyamat elején. A közös készülődésnek kapcsolati jelentősége is van, és a ketten megtett első lépésekkel azt üzenitek egymásnak: együtt megyünk ezen az úton.

2. Meséld el a társadnak az életét!

Meséljétek el egymás életét abból az időből, amikor még nem ismertétek egymást. Menjetek olyan messzire, amennyire tudtok és szeretnétek. Milyen családba született a társad? Milyen gyerek volt? Kihez állt közel? Mitől félt? Kiben bízott? Mi érdekelte? Mit csibészkedett? Miben volt kiemelkedő? Milyen volt az iskolában, kamaszként, fiatal felnőttként? Milyen tapasztalatok formálták, milyen történések hatottak rá? Szokatlan, de érdekes élmény a saját életedet a társad elmondásában hallani. Közben itt-ott talán el is gondolkozol: vajon milyen forrásokból merít, miért állhatott össze a gondolataiban épp ez a történet? Így nem csak rólad, róla is gazdagodik a kép, és előkerülhet néhány kiegészítő mozaikdarab, amitől még teljesebb lesz. Aztán cseréljetek. A gyerek két, egymásba fonódó családi történetbe érkezik. Jó ezekre közösen rápillantani.

3. Nézzétek meg, hogyan lett belőletek „Mi”!

Miután kirajzolódott, melyikőtök milyen történetből érkezett, érdemes együtt végignézni azt is, hogyan találtatok egymásra. Miért éppen ő lett a nagy Ő? Mi tetszett meg benne? Hogyan is volt, az az első szívdobbanás? Idézzétek fel, mit csináltatok együtt szívesen? Mikor éreztétek először, hogy ebből komoly kapcsolat lehet? Milyen nehézségeken jutottatok már túl közösen? Milyen arany pillanataitok voltak? Vegyétek számba mindazt, ami jól működik köztetek. Például a közös belsős humort. A kipróbált-bevált béküléseket. A reggeli kávékat vagy más meghitt pillanatokat. A közös élményeket, szeretett tevékenységeket. Azt, ahogyan egyikőtök meg tudja nyugtatni a másikat. Ezek később is jól jönnek majd.

4. A férfi is készüljön!

A férfi reproduktív egészsége ugyanúgy része a fogantatásnak, mint a nőé. Hasznos időben ránézni a spermaképre, az általános egészségi állapotra, testsúlyra, mozgásra, alvásra, dohányzásra, alkoholra, gyógyszerekre, hőterhelésre és mindarra, ami hosszabb távon hat a szervezetre. Ez az egyik fontos oldal. A másik az: hogyan készülsz az apaszerepre? Milyen apád volt, milyen nagyapáid? Kik voltak még fontos férfiak az életedben? Mit tanultál tőlük? Melyikükben mit szerettél? Mit vinnél tovább abból, amit otthon láttál? Te milyen apa szeretnél lenni? Az apává válás jóval a fogantatás előtt elkezdődhet. Szuper, ha közös séta közben, vagy egy szép távlatba együtt merengve beszélgetsz ezekről a pároddal.

5. Ismerjétek meg a nő saját ritmusát!

A nő ciklusában sok információ rejlik. Érdemes mindkettőtöknek ismernetek az időtartamát, a változásait, a menzesz sajátosságait, az ovuláció jeleit, és azt is, hogyan változik a nő teste, lelke, közérzete, viselkedése a hónap során. A ciklus követése közben egyre pontosabban észrevehetitek, együtt értelmezhetitek a test kisebb-nagyobb jelzéseit. Párként pedig megtanulhattok együtt élni ezzel a ritmussal. Tudjátok, mikor nagyobb a fogantatás esélye, ám közben nem szűkül le az egész hónap néhány kiemelt napra. A ciklus adhat kapaszkodót a tájékozódáshoz, miközben az intimitásban megőrzi a szabadságotokat.

6. Azzal foglalkozzatok, ami nálatok számít!

A gyermekvállalás körül temérdek tanács kering. Vitaminok, teák, diéták, sportprogramok, applikációk, kezelések és hosszú listák arról, mi mindent kellene még megtenni. Könnyű oda sodródni, hogy a babára készülés teljesíteni való feladattá, kimerítő munkává válik. Ehelyett érdemes lehet alaposabban körülnéznetek a ti saját életetekben. Hogyan alszotok? Mit esztek? Mozogtok? Jut elég pihenés? Milyen a testsúlyotok és az anyagcserétek? Dohányoztok? Mennyi alkoholt és koffeint fogyasztotok? Van-e jelen olyan ismert rendellenesség vagy hiányállapot, ami külön figyelmet érdemel? Közösen keressétek meg azt a néhány pontot, ami konkrétan nálatok fontos. Három jól megválasztott változtatás többet érhet, mint egy végeláthatatlan lista, amit képtelenség betartani. A napi ritmusba illeszkedő néhány egyszerű szokás többet hozhat, mint tucatnyi drága vitamin és táplálékkiegészítő, amelyek könnyen megadják a „teszünk valamit” érzését, miközben a lényegesebb változtatások elmaradhatnak.

7. Maradjatok szerelmesek!

A termékeny napok különös dolgokat művelhetnek a szexualitással. A spontán közeledésből jegyzett időpont lehet. A szeretkezés mellé odaköltözhet az ovulációs teszt, a telefonos alkalmazás és az a gondolat: „most kellene”. Időnként érdemes ezért feltenni egy egészen más kérdést: mi esne jól nekünk ma este? A szexualitás közelséget, játékot, örömöt, megnyugvást, összetartozást is ad. Ezekre a babavágyás idején különösen nagy szükség lehet. A fogantatás egy gyönyörű cél. De a célba érés mellett az is fontos, hogy a kapcsolat élő maradjon az odavezető úton.

8. Tanuljátok meg, mi segít a másiknak!

Egyikőtök beszélni szeretne. A másik inkább csendben maradna. Az egyikőtök mindent elolvas. A másik elmenne sétálni. Az egyik már a következő vizsgálaton gondolkodik. A másik szeretne néhány napig mással foglalkozni. Ilyesmikből könnyen lesz félreértés, pedig csupán két különböző megküzdési módról, két eltérő feldolgozási stratégiáról van szó. Mindegyik érvényes, érthető és elfogadható, amíg látni tudjuk a másik eredeti jó szándékát. Érdemes ezért megismerni egymás működését. Mitől nyugszik meg a társad? Érintéstől? Információtól? Attól, ha meghallgatod? Ha valami egészen mást csináltok együtt? Ha elfogadjátok a különbözőségeiteket, a kérdés oda egyszerűsödik: Hogyan tudok úgy segíteni, hogy az neked igazán jó legyen?

9. Nézzetek rá együtt, milyen családképet hoztok magatokkal!

A babavágyás közelebb hozza a saját gyerekkorotokat is. Előkerülnek anyák, apák, nagyszülők, testvérek, rokonok történetei. Az, hogyan gondoskodtak egymásról, milyen volt akkor és ott nőnek vagy férfinak lenni, családban élni. Hogyan szerettek, veszekedtek, békültek, hogyan születtek a gyerekek, és mit gondoltak a szülőségről? Először lehetőleg értékítélet nélkül beszélgessetek ezekről, törekedve a miértek feltárására, a különféle élethelyzetek, nézőpontok és motivációk meglátására. Próbáljatok kívülről ránézni ezekre a történetekre. Aztán keressétek meg együtt azokat az értékeket, amiket szeretnétek továbbvinni. Mit kaptatok a saját családotoktól, amit szívesen megadnátok ti is a gyereketeknek? Mit láttok a másik család történetében, amit szeretnétek megtartani? Milyen közös életet szeretnétek kialakítani? A két családi történetből úgy születhet meg a sajátotok, hogy egyeztetve és tudatosan hoztok döntést róla.

10. Maradjon saját életetek is!

Megeshet, hogy a babavágyás egyre nagyobb teret hódít a pár életében. Előbb csak néhány percet kér. Aztán jön az applikáció, a számolás, az információgyűjtés, a vizsgálatok szervezése. Egy idő után már vacsora közben is erről beszélnek. Ti hagyjatok tudatosan helyet mindannak, ami már most fontos számotokra. Barátoknak. Munkának. Kertnek. Filmnek. Utazásnak. Szerelmeskedésnek. Hétvégi heverészésnek. Azoknak a látszólag teljesen fölösleges dolgoknak, amiket mindketten szerettek – hiszen ezek adják az energiát a kapcsolat mindennapjaihoz. A gyermeketek érkezésére is a mostani életetek erőforrásaiból készültök. Ezért bölcs megoldás szerető gondoskodással kezelni a forrásaitokat.

11. Tanuljatok olyat, amit hazavihettek!

A legtöbbet az a segítség ér, amit magatok is használni tudtok. Ezeket keressétek. Megtanulhattok egyszerű reflexológiai fogásokat. Készíthettek gyógyteákat. Tanulhattok relaxációt vagy légzést. Főzhettek együtt. Mehettek ketten mozogni. Megfigyelhetitek a ciklust. Kialakíthattok saját esti vagy hétvégi szokásokat. Fontos, hogy minél több olyan tényező legyen, amit otthon, ti magatok is tudtok használni. Ami a kettőtök hatáskörében van, a közös kontrollotok alatt. Ami a kiszolgáltatottság vagy függőség helyett az önállóságotokat támogatja. Ráadásul amikor egyikőtök megmasszírozza a másik lábát, az egyben gyengéd figyelem, kedves érintés, odaforduló gondoskodás és együtt töltött idő is. Egy-egy szakmai eszközből így közös tudás, sőt, kapcsolati élmény születhet.

12. Maradjon nálatok a kontroll!

babavárók

Az orvos, pszichológus, természetgyógyász, dietetikus, könyv, podcast és internetes fórum sokféle tudást adhat. A saját életetekről szóló döntéseket viszont ti hozzátok meg. Ezért kérdezzetek. Kérjetek magyarázatot. Nézzétek meg, mit lehet biztosan tudni, hol vannak bizonytalanságok, milyen előnyökkel és terhekkel járhat egyik vagy másik irány. Beszéljétek meg egymással, nektek mi fér bele. A segítő szakemberek abban támogassanak benneteket, hogy jobban átlássátok a helyzetet, új szempontokat kapjatok, és észrevegyetek olyan lehetőségeket is, amelyek addig esetleg elkerülték a figyelmeteket. A döntés azonban maradjon mindig nálatok! A fogantatásra készülés idején megszerzett tapasztalatok különösen értékes tudást jelentenek. Megtanultok ketten eligazodni egy olyan helyzetben, ahol számos tényezőre lehet hatásotok, miközben vannak kiszámíthatatlan elemek. Ennek a közös tapasztalatnak később, a szülőség során is nagy hasznát vehetitek.

„Tolvaj lett a kisfiunkból!”

– Pedig csak most gyakorolja a kivonást kölcsönkéréssel, pedig még bizonytalan az óhajtás írásjele ügyében..
– Mégis ellopott 77 ezer forintot a nagyobbik nővérértől!
– Ugyan már, két hetes, mint egy kisbaba…
– Ugyan már, 49, azt is ki tudja számolni!
Ki tudja, még honnan lopott, mert az osztályban is estek furcsaságok, a szülőknél is villant néha bizonytalanság, amikor borravalót adtak valamelyik futárnak.

Zsebes lett a gyerek, ott voltak a csokis papírok a nadrágok, kabátok, táskák zsebében. Az övéiben és a barátokéban. Mert lettek barátai, akik elkísérték a büfébe, kisboltba, haza. Magához édesgette őket enyves kezének bőkezű gesztusaival. Cukrosöcsi lett. Anyu sok felkiáltó jelet kezdett használni, óhajtotta megismerni az eseményeket, apu osztott, szorzott, végül göngyölítettek.

A nagylánynak megtérítették a kárát, tartottak otthon édességet, hogy a fussa barátokra. Találtak egérutat: a lezuhanó vércukorszint okoz kontrollvesztést. Mérni kezdtek, kétjegyű tizedesekkel fejezték ki a falánkság főbűnét. Elegáns megoldás. A cukrot demonizálták. Ha 7,1 fölé szaladt, szédítő mámor, ha 3,1 alá zuhant ,az sátáni kísértés.

A kisfiú tovább használja a megszerzett képességeket, hazudik, sunnyog, ám ezek sokszor válnak hasznára. Nővérei egyetértenek abban, hogy megérte: lettek barátai. 

Anyáink napjai

Érdekes üzenetet küldött ma reggel a Viber: „Köszöntsd a számodra fontos anyukákat!”

Milliók kapták meg, így halkan hozzátehetjük: valóban több anyánk van életünkben. Szerencsés esetben. Édesanyánk, szülőanyánk természetesen csak egy van. Anyaként azonban mások is viselkedhetnek velünk különböző életszakaszokban. Márpedig anya az, aki anyaként viselkedik.

Számunkra fontos anyukák adják a viselkedésmintákat, amelyek modellként épülnek be szülői együttműködésünkbe. Nekik is érdemes visszajelezni, eléjük tárni az arany pillanatot, ami az ő szülőségüket meghatározó élménnyé tette számunkra.

Ezúton, ismeretlenül köszönöm meg az asszonynak, aki 3 éves forma kislányával a gipszelő előtt várakozott. Az egyik várakozó banánt vett elő. A kislány nyafogni kezdett, az anyuka csitítási megoldásás leginkább fókusz szórásnak nevezném: „Igen, tudom, szeretnél banánt, szeretnéd a dínót a gipszelőből, kakaót az automatából, nyunyót az autóból, pisilned is mindjárt kell majd…” még sokáig mondta, amíg a gyerek végképp elrévedt. Hálával köszöntöm a számomra fontos anyukák között! Ismeretlenül, több évtizedes távlatból. Azzal a szülőtárssal együtt, aki arra tanította hisztiző gyerekét: „Az van, hogy ez van.”

Kihívás/élmény

Elérkezett hozzánk is az internetes gyerek-öngyilkossági hullám. Próbáljuk korlátozni, tiltani a netet, de a kölykök rafináltak. Ajaj, hamar megvan a baj. Szörnyű.

Mit lehet tenni?

Élményt szerezni. A gyerekek azért próbálkoznak, mert élményre vágynak, még ha halálközeli is az élmény. Még ha nem is tudják, mi hiányzik, még ha úgy is hívják, kihívás, challenge.

Újabb szülői kötelesség. Honnan a …ból/ből szerezzek még élményt is?! Külön műfaj! Más, mint a program, a meglepetés, az ajándék. Rá kell hangolódni, le kell csengetni, leginkább a szexhez hasonlít.

Mi más lehet a párkapcsolat és a szülői együttműködés igazi tartalma, mint az élmény? Tekintsük úgy a munkát, a kötelezettséget és a kötelességeket, mint az élmény lehetőségét. Ennyi. Amúgy már sokat írtunk arról, hogyan kell az élménynek megágyazni.

Gémer lélek

A pont húúú fiúcska bejegyzés sok kérdést vetett fel. 

Némelyik egyszerűen megválaszolható: Azért értelmetlen generációról beszélni, mert a fiúknak tökéletesen más a viszonya az online játékokhoz, mint a lányoknak. A képen látható fiúcska már féléves korában vadászik, cserkel, felhajtja a kacagtató pont húúú emberkét.

Még egyszerűbb a kérdés, mit csináljunk ezzel a kiskölyökkel? Szeressük őket. Fogadjuk el feltétel nélkül, tegyünk különbséget közte és a démonizált képernyő között. Igaz, ezzel elfogadhatatlanná tesszük az ítéletet, amivel a telefonnyomkodást egységesen pokolra küldjük. Megsértjük korunk egységét, a közös meggyőződést, miszerint a képernyő maga az ördög. Ez a hiedelem ma gyakran a szülők közös identitásának legfőbb alapja, egyben a szülőtársak legfőbb konfliktusterepe. Az nem kérdés, hogy a sátánnal van dolgunk, csak abban nincs egyetértés, hogyan űzzük el az ördögöt?

Nézzük, miben tudunk egyetérteni! Az online játszó fiúkat veleszületett viselkedésmód vezérli, a falkában űzött kifullasztásos vadászat. Ez emberségünk egyik legfontosabb formáló tényezője. A falka tagjai együttműködnek a zsákmányállat folyamatos hajszolásában. Homo sapiens lévén kevésbé fulladnak ki, hisz egész testük verítékkel hűtőzik. A közvetlen érintkezést elkerülik a veszélyesen visszatámadó prédával, mert orsócsontjuknak köszönhetően képesek szúrni, hajítani. 

A kifullasztásos vadászat során a falka tagjai félreteszik saját szükségleteiket, olyan hormonális egyensúlyi állapotba kerülnek, ami elviselhetővé teszi a fáradtságot, sőt, a kimerültséget, az evés, ivás, alvás, ürítés hiányát. Számukra megáll az idő, fókuszáltak, vagy ha úgy tetszik, beszűkült tudatállapotban vannak. Merjük kimondani, módosult tudatállapotba kerülnek, mint a maratonfutó, a hegymászó, a bokszoló, ha túljut a holtponton. 

Sok más módon kerülnek fiúk, férfiak hasonló állapotba, csak épp ezeket a tudatmódosult állapotokat hajlamosabbak vagyunk elfogadni, mert konvencializálódtak. Ilyen mindjárt maga a vadászat. Hunort és Magort aligha neveznénk gamernek. Leonidásznak már több ezer éve elnézzük, hogy ignorálta a szent ünnepet, és vakmerően kockáztatta saját és katonái életét. Dugovics Titusz is ritkán kap szemrehányást, amiért irracionálisan viselkedett.

A mögöttes folyamatok hét millió éves program szerint mennek végbe bennünk. A folyamatleírás pontosan illik azokra az ifjakra, akiknek egybefolyik éjjel és nappal, kilépnek az időből, a kötelességek, a szokások és normák világából. Néhány korty energiaital a táplálékuk, gyakorlatilag megszűnnek a külvilág számára. Félrevisz, ha ezt mind a képernyőnek tulajdonítjuk. 

– Jaj, ne már, hogy a képernyő előtt kuporgó, semmirekellő alakokat a történelem legnagyobbjaihoz hasonlítsuk!
– Be kell tiltani az ilyen cikkeket, amikkel még bátorítják is őket a léhaságra!
– Ez olyan, mintha drogot, piát, cigit osztogatnának a gyerekeknek!

Mi csak azt állítjuk, legalább hétmillió éves a program, ami a kisgyermek csodálatát, feltétlen elfogadását váltja ki a nagyobbakban.

Mi csak azt állítjuk, éppen hétmillió éves a program, ami a női keblek láttán érdeklődést, izgalmat kelt a nemzőképes férfiakban.

Mi csak azt állítjuk, hatvan millió éves a program, ami egy oxitocin nevű ingerületátvivő anyagot a kötődés, a bizalom, az odaadás hormonjává tesz.

Mi csak azt állítjuk, megjelentek olyan számítógépes programok, amelyek a fiatal fiúkból előhozzák a vadászt, a harcost. 

Mi csak azt kérjük, szeressük ezeket a suhancokat. Keressük hozzájuk az utat, tárjunk fel számukra olyan alternatívákat, amik megengedik, hogy hősök maradhassanak.