Cikkek kategória bejegyzései

Babavágyó párok 12 pontja

Közzétéve Szerző:

Amikor gyereket szeretnétek, feltűnően hamar a nő kerül a figyelem középpontjába. Ciklus, hormonok, ovuláció, nőgyógyász, vitaminok. Ahogy telnek a hónapok, úgy jönnek újabb és újabb vizsgálatok, tanácsok, módszerek. Pedig valójában ketten vagytok jelen a folyamatban. Még inkább: a kapcsolatotok van jelen a folyamatban. A ti történetetek, a ti közös életetek. A mindennapjaitok, az együttműködésetek, a szerelmetek.  

gólya hozza

Mi abban hiszünk: innen érdemes elindulni. Hiszen a gyermekvállalás a közös történetetek következő szakasza. A babavágyás egy olyan időszak, amelybe mindketten hozzátok a testeteket, az egészségi állapototokat, az életmódotokat, a családi történeteteket, a vágyaitokat, a félelmeiteket, a szexualitásotokat, és amelyben használjátok mindazon megoldásokat, működésmódokat és erőforrásokat, amiket addigra együtt kialakítottatok.

A fogantatásra készülés közben sok mindent meg lehet érteni, át lehet rendezni, újra lehet gondolni. Alaposabban megismerhetitek a saját működéseteket, még többet tudhattok meg egymásról, és közben megtalálhatjátok azt az utat, ami nektek vállalható, ami a kettőtök életébe beleilleszthető.

Ehhez gyűjtöttünk egy tucat a szempontot:

1. Ketten készüljetek!

A babára várva könnyen válik a nő a főszereplővé, miközben a férfi lassan kísérőszerepbe csúszik. Pedig a fogantatás kezdettől kettőtök közös ügye. Érdemes ezért mindkettőtök egészségére, jóllétére, életmódjára és reproduktív működésére ugyanazzal a figyelmességgel ránézni. Ráadásul a férfi kivizsgálása egyszerűbben adhat fontos információkat, így tökéletes helye van a folyamat elején. A közös készülődésnek kapcsolati jelentősége is van, és a ketten megtett első lépésekkel azt üzenitek egymásnak: együtt megyünk ezen az úton.

2. Meséld el a társadnak az életét!

Meséljétek el egymás életét abból az időből, amikor még nem ismertétek egymást. Menjetek olyan messzire, amennyire tudtok és szeretnétek. Milyen családba született a társad? Milyen gyerek volt? Kihez állt közel? Mitől félt? Kiben bízott? Mi érdekelte? Mit csibészkedett? Miben volt kiemelkedő? Milyen volt az iskolában, kamaszként, fiatal felnőttként? Milyen tapasztalatok formálták, milyen történések hatottak rá? Szokatlan, de érdekes élmény a saját életedet a társad elmondásában hallani. Közben itt-ott talán el is gondolkozol: vajon milyen forrásokból merít, miért állhatott össze a gondolataiban épp ez a történet? Így nem csak rólad, róla is gazdagodik a kép, és előkerülhet néhány kiegészítő mozaikdarab, amitől még teljesebb lesz. Aztán cseréljetek. A gyerek két, egymásba fonódó családi történetbe érkezik. Jó ezekre közösen rápillantani.

3. Nézzétek meg, hogyan lett belőletek „Mi”!

Miután kirajzolódott, melyikőtök milyen történetből érkezett, érdemes együtt végignézni azt is, hogyan találtatok egymásra. Miért éppen ő lett a nagy Ő? Mi tetszett meg benne? Hogyan is volt, az az első szívdobbanás? Idézzétek fel, mit csináltatok együtt szívesen? Mikor éreztétek először, hogy ebből komoly kapcsolat lehet? Milyen nehézségeken jutottatok már túl közösen? Milyen arany pillanataitok voltak? Vegyétek számba mindazt, ami jól működik köztetek. Például a közös belsős humort. A kipróbált-bevált béküléseket. A reggeli kávékat vagy más meghitt pillanatokat. A közös élményeket, szeretett tevékenységeket. Azt, ahogyan egyikőtök meg tudja nyugtatni a másikat. Ezek később is jól jönnek majd.

4. A férfi is készüljön!

A férfi reproduktív egészsége ugyanúgy része a fogantatásnak, mint a nőé. Hasznos időben ránézni a spermaképre, az általános egészségi állapotra, testsúlyra, mozgásra, alvásra, dohányzásra, alkoholra, gyógyszerekre, hőterhelésre és mindarra, ami hosszabb távon hat a szervezetre. Ez az egyik fontos oldal. A másik az: hogyan készülsz az apaszerepre? Milyen apád volt, milyen nagyapáid? Kik voltak még fontos férfiak az életedben? Mit tanultál tőlük? Melyikükben mit szerettél? Mit vinnél tovább abból, amit otthon láttál? Te milyen apa szeretnél lenni? Az apává válás jóval a fogantatás előtt elkezdődhet. Szuper, ha közös séta közben, vagy egy szép távlatba együtt merengve beszélgetsz ezekről a pároddal.

5. Ismerjétek meg a nő saját ritmusát!

A nő ciklusában sok információ rejlik. Érdemes mindkettőtöknek ismernetek az időtartamát, a változásait, a menzesz sajátosságait, az ovuláció jeleit, és azt is, hogyan változik a nő teste, lelke, közérzete, viselkedése a hónap során. A ciklus követése közben egyre pontosabban észrevehetitek, együtt értelmezhetitek a test kisebb-nagyobb jelzéseit. Párként pedig megtanulhattok együtt élni ezzel a ritmussal. Tudjátok, mikor nagyobb a fogantatás esélye, ám közben nem szűkül le az egész hónap néhány kiemelt napra. A ciklus adhat kapaszkodót a tájékozódáshoz, miközben az intimitásban megőrzi a szabadságotokat.

6. Azzal foglalkozzatok, ami nálatok számít!

A gyermekvállalás körül temérdek tanács kering. Vitaminok, teák, diéták, sportprogramok, applikációk, kezelések és hosszú listák arról, mi mindent kellene még megtenni. Könnyű oda sodródni, hogy a babára készülés teljesíteni való feladattá, kimerítő munkává válik. Ehelyett érdemes lehet alaposabban körülnéznetek a ti saját életetekben. Hogyan alszotok? Mit esztek? Mozogtok? Jut elég pihenés? Milyen a testsúlyotok és az anyagcserétek? Dohányoztok? Mennyi alkoholt és koffeint fogyasztotok? Van-e jelen olyan ismert rendellenesség vagy hiányállapot, ami külön figyelmet érdemel? Közösen keressétek meg azt a néhány pontot, ami konkrétan nálatok fontos. Három jól megválasztott változtatás többet érhet, mint egy végeláthatatlan lista, amit képtelenség betartani. A napi ritmusba illeszkedő néhány egyszerű szokás többet hozhat, mint tucatnyi drága vitamin és táplálékkiegészítő, amelyek könnyen megadják a „teszünk valamit” érzését, miközben a lényegesebb változtatások elmaradhatnak.

7. Maradjatok szerelmesek!

A termékeny napok különös dolgokat művelhetnek a szexualitással. A spontán közeledésből jegyzett időpont lehet. A szeretkezés mellé odaköltözhet az ovulációs teszt, a telefonos alkalmazás és az a gondolat: „most kellene”. Időnként érdemes ezért feltenni egy egészen más kérdést: mi esne jól nekünk ma este? A szexualitás közelséget, játékot, örömöt, megnyugvást, összetartozást is ad. Ezekre a babavágyás idején különösen nagy szükség lehet. A fogantatás egy gyönyörű cél. De a célba érés mellett az is fontos, hogy a kapcsolat élő maradjon az odavezető úton.

8. Tanuljátok meg, mi segít a másiknak!

Egyikőtök beszélni szeretne. A másik inkább csendben maradna. Az egyikőtök mindent elolvas. A másik elmenne sétálni. Az egyik már a következő vizsgálaton gondolkodik. A másik szeretne néhány napig mással foglalkozni. Ilyesmikből könnyen lesz félreértés, pedig csupán két különböző megküzdési módról, két eltérő feldolgozási stratégiáról van szó. Mindegyik érvényes, érthető és elfogadható, amíg látni tudjuk a másik eredeti jó szándékát. Érdemes ezért megismerni egymás működését. Mitől nyugszik meg a társad? Érintéstől? Információtól? Attól, ha meghallgatod? Ha valami egészen mást csináltok együtt? Ha elfogadjátok a különbözőségeiteket, a kérdés oda egyszerűsödik: Hogyan tudok úgy segíteni, hogy az neked igazán jó legyen?

9. Nézzetek rá együtt, milyen családképet hoztok magatokkal!

A babavágyás közelebb hozza a saját gyerekkorotokat is. Előkerülnek anyák, apák, nagyszülők, testvérek, rokonok történetei. Az, hogyan gondoskodtak egymásról, milyen volt akkor és ott nőnek vagy férfinak lenni, családban élni. Hogyan szerettek, veszekedtek, békültek, hogyan születtek a gyerekek, és mit gondoltak a szülőségről? Először lehetőleg értékítélet nélkül beszélgessetek ezekről, törekedve a miértek feltárására, a különféle élethelyzetek, nézőpontok és motivációk meglátására. Próbáljatok kívülről ránézni ezekre a történetekre. Aztán keressétek meg együtt azokat az értékeket, amiket szeretnétek továbbvinni. Mit kaptatok a saját családotoktól, amit szívesen megadnátok ti is a gyereketeknek? Mit láttok a másik család történetében, amit szeretnétek megtartani? Milyen közös életet szeretnétek kialakítani? A két családi történetből úgy születhet meg a sajátotok, hogy egyeztetve és tudatosan hoztok döntést róla.

10. Maradjon saját életetek is!

Megeshet, hogy a babavágyás egyre nagyobb teret hódít a pár életében. Előbb csak néhány percet kér. Aztán jön az applikáció, a számolás, az információgyűjtés, a vizsgálatok szervezése. Egy idő után már vacsora közben is erről beszélnek. Ti hagyjatok tudatosan helyet mindannak, ami már most fontos számotokra. Barátoknak. Munkának. Kertnek. Filmnek. Utazásnak. Szerelmeskedésnek. Hétvégi heverészésnek. Azoknak a látszólag teljesen fölösleges dolgoknak, amiket mindketten szerettek – hiszen ezek adják az energiát a kapcsolat mindennapjaihoz. A gyermeketek érkezésére is a mostani életetek erőforrásaiból készültök. Ezért bölcs megoldás szerető gondoskodással kezelni a forrásaitokat.

11. Tanuljatok olyat, amit hazavihettek!

A legtöbbet az a segítség ér, amit magatok is használni tudtok. Ezeket keressétek. Megtanulhattok egyszerű reflexológiai fogásokat. Készíthettek gyógyteákat. Tanulhattok relaxációt vagy légzést. Főzhettek együtt. Mehettek ketten mozogni. Megfigyelhetitek a ciklust. Kialakíthattok saját esti vagy hétvégi szokásokat. Fontos, hogy minél több olyan tényező legyen, amit otthon, ti magatok is tudtok használni. Ami a kettőtök hatáskörében van, a közös kontrollotok alatt. Ami a kiszolgáltatottság vagy függőség helyett az önállóságotokat támogatja. Ráadásul amikor egyikőtök megmasszírozza a másik lábát, az egyben gyengéd figyelem, kedves érintés, odaforduló gondoskodás és együtt töltött idő is. Egy-egy szakmai eszközből így közös tudás, sőt, kapcsolati élmény születhet.

12. Maradjon nálatok a kontroll!

babavárók

Az orvos, pszichológus, természetgyógyász, dietetikus, könyv, podcast és internetes fórum sokféle tudást adhat. A saját életetekről szóló döntéseket viszont ti hozzátok meg. Ezért kérdezzetek. Kérjetek magyarázatot. Nézzétek meg, mit lehet biztosan tudni, hol vannak bizonytalanságok, milyen előnyökkel és terhekkel járhat egyik vagy másik irány. Beszéljétek meg egymással, nektek mi fér bele. A segítő szakemberek abban támogassanak benneteket, hogy jobban átlássátok a helyzetet, új szempontokat kapjatok, és észrevegyetek olyan lehetőségeket is, amelyek addig esetleg elkerülték a figyelmeteket. A döntés azonban maradjon mindig nálatok! A fogantatásra készülés idején megszerzett tapasztalatok különösen értékes tudást jelentenek. Megtanultok ketten eligazodni egy olyan helyzetben, ahol számos tényezőre lehet hatásotok, miközben vannak kiszámíthatatlan elemek. Ennek a közös tapasztalatnak később, a szülőség során is nagy hasznát vehetitek.

„Tolvaj lett a kisfiunkból!”

Közzétéve Szerző:

– Pedig csak most gyakorolja a kivonást kölcsönkéréssel, pedig még bizonytalan az óhajtás írásjele ügyében..
– Mégis ellopott 77 ezer forintot a nagyobbik nővérértől!
– Ugyan már, két hetes, mint egy kisbaba…
– Ugyan már, 49, azt is ki tudja számolni!
Ki tudja, még honnan lopott, mert az osztályban is estek furcsaságok, a szülőknél is villant néha bizonytalanság, amikor borravalót adtak valamelyik futárnak.

Zsebes lett a gyerek, ott voltak a csokis papírok a nadrágok, kabátok, táskák zsebében. Az övéiben és a barátokéban. Mert lettek barátai, akik elkísérték a büfébe, kisboltba, haza. Magához édesgette őket enyves kezének bőkezű gesztusaival. Cukrosöcsi lett. Anyu sok felkiáltó jelet kezdett használni, óhajtotta megismerni az eseményeket, apu osztott, szorzott, végül göngyölítettek.

A nagylánynak megtérítették a kárát, tartottak otthon édességet, hogy a fussa barátokra. Találtak egérutat: a lezuhanó vércukorszint okoz kontrollvesztést. Mérni kezdtek, kétjegyű tizedesekkel fejezték ki a falánkság főbűnét. Elegáns megoldás. A cukrot demonizálták. Ha 7,1 fölé szaladt, szédítő mámor, ha 3,1 alá zuhant ,az sátáni kísértés.

A kisfiú tovább használja a megszerzett képességeket, hazudik, sunnyog, ám ezek sokszor válnak hasznára. Nővérei egyetértenek abban, hogy megérte: lettek barátai. 

Képalkotás

Közzétéve Szerző:

Elkészült a 27 részes relaxációs-imaginációs sorozatunk, amiben az alapoktól kezdve építjük fel a tanulási folyamatot – előbb a relaxáció elsajátítására összpontosítva, később egyre inkább az imaginációs oldalra helyezve a hangsúlyt.

Miközben fogalmaztuk a szövegeket és rögzítettük a hanganyagokat, többször elméláztunk – néha el is aludtunk. Nem csoda, hogy felmerült bennünk a kérdés, vajon milyen képeket alkotna a leírásaink alapján a mesterséges intelligencia.

Jó pár kört futottunk, mire megszületett ez a két kép – amik már nagyjából illeszkednek az eredeti tartalomhoz.

Időközben láttunk tó közepén viruló kertet magaságyásokkal, emeletes házikó fölé tornyosuló óriás bonsai-fát, farakásból áttűnő cserépedényt levendulákkal, félúton köddé váló támlájú széket – és még sorolhatnánk a kalandokat…

A magunk részéről remek érzés arra gondolni, hogy az emberi képzelőerőnek még mindig hatalmas tere és szerepe van. Használjuk minden nap – csukott szemmel is! 🙂

Pávaszem

Közzétéve Szerző:

Korábban a hűségről és a lojalitásról írtunk, jöjjön hát egy mozzanat a hűtlenség, a megcsalás lélektanából. Könnyű szemléltetni a pávaszemmel: arra szolgál, hogy viselőjét ijesztőnek, figyelő és éber ellenségnek tüntesse fel, így tartsa távol tőle a ragadozókat.

A megcsalás sebét éppen a pávaszem tépi fel leggyakrabban. Az az érzés, hogy a csalfa pár és a csábító harmadik együtt figyelik a megcsalt felet, aki elkeseredve azt képzeli, a szeretők gúnnyal, iróniával illetik. Megvetéssel kerekednek a felszarvazott, becsapott fél fölé.

Akár így van, akár nem, ez a képzet tehetetlen dühöt vált ki a megcsalt félben. Ráadásul sokszor valóban azzal erősítik koalíciójukat a szeretők, arra sarkallja őket az egymás előtti bizonyítási vágy, hogy csakugyan belekössenek a megcsalt félbe. Ezt követeli az énvédelem, az énigazolás és a bűntudatcsökkentés igénye.

Az sem jobb, ha tapintatosan viselkednek a szeretők, mert a megcsalt fél amúgy is megrendült önbizalmát ilyenkor az önvád erodálja tovább. A lelki bántalmazás áldozataként erősen kiszínezi, tágítja mindazon gyengéit, gyarlóságait, amiken szerinte a szeretők csámcsognak. Ezzel ön-bizonytalanság spirálba kerül.

A reakció a nőknél a sokszoros körül járás: Mikor? Amikor én éppen… Hol? Ahol velem is… Hogyan? Ahogy velem soha… Hányszor? Na ne… Mikor hol? Szóval akkor is, amikor én éppen… Mit mondott? Pont ő mondta rólam… Te mit mondtál? Jaj, ne már, hogy ezzel védeni akartál… Erre ő? Naná… Mire te? Hát ezt külön is köszönöm. Egyébként szóba került az úszógumim? A reggeli szájszagom? Az esti falási rohamom? Az üvöltözésem? A tunya sorozatfüggőségem? Az ízetlen főzelékeim? A zavarom vidám társaságban?

A férfiak rohammal derítik fel a helyzetet, bátran farkasszemet néznek a pávaszemmel, szembe is szállnak vele: Hogy merte? Mit gondol magáról? Tudja, mit kap ezért? Hogy merted? Mit gondolsz magadról? Tudod, mit kapsz ezért?

Ravasz, agresszióval fedett méregetése ez a férfiasság kérdéseinek. Neki mekkora van? Ő hányszor bírja? Neki mije van? Mi a státusza? Kora? Haja? Végzettsége? Kapcsolatrendszere? Egyszóval azokat a kritériumokat kérdezi le sorjában, burkoltan, amiket ő tart fontosnak.

A megcsalás sorsesemény lezárását a párkapcsolati terápia szempontjából a megrendült önbizalom és a tehetetlen düh spirálja akadályozza. A pávaszem azt sugallja, a megcsalt félnek rengeteg hibája van; ugyanakkor énvédelme azt mondja, ezekből még nem vezethető le a hűtlenség.

Ez akadályozza a sérelem feldolgozását, sőt, reménytelenül elmélyíti a konfliktust, kiterjeszti a párkapcsolat többi dimenziójára, a megélhetésre, a gondoskodásra, sőt, a társasra is.

Azt tanácsoljuk tehát, maradjon örök titok a hűtlenség, ha mégis kiderül egyik-másik mozzanat, spongya az összes többire. Hagyjuk az élve boncolást, az okot se firtassunk, a Miértek keresése oldódjon fel a Hogyan tovább kérdésében.

Logikus felvetés, segíti-e az önismeretet a pávaszem, kihat-e a személyiség fejlődésére az éles fény, amiben a megcsalt, fantáziáktól gyötört ember saját magát kritikusan vizsgálja. A logika megengedné ezt, ám az emberi lélek, az énvédelem inkább ellenkezően reagál: a megcsalás bűne miatt elfogadhatóvá válnak a gyarlóságok, hibák, akár bűnök is.

Van, akinek úgy kell a megcsalatás, mint egy nagy feloldozás.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Közzétéve Szerző:

Miért tetted ezt velem?

A kérdést az elkeseredett megcsalt fél teszi fel.

Cinikus válasz: éppen az a bajod, hogy nem veled tettem.

Egyébként pedig a hűtlen fél lelkiismeretesen meg is válaszolja a kérdést.

Azért tettem, mert keveset törődtél velem, mert elhanyagoltad a gyereket, mert túlságos jómódba hajszoltál minket, mert folyton tovább, feljebb, többre vágytál, képtelen voltál nyugodtan élvezni az otthon melegét. Nyomasztottál, állandóan a nyakamon lógtál, folyton a gyereket kontrolláltad, képtelenek voltunk egyről a kettőre jutni, épphogy el nem maradtunk a törlesztésekkel, perspektíva nélkül toporogtunk a sivár jelenben. Eltávolodtunk egymástól, társas magányban éltünk, alig volt közös dolgunk, szinte nem is szóltunk egymáshoz. A gyerek miatt voltunk együtt, de ez az élet már neki sem volt jó. Sokat próbálkoztam, elfogyott az erőm, belefásultam.

Találó részek aláhúzandók.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Az osztálykiránduláson mindketten megjátszották a vagányt. Bence hangosabban, Zsófi mocorgással. A szobatársak kivonultak, ők is úgy tettek, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Az osztálykiránduláson ez már csak így szokás, ahogy a nagyobbak is mesélik. Végülis normakövető viselkedés volt ez. Meg hát a pornósok is így szokták…

Fél életen át ott bújkált mindkettőjükben, lehetett volna ebből több is. Sokkal több. Sokkal de sokkal több. Mint ahogy egy gitár riffből felszállhat egy óriási nagy sláger, mint ahogy egy halk morajból földrengés robbanhat ki, mint ahogy egy ferde nézésből késelős verekedés kerekedik.

Ezt ki is mondták az érettségi találkozón. Normakövető viselkedést tanúsítva zavartan mosolyogtak Zsófi legkisebb lányának foghíjain. Bence elővette egy gyufásdobozból a „annak a bizonyos” spanglinak a csikkét. Ezt szívták „akkor”„utána” nagy vagányul. Amikor övék volt a világ. Úgy győzték le zavarukat, hogy megint szobára mentek.

Zsófi férje persze megtudta. Szerencsére eljöttek terápiára. Sikerült is némiképpen egyenesbe hozni a dolgukat. Zsófi azonban váratlanul túllépett a megbánáson, átment támadásba. Előjött a férje „igazi énje” üveges szemeivel, végeláthatatlan projektjeivel, játékfüggőségével. „Azért” „ezeknek” is volt szerepe.

A párkapcsolatok gyakori csapdájához érkeztünk. Zsófi belátja, szánja-bánja a Bence-dolgot. És persze a férje is nagyon szeretné feledni-feledtetni, hogy kirúgatta magát, és hónapokon át magába zuhanva zombizott Zsófi és a gyerekek sóvár világában.

Persze, külön-külön megy a megbánás. Ha nem is mint a karikacsapás, de lassan összejön. De hát ketten együtt hogyan bánhatjuk meg, amit „amúgy” a másik követett el. Miért kellene Zsófinak megbánnia, hogy a férje beszólt a főnökének, aztán kitették, mint a macskát. Miért kellene férjének megbánni, hogy Zsófi összebújt Bencével.

Mielőtt elcsúszna a gondolatmenet a megbocsátás irányába, hangsúlyozzuk még egyszer: a megbánásról, a bűntudat csökkentéséről van szó. A megbocsátásnak vannak kultúrtechnikái, a bűnbánatnak is. Ez a bejegyzés a közös bűntudat csökkentéséről szól.

Mondhatná erre valaki, csak Zsófi kifogása volt, hogy félrelépésében „azért” benne volt a férje is. Ha felelősen gondolkodunk a játszmákról, a családi rendszerről, akkor bizony be kell látnunk igazát. Ide tartozik ugyanakkor a kérdés, megadta-e férjének a tőle telhető legtöbb támogatást zombi korában.

Vigyázzunk a szeretet, az odafordulás, a feltétlen elfogadás elhanyagolásával! Mindketten meg fogjuk bánni. Ám, ha már bánjuk, bánjuk meg együtt! tegyük fel úgy is a kérdést: Hogyan lehettünk ennyire hülyék?