Csőgörény

Ide bizony az kell. Lassan szivárog le a víz a mosogatóból. A szifont kitisztítottuk, mélyebben van a hurut.

A szakik a vasboltban azt mondták, érdemes a leghosszabb csőgörényt venni. Megkérdeztem, az hány méter, erre a sorban mögöttem álló, aki már addig is idegesen ciccegett, be is szólt:
– Nem mindegy, ha a leghosszabb?
– Igaz.
– Már úgyis szétvet az ideg a kibszott qva maszk miatt – tette hozzá magyarázólag, amíg fizettem.

Ahogy kiértem, lekaptam a maszkot. Nagyot sóhajtottam. Igazsága volt a ciccegőnek. A maszkon át csak szivárog a levegő, mint a víz a mosogatóból. Idegesítő. Igen, persze, a járvány a főgörény, de ha diszkomfort érzésünk van, a közvetlen környezetünkben keressük az okot. A diabeteszes férj a feleségével pöröl, ha leesik a cukra. Az asszony erre türelmesen ad neki egy kis narancslevet. Amikor fogy a levegő a teremben, egyre feszültebb a hangulat, míg végül valaki feltépi az ablakot. Arra azonban már sok sértegetés mérgezte meg a légkört, hiába a jó levegő.

Első kézből, kovid osztályon dolgozó orvostól tudjuk: borzasztó betegség a koronavírus. Kín. Kínhalál.

Szégyelltem magam, hogy egy maszk miatt rinyálok. Megkértem hát Zelkát, keretezzük át a dolgot. Először csak egy kendőt vettem a maszk elé. Rendesen megszívtam. A fejem vöröslött. Hát akkor legyen meg az élmény! Felvettem még egy maszkot a másikra. Durva. Még egy sálat a maszkokra. Éreztem, ahogy gúvad a szemem. Zelka intett, sőt, segített letépni a sok fullasztó réteget. Sokáig lihegtem. Átéltem a fullasztó kínt.

Ha nem hiszel nekem, akkor se egyedül próbáld ki! Ha viszont megvan az élmény, azután a maszk már smafu. Élni jó!

A csőgörénnyel azóta is kínlódunk. Túl hosszú. Összekunkorodik. Mégis valami kemény vegyszerre fogunk fanyalodni…

Benéztem

Régi történet, még az autónepperek hőskorából való, hogy Lalink vett egy roncsot. Arcoskodott vele rendesen, mert az első terepjárók egyike volt. Nem egészen a történelem első modelljéről van szó, hanem a SUV divathullám előszeléről. Gallytörő rács, kémény-kipufogó, felező. Lehetett vele az erdőn át munkába járni. Ott nem szondáztattak. Mert Lalink közúton nem ivott.

Színjózan volt, amikor anyósát vásárolni vitte, mégis átvágott a parkon. A kormány csak pörgött, az autó ment tovább egyenesen. Eltörött a rúdja. Lalink kapkodott. Kihúzta a slusszkulcsot, de még úgy is vagy negyven métert ment tovább a csodagép, míg egy sövény végre megállította. Anyós váltig állította, távíró póznának mentek, pedig azt jó méterrel elhibázták, csak ő ugrott neki, amikor kergült tyúkként menekült.

–  Hát mennyivel mentél? – kérdezte az egyik haver.
–  Balra kanyarodtam volna, csak nem engedte a qkormány.
–  Szóval harminccal?
–  Francot. Hússzal sem.
–  Akkor megállhattál volna az úttest túlszélén.
–  Próbáltam, nem ment.
–  Fékezni?
–  Még a motorfék se fogott, pedig kivettem a slusszkulcsot!
–  Na, akkor a kuplungot nyomtad, mafla.

Bizony, Lalink bepánikolt. Ha benne lett volna a reggeli egész (két feles), simán megáll. Csakhogy az elvonási tünetektől megzavarodott.

–  Na, ugye!
–  Nem ugye!

A minap jött hozzánk egy pár. Apuci a karantén alatt gondosan foglalkozott a gyerekkel, délután, amikor hazaért munkából, megebédelt, aztán nekikezdtek a mateknak, fizikának. A gyerek próbált számolni, ám apuci didaktikusan haladt: először a szemlélet.

–  Becsüld meg a kör területét!
–  Kiszámolom. A sugara…
–  Nézd, ha kétszer veszed a sugarát, az ugye kiadja az átmérőt.
–  Elég a sugár, négyzetre emelem…
–  Előbb a szemlélet! Ha az átmérőt veszed, az egy olyan négyzet oldala, amibe érintve belefér a kör.
–  De annak nagyobb a területe!
–  De nagyságrendileg hasonló. Ha egyszerűen a d-t emeled négyzetre, olyan értéket kapsz, ami orientál.
–  Ha viszont az r-t emelem négyzetre, csak meg kell szoroznom…
–  Először a szemlélet! Ha nincs szemlélet, jönnek a nagyságrendi tévedések. Az alagutak nem találkoznak, a hidak nem érnek össze, az alapozás mélysége… – emelkedett édesapa hangereje.
–  Nézd, itt az eredmény!
–  De a szemlélet!

Az ordításra bejött édesanya, a gyerek sírva el.
–  Mi az ott előtted?
–  A söröm.
–  Hát ne igyál, amikor a gyerekkel foglalkozol!
–  Jaj, mióta árt meg nekem ebéd után egy sör?
–  Ma dél óta.

Hatalmas balhé tört ki. A párkapcsolati terápia első ülése reménytelennek tűnt. Édesapa azt hangoztatta, ő pontosan érzi, mikor és miben hátráltatja az alkohol, sőt, már szondáztatták is úgy, hogy volt benne egy sör és a kütyü semmit sem mutatott.

Következő alkalommal külön mentünk. Édesanyának Miklós elmesélte Lali történetét, de az asszony felháborodott, hogy az ő ura nem alkoholista.

Ezközben Zelka néhány egyszerű tesztet vett fel édesapával, majd megkínálta egy korsó sörrel. Kicsit beszélgettek, aztán újra elővették a teszteket. A különbség szignifikáns volt. Megbeszélték, hogyan lehet megalázkodás nélkül kiszállni a helyzetből.

–  Úgy, hogy kerek-perec elmondom a feleségemnek. Ezt benéztem.

Fejlődünk

Nagyon köszönjük a MemoLogos visszajelzéseket! Erőt adnak. Az utóbbi héten még egy sor játékot találtunk ki, Zsiga barátunk egy részüket máris elérhetővé tette.

Sőt, egy szókimondó és őszinte barátunk segített még tovább lépni:

„…nos, hát a gyerekek:
– Szorzótáblás memóriajáték…?
– Nem, nem érdekes…. Muszáj?
Aztán Botit megkértem, hogy mint videojáték guru, véleményezze a játékot. Leült, elkezdte csinálni, aztán kiabált vele (ez jó jel, a Fortnight-ot szokta végigkommentálni), erre megjelent Lackó, beleszólt, segített, minekutána a zajra odavonszolta magát a kamaszságát a maga teljességében megélő Bence és kicsit belefeledkeztek. Én meg nézegettem a jelenetet és úgy gondoltam, a játék átment a szakmai szűrőn :).
Ami laikusként nagyon klassz, hogy pillanatok alatt van sikerélmény, ami nagyon lekötötte őket, állati gyorsan játszották.”

Erre eszünkbe jutott egy olyan csalit, ami könnyebben indíthatja el a láncreakciót: Kezdjünk a felnőtt játékkal, mi, felnőttek:

Színek és szavak 3. (extra nehéz)

A gyerek előbb-utóbb kíváncsi lesz, min mulatunk.
A „színes” játék egyik előnye, hogy az első fordulóban (az alapfokon) megtanítja a színhez tartozó szóképet, így az egészen kicsik is boldogulhatnak, sőt néhány játék után mehetnek tovább a haladó szintre, ahol a színek neve már fekete betűkkel szerepel. A 3. fordulóban viszont már olyan konfúziót okoz az idegen színnel íródott betűk (szóképek) és a színek közötti kavarodás, hogy egyre jobban és jobban meg kell feszíteni a figyelmüket, sőt, a végén egyetlen leosztáson belül is többször szempontot kell váltani.

Egy barátunk akkor akadt ki, amikor a mintázat visszakanyarodott az alapfokhoz és az egyik szókép színe újra azonos volt az általa jelölt színnel…

Próbálják ki akár az egész sorozatot!

MemoLog – Játék vagy tanulás?

Volt idő, amikor kerékpáros-iskolák tanították biciklizni az úri közönséget. A mobiltelefonokhoz sokáig vaskos használati utasítást mellékeltek.

Ma már a képesség és a készség közelebb került egymáshoz. Ha valaki egyszer fönnmarad a biciklin, csak annyi kell, hogy menjen vele. Ha elkezdjük nyomkodni az ikonokat, szépen adja magát a mobil.

De a legjobban úgy tanulunk meg biciklizni, ha megyünk valahová és a mobilozásba úgy jövünk bele leginkább, ha használjuk: felhívunk valakit, üzenetet írunk, ébresztőt állítunk vagy kipróbáljuk valamelyik applikációt.

Azért rejtjük memory-játék mögé készségek kialakítását, mert máshol van a képesség és a készség az agyunkban is. Egy idő után a képesség kialakulásának folyamata akadályozhatja a készség fejlődését. A memory-játék lefoglalja a rövid távú memóriát, így elfókuszál a képesség kialakításának emlékétől, marad a készség begyakorlása. Nyolc meg hét? No, hát: nyolc meg kettő az tíz, a hétből marad még öt, tíz meg öt… megvan: tizenöt!

Most, hogy amúgy is online iskolában vagyunk, használjuk ki azt az erőforrást, amivel szemben eddig többnyire alulmaradtunk. A gyerekek a kockulás vagy gépezés során elképesztő készségeket sajátítottak el. Többnyire feleslegeseket. Ördöngős ügyességgel mentik a kiskacsát a macska elől – közben transzban vannak és elfordulnak a világtól. Így tőlünk is.

Tegyünk egy próbát olyan játékokkal, készségekkel is, amelyek jól jönnek mindenkinek!

Nem kívánunk hosszú tanfolyamot vagy kézikönyvet tukmálni.

Azt kérjük csak: próbálják ki, játsszanak egyet! És persze jelezzenek vissza nekünk…

(F)elröppent a gondolatvírus

Két hete indult el a gondolatvírus.
Egy ideig követtük az útján, és hírt is adtunk róla.
Azután már csak követhettük, hírt nem adhattunk róla.
Azután már nem is követhetjük.
Két levelet kértek tőlünk, amiket olyan magasra kapott fel a szél, hogy már nem is láthatjuk őket. A vérplazma kísérletek mindenesetre biztatók.
Mi meg áttérünk az online tanulást segítő memory játékok kidolgozására (fejlesztés alatt, örömmel várjuk a visszajelzéseket).

Tisztelt Úr!
Az utóbbi hetekben két olyan cikkel is találkoztunk, amelyek arra utalnak, a koronavírus a vörösvértesteket arra kényszeríti, hogy megváljanak a hemoglobinban lévő vas ionoktól, melyekhez kötődve az oxigén illetve a széndioxid a vérben szállítódna. Ezáltal a vörösvértestek elveszítik O2/CO2 szállító képességüket, ráadásul mérgező vassal szennyeződik a szervezet, ami a szervek károsodásához, majd leállásához vezet.
Emiatt a betegek véroxigén szintjének túlzott csökkenése előtt már megfontolandó volna a vörösvértestek pótlása (például vörösvértest-koncentrátum adásával), mert ezzel óvnánk a fontos szerveket az oxigénhiánytól és többlet időt biztosítanánk az immunrendszernek a vírussal való megküzdésre.
Kérjük, vegye fontolóra felvetésünket.
Köszönettel: Baktay Zelka és Baktay Miklós

About red blood cell support for COVID-19 patients
Dear Sir,
Just weeks ago, studies began to appear with new insights that brought the following paradigm shift:
COVID-19 causes prolonged and progressive hypoxia by binding to the heme groups in the red blood cells. People are simply desaturating. That leads to organ failures, not any form of ARDS or pneumonia. All the damage to the lungs CT scans show is from the release of oxidative iron from the hemes. This overwhelms the natural defences against pulmonary oxidative stress and causes glass opacity in the lungs. Patients returning for re-hospitalization days or weeks after recovery suffering from apparent delayed post-hypoxic leukoencephalopathy strengthen the notion COVID-19 patients are suffering from hypoxia despite showing no signs of respiratory ‘tire out’ or fatigue.
Based on this, either the ventilator or the pressure exerted in the lungs in other ways helps only to supply oxygen for the reduced number of red blood cells more efficiently. Unfortunately, pulmonary foaming is not a negligible side effect of this treatment. Furthermore, it does not help at all in collecting and removing the carbon dioxide that has accumulated in the body because of the missing functioning red blood cells.
When we learned about this discovery from several sources, we realized that the solution is to give the body new red blood cells to replace the damaged ones. At first, we considered reserving our own blood. Of course, the solution is primarily to top up the blood banks. Later we recognized that any method of supplying healthy replacement red blood cells would help patients.
Zelka Baktay PhD and Dr Miklós Baktay
www.baktayhazaspar.hu