Gyakorlati gyakorlatok 2. – Becsapós helyzetek

A rokonokban, ismerősökben általában jobban bízunk, mint az idegenekben. Ez evolúciósan rögzült, velünk született viselkedésminta, ahogy az is, hogy tudattalanul is kalkulálunk az együtt töltött idő és a sérelmek arányával.

Meglehet, Szarka tanár úr egyszer leordított, egyszer pedig pikkelt rám, mégis eltöltöttünk együtt több mint száz tanórát – szóval egészen jó csóka az öreg.

Galamb tanárnő tünci volt ahányszor csak bejött helyettesíteni, de az másik osztály mesélte, hogy tudott nagyon szemét is lenni.

Gyuri sógorral volt az a vitánk a szőlős örökléséről, de amúgy már ötven éve jó rokon. Egyszer addig itattuk, míg ki tudta mondani a „szocialista” szót. Az unokáját egy kábelkötegelő vállalkozó vette el. Nagy lagzit csaptak, Bence helikopterrel érkezett, szét is kergette a Bódiék tyúkjait. Meglátjuk, hogyan lesznek meg Vikivel, aki eléggé cserfes, de amúgy jó lélek.

Élményeink és tapasztalataink evolúciós alapon működve kalibrálják, kit mennyire engedhetünk közel magunkhoz, kit mennyire tartsunk távol.

Most azonban ez másfél méter. Szarka tanár úr, Viki, Gyuri sógor, Galamb tanárnő mind-mind másfél méter. Bence is másfél méter.

Magyar szokás szerint egy részüknek ölelés, más részüknek 75 cm-es kézfogás járna. Gyuri sógornak pluszban váll-lapogatás, Vikinek puszi. Paradox módon Galamb tanárnőnek is, hiszen az utóbbi évtizedekben nem tett semmi rosszat.

Amilyen könnyű volna kimondani, hogy „az új szabály másfél méter és kész”, olyan kár volna lebecsülni a tudattalanunkba rögzült mintákat és a velünk született viselkedésmódokat.

Ezért használjunk ennek felülírásához is egy segédeszközt!

Gyakorlat

Akinek van még otthon colostokja (úgyis mint colstock, avagy fa mérőléc), hajtogassa ki másfél méteresre és járkáljon vele a lakásban, kertben – bárhol, ahol nem nézik bolondnak.

Mire emberek közé kell mennie, úgy megszokja mennyi az annyi, hogy már elég lesz zsebre rakni a colostokot, vagy egy tokban magával vinni. (Ugyanerre a fém mérőszalag is alkalmas…)

– Jó, jó, és a saját gyerekem? – adódik a kérdés.

Vajon az elvált szülők és gyerekeik közötti kapcsolattartás a mostani helyzetben hogyan egyeztethető össze a colstok-szabállyal? 

Erről a mostani hétvégén már jócskán gyűltek a tapasztalatok, hamarosan összefoglaljuk őket. Egyik fontos forrásunk Tamás barátunk, aki Békésben rendőr, és most egy fontos kérést közvetít rajtunk keresztül.

Gyakorlati gyakorlatok 1.

Egyetlen mozdulat is végzetes lehet. Új koronavírussal fertőzött ember fogta meg előtted a kilincset, te kilépsz, a fény bántja a szemedet, kicsit megdörzsölöd. Kész.

Hogyan tudod uralni a berögzült mozdulatokat? Hogyan tudod tudatosítani az automatizmusokat?

Első gyakorlat

Remek tudatosító gyakorlat, ha lekapcsolod a központi biztosítékot. Figyeld az olyan mókás kis tévedéseidet, mint hogy a sötét láttán visszacsukod, majd megpróbálod újra nyitni a hűtő ajtaját. Nem működik a kávégép? Van instant kávé! Csakhogy nem tudsz hozzá tejet melegíteni a mikróban! A gáztűzhelyhez gyufa kellene, mert nem ad szikrát, de a vízforraló is elektromos, az se működik. Iszol csapvizet, aztán gugliznál, de nincs wifi, csak a telefonon megy, azon is csak mobilnetről. Megborzongsz, és ettől rájössz, hogy a fűtés se kapcsol be, mert a keringetőnek is áram kellene…

Amikor beleakadsz egy-egy ilyen apróságba, gondolatban tedd át a hibát egy vírus szempontjából kockázatot jelentő lépésbe. Például képzeld, azt az apróságot, hogy valakinek megszokásból kezet nyújtasz.

Ha már jól megy a központi áramtalanítós játék és a kapcsolótáblátokon több áramkör is van, akkor hagyd felkapcsolva a központit, és csak valamelyik al-biztosítékot nyomd ki. Egyszerre mindig csak egyet. Ha valamit elfelejtsz, tedd át hibát egy újabb kockázatos lépésbe. Például képzeld, amint átveszed a postástól a tollát és aláírsz vele.

Második gyakorlat

Törölgesd meg környezetedben mindazokat a pontokat, amikről úgy gondolod, hogy mások megérinthették. Azután tegyél a kezedre jelző anyagot (színes krétaport, arcpirosítót, gépolajat vagy bármi egyebet, amit erre jónak találsz), aztán tedd a szokásos dolgodat. Néhány óra elteltével nézd vissza az útvonaladat. Minden nyomra számítottál? Főleg a tükröt nézd. Arcod? Orrod? Szemed?

Ha nincs nagy kedved védőfelszerelést viselni, akkor tiszta kakaóporral kend össze a kezed, aztán indulj el sétálni, nézz meg egy epizódot a kedvenc sorozatodból, vagy headsetről/kihangosítóról hívj fel valakit, akivel szívesen beszélsz legalább fél órát. Utána nézz a tükörbe. A kakaónyomok lebuktatják az öntudatlan nyúlkálást, a drasztikus visszajelzés meghozza a kedved a védekezéshez.

Folytatjuk. 

Kedves Mindnyájan!

Az immunrendszerről szeretnék elmélkedni.

Két működési egységünkben megy végbe az egyéni életben természetes szelekció, az idegrendszerben és az immunrendszerben. Ezek tehát egyediek, még az egypetéjű ikrek esetében is.

Az immunrendszerünket most egy klasszikus oszlopcsarnoknak képzelem, sok egyéni, dór-, ion- vagy korintoszi oszloppal, tartórendszerrel. Ezt az oszlopcsarnokot, ami egy védő tetőzetet tart felettünk, természetesen karban kell tartani, itt-ott megerősíteni.

Megfelelő táplálkozással, vitaminnal, mozgással, napozással, szaunázással, alvással, a mentális egészség fenntartásával.

Sőt ki kell tenni a viszontagságoknak is, különben hogyan bizonyosodnánk meg róla, hogy valóban véd. És ez az oszlopcsarnok képes átépülni, a szükségletnek megfelelően. A környezeti hatások, mint a jégesőként záporozó kórokozók, a sérülések villámcsapásai mind megrengetik, de ha a karbantartó egységek képesek lépést tartani az ártó hatásokkal, szilárdan áll.

Földrengés-erősségű járványnál mi történhet? Ránk omolhat az egész. Ha a teljes összeomlásnál valamivel előbb érzékeljük a közelgő veszedelmet, nekibuzdulunk a tartórendszer megerősítésének. Egyénileg más és más lesz a hatásos, mert az immunrendszerünk  egészen egyéni (kinek a fokhagyma, kinek a sport, kinek a jó alvás).

A szociális Homo sapiensnek van több sokak által használható találmánya, amiket be lehet vetni a csarnok megóvása érdekében. És ez közös érdek is, mert a Homo szociális lény, közelségben él, és az egyik építmény dőlése fenyegetheti a többit is.

Ilyen közös találmányok a vakcinák, szérumok, antibiotikumok, szteroid- és nonszteroid gyulladáscsökkentők. Ezek nagyszerű, hatásos anyagok, de van veszélyük is. Elterelik a figyelmet a saját építkezés fontosságáról, sőt rontják az önépítő, öngyógyító mechanizmusok hatékonyságát.

Mérlegelni kell. Van-e idő a saját, egyéni oszlop elkészítésére az adott helyzetben? Vagy gyorsan aládúcoljuk a tetőt készen vett, durva faragású oszloppal (pl. vakcinával, antibiotikummal)? Talán egy-két durva oszlopot be lehet vállalni az egész tető épségének érdekében.

Mérlegelni kell, dönteni kell. És ennek a mérlegelésnek csak egy része egyéni.

A Homo közösségben él, szociális lény. Ha az építmények dominóként való összedűlése a valós kockázat, akkor a durva oszlop használatát a társadalom előírhatja – és elő is írja.

Mikor I. Ptolemaiosz megkérdezte Eukleidésztől, hogy vajon a geometria megtanulásának nincs-e rövidebb és könnyebb módja, mint az, amelyet az Elemek mutatnak, akkor a nagy geométer így válaszolt “A geometriához nem vezet királyi út.”

Az egészségünk megőrzéséhez sem vezet egyetlen, rövid, gyorsan bejárható királyi út. De vannak segítő eszközeink, bevált, egyéni módszereink. Becsüljük meg ezeket a kapaszkodókat, a pihenőket, a segítőket, amik és akik elutasítása botorság lenne.

Szabó Ágnes

Foodtest

Kicsit tartunk ettől a Foodtest projekttől, hiszen a szakember annál jobban tud fejlődni, minél inkább specializálódik, minél szűkebb a szakterülete. A miénk a párkapcsolat és a szülőtársi együttműködés. No de mi közünk van a pár, a család étkezési szokásaihoz?

Az alvás körül rótt köreinket még csak-csak el tudtuk fogadtatni. Egészen jól indokolható a horkolással, aminek nyilvánalvó (sic!) kedvezőtlen hatása van a párkapcsolatra. Így lehet immár húsz éve standard kérdéskör nálunk az alvás minősége és mennyisége.

A helyzet világos megfogalmazásában segített József úr, a mosógépszerelő. Volt nála vizes fogó, blankoló és páka – hiszen nem mondhatja:
– Ja, ez kérem elektromos hiba!
– Ja, ez kérem vizes hiba!
– Ja, ez kérem vezérlés hiba!
Virítania kell, különben bukja a kiszállási díjat. Ha kell panelt cserél, ha kell elzárja a vízórát, ha kell sötétbe borítja a kerületet.

Nekünk is az a dolgunk, hogy megoldjuk a problémát. Akár a gyermekük miatti elkeseredés miatt vannak válófélben a szülők, akár egyikük vagy másikuk a tünethordozó, a problémát meg kell oldani, a válóokot meg kell szüntetni.

Azt legtöbben el tudják fogadni, ha elkezdjük lefejteni szüleiről a kibírhatatlanul elburjánzó gyerkőcöt. 

A csendestársat is rá lehet beszélni az alvásfigyelő beszerzésére, sőt, használatára, sőt, az eredmények rendszeres megbeszélésére. Az esetek egy részében az az áttörés is bekövetkezik, hogy a horkoló is elborzad saját alvásértékeit látva.
– Hát persze, hogy nem alszom jól, ha ilyen feszültség, ingerültség, türelmetlenség vesz körül!
– Hát persze, hogy feszültség, ingerültség, türelmetlenség veszi körül, ha nem alszik jól!
Alig van már a Horkolás könyvünk második kiadásából, így ezek a gondolataink lassan két évtizede forognak a köztudatban. A horkolás jobban beleillik a párkapcsolati kérdések sorába, mint az étkezés. Kivéve a zabálást, horkolás egyik fő okát.

Kinek mi köze azonban az étkezési szokásokhoz? Mióta szokás a párkapcsolattal, szülőséggel foglalkozás során vért venni, ételintoleranciát vizsgálni?

Nem tudjuk, eljött-e az ideje. Azt gondoljuk, a lelki bajok egyre jelentősebb része vezethető vissza táplálkozásra, ám a vérvétel visszatetszést kelthet. Többet ronthat a bizalmi viszonyon, mint amit a teszteredmények révén nyerhetünk.

Kérdés: Ajánljuk-e fel, mint szolgáltatást? Egy apró szúrás, pár csepp vér és a következő találkozóra kész az eredmény, amit átbeszélünk, amire megoldást javaslunk.

Nem látunk ki a helyzetből. Segítséget kérünk! Pro/kontra: baktay@baktay.hu

Ui.: Reméljük, ha a válasz igen, akkor is csak egy ideig kell ezzel foglalkoznunk, és hamarosan ez a szolgáltatás is éppúgy elterjed, mint az otthoni vércukor- és vérnyomásmérés. Még előttünk van, amikor nagyszüleinket e két mérés céljából kísértük el az orvoshoz. Igaz, a kapcsolatunknak jót tett a kis kirándulás…

Szülő az, aki szülőként viselkedik

Zoli régi barátunk. Sikeres vállalkozó, remek sportoló. Kosárlabda, síelés profi módon megy, a futball csak annyira, hogy még Miklós is befér a csapatba. Viszont sörözni a legjobb focimeccs után, például mert ott a pályabüfé. Zoli következetesen állítja, szülők nélkül nőtt fel. Igen, lakott együtt egy idősebb nővel és férfival, ha elment, mondta nekik: „helló”, ha megjött szintén. Volt ágya, a konyhában is talált enni. Szülőknek nem nevezte ezeket az embereket.

Egyszer síszerkót kértünk kölcsön Zolitól. Elképesztő gyűjteménye volt, szép rendben a garázs falán, négy autót körbevéve. Könnyen és gyorsan találtunk magunknak is, a gyerekeknek is teljes felszerelést.

Zoli kicsit érzelmes mosollyal elővett egy 34-es bakancsot.
– Hinnétek, hogy ebbe valaha belefért a lábam?
– Akkor még nyilván nem voltál 199 centis.
– Sem 120 kilós. És csak hat éves.
– Hoppá, akkor azért legalább síelni elvittek a szüleid!
– Dehogy! A szomszédok. Mindenhová ők vittek. Lali bácsi és Piri néni.
Döbbenten álltunk. Zoli végre mesélni kezdett. Valójában nálunk volt otthon, főleg, mert Tibi fiuk az osztálytársa volt. Testvérekként nőttek, fel, mindenhová négyesben mentek. Síelni, túrázni, zarándokutakra vitték.
– De hát akkor mégis voltak szüleid!
Zoli arcán döbbenet jelent meg.
– B@ßdmeg Miki! Tényleg. Negyvennégy éves vagyok, végre lettek szüleim is.

Évtizedes rejtély oldódott meg. Zoli olyan kedves, nyílt, jószándékú ember, olyan segítőkész és nagyvonalú, hogy bizony nehezen képzeltük el, milyen gyökérből szívhatta fel mindezt, ha egyszer a szülei olyan gyökerek voltak. Helyesebben a vér szerinti, a jogi értelemben vett szülei. Mert a pszichológiai szülei Lali bácsi és Piri néni voltak.

Na, ezzel aztán jól meggyőzzük a válófélben lévő szülőket! Minek is maradnának együtt, hiszen könnyen találnak a gyereküknek pszichológiai szülőt ahelyett a baromarcú helyett, akitől szabadulni kellene. A történetben azonban van még egy csavar. Valójában a nagyszülőkről van szó.

A válások jelentős része ugyanis onnan ered, hogy a két származási család értékrendje, státusza, érzelmi élete gyökeresen eltérő. Ez kergeti a párokat egyre mélyülő lojalitás-konfliktusba. Ez kezdetben, a közös identitás erősödő szakaszában elhanyagolható, ám a legapróbb repedésbe könnyen beszivárog a megáradó szülői jóakarat.

Ilyenkor jön az igazság, amire Zoli a csöppnyi bakancsokkal a kezében rádöbbent: Szülő az, aki szülőként viselkedik.

Kétélű fegyver ez. A válófélben lévő szülőtársak mondhatják: „Lehet, hogy te vagy a jog- és vérszerinti szülő, de a szeretőm lesz az igazi, a pszichológiai szülő.”

Mi itt arra a mozzanatra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a válófélben lévő párok szüleinek éppúgy kötelessége végigvizsgálni azokat a lehetőségeket, amiket a gyermekük és a párja sorra vesz. Akkor viselkednek igazán szülőként, ha párként bánnak velük, ha segítenek nekik tartani a közös identitást, a feltétlen elköteleződést, ha alaposan végigeszik azokat a körülményeket, amelyek egyiket vagy másikat az adott viselkedésmódra, működésmódra vezetik.

Ha szerepet téveszt a nagyszülő és pártoskodik, küzdelemre buzdít, aligha mondhatjuk, hogy gyerekével szülőként viselkedik. Olyankor, kedves szülőtársak, összpontosítsátok az erőiteket és védjétek meg magatokat. Akár lángpallossal is, akár azon az áron is, hogy kiveritek a támadókat, a magukat szülőnek álcázó idősebb embereket a családból.

További viszályra igazán nincs szükség, amikor amúgy is krízisben vagytok.