DRMMS vagy inkább DRMPS? – A válás kapcsán rosszindulatúvá váló szülő

Ismerjük a megható képet: egyik öreg meghal, a másik hamarosan követi. Annyira összenőttek, annyira közössé vált az identitásuk, hogy egyik a másik nélkül már nem életképes. Feladja. Ez a kép talán segít megérteni azt a jelenséget, amit DRMMS-nek hívnak.

Lényege, hogy a válás során az édesanya ádáz küzdelembe kezd a „gyerekért”. Minden módon igyekszik megakadályozni, hogy édesapa „hozzájusson”, de más módon is igyekszik büntetni, megsemmisíteni volt férjét. Totális háborút indít ellene.

Viselkedése olyan mértékben hasonló a nárcisztikus személyiségzavarhoz, hogy csak az előélete alapos felderítése után állapítható meg, valóban csak a válás tette-e rosszindulatúvá. A DRMMS (divorce-related malicious mother syndrome): a válás kapcsán rosszindulatúvá váló anya szindróma.

Praxisunkban előfordult már jónéhány rosszindulatú apa is, ők visznek még közelebb a megértéshez. A feleségüket akarják büntetni a gyerekekkel. Elvenni őket, lerombolni az anyjuk életét, romlásba, nyomorba dönteni. Szóval talán bölcsebb volna válás kapcsán rosszindulatúvá váló szülő szindrómát (DRMPS-t) említeni.

A válás során bevadult szülőtársaknak belefér a bíró és az igazságügyi szakértő megvesztegetése, a magándetektív és a lehallgatás. Feljogosítva érzik magukat bármilyen törvény, szokás, norma áthágására. Ezért is merül fel a nárcisztikus személyiségzavar gyanúja.

Azért jelent kulcsot az egymás után haló öregek sorsa, mert a válás kapcsán rosszindulatúvá válás azt mutatja, az elhagyott fél képtelen feldolgozni a közös identitás lebomlását, képtelen megtalálni saját identitását, ezért kapaszkodik görcsösen a másikba, ezért igyekszik minden áron tartani vele a kapcsolatot.

Sajnos tudjuk: a bántalmazás is kapcsolat. A folyamatos bántalmazás pedig a Stockholm-szindrómához vezet: a bántalmazott is ragaszkodik bántalmazójához, amivel aztán végképp összezavarja támogatóit, akik nem értik, miért szalad bele újabb és újabb pofonokba.

Így talán érthetővé válik az is, miért emleget a szakirodalom anyákat a válás során jelentkező rosszindulat kapcsán. A kicsi gyerekekkel otthon töltött évek könnyen megbillenthetik az identitást, még akkor is, ha egykor csillogó személyiség volt a lány.

Férfiaknál erősebb a gyanú, hogy valójában csak a közös identitásban találtak magukra, azelőtt nem volt kiforrott személyiségük, s ennek az időszaknak a puszta emléke is rémiszti őket. Ezért ragaszkodnak kétségbeesetten a gyerekhez és a bántalmazott édesanyához, feleséghez.

Mit lehet tenni?

A rosszindulatú tetteknek szinte biztosan a frusztráció, a tehetetlen düh az energiaforrása. A konfliktus többnyire komoly érzelmi töltést hordoz, így az ádáz harc ellenére türelmes munkával gyakran sikerül helyrehozni a párkapcsolatot – de legalábbis a szülőtársi együttműködést. Általában olyan alkotmány működik eredményesen, amit négyesben munkálunk ki a párral. 

Prevenció is létezik: keress magadnak Valakit. Olyasvalakit, akinek a személyisége több rétegű, vannak valódi barátai, képes alkotni. Főképpen pedig képes figyelni rád. Azután folyamatosan gazdagítsátok a párkapcsolatot, gondozzátok odafigyeléssel a Mi-t, a ti kettőtök közös identitását.

Anya taxi

Kicsit körülményes a szöveg, kifejezetten hungarizmus a „családtag” kitétel.

Maga a tábla a taxisok mennybemenetele. Úgy tünteti fel őket, mintha bármelyik hajlandó lenne perceket küzdeni trükkös kis angolnákkal, akik menyét módra siklanak ki a kötelékekből, ütnek, rúgnak, harapnak, mintha életükért küzdenének. Rögvest indulás után leeszik és leöntik drága biztonsági ülésüket, amiből szép lassan tovább csorog a trutymák. Lehet, hogy egy galamblelkű taxis ezt még megállná, de satufékkel állna meg, amikor a kölykök ordítva hajbakapnak a kis piros autón, miközben jól fejbedobják a kulaccsal. Az már végképp az anyukák kiváltsága, hogy a tüncibogarak éppen félúton hányják össze magukat, hogy végképp ne lehessen tudni: visszafordulni, vagy továbbmenni nagyobb hiba?

Mégis, ez az anyuka kitette.  Fanyar humora mélységeket tár fel.

Mi azt látjuk a praxisunkban, hogy az alkotás hiányzik leginkább. A kitörési irányok az ékszerkészítéstől a lakberendezésig, a cukrászkodástól a természetgyógyászatig, a kertészkedéstől az óvoda-alapításig skáláznak.

Az érintett házastársakkal – akiknek párkapcsolatát erodálják a gyerekek logisztikájával járó kötelességek – egyéni megoldásokat keresünk a családi rendszer keretében.

Az alapprobléma: az anya vagy dolgozó, vagy nem. Ahogy a nyugdíjas is vagy dolgozó, vagy nem. A vagy-vagy döntés helyett mi inkább azon dolgozunk, hogy meglássuk a szivárvány átmeneteit. Valószínűleg egyik árnyalat épp alkalmas lesz.

Kedvünket derűre fordítja a rövid hívás:

– Anya, értem jönnél?
– Nem vagyok én taxis!
– Tudom, nem is fizetek.

A nevelés 12 pontja helyett: a gyermekkel élés szempontjai

Hiedelmünk szerint az elmúlt kétmillió évet hordában töltöttük, ebben az időben alakult ki több olyan velünk született magatartásmódok, amelyek máig szerepet játszik viselkedésünkben. Ezek felismerése mindenekelőtt a szülő-gyermek viszonyban jelent áttörést, sokkal nagyobb szerepet engedve a kortárs csoportoknak és mindazoknak, akik figyelmet és gondoskodást adnak a gyermeknek.

PárnacsataA gyermeki örömök virágos kertje az a terület, amelyen azok vannak, akik figyelmet és gondoskodást adnak a gyermeknek. Különösen fontos ez a szemlélet elvált szülők esetében, amikor az új partner szerepe a párkapcsolati terápia keretében nálunk átkereteződik gonosz csábítóból értékes új személlyé a gyermeki örömök virágos kertjében.

A gyermekkel együtt kell lenni. A nevelés saját mintáink megtagadása. A gyermekkel való helyes viselkedés levezethető abból, hogy a gyermek a jelenben él. Megfordítva is igaz: aki képes a jelenben élni, az a gyermeki boldogságot éli meg. Terápiás gyakorlatunkban meglehetősen összemosódik a gyermeki én és a tudattalan, a felnőttség és a felettes én.

  1. A gyerek a jelenben él. Ha jövőbeni vagy múltbéli eseményeket, élményeket idézünk fel vele, akkor az élmény jelenébe éli bele magát. Gyötrő, érthetetlen nosztalgiát érez az emlékek felidézésekor, sajgó fájdalommal gondol egy elveszett játékszerre. Ha a jövőről van szó, jelenként kezdi megélni, a gyötrődve éli meg a várakozást. „Mikor indulunk végre a Balatonra?” – kérdi a legjobb játékból röviden eszmélve. Kerüljük a múlt öncélú emlegetését. Az ünnepek alkalmával tanulja meg a gyerek a múlt kezelését, mert akkor megéli azt a módot, ahogy a múlt jelen lehet a jelenében.
  2. Gondviselő. A gyerek számára az szülő, aki szülői funkcióban van jelen. A gyerek a jelenben él, ezért számára csak zavaró a szülőség múltjáról és jövőjéről beszélni. A gyerek ösztönösen jól választja le a szülő jogi és gazdasági funkcióit a jelenbéliekről. A jelent az elfogadó figyelem és az érintés uralja. Ez adja a biztonságot. Pszichológiailag az a kitüntetett személy a gyermek számára, aki odaforduló figyelemmel vele van. Ha például édesanyja mosogat, szipirtyó néni viszont rá figyel, akkor ő a kitüntetett személy a gyermek számára.
  3. Itt így, ott úgy, amott amúgy. A gyerek a jelenben él, ezért egyszerre csak egy világban van jelen. Máshol, máskor, máshogy viselkedik, az éppen adott körülményeknek megfelelően. Az egészséges ember viselkedése megfelel a körülményeknek. Minél több világban mozog, annál nagyobb a gyermeki örömök virágos kertje. Felesleges dolog attól tartani, hogy „Ott rosszat tanul.” Az adott környezetben tanultakhoz hozzátanulja a környezetet, a kontextust is, amelyben alkalmazhatja a tanultakat.
  4. Tudjuk meg, mi jár a fejében! Amilyen sokszor megdöbbenünk a gyerek egy-egy sajátos meglátásán, lényeglátó bölcsességén, vagy éppen félreértésén, olyan sokszor hisszük hívságosan, hogy tudjuk, mi jár a fejében. Előbb tudjuk meg, mit gondol, és arra támaszkodjunk, ha valamit el akarunk magyarázni. Gondolatai kifürkészésének legnagyobb akadálya, hogy minél közelebb állunk hozzá, annál jobban meg van győződve arról, tudjuk, mit gondol, mi történt illetve történik vele. Ezért nehéz olyan egyszerű dolgokat is elmeséltetni vele, mint például mi volt ebédre. Képtelen a mi fejünkkel gondolkodni, képtelen elképzelni, mit tudunk mi. Amúgy is egyszerűbb azt feltételezni, hogy a hozzá közelebb állók mindent tudnak róla. Úgy tudhatjuk meg, mi jár a fejében, ha hagyjuk távoli ismerősnek, idegen társaságban mesélni. Döbbenetes beszámolókat hallunk majd…
  5. Hiszti. A gyerek csak lassan tanulgatja érzéseit összekötni azok valódi kiváltójával. A tanulási folyamat során gyakran hibázik, még gyakrabban téveszti meg a felnőtteket. (Jelen viselkedését képtelen levezetni a múltból). Ha például másfél órával előbb elfogyasztott egy jó adag cukrot, a zuhanó vércukorszint okozta sokkot a környezetében most jelen lévő aprósággal indokol, például a rózsaszín nyuszi füle nedves lett. A hisztit okozhatja virtuális kiszáradás, kimerültség és sok egyéb. Ha sikerül a valódi okra fókuszálni, a gyereket is átfókuszálni erre és megtanítani, az összefüggésekre. A tanulási folyamat során a gyerek egyre több bonyolult hiszti-ürügyet talál. Egy hétéves kislány például kimerültségében huszonöt évvel előbb elhalt nagypapáját hiányolta.
  6. Büntetés és jutalmazás. A gyerek nagyon lassan alakítja ki viselkedési mintáit a felnőttek viselkedése alapján, mert a felnőtt jövőbeni célokat követ, a gyerek pedig a jelenben él. A szavak minimális hatással vannak (ha a felnőtt vizet prédikál, de bort iszik, a gyermek is bort iszik). A büntetés, vagy a jutalom, amit valamilyen nevelési cél érdekében kilátásba helyezünk, a jelen, a nevelési cél pedig a jövő. A gyermek tehát azon van, hogy a jutalmat azonnal megszerezze, bármi úton. A büntetéstől való szorongása pedig csökkenti teljesítményét. Ha viselkedésváltozást szeretnénk elérni a gyereknél, adjunk megfelelő mintát és örvendezzünk, ha követi. A hagyományos nevelés lényegében abban állt, hogy a felnőttek eltiltották a gyerekeket saját mintázataik követésétől. Például: „Majd akkor dohányozhatsz, ha már felnőtt leszel.” „A puska nem való gyerek kezébe.”
  7. Bezzeg a rosszaság! A kortárscsoport képes azonnal és határozottan változtatni a gyerek viselkedésmintáin. Ez ellentmondani látszik a 2. pontnak, hiszen másik világra is kihatással van a kortárs csoport. Valójában a gyermek saját viselkedésváltozásait viszi át, nem az adott világ normáit. Ha az oviban például megtanul egy káromkodást, aligha fogja óvónéninek szólítani édesanyját. Ha tehát a gyerek viselkedését változtatni szeretnénk, akkor azt a megfelelő kortárs, ill. kortárs csoport segítségével tehetjük. Ezért költenek a szülők egyre többet elit intézményekre. A családi értékrendet, identitást családbeli gyerekek közvetítik, ezért nagyon fontos a családi egység erősítése, még ha a családtagok között jelentős társadalmi különbségek állnak is fenn.
  8. Meglátod, milyen jó lesz! A gyermek idegrendszerét a folyamatos jelen kíméli leginkább. Életének pontos, percre pontos ritmusa nagy biztonságot jelent. Ha egyik eseményt biztosan követ egy másik, folyamatosan a jelenben tud maradni. Ha valami örömteli jövőbeni eseményt helyezünk neki kilátásba, azonnal a jelenbe helyezi, ezáltal az eseményig eltelő idő szenvedve vánszorog a számára, az örömteli jövőbeni esemény árnyékában. Az örvendő gyermek lelkiállapota a flow. A folyamatos jelenben levés. A gyermek örvendő lelkiállapotába kerülő felnőtt flow-t él meg. Azért nem a gyerekeken fedeztük fel a flow-t, mert irántuk más elvárások voltak az öröm megnyilvánulásával kapcsolatban. A boldog kacagás vagy a meglepődés pillanatai. Az elmélyülten örvendő lelkiállapotot csak néhány kiváló gyermekfotós örökítette meg.
  9. A szülő és a párkapcsolat határozottan különválik. Ha szülei a gyerek jelenlétében párként érintik egymást, a gyerek kimarad, felesleges harmadiknak érzi magát. . Emlékezzünk, szülő az, aki szülői funkcióban van jelen. A szülő fogalma a gyermek számára szűkebb jelentéstartalmú, mint a felnőtteknél. Ha például a szülők felelős szülőkként megélhetési dolgokról beszélnek jelenlétében, szorongani fog, mert a megélhetés a jövő. (Szorong a megmásíthatatlan múlttól is. Például Cili cica olyan aranyosan gombolygatta a gombolyagot, de elütötte az autó. A gyerek számára a megismételhető múlt viselhető el: hozd csak be a gombolyagot, hadd játsszon Cilike.) Ha szülei társas dolgokról beszélnek jelenlétében, kirekesztve érzi magát a gyermek. A jelent az elfogadó figyelem és az érintés uralja. Ha ebből a szülőpár egymásnak is juttat, a gyerek kirekesztve érzi magát. Csak ritkán és rövid ideig tartható fenn az a klisé, amelyben mindkét szülő teljes egyetértésben van együtt a gyerekkel. A szülőpár akkor működik jól együtt, ha egyszerre csak egyik szülő van jelen kitüntetett személyként. Például Édesanya mesél, Édesapa visszahúzódva hallgatja. Édesapa várat épít a gyerekkel, Édesanya örvendezve jelen van. A kizárólagosság másik indoka, hogy az anyai és az apai két különböző attitűd, ha együtt vannak jelen, a gyermek lojalitáskonfliktusba kerül.
  10. A tiltás arra fókuszál, amit tilt. A tiltott dolog kerül a fókuszba, a többi pedig leárnyékolódik. Úgy képzeljük el, mint egy színpadot, amelyet egyetlen erős fejfény világít meg. Az, és csak az a figura kerül figyelmünk középpontjába, akire a fény irányul. Lehet ő az ördög, akkor is csak rá tudunk figyelni, ha körülötte angyalok kara táncol kecsesen. Minél erősebb a fény, annál inkább káprázik a szemünk.
  11. A gyerek kegyetlen, önző, dacos – mondjuk mi, felnőttek. A gyerek valójában különböző viselkedésmintázatokat próbál ki. Törekedjünk arra, hogy távol tartsuk ezektől a mintáktól. Mindenképpen sokkal találkozik. Mivel a jelenben él, cselekedetei következményeit aligha látja be. Hogyan kaphat a kegyetlen, önző, dacos gyerek elfogadó figyelmet, érintést? Válasszuk külön a gyereket a viselkedésétől. Kerüljük, hogy identitás elemévé váljon a kegyetlen, önző, dacos magatartásminta. Sokszor elég egy sugalmazás. Például az eltaposott szarvasbogarat megnézzük, próbáljuk összerakni. Ez nagy kreativitást igényel. Másokat is tartsunk vissza attól, hogy gyermekünket negatívan minősítse. A szarvasbogár eltaposása egy történet, ami megtörtént. Az alapos fogmosás, az összeszedett alma a gondosság és szorgosság jele. A gyerek tehát megeshet, hogy kegyetlenül, önzően vagy dacosan viselkedett, de rá, mint gyerekre identitáselemként csak olyasmit mondunk, hogy gondos, szorgalmas, kedves.
  12. Éljünk meg együtt élményeket a gyerekkel. Kapcsolatunk gazdagítását bízzuk a derűben együtt töltött arany pillanatokra. A nevelés felelősségének sötét felhői helyett engedjük a figyelem fényében sütkérezni a gyereket. Legyünk azon, hogy jelenét az elfogadó figyelem és az érintés uralja – bárki is tudja ezt megadni neki. Szülőségünk kitüntetett szerepe mellett örüljünk azoknak, akik elfogadó figyelemmel és érintéssel gazdagítják a gyermeki örömök virágos kertjét.

Családi ízek és aromák

Egy közösen elköltött ebéd vagy vacsora illat-íz-aroma élménye erősebb közösségi hatással van az egy asztalnál ülőkre, mint akár egy különlegesen megkapó látványélmény, amit együtt élnek át. Emellett még számtalan pozitív hatása van a közös étkezéseknek, mégis, egyre kevesebb család eszik együtt, ráadásul sokan tévéznek közben.

Tény, hogy az utóbbi években egyre kevesebbet étkezünk együtt szeretteinkkel. Ez a világszerte megfigyelhető tendencia mindenképpen arra inspirálja a cégeket, hogy kutatásokat végezzenek az okokról és a hatásokról. Legutóbb az egyik nagy élelmiszermárka végezetett el egy nemzetközi vizsgálatot. A „Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás olykor meglepő eredményeket hozott, ugyanakkor már létező megállapításokat is alátámasztott. Például eléggé meglepő volt, hogy az étkezés milyen pozitív szerepet játszik abban, hogy változtassunk rossz időbeosztásunkon.

Munkamániásak vagyunk

Figyelemre méltó adatok születtek, amikor arról kérdezték az embereket, hogy mi a legfőbb oka annak, hogy egyre kevesebbet étkezünk együtt. A legtöbben azt válaszolták, hogy a „hosszú munkaidő” az oka, de nagy számban hivatkoztak a megkérdezettek az „eltérő időbeosztásra”, vagy az „időhiányra” is. Azonban az is kiderült a kutatásból, hogy a többség ennek ellenére igenis fontosnak tartja a közös étkezéseket. Például azért is, mert úgy tartjuk, a rendszeresen együtt étkezőknek jobb a párkapcsolata, kevesebbet veszekednek, szebb a szerelmi életük, és még több barátjuk is van.

Egy másik kutatás azt is feltárta, hogy mi magyarok munkamániásak vagyunk. Sokan még szabadidejükben is kénytelenek dolgozni. Ezért aztán nem meglepő, hogy manapság a szabadidő, így a családdal eltöltött idő is felértékelődik, többet ér a pénznél, a megszerezhető javaknál.

Néma vacsorák

A mostani vizsgálódás azt is kimutatta, hogy minden tizedik magyar nem beszélget a közös étkezések alatt. Akik viszont igen, azoknál a legnépszerűbb téma a család, de az aktív emberek szívesen beszélgetnek a munkáról is. A magyarok túlnyomórészt a gyermekek problémáit vitatják meg az asztalnál, míg a napi hírek, a szabadság és a vallás kevéssé kerülnek szóba. De az ételekről és a főzésről sem szoktunk beszélgetni.

A száraz adatok mögött érdemes meglátni, hogy mindez milyen hatással van a mindennapjainkra, illetve, hogy egyáltalán baj-e, ha nem beszélgetünk evés közben.
– Vegyünk egy egyszerű példát – javasolja Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta. – Teljesítményorientált, munkamániás világunkban manapság egy átlagember agyának körülbelül 45 percre van szüksége ahhoz, hogy a munkából hazatérve „átálljon” a családi életre. Az autóban eltöltött idő aligha rövidíti ezt le, hiszen ilyenkor ömlik ránk a rádióból információhalmaz, aminek kevés Vacsoraköze van a családhoz. Mondjuk a feleség egész nap otthon van a pici gyerekkel, és alig várja, hogy végre hazaérjen a férje. Szíve szerint egyből rázúdítaná az otthoni történéseket, megbeszélné a teendőket, a hétvégi programot, és minden családdal kapcsolatos fejleményt. Csakhogy a férjnek előbb erre még „agyilag” fel kell készülnie. Mi történik? Apuka leül vacsorázni, és némán eszik. Magába fordulva falatozik, emésztget, bambul. A rágás és a nyelés monotóniája és a nyomukban keletkező apró transzok lassacskán segítik kimeditálni magából a munkát. Ha Anyuka kezdeti csalódottsága eközben dühre vált, mire férje valóban „haza érkezik” ő kerül távol. Pedig elég csupán időt hagyni a munkából érkezőnek, hogy az átálljon családi üzemmódra. – fogalmaz a terapeuta.

A képernyő bűvkörében

Önmagában a csendes étkezésekkel tehát nincs is gond, ha közben élvezzük egymás közelségét, az ízeket, illatokat. A meghitt csend jó dolog, és a némaság nem feltétlenül jelez párkapcsolati problémát.

Az viszont nem előnyös, hogy a megkérdezettek közel egynegyede félszemmel a képernyőt lesi, ahelyett, hogy teljességgel átadná magát az evés élvezetének, a család közelségének. Ezt a negatív folyamatot jelzi az az adat, hogy öt évvel ezelőtt még sokkal kevésbé volt jellemző a vacsora közbeni tévézés. Mi a megoldás? Egyszerűen ki kell kapcsolni a készüléket legalább az étkezés idejére.

Pedig mi magyarok is úgy gondoljuk, hogy a közösen eltöltött étkezések jó hatással van az életünkre. Azok, akik rendszeresen együtt étkeznek, többet beszélgetnek, egészségesebbek az étkezési szokásaik, és a kapcsolataik is olajozottabban működnek. Akik magasabb szintű jólétben élnek úgy tartják, hogy a rendszeres közös étkezések hatására az emberek barátságosabbak lesznek.

Gyermekeink boldogsága

Sőt! A felmérésben adott válaszok alapján kiderült, többségünk azt is gondolja, hogy a rendszeres közös étkezések hozzájárulnak gyermekeink nyugodt, örömtelibb életéhez. Leginkább azok értenek ezzel egyet, akik gyakran a családjukkal együtt étkeznek, és azok, akik jómódban élnek. Úgy vélik, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen a családjuk körében ülnek a terített asztalnál, boldogabbak, kulturáltabban viselkednek, egészségesebbek, fejlettebb beszédkészségük van, és nem utolsó sorban, jobb jegyeket kapnak az iskolában. Összességében tehát előnyösebb adottságokkal és esélyekkel indulnak az életben azoknál a társaiknál, akik kizárólag a menzán esznek meleg ételt, vagy még ott sem.

Dressmann Dóra