Foodtest

Kicsit tartunk ettől a Foodtest projekttől, hiszen a szakember annál jobban tud fejlődni, minél inkább specializálódik, minél szűkebb a szakterülete. A miénk a párkapcsolat és a szülőtársi együttműködés. No de mi közünk van a pár, a család étkezési szokásaihoz?

Az alvás körül rótt köreinket még csak-csak el tudtuk fogadtatni. Egészen jól indokolható a horkolással, aminek nyilvánalvó (sic!) kedvezőtlen hatása van a párkapcsolatra. Így lehet immár húsz éve standard kérdéskör nálunk az alvás minősége és mennyisége.

A helyzet világos megfogalmazásában segített József úr, a mosógépszerelő. Volt nála vizes fogó, blankoló és páka – hiszen nem mondhatja:
– Ja, ez kérem elektromos hiba!
– Ja, ez kérem vizes hiba!
– Ja, ez kérem vezérlés hiba!
Virítania kell, különben bukja a kiszállási díjat. Ha kell panelt cserél, ha kell elzárja a vízórát, ha kell sötétbe borítja a kerületet.

Nekünk is az a dolgunk, hogy megoldjuk a problémát. Akár a gyermekük miatti elkeseredés miatt vannak válófélben a szülők, akár egyikük vagy másikuk a tünethordozó, a problémát meg kell oldani, a válóokot meg kell szüntetni.

Azt legtöbben el tudják fogadni, ha elkezdjük lefejteni szüleiről a kibírhatatlanul elburjánzó gyerkőcöt. 

A csendestársat is rá lehet beszélni az alvásfigyelő beszerzésére, sőt, használatára, sőt, az eredmények rendszeres megbeszélésére. Az esetek egy részében az az áttörés is bekövetkezik, hogy a horkoló is elborzad saját alvásértékeit látva.
– Hát persze, hogy nem alszom jól, ha ilyen feszültség, ingerültség, türelmetlenség vesz körül!
– Hát persze, hogy feszültség, ingerültség, türelmetlenség veszi körül, ha nem alszik jól!
Alig van már a Horkolás könyvünk második kiadásából, így ezek a gondolataink lassan két évtizede forognak a köztudatban. A horkolás jobban beleillik a párkapcsolati kérdések sorába, mint az étkezés. Kivéve a zabálást, horkolás egyik fő okát.

Kinek mi köze azonban az étkezési szokásokhoz? Mióta szokás a párkapcsolattal, szülőséggel foglalkozás során vért venni, ételintoleranciát vizsgálni?

Nem tudjuk, eljött-e az ideje. Azt gondoljuk, a lelki bajok egyre jelentősebb része vezethető vissza táplálkozásra, ám a vérvétel visszatetszést kelthet. Többet ronthat a bizalmi viszonyon, mint amit a teszteredmények révén nyerhetünk.

Kérdés: Ajánljuk-e fel, mint szolgáltatást? Egy apró szúrás, pár csepp vér és a következő találkozóra kész az eredmény, amit átbeszélünk, amire megoldást javaslunk.

Nem látunk ki a helyzetből. Segítséget kérünk! Pro/kontra: baktay@baktay.hu

Ui.: Reméljük, ha a válasz igen, akkor is csak egy ideig kell ezzel foglalkoznunk, és hamarosan ez a szolgáltatás is éppúgy elterjed, mint az otthoni vércukor- és vérnyomásmérés. Még előttünk van, amikor nagyszüleinket e két mérés céljából kísértük el az orvoshoz. Igaz, a kapcsolatunknak jót tett a kis kirándulás…

Káló

Péter indulatkezelési problémákkal jött el hozzánk, helyesebben felesége, Zsuzsa hozta. Otthonukban mindennaposak voltak az ordibálások, Zsuzsa attól tartott, a gyerekek elmenekülnek. Zsolti (17) egyszer már a határán volt, hogy megüsse az apját, Petra (15) pedig egyetemista srácokkal lógott, félő volt, hogy egyszer csak elkezd a koleszban csövezni.

Péter szerint akkor fogyott el a cérna, amikor harmadszor hozta meg a küldönc Zsolti megjavított okostelefonját. Havi 6 ezer a biztosítás, 30 az önrész, 100 a veszteség. Zsolti szerint addig is folyton ráordított az apja, hogy le fog esni a telefon. Két másikat is javíttattak, egyik az apjáé, másik Petráé. Azok összesen 60-ba kerültek. Okostelefon 160.

– Egy kezdő tanító havi fizetése!
– Egy hetet te is vállaltál a kezdők öröméből – szólt be Petra.
– Mintha háromezer tojást törnél össze!
– Kétezer M-eset és ezer XXL-eset – válaszolta Zsolti, mert egyszer már volt vásárolni.
– Hát akkor jól vigyázz azokra az XXS tojásaidra! – üvöltött Péter magából kikelve. – Legközelebb megkeresed az árát a kva okostelefonodnak.

Zsuzsa a szomszéd autóját húzta meg. Gyorsan intézkedett, ismerősnél 100 volt a javítás. Ha bevonják a kgb-t, ugrik a makulátlanság, indul a mutykolás a márkaszervizzel, szegény szomszédnak egész nyáron nem lett volna autója. Egy szó, mint száz: így gyors volt és baráti. Még egy jót söröztek is rá, de ezt a 10-et nem számolták be. Péter magán kívül volt.

– Legfeljebb 20 ezret bukunk, ha elvesznek egy-két bónusz pontot.
– De bénáztam.
– Ugyan! Ha olyan jó szomszéd, megértheti, hogy béna vagy. És figyeld meg, fikázni fogja, azt híreszteli majd, gányba csinálták, Sufnituning. Ennyi.

A legnehezebb akkor volt Péterrel, amikor előjött nagyapja kedvenc idézetével:
„Vigyázz! Kedved majd követendi gyász, amint mondom, követendi gyász.”

– Meséljük a Darell-szintű sztorikat a korfui nyaralásról, neki viszont csak az jut eszébe, hogy egy penészes koszfészket ajánlott a légitársaság. Kifordultunk az ajtón, buktunk 70-et. 60-ért szuper helyen jól voltunk, nagyszerű társaságban, manchesteriekkel. Szerencsére az anyuka tudott angolul is, így akadt tolmácsunk.
– Jó, csak azt a végtelen hosszú utat nem éreztétek, amíg én egy görccsel a gyomromban vezettem a korfui éjszakában – öntötte el a tehetetlen düh Pétert.
– Másfél kilométer volt, később sokszor lesétáltam azt az utat Miriammal.
– De ezt honnan tudtam volna?
– Már odafelé mondta Zsolti, itt kellene lakni, mert látta, amint Miri a medence felé cigánykerekezik.
– Tényleg nagy hiba volt, hogy nem álltam bele a fékbe! – veszekedett Péter.
– Tovább élt volna az a macska – nyögte be Zsolti a bajuszkája alatt.

– A takarítónőnk is meglopott. A 300€ akkor még csak 90-et ért, jó kérdés, hová tegyük azt a tízest, amivel kevesebbet ér a pénzünk. Péter ordított, amikor be akartuk fizetni Petra síútját.
– !!%!
– Milyen jó, hogy anya addigra már sörözött a szomszéddal, mert biztosan feljelentett volna rasszista hangulatkeltésért…

– Zsuzsika biciklije kétszer kapott defektet, egyszer meg segítőkész fiúk elállították a váltóját. Mínusz 10. Azt inkább nem mondjuk, miket mondott Péter a fiúkra…
– Házibulinkon meg elloptak a vendégek egy Xtreme hangszórót, és egy kisebbet. Az 80 + 12 volt. Mínuszban, Szilveszterkor…
– Jó kis barátaitok vannak! – kelt ki magából megint Péter.
– Nem a barátaink.
– Mert tudjátok, ki volt?
– Persze.
– Ragaszkodom hozzá, hogy feljelentsük!
– Bence sose állna szóba Zsoltival.
– Mert?
– A bátyja volt. Drogos. Egyszer ellopta az anyja tamponjait.
– Visszavették tőle.
– Nem, használtak voltak – vigyorgott Zsolti, de majdnem kapott egy pofont.
– Bence bátyja bármit el tud adni. És szerezni is tud bármit. Például Xtreme hangszórót – mosolygott Petra.
– Féláron – tette hozzá Zsolti.
– A félárú Xtreme-et egy kocsmában felejtették a hátizsákban, 36 kiránduláspénzzel, iratokkal, hálózsákkal és márkás kulaccsal.
– Cakk-pakk 140 lenne a pakli csakli, de szerencsére félárú bóvlit loptak, így csak 100…
– Minő szerencse – csapott át vörösbe Péter.
– Szerintem szólunk Bencének és ötvenért megvan. Az ő területük – bizakodott Petra.

– De a színház is ilyen összetett történet! – mosolygott Zsuzsa.
– Attól még veszteség, hogy nem volt kedvem menni!
– Így fürödtél a megmentő szerepében. Ha lett volna nínó szerkód, azzal vitted volna Zsoltit.
– Hagyjuk a körítést! Kihagyott színház 20. Helyette magán sürgősségi ügyelet. Zsolti nagylábujja nem is tört el, a röntgent mégis ki kellett fizetni. 17 plusz 22 a vizsgálat. Az elegáns bot: 8.
– Ugyanez a kör bordával, bot nélkül, amikor a kosármeccsről vittek, 39 volt  – vigyorogtak a lányok.
– Nem vittek. Saját lábamon mentem, jöttem.
– Nem úgy, mint a csapat. Ők csak jöttek a saját lábukon.
– Naés?
– Az egyik elejtett egy karton kézműves sört.
– Hatos papírcsomagolást – helyesbített Péter. Arcán halvány mosoly.
– Térlefedési rekordot döntött.
– A WC és kamra, a konyha és a lépcsőház is tele lett habzó szilánkkal. A takinéninek fél napi munka, a sörveszteséggel együtt 10. Viszont megtaláltunk két üveg hidegen sajtolt prémiumminőségű bio tökmagolajat. Négy év alatt tönkrement. Az idei évhez számítsuk a veszteséget, vagy mondjam, hogy ha előbb ejtik el a sört, még jól is járunk?

– A lovat is a te kutyád marta meg! – használta ki a család a jókedv üdítő fuvallatát.
– Ugatott. Igaz, hogy megijesztette a lovat, de jogilag tiszták vagyunk.
– Különben nem esett volna le a lovas, nem törte volna mindkét csuklóját – horgadt fel Zsolti dühösen.
– Vettünk egy bidé rátétet fájdalomdíjul. 160. Jó barátság kerekedett vele, akárcsak a törött autójú szomszéddal.

Békülékenyebb lett a hangulat. Azt már együtt mesélték, hogy a lopós takinéni elhozta a tesóját kertészkedni. A gyökerénél vágta el a teraszt befutó vadszőlőt és az erkély csodás díszét, a borostyánt. Akkor, ott nem is vették észre. A tesó pedig saját javaslatára átállt kerítést mázolni. Több napi munkával lecsiszolta a deszkát, aztán eltűnt. Reggel hívták a takinénit, mondta, elfáradt a tesó. Nagyon. Zsuzsa megnézte az időjárás előrejelzést. Másnap egész napos eső. Ha a lecsiszolt deszka megszívja magát, orbitális szívás. Egész nap, mind a négyen mázoltak. Meg persze csiszoltak, mert a nehezebb helyeket otthagyta a fáradós takitesó.

– Jut eszembe takinéni. Úgy a vége felé felhív, hogy akkor ő most fáradt, mégis jöjjön-e? Mondtuk, persze, rendetlen a ház. Nem is tűnt fel, mit válaszol. Aztán eljött, ücsörgött itt, csücsült és telefonozott ott, szemét és ruhakupacok mindenütt. Meguntuk a botladozást, kérdeztük, mi van.
– Én kérdeztem, jöjjek-e mégis. Péterrel beszéltem, azt mondta, okvetlenül, teljesen széjjel van a ház.
– Ahogy tegnap hagytad – kiáltott közbe Péter tehetetlen dühében.
– Szóval igen. Hát tessék. Itt vagyok.

Nem sokkal ezután tűnt fel a száradó vadszőlő és borostyán. Azonnal mentek a kert végébe, a lonchoz. A balsejtelmük beigazolódott.

A fáradt tesók kis túlzással Péterék fél nyarát tönkre vágták, fél agyukat elcsiszolták, fél pénzüket ellopták. Talán miattuk a legfontosabb az új szemlélet, a káló. Mert ha azt mondják, belefér, sok átkozódástól óvják meg magukat. Meg is kérdeztük Pétert, tudja-e mi a káló?

– Naná. Az öregem benzinkutas volt.
– De mi az? – kérdezte Zsuzsa.
– Veszteség. Kalkulált veszteség – okította Péter.
– Mi lenne, ha a veszteségek alapján megbecsülnénk egy kálót? – tettük fel a kulcskérdést.
– Mindjárt összeszámolom pontosan – lelkendezett Zsuzsa.
– Ne fáradj vele. Az elv az érdekes – nézett ránk méltatást várva Péter. – Ha azt mondom, ez a kár éppúgy beletartozik a költségvetésbe mint az évi 400 gáz, 400 villany, 300 telefon, net és kábel, az évi 400 üzemanyag és 900 tandíj, a bevásárlások és a vendéglők és az utazások akkor szép lassan áthangolódhatunk arra, hogy a káló meg ennyi.

Legközelebb kettesben jöttek. Péternek megtetszett, hogy a tehetetlen düh, a mindenféle hibáztatás helyett ugyanúgy vegyék számításba a kálót, mint az autópályadíjat vagy a betegbiztosítást.

– A betegbiztosítás még egy rejtett káló tömeget mutat. Vannak olyan dolgok, amiket megveszünk, de gyakorlatilag nem használunk. Retró bólogatós kutya a kalaptartóra (nincs), ultramodern futócipő rekortánra (nincs), okosóra (nem mér), mágneses csoda-karkötő, élelmiszerkiegészítő (fosat), kabát, pulcsi, nadrág, hozzájuk való szekrény, szoba, ház.
– Ezekre majd jövőre tanulunk meg legyinteni. Az idei feladat sem piskóta. Rájöttem, tényleg felesleges összeszámolni az idei veszteséget. Ha jövőre százzal több lesz, akkor akadjunk ki, ha kétszázzal kevesebb, örvendezzünk?
– Vannak benne láncreakciók is. Ha például nem engedünk Bence zsarolásának a hátizsákkal, nem szerezzük vissza újra az Extreme hangrobbantót, a szemüvegre sem eshetett volna rá.
– Stílusos, retro Zeiss keretről van szó. Tétel. Inkább a jövő évi kálóba számoljuk.

Mi csendesen örültünk a többes szám első személy gyakorodásának, alakult az egyetértés.

– Ha viszont mindezekből a károkból tragédiát csinálunk, a folyamatossá összeálló stressz gyötör meg minket, aminek következménye magas vérnyomás, szívbaj, veseelégtelenség, hosszú, kínos fulladásos halál, amit már alig vár a környezet, mert ráunnak a dühöngésre, morgásra, folyamatos kioktatásra.
– Erekciós zavarok – mosolyodott el Zsuzsa.
– A Viagra káló? – kérdezte halkan Péter.
– Korkérdés.
– Csak viccelek ám. Igazából azért voltam ilyen engedékeny, mert ha eldurran a fejem, utána hosszú a mosolyszünet, és akkor másom készül eldurranni, ezért durran el még hamarabb a fejem.
– Van máshol is kiszállás, nem csak a kálónál…

Ui.: Jó tréfa lett volna megkérdezni, kálónak tartják-e a nálunk töltött több mint három órát, de elfelejtettük. Nagy kár.

Workshop iskolás gyerekek és kamaszok szüleinek

Időpont: 2018. december 8. szombat 9:00

Helyszín: Kertvárosi Művelődési Otthon, Tatabánya

A Nagycsaládosok Tatabányai Egyesülete és a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete szervezésében ezúttal a kisgyermekkorral és az óvodáskorral foglalkozunk. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

További információ:
Dr. Orbánné Anna, telefon: 06 70 489 1076, e-mail: orbanneanna@gmail.com
Tóth Gábor, telefon: 06 70 315 5473, e-mail: nagycsalad.tatabanya@gmail.com

A részvételi szándékot a gyermekprogramok és az étkezés biztosítása érdekében a megadott elérhetőségek valamelyikén kérjük jelezni a szervezők felé.

Legközelebbi workshopunk: Kamaszok

Helyszín: Szombathely, Semmelweis utca 47.

Időpont: 2018. június 30. 10:00

A kiscsoportos beszélgetések után egyéni vagy páros tanácsadási lehetőség is lesz.

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött: vedohaloacsaladert.hu 

A workshopokat és a tanácsadást a Védőháló a családokért program keretében a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete és az Alpokalja Nagycsaládos Egyesület szervezi.

Családmodell – a család, mint modell

Az előadást Deákiban tartjuk (Szlovákia) Június 24-én, 14:30–kor

A család, mint modell a gondoskodás dimenziójában negyed milliárd éves. A dinoszauruszoknál már voltak olyan fajok, melyek védték tojásaikat, a fészekhagyó fiókákról (csibék-:)) pedig már gondoskodott a csoport (csorda:-)). A madaraknál már megfigyelhető a szülőtársak együttműködése a fiókák felnevelésében. Sőt, a kolóniában élő madaraknál már csoportos gondoskodás is megjelenik.

A homo sapiens hordáiban a különböző életszakaszokban más-más gondoskodásmód jelenik meg. Amint önálló mozgásra képes a gyerek, úgy jelenik meg körülötte a horda egyre több tagja a gondoskodás szerepkörében is. A rokoni alapon szerveződő gondoskodás egyre inkább területi (territoriális) alapra helyeződik.

Az találkozó keretében ezt a fogalmi hálót használva a család, mint modell működését és a párkapcsolatra épülő családmodell lehetőségeit vizsgáljuk. Különösen tekintettel kell lennünk arra, hogy evolúciós keretek között alig értelmezhető új kihívás az idősekről való gondoskodás.

Bízunk abban, hogy értő közönséggel együttműködve találunk biztató megoldásokat.