Régi történet, még az autónepperek hőskorából való, hogy Lalink vett egy roncsot. Arcoskodott vele rendesen, mert az első terepjárók egyike volt. Nem egészen a történelem első modelljéről van szó, hanem a SUV divathullám előszeléről. Gallytörő rács, kémény-kipufogó, felező. Lehetett vele az erdőn át munkába járni. Ott nem szondáztattak. Mert Lalink közúton nem ivott.
Színjózan volt, amikor anyósát vásárolni vitte, mégis átvágott a parkon. A kormány csak pörgött, az autó ment tovább egyenesen. Eltörött a rúdja. Lalink kapkodott. Kihúzta a slusszkulcsot, de még úgy is vagy negyven métert ment tovább a csodagép, míg egy sövény végre megállította. Anyós váltig állította, távíró póznának mentek, pedig azt jó méterrel elhibázták, csak ő ugrott neki, amikor kergült tyúkként menekült.
– Hát mennyivel mentél? – kérdezte az egyik haver. – Balra kanyarodtam volna, csak nem engedte a qkormány. – Szóval harminccal? – Francot. Hússzal sem. – Akkor megállhattál volna az úttest túlszélén. – Próbáltam, nem ment. – Fékezni? – Még a motorfék se fogott, pedig kivettem a slusszkulcsot! – Na, akkor a kuplungot nyomtad, mafla.
Bizony, Lalink bepánikolt. Ha benne lett volna a reggeli egész (két feles), simán megáll. Csakhogy az elvonási tünetektől megzavarodott.
– Na, ugye! – Nem ugye!
A minap jött hozzánk egy pár. Apuci a karantén alatt gondosan foglalkozott a gyerekkel, délután, amikor hazaért munkából, megebédelt, aztán nekikezdtek a mateknak, fizikának. A gyerek próbált számolni, ám apuci didaktikusan haladt: először a szemlélet.
– Becsüld meg a kör területét! – Kiszámolom. A sugara… – Nézd, ha kétszer veszed a sugarát, az ugye kiadja az átmérőt. – Elég a sugár, négyzetre emelem… – Előbb a szemlélet! Ha az átmérőt veszed, az egy olyan négyzet oldala, amibe érintve belefér a kör. – De annak nagyobb a területe! – De nagyságrendileg hasonló. Ha egyszerűen a d-t emeled négyzetre, olyan értéket kapsz, ami orientál. – Ha viszont az r-t emelem négyzetre, csak meg kell szoroznom… – Először a szemlélet! Ha nincs szemlélet, jönnek a nagyságrendi tévedések. Az alagutak nem találkoznak, a hidak nem érnek össze, az alapozás mélysége… – emelkedett édesapa hangereje. – Nézd, itt az eredmény! – De a szemlélet!
Az ordításra bejött édesanya, a gyerek sírva el. – Mi az ott előtted? – A söröm. – Hát ne igyál, amikor a gyerekkel foglalkozol! – Jaj, mióta árt meg nekem ebéd után egy sör? – Ma dél óta.
Hatalmas balhé tört ki. A párkapcsolati terápia első ülése reménytelennek tűnt. Édesapa azt hangoztatta, ő pontosan érzi, mikor és miben hátráltatja az alkohol, sőt, már szondáztatták is úgy, hogy volt benne egy sör és a kütyü semmit sem mutatott.
Következő alkalommal külön mentünk. Édesanyának Miklós elmesélte Lali történetét, de az asszony felháborodott, hogy az ő ura nem alkoholista.
Ezközben Zelka néhány egyszerű tesztet vett fel édesapával, majd megkínálta egy korsó sörrel. Kicsit beszélgettek, aztán újra elővették a teszteket. A különbség szignifikáns volt. Megbeszélték, hogyan lehet megalázkodás nélkül kiszállni a helyzetből.
– Úgy, hogy kerek-perec elmondom a feleségemnek. Ezt benéztem.
Kicsit tartunk ettől a Foodtest projekttől, hiszen a szakember annál jobban tud fejlődni, minél inkább specializálódik, minél szűkebb a szakterülete. A miénk a párkapcsolat és a szülőtársi együttműködés. No de mi közünk van a pár, a család étkezési szokásaihoz?
Az alvás körül rótt köreinket még csak-csak el tudtuk fogadtatni. Egészen jól indokolható a horkolással, aminek nyilvánalvó (sic!) kedvezőtlen hatása van a párkapcsolatra. Így lehet immár húsz éve standard kérdéskör nálunk az alvás minősége és mennyisége.
A helyzet világos megfogalmazásában segített József úr, a mosógépszerelő. Volt nála vizes fogó, blankoló és páka – hiszen nem mondhatja: – Ja, ez kérem elektromos hiba! – Ja, ez kérem vizes hiba! – Ja, ez kérem vezérlés hiba! Virítania kell, különben bukja a kiszállási díjat. Ha kell panelt cserél, ha kell elzárja a vízórát, ha kell sötétbe borítja a kerületet.
Nekünk is az a dolgunk, hogy megoldjuk a problémát. Akár a gyermekük miatti elkeseredés miatt vannak válófélben a szülők, akár egyikük vagy másikuk a tünethordozó, a problémát meg kell oldani, a válóokot meg kell szüntetni.
Azt legtöbben el tudják fogadni, ha elkezdjük lefejteni szüleiről a kibírhatatlanul elburjánzó gyerkőcöt.
A csendestársat is rá lehet beszélni az alvásfigyelő beszerzésére, sőt, használatára, sőt, az eredmények rendszeres megbeszélésére. Az esetek egy részében az az áttörés is bekövetkezik, hogy a horkoló is elborzad saját alvásértékeit látva. – Hát persze, hogy nem alszom jól, ha ilyen feszültség, ingerültség, türelmetlenség vesz körül! – Hát persze, hogy feszültség, ingerültség, türelmetlenség veszi körül, ha nem alszik jól! Alig van már a Horkolás könyvünk második kiadásából, így ezek a gondolataink lassan két évtizede forognak a köztudatban. A horkolás jobban beleillik a párkapcsolati kérdések sorába, mint az étkezés. Kivéve a zabálást, horkolás egyik fő okát.
Kinek mi köze azonban az
étkezési szokásokhoz? Mióta szokás a párkapcsolattal, szülőséggel foglalkozás
során vért venni, ételintoleranciát vizsgálni?
Nem tudjuk, eljött-e az ideje. Azt gondoljuk, a lelki bajok egyre jelentősebb része vezethető vissza táplálkozásra, ám a vérvétel visszatetszést kelthet. Többet ronthat a bizalmi viszonyon, mint amit a teszteredmények révén nyerhetünk.
Kérdés: Ajánljuk-e fel, mint szolgáltatást? Egy apró szúrás, pár csepp vér és a következő találkozóra kész az eredmény, amit átbeszélünk, amire megoldást javaslunk.
Nem látunk ki a helyzetből. Segítséget kérünk! Pro/kontra: baktay@baktay.hu
Ui.: Reméljük, ha a válasz igen, akkor is csak egy ideig kell ezzel foglalkoznunk, és hamarosan ez a szolgáltatás is éppúgy elterjed, mint az otthoni vércukor- és vérnyomásmérés. Még előttünk van, amikor nagyszüleinket e két mérés céljából kísértük el az orvoshoz. Igaz, a kapcsolatunknak jót tett a kis kirándulás…
Péter indulatkezelési problémákkal jött el hozzánk, helyesebben felesége, Zsuzsa hozta. Otthonukban mindennaposak voltak az ordibálások, Zsuzsa attól tartott, a gyerekek elmenekülnek. Zsolti (17) egyszer már a határán volt, hogy megüsse az apját, Petra (15) pedig egyetemista srácokkal lógott, félő volt, hogy egyszer csak elkezd a koleszban csövezni.
Péter
szerint akkor fogyott el a cérna, amikor harmadszor hozta meg a küldönc Zsolti
megjavított okostelefonját. Havi 6 ezer a biztosítás, 30 az önrész, 100 a
veszteség. Zsolti szerint addig is folyton ráordított az apja, hogy le fog esni
a telefon. Két másikat is javíttattak, egyik az apjáé, másik Petráé. Azok
összesen 60-ba kerültek. Okostelefon 160.
– Egy kezdő tanító havi fizetése! – Egy hetet te is vállaltál a kezdők öröméből – szólt be Petra. – Mintha háromezer tojást törnél össze! – Kétezer M-eset és ezer XXL-eset – válaszolta Zsolti, mert egyszer már volt vásárolni. – Hát akkor jól vigyázz azokra az XXS tojásaidra! – üvöltött Péter magából kikelve. – Legközelebb megkeresed az árát a kva okostelefonodnak.
Zsuzsa a
szomszéd autóját húzta meg. Gyorsan intézkedett, ismerősnél 100 volt a javítás.
Ha bevonják a kgb-t, ugrik a makulátlanság, indul a mutykolás a márkaszervizzel,
szegény szomszédnak egész nyáron nem lett volna autója. Egy szó, mint száz: így
gyors volt és baráti. Még egy jót söröztek is rá, de ezt a 10-et nem számolták
be. Péter magán kívül volt.
– Legfeljebb 20 ezret bukunk, ha elvesznek egy-két bónusz pontot. – De bénáztam. – Ugyan! Ha olyan jó szomszéd, megértheti, hogy béna vagy. És figyeld meg, fikázni fogja, azt híreszteli majd, gányba csinálták, Sufnituning. Ennyi.
A legnehezebb akkor volt Péterrel, amikor előjött nagyapja kedvenc idézetével: „Vigyázz! Kedved majd követendi gyász, amint mondom, követendi gyász.”
– Meséljük a Darell-szintű sztorikat a korfui nyaralásról, neki viszont csak az jut eszébe, hogy egy penészes koszfészket ajánlott a légitársaság. Kifordultunk az ajtón, buktunk 70-et. 60-ért szuper helyen jól voltunk, nagyszerű társaságban, manchesteriekkel. Szerencsére az anyuka tudott angolul is, így akadt tolmácsunk. – Jó, csak azt a végtelen hosszú utat nem éreztétek, amíg én egy görccsel a gyomromban vezettem a korfui éjszakában – öntötte el a tehetetlen düh Pétert. – Másfél kilométer volt, később sokszor lesétáltam azt az utat Miriammal. – De ezt honnan tudtam volna? – Már odafelé mondta Zsolti, itt kellene lakni, mert látta, amint Miri a medence felé cigánykerekezik. – Tényleg nagy hiba volt, hogy nem álltam bele a fékbe! – veszekedett Péter. – Tovább élt volna az a macska – nyögte be Zsolti a bajuszkája alatt.
– A takarítónőnk is meglopott. A 300€ akkor még csak 90-et ért, jó kérdés, hová tegyük azt a tízest, amivel kevesebbet ér a pénzünk. Péter ordított, amikor be akartuk fizetni Petra síútját. – !!%! – Milyen jó, hogy anya addigra már sörözött a szomszéddal, mert biztosan feljelentett volna rasszista hangulatkeltésért…
– Zsuzsika biciklije kétszer kapott defektet, egyszer meg segítőkész fiúk elállították a váltóját. Mínusz 10. Azt inkább nem mondjuk, miket mondott Péter a fiúkra… – Házibulinkon meg elloptak a vendégek egy Xtreme hangszórót, és egy kisebbet. Az 80 + 12 volt. Mínuszban, Szilveszterkor… – Jó kis barátaitok vannak! – kelt ki magából megint Péter. – Nem a barátaink. – Mert tudjátok, ki volt? – Persze. – Ragaszkodom hozzá, hogy feljelentsük! – Bence sose állna szóba Zsoltival. – Mert? – A bátyja volt. Drogos. Egyszer ellopta az anyja tamponjait. – Visszavették tőle. – Nem, használtak voltak – vigyorgott Zsolti, de majdnem kapott egy pofont. – Bence bátyja bármit el tud adni. És szerezni is tud bármit. Például Xtreme hangszórót – mosolygott Petra. – Féláron – tette hozzá Zsolti. – A félárú Xtreme-et egy kocsmában felejtették a hátizsákban, 36 kiránduláspénzzel, iratokkal, hálózsákkal és márkás kulaccsal. – Cakk-pakk 140 lenne a pakli csakli, de szerencsére félárú bóvlit loptak, így csak 100… – Minő szerencse – csapott át vörösbe Péter. – Szerintem szólunk Bencének és ötvenért megvan. Az ő területük – bizakodott Petra.
– De a színház is ilyen összetett történet! – mosolygott Zsuzsa. – Attól még veszteség, hogy nem volt kedvem menni! – Így fürödtél a megmentő szerepében. Ha lett volna nínó szerkód, azzal vitted volna Zsoltit. – Hagyjuk a körítést! Kihagyott színház 20. Helyette magán sürgősségi ügyelet. Zsolti nagylábujja nem is tört el, a röntgent mégis ki kellett fizetni. 17 plusz 22 a vizsgálat. Az elegáns bot: 8. – Ugyanez a kör bordával, bot nélkül, amikor a kosármeccsről vittek, 39 volt – vigyorogtak a lányok. – Nem vittek. Saját lábamon mentem, jöttem. – Nem úgy, mint a csapat. Ők csak jöttek a saját lábukon. – Naés? – Az egyik elejtett egy karton kézműves sört. – Hatos papírcsomagolást – helyesbített Péter. Arcán halvány mosoly. – Térlefedési rekordot döntött. – A WC és kamra, a konyha és a lépcsőház is tele lett habzó szilánkkal. A takinéninek fél napi munka, a sörveszteséggel együtt 10. Viszont megtaláltunk két üveg hidegen sajtolt prémiumminőségű bio tökmagolajat. Négy év alatt tönkrement. Az idei évhez számítsuk a veszteséget, vagy mondjam, hogy ha előbb ejtik el a sört, még jól is járunk?
– A lovat is a te kutyád marta meg! – használta ki a család a jókedv üdítő fuvallatát. – Ugatott. Igaz, hogy megijesztette a lovat, de jogilag tiszták vagyunk. – Különben nem esett volna le a lovas, nem törte volna mindkét csuklóját – horgadt fel Zsolti dühösen. – Vettünk egy bidé rátétet fájdalomdíjul. 160. Jó barátság kerekedett vele, akárcsak a törött autójú szomszéddal.
Békülékenyebb
lett a hangulat. Azt már együtt mesélték, hogy a lopós takinéni elhozta a
tesóját kertészkedni. A gyökerénél vágta el a teraszt befutó vadszőlőt és az
erkély csodás díszét, a borostyánt. Akkor, ott nem is vették észre. A tesó pedig
saját javaslatára átállt kerítést mázolni. Több napi munkával lecsiszolta a
deszkát, aztán eltűnt. Reggel hívták a takinénit, mondta, elfáradt a tesó.
Nagyon. Zsuzsa megnézte az időjárás előrejelzést. Másnap egész napos eső. Ha a
lecsiszolt deszka megszívja magát, orbitális szívás. Egész nap, mind a négyen
mázoltak. Meg persze csiszoltak, mert a nehezebb helyeket otthagyta a fáradós
takitesó.
– Jut eszembe takinéni. Úgy a vége felé felhív, hogy akkor ő most fáradt, mégis jöjjön-e? Mondtuk, persze, rendetlen a ház. Nem is tűnt fel, mit válaszol. Aztán eljött, ücsörgött itt, csücsült és telefonozott ott, szemét és ruhakupacok mindenütt. Meguntuk a botladozást, kérdeztük, mi van. – Én kérdeztem, jöjjek-e mégis. Péterrel beszéltem, azt mondta, okvetlenül, teljesen széjjel van a ház. – Ahogy tegnap hagytad – kiáltott közbe Péter tehetetlen dühében. – Szóval igen. Hát tessék. Itt vagyok.
Nem sokkal
ezután tűnt fel a száradó vadszőlő és borostyán. Azonnal mentek a kert végébe,
a lonchoz. A balsejtelmük beigazolódott.
A fáradt
tesók kis túlzással Péterék fél nyarát tönkre vágták, fél agyukat elcsiszolták,
fél pénzüket ellopták. Talán miattuk a legfontosabb az új szemlélet, a káló.
Mert ha azt mondják, belefér, sok átkozódástól óvják meg magukat. Meg is
kérdeztük Pétert, tudja-e mi a káló?
– Naná. Az öregem benzinkutas volt. – De mi az? – kérdezte Zsuzsa. – Veszteség. Kalkulált veszteség – okította Péter. – Mi lenne, ha a veszteségek alapján megbecsülnénk egy kálót? – tettük fel a kulcskérdést. – Mindjárt összeszámolom pontosan – lelkendezett Zsuzsa. – Ne fáradj vele. Az elv az érdekes – nézett ránk méltatást várva Péter. – Ha azt mondom, ez a kár éppúgy beletartozik a költségvetésbe mint az évi 400 gáz, 400 villany, 300 telefon, net és kábel, az évi 400 üzemanyag és 900 tandíj, a bevásárlások és a vendéglők és az utazások akkor szép lassan áthangolódhatunk arra, hogy a káló meg ennyi.
Legközelebb kettesben jöttek. Péternek megtetszett, hogy a tehetetlen düh, a mindenféle hibáztatás helyett ugyanúgy vegyék számításba a kálót, mint az autópályadíjat vagy a betegbiztosítást.
– A betegbiztosítás még egy rejtett káló tömeget mutat. Vannak olyan dolgok, amiket megveszünk, de gyakorlatilag nem használunk. Retró bólogatós kutya a kalaptartóra (nincs), ultramodern futócipő rekortánra (nincs), okosóra (nem mér), mágneses csoda-karkötő, élelmiszerkiegészítő (fosat), kabát, pulcsi, nadrág, hozzájuk való szekrény, szoba, ház. – Ezekre majd jövőre tanulunk meg legyinteni. Az idei feladat sem piskóta. Rájöttem, tényleg felesleges összeszámolni az idei veszteséget. Ha jövőre százzal több lesz, akkor akadjunk ki, ha kétszázzal kevesebb, örvendezzünk? – Vannak benne láncreakciók is. Ha például nem engedünk Bence zsarolásának a hátizsákkal, nem szerezzük vissza újra az Extreme hangrobbantót, a szemüvegre sem eshetett volna rá. – Stílusos, retro Zeiss keretről van szó. Tétel. Inkább a jövő évi kálóba számoljuk.
Mi csendesen
örültünk a többes szám első személy gyakorodásának, alakult az egyetértés.
– Ha viszont mindezekből a károkból tragédiát csinálunk, a folyamatossá összeálló stressz gyötör meg minket, aminek következménye magas vérnyomás, szívbaj, veseelégtelenség, hosszú, kínos fulladásos halál, amit már alig vár a környezet, mert ráunnak a dühöngésre, morgásra, folyamatos kioktatásra. – Erekciós zavarok – mosolyodott el Zsuzsa. – A Viagra káló? – kérdezte halkan Péter. – Korkérdés. – Csak viccelek ám. Igazából azért voltam ilyen engedékeny, mert ha eldurran a fejem, utána hosszú a mosolyszünet, és akkor másom készül eldurranni, ezért durran el még hamarabb a fejem. – Van máshol is kiszállás, nem csak a kálónál…
Ui.: Jó
tréfa lett volna megkérdezni, kálónak tartják-e a nálunk töltött több mint
három órát, de elfelejtettük. Nagy kár.
A Nagycsaládosok Tatabányai Egyesülete és a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete szervezésében ezúttal a kisgyermekkorral és az óvodáskorral foglalkozunk. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
További információ:
Dr. Orbánné Anna, telefon: 06 70 489 1076, e-mail: orbanneanna@gmail.com
Tóth Gábor, telefon: 06 70 315 5473, e-mail: nagycsalad.tatabanya@gmail.com
A részvételi szándékot a gyermekprogramok és az étkezés biztosítása érdekében a megadott elérhetőségek valamelyikén kérjük jelezni a szervezők felé.
A workshopokat és a tanácsadást a Védőháló a családokért program keretében a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete és az Alpokalja Nagycsaládos Egyesület szervezi.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ
Ez a honlap sütiket használ. Amennyiben az "Elfogadás" gombra kattint, azzal Ön elfogadja a sütik használatát. A baktayhazaspar.hu nem gyűjt személyes adatokat. A honlapon elérhető bejegyzések időnként külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak úgy viselkednek, mintha meglátogattuk volna az adott honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, és figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést – amennyiben az adott másik webhelyen rendelkezünk felhasználói fiókkal és éppen be vagyunk jelentkezve az oldalra.