Régi történet, még az autónepperek hőskorából való, hogy Lalink vett egy roncsot. Arcoskodott vele rendesen, mert az első terepjárók egyike volt. Nem egészen a történelem első modelljéről van szó, hanem a SUV divathullám előszeléről. Gallytörő rács, kémény-kipufogó, felező. Lehetett vele az erdőn át munkába járni. Ott nem szondáztattak. Mert Lalink közúton nem ivott.
Színjózan volt, amikor anyósát vásárolni vitte, mégis átvágott a parkon. A kormány csak pörgött, az autó ment tovább egyenesen. Eltörött a rúdja. Lalink kapkodott. Kihúzta a slusszkulcsot, de még úgy is vagy negyven métert ment tovább a csodagép, míg egy sövény végre megállította. Anyós váltig állította, távíró póznának mentek, pedig azt jó méterrel elhibázták, csak ő ugrott neki, amikor kergült tyúkként menekült.
– Hát mennyivel mentél? – kérdezte az egyik haver.
– Balra kanyarodtam volna, csak nem engedte a qkormány.
– Szóval harminccal?
– Francot. Hússzal sem.
– Akkor megállhattál volna az úttest túlszélén.
– Próbáltam, nem ment.
– Fékezni?
– Még a motorfék se fogott, pedig kivettem a slusszkulcsot!
– Na, akkor a kuplungot nyomtad, mafla.
Bizony, Lalink bepánikolt. Ha benne lett volna a reggeli egész (két feles), simán megáll. Csakhogy az elvonási tünetektől megzavarodott.
– Na, ugye!
– Nem ugye!
A minap jött hozzánk egy pár. Apuci a karantén alatt gondosan foglalkozott a gyerekkel, délután, amikor hazaért munkából, megebédelt, aztán nekikezdtek a mateknak, fizikának. A gyerek próbált számolni, ám apuci didaktikusan haladt: először a szemlélet.
– Becsüld meg a kör területét!
– Kiszámolom. A sugara…
– Nézd, ha kétszer veszed a sugarát, az ugye kiadja az átmérőt.
– Elég a sugár, négyzetre emelem…
– Előbb a szemlélet! Ha az átmérőt veszed, az egy olyan négyzet oldala, amibe érintve belefér a kör.
– De annak nagyobb a területe!
– De nagyságrendileg hasonló. Ha egyszerűen a d-t emeled négyzetre, olyan értéket kapsz, ami orientál.
– Ha viszont az r-t emelem négyzetre, csak meg kell szoroznom…
– Először a szemlélet! Ha nincs szemlélet, jönnek a nagyságrendi tévedések. Az alagutak nem találkoznak, a hidak nem érnek össze, az alapozás mélysége… – emelkedett édesapa hangereje.
– Nézd, itt az eredmény!
– De a szemlélet!
Az ordításra bejött édesanya, a gyerek sírva el.
– Mi az ott előtted?
– A söröm.
– Hát ne igyál, amikor a gyerekkel foglalkozol!
– Jaj, mióta árt meg nekem ebéd után egy sör?
– Ma dél óta.
Hatalmas balhé tört ki. A párkapcsolati terápia első ülése reménytelennek tűnt. Édesapa azt hangoztatta, ő pontosan érzi, mikor és miben hátráltatja az alkohol, sőt, már szondáztatták is úgy, hogy volt benne egy sör és a kütyü semmit sem mutatott.
Következő alkalommal külön mentünk. Édesanyának Miklós elmesélte Lali történetét, de az asszony felháborodott, hogy az ő ura nem alkoholista.
Ezközben Zelka néhány egyszerű tesztet vett fel édesapával, majd megkínálta egy korsó sörrel. Kicsit beszélgettek, aztán újra elővették a teszteket. A különbség szignifikáns volt. Megbeszélték, hogyan lehet megalázkodás nélkül kiszállni a helyzetből.
– Úgy, hogy kerek-perec elmondom a feleségemnek. Ezt benéztem.