Felvételi tanulókör

Mi okozta a fordulatot? Hol pörgött fel a folyamat? Miért tolonganak a szülők már az óvodák felvételijén? Ott jobb a kakaó?

Mi hajszolja a családokat már az iskola előkészítő osztályokban komoly költségekbe? Ott kedvesebbek a gyerekek?

Mi kergeti már a tízéveseket felvételi szorongásba, teljesítménykényszerbe? A tudásvágy?

Miért ismerik a szülők és a diákok betéve a középiskolák, az egyetemek rangsorát, miközben az oktatás, a tanárok tekintélye csökken?

Téves válasz a tudás értékének növekedése. Köztudott, a tudás avul, értéke csökken, kiszerveződik távoli szerverekre, felhőkbe.

Téves válasz a jó kapcsolatrendszer reménye. Az ovis koruktól szorongó pedálgépek leginkább kokóval kötnek kapcsolatot.

Nem értékelhető az a válasz sem, ami a szülőkből indul ki. Igaz ugyan, hogy kevés státusszimbólum erősebb, mint a gyerek elit iskolája, viszont a költséghatékonyság elég alacsony.

A helyes válasz: A felvételi.

A HR-esek saját biztonságuk érdekében az elvégzett egyetem rangsora és a végzettek közötti rangsor alapján döntenek. Így tanulták az elit egyetemen, hiszen amúgy lutri a felvételi: a tudás hamar elértéktelenedik, a szociábilitás nehezen állapítható meg a felvételi kiélezett helyzetében, a szülők kapcsolatrendszere pedig más úton érvényesül.

Márpedig a HR-esek kénytelenek alaposan lefedezni magukat, hiszen azok a vezetők, akik ovis koruktól az elit pályán mozognak, aligha képesek közösséget formálni, integrálni az új munkaerőt. A fluktuáció viszont drága dolog. A kiesett munkaerő helyettesítése, a toborzási költség, a betanítás, mind komoly tételek. Ezek miatt a HR-esre szokás mutogatni, aki valóban ritkán van a helyzet magaslatán, mert a gyerekeit készíti fel különböző felvételikre, és persze kapcsoltokat intéz.

A főnök szívesen kirúgná, csak hát nehezen talál a helyébe mást, ki tudja, az is mennyire alkalmas…

Így járunk a körbe-körbe a tanulókörben.

Így árad a jótanulás jóindulata.

Benéztem

Régi történet, még az autónepperek hőskorából való, hogy Lalink vett egy roncsot. Arcoskodott vele rendesen, mert az első terepjárók egyike volt. Nem egészen a történelem első modelljéről van szó, hanem a SUV divathullám előszeléről. Gallytörő rács, kémény-kipufogó, felező. Lehetett vele az erdőn át munkába járni. Ott nem szondáztattak. Mert Lalink közúton nem ivott.

Színjózan volt, amikor anyósát vásárolni vitte, mégis átvágott a parkon. A kormány csak pörgött, az autó ment tovább egyenesen. Eltörött a rúdja. Lalink kapkodott. Kihúzta a slusszkulcsot, de még úgy is vagy negyven métert ment tovább a csodagép, míg egy sövény végre megállította. Anyós váltig állította, távíró póznának mentek, pedig azt jó méterrel elhibázták, csak ő ugrott neki, amikor kergült tyúkként menekült.

–  Hát mennyivel mentél? – kérdezte az egyik haver.
–  Balra kanyarodtam volna, csak nem engedte a qkormány.
–  Szóval harminccal?
–  Francot. Hússzal sem.
–  Akkor megállhattál volna az úttest túlszélén.
–  Próbáltam, nem ment.
–  Fékezni?
–  Még a motorfék se fogott, pedig kivettem a slusszkulcsot!
–  Na, akkor a kuplungot nyomtad, mafla.

Bizony, Lalink bepánikolt. Ha benne lett volna a reggeli egész (két feles), simán megáll. Csakhogy az elvonási tünetektől megzavarodott.

–  Na, ugye!
–  Nem ugye!

A minap jött hozzánk egy pár. Apuci a karantén alatt gondosan foglalkozott a gyerekkel, délután, amikor hazaért munkából, megebédelt, aztán nekikezdtek a mateknak, fizikának. A gyerek próbált számolni, ám apuci didaktikusan haladt: először a szemlélet.

–  Becsüld meg a kör területét!
–  Kiszámolom. A sugara…
–  Nézd, ha kétszer veszed a sugarát, az ugye kiadja az átmérőt.
–  Elég a sugár, négyzetre emelem…
–  Előbb a szemlélet! Ha az átmérőt veszed, az egy olyan négyzet oldala, amibe érintve belefér a kör.
–  De annak nagyobb a területe!
–  De nagyságrendileg hasonló. Ha egyszerűen a d-t emeled négyzetre, olyan értéket kapsz, ami orientál.
–  Ha viszont az r-t emelem négyzetre, csak meg kell szoroznom…
–  Először a szemlélet! Ha nincs szemlélet, jönnek a nagyságrendi tévedések. Az alagutak nem találkoznak, a hidak nem érnek össze, az alapozás mélysége… – emelkedett édesapa hangereje.
–  Nézd, itt az eredmény!
–  De a szemlélet!

Az ordításra bejött édesanya, a gyerek sírva el.
–  Mi az ott előtted?
–  A söröm.
–  Hát ne igyál, amikor a gyerekkel foglalkozol!
–  Jaj, mióta árt meg nekem ebéd után egy sör?
–  Ma dél óta.

Hatalmas balhé tört ki. A párkapcsolati terápia első ülése reménytelennek tűnt. Édesapa azt hangoztatta, ő pontosan érzi, mikor és miben hátráltatja az alkohol, sőt, már szondáztatták is úgy, hogy volt benne egy sör és a kütyü semmit sem mutatott.

Következő alkalommal külön mentünk. Édesanyának Miklós elmesélte Lali történetét, de az asszony felháborodott, hogy az ő ura nem alkoholista.

Ezközben Zelka néhány egyszerű tesztet vett fel édesapával, majd megkínálta egy korsó sörrel. Kicsit beszélgettek, aztán újra elővették a teszteket. A különbség szignifikáns volt. Megbeszélték, hogyan lehet megalázkodás nélkül kiszállni a helyzetből.

–  Úgy, hogy kerek-perec elmondom a feleségemnek. Ezt benéztem.

Fejlődünk

Nagyon köszönjük a MemoLogos visszajelzéseket! Erőt adnak. Az utóbbi héten még egy sor játékot találtunk ki, Zsiga barátunk egy részüket máris elérhetővé tette.

Sőt, egy szókimondó és őszinte barátunk segített még tovább lépni:

„…nos, hát a gyerekek:
– Szorzótáblás memóriajáték…?
– Nem, nem érdekes…. Muszáj?
Aztán Botit megkértem, hogy mint videojáték guru, véleményezze a játékot. Leült, elkezdte csinálni, aztán kiabált vele (ez jó jel, a Fortnight-ot szokta végigkommentálni), erre megjelent Lackó, beleszólt, segített, minekutána a zajra odavonszolta magát a kamaszságát a maga teljességében megélő Bence és kicsit belefeledkeztek. Én meg nézegettem a jelenetet és úgy gondoltam, a játék átment a szakmai szűrőn :).
Ami laikusként nagyon klassz, hogy pillanatok alatt van sikerélmény, ami nagyon lekötötte őket, állati gyorsan játszották.”

Erre eszünkbe jutott egy olyan csalit, ami könnyebben indíthatja el a láncreakciót: Kezdjünk a felnőtt játékkal, mi, felnőttek:

Színek és szavak 3. (extra nehéz)

A gyerek előbb-utóbb kíváncsi lesz, min mulatunk.
A „színes” játék egyik előnye, hogy az első fordulóban (az alapfokon) megtanítja a színhez tartozó szóképet, így az egészen kicsik is boldogulhatnak, sőt néhány játék után mehetnek tovább a haladó szintre, ahol a színek neve már fekete betűkkel szerepel. A 3. fordulóban viszont már olyan konfúziót okoz az idegen színnel íródott betűk (szóképek) és a színek közötti kavarodás, hogy egyre jobban és jobban meg kell feszíteni a figyelmüket, sőt, a végén egyetlen leosztáson belül is többször szempontot kell váltani.

Egy barátunk akkor akadt ki, amikor a mintázat visszakanyarodott az alapfokhoz és az egyik szókép színe újra azonos volt az általa jelölt színnel…

Próbálják ki akár az egész sorozatot!

MemoLog – Játék vagy tanulás?

Volt idő, amikor kerékpáros-iskolák tanították biciklizni az úri közönséget. A mobiltelefonokhoz sokáig vaskos használati utasítást mellékeltek.

Ma már a képesség és a készség közelebb került egymáshoz. Ha valaki egyszer fönnmarad a biciklin, csak annyi kell, hogy menjen vele. Ha elkezdjük nyomkodni az ikonokat, szépen adja magát a mobil.

De a legjobban úgy tanulunk meg biciklizni, ha megyünk valahová és a mobilozásba úgy jövünk bele leginkább, ha használjuk: felhívunk valakit, üzenetet írunk, ébresztőt állítunk vagy kipróbáljuk valamelyik applikációt.

Azért rejtjük memory-játék mögé készségek kialakítását, mert máshol van a képesség és a készség az agyunkban is. Egy idő után a képesség kialakulásának folyamata akadályozhatja a készség fejlődését. A memory-játék lefoglalja a rövid távú memóriát, így elfókuszál a képesség kialakításának emlékétől, marad a készség begyakorlása. Nyolc meg hét? No, hát: nyolc meg kettő az tíz, a hétből marad még öt, tíz meg öt… megvan: tizenöt!

Most, hogy amúgy is online iskolában vagyunk, használjuk ki azt az erőforrást, amivel szemben eddig többnyire alulmaradtunk. A gyerekek a kockulás vagy gépezés során elképesztő készségeket sajátítottak el. Többnyire feleslegeseket. Ördöngős ügyességgel mentik a kiskacsát a macska elől – közben transzban vannak és elfordulnak a világtól. Így tőlünk is.

Tegyünk egy próbát olyan játékokkal, készségekkel is, amelyek jól jönnek mindenkinek!

Nem kívánunk hosszú tanfolyamot vagy kézikönyvet tukmálni.

Azt kérjük csak: próbálják ki, játsszanak egyet! És persze jelezzenek vissza nekünk…