Mi okozta a fordulatot? Hol pörgött fel a folyamat? Miért tolonganak a szülők már az óvodák felvételijén? Ott jobb a kakaó?

Mi hajszolja a családokat már az iskola előkészítő osztályokban komoly költségekbe? Ott kedvesebbek a gyerekek?

Mi kergeti már a tízéveseket felvételi szorongásba, teljesítménykényszerbe? A tudásvágy?

Miért ismerik a szülők és a diákok betéve a középiskolák, az egyetemek rangsorát, miközben az oktatás, a tanárok tekintélye csökken?

Téves válasz a tudás értékének növekedése. Köztudott, a tudás avul, értéke csökken, kiszerveződik távoli szerverekre, felhőkbe.

Téves válasz a jó kapcsolatrendszer reménye. Az ovis koruktól szorongó pedálgépek leginkább kokóval kötnek kapcsolatot.

Nem értékelhető az a válasz sem, ami a szülőkből indul ki. Igaz ugyan, hogy kevés státusszimbólum erősebb, mint a gyerek elit iskolája, viszont a költséghatékonyság elég alacsony.

A helyes válasz: A felvételi.

A HR-esek saját biztonságuk érdekében az elvégzett egyetem rangsora és a végzettek közötti rangsor alapján döntenek. Így tanulták az elit egyetemen, hiszen amúgy lutri a felvételi: a tudás hamar elértéktelenedik, a szociábilitás nehezen állapítható meg a felvételi kiélezett helyzetében, a szülők kapcsolatrendszere pedig más úton érvényesül.

Márpedig a HR-esek kénytelenek alaposan lefedezni magukat, hiszen azok a vezetők, akik ovis koruktól az elit pályán mozognak, aligha képesek közösséget formálni, integrálni az új munkaerőt. A fluktuáció viszont drága dolog. A kiesett munkaerő helyettesítése, a toborzási költség, a betanítás, mind komoly tételek. Ezek miatt a HR-esre szokás mutogatni, aki valóban ritkán van a helyzet magaslatán, mert a gyerekeit készíti fel különböző felvételikre, és persze kapcsoltokat intéz.

A főnök szívesen kirúgná, csak hát nehezen talál a helyébe mást, ki tudja, az is mennyire alkalmas…

Így járunk a körbe-körbe a tanulókörben.

Így árad a jótanulás jóindulata.