Címke: együttműködés

Babavágyó párok 12 pontja

Közzétéve Szerző:

Amikor gyereket szeretnétek, feltűnően hamar a nő kerül a figyelem középpontjába. Ciklus, hormonok, ovuláció, nőgyógyász, vitaminok. Ahogy telnek a hónapok, úgy jönnek újabb és újabb vizsgálatok, tanácsok, módszerek. Pedig valójában ketten vagytok jelen a folyamatban. Még inkább: a kapcsolatotok van jelen a folyamatban. A ti történetetek, a ti közös életetek. A mindennapjaitok, az együttműködésetek, a szerelmetek.  

gólya hozza

Mi abban hiszünk: innen érdemes elindulni. Hiszen a gyermekvállalás a közös történetetek következő szakasza. A babavágyás egy olyan időszak, amelybe mindketten hozzátok a testeteket, az egészségi állapototokat, az életmódotokat, a családi történeteteket, a vágyaitokat, a félelmeiteket, a szexualitásotokat, és amelyben használjátok mindazon megoldásokat, működésmódokat és erőforrásokat, amiket addigra együtt kialakítottatok.

A fogantatásra készülés közben sok mindent meg lehet érteni, át lehet rendezni, újra lehet gondolni. Alaposabban megismerhetitek a saját működéseteket, még többet tudhattok meg egymásról, és közben megtalálhatjátok azt az utat, ami nektek vállalható, ami a kettőtök életébe beleilleszthető.

Ehhez gyűjtöttünk egy tucat a szempontot:

1. Ketten készüljetek!

A babára várva könnyen válik a nő a főszereplővé, miközben a férfi lassan kísérőszerepbe csúszik. Pedig a fogantatás kezdettől kettőtök közös ügye. Érdemes ezért mindkettőtök egészségére, jóllétére, életmódjára és reproduktív működésére ugyanazzal a figyelmességgel ránézni. Ráadásul a férfi kivizsgálása egyszerűbben adhat fontos információkat, így tökéletes helye van a folyamat elején. A közös készülődésnek kapcsolati jelentősége is van, és a ketten megtett első lépésekkel azt üzenitek egymásnak: együtt megyünk ezen az úton.

2. Meséld el a társadnak az életét!

Meséljétek el egymás életét abból az időből, amikor még nem ismertétek egymást. Menjetek olyan messzire, amennyire tudtok és szeretnétek. Milyen családba született a társad? Milyen gyerek volt? Kihez állt közel? Mitől félt? Kiben bízott? Mi érdekelte? Mit csibészkedett? Miben volt kiemelkedő? Milyen volt az iskolában, kamaszként, fiatal felnőttként? Milyen tapasztalatok formálták, milyen történések hatottak rá? Szokatlan, de érdekes élmény a saját életedet a társad elmondásában hallani. Közben itt-ott talán el is gondolkozol: vajon milyen forrásokból merít, miért állhatott össze a gondolataiban épp ez a történet? Így nem csak rólad, róla is gazdagodik a kép, és előkerülhet néhány kiegészítő mozaikdarab, amitől még teljesebb lesz. Aztán cseréljetek. A gyerek két, egymásba fonódó családi történetbe érkezik. Jó ezekre közösen rápillantani.

3. Nézzétek meg, hogyan lett belőletek „Mi”!

Miután kirajzolódott, melyikőtök milyen történetből érkezett, érdemes együtt végignézni azt is, hogyan találtatok egymásra. Miért éppen ő lett a nagy Ő? Mi tetszett meg benne? Hogyan is volt, az az első szívdobbanás? Idézzétek fel, mit csináltatok együtt szívesen? Mikor éreztétek először, hogy ebből komoly kapcsolat lehet? Milyen nehézségeken jutottatok már túl közösen? Milyen arany pillanataitok voltak? Vegyétek számba mindazt, ami jól működik köztetek. Például a közös belsős humort. A kipróbált-bevált béküléseket. A reggeli kávékat vagy más meghitt pillanatokat. A közös élményeket, szeretett tevékenységeket. Azt, ahogyan egyikőtök meg tudja nyugtatni a másikat. Ezek később is jól jönnek majd.

4. A férfi is készüljön!

A férfi reproduktív egészsége ugyanúgy része a fogantatásnak, mint a nőé. Hasznos időben ránézni a spermaképre, az általános egészségi állapotra, testsúlyra, mozgásra, alvásra, dohányzásra, alkoholra, gyógyszerekre, hőterhelésre és mindarra, ami hosszabb távon hat a szervezetre. Ez az egyik fontos oldal. A másik az: hogyan készülsz az apaszerepre? Milyen apád volt, milyen nagyapáid? Kik voltak még fontos férfiak az életedben? Mit tanultál tőlük? Melyikükben mit szerettél? Mit vinnél tovább abból, amit otthon láttál? Te milyen apa szeretnél lenni? Az apává válás jóval a fogantatás előtt elkezdődhet. Szuper, ha közös séta közben, vagy egy szép távlatba együtt merengve beszélgetsz ezekről a pároddal.

5. Ismerjétek meg a nő saját ritmusát!

A nő ciklusában sok információ rejlik. Érdemes mindkettőtöknek ismernetek az időtartamát, a változásait, a menzesz sajátosságait, az ovuláció jeleit, és azt is, hogyan változik a nő teste, lelke, közérzete, viselkedése a hónap során. A ciklus követése közben egyre pontosabban észrevehetitek, együtt értelmezhetitek a test kisebb-nagyobb jelzéseit. Párként pedig megtanulhattok együtt élni ezzel a ritmussal. Tudjátok, mikor nagyobb a fogantatás esélye, ám közben nem szűkül le az egész hónap néhány kiemelt napra. A ciklus adhat kapaszkodót a tájékozódáshoz, miközben az intimitásban megőrzi a szabadságotokat.

6. Azzal foglalkozzatok, ami nálatok számít!

A gyermekvállalás körül temérdek tanács kering. Vitaminok, teák, diéták, sportprogramok, applikációk, kezelések és hosszú listák arról, mi mindent kellene még megtenni. Könnyű oda sodródni, hogy a babára készülés teljesíteni való feladattá, kimerítő munkává válik. Ehelyett érdemes lehet alaposabban körülnéznetek a ti saját életetekben. Hogyan alszotok? Mit esztek? Mozogtok? Jut elég pihenés? Milyen a testsúlyotok és az anyagcserétek? Dohányoztok? Mennyi alkoholt és koffeint fogyasztotok? Van-e jelen olyan ismert rendellenesség vagy hiányállapot, ami külön figyelmet érdemel? Közösen keressétek meg azt a néhány pontot, ami konkrétan nálatok fontos. Három jól megválasztott változtatás többet érhet, mint egy végeláthatatlan lista, amit képtelenség betartani. A napi ritmusba illeszkedő néhány egyszerű szokás többet hozhat, mint tucatnyi drága vitamin és táplálékkiegészítő, amelyek könnyen megadják a „teszünk valamit” érzését, miközben a lényegesebb változtatások elmaradhatnak.

7. Maradjatok szerelmesek!

A termékeny napok különös dolgokat művelhetnek a szexualitással. A spontán közeledésből jegyzett időpont lehet. A szeretkezés mellé odaköltözhet az ovulációs teszt, a telefonos alkalmazás és az a gondolat: „most kellene”. Időnként érdemes ezért feltenni egy egészen más kérdést: mi esne jól nekünk ma este? A szexualitás közelséget, játékot, örömöt, megnyugvást, összetartozást is ad. Ezekre a babavágyás idején különösen nagy szükség lehet. A fogantatás egy gyönyörű cél. De a célba érés mellett az is fontos, hogy a kapcsolat élő maradjon az odavezető úton.

8. Tanuljátok meg, mi segít a másiknak!

Egyikőtök beszélni szeretne. A másik inkább csendben maradna. Az egyikőtök mindent elolvas. A másik elmenne sétálni. Az egyik már a következő vizsgálaton gondolkodik. A másik szeretne néhány napig mással foglalkozni. Ilyesmikből könnyen lesz félreértés, pedig csupán két különböző megküzdési módról, két eltérő feldolgozási stratégiáról van szó. Mindegyik érvényes, érthető és elfogadható, amíg látni tudjuk a másik eredeti jó szándékát. Érdemes ezért megismerni egymás működését. Mitől nyugszik meg a társad? Érintéstől? Információtól? Attól, ha meghallgatod? Ha valami egészen mást csináltok együtt? Ha elfogadjátok a különbözőségeiteket, a kérdés oda egyszerűsödik: Hogyan tudok úgy segíteni, hogy az neked igazán jó legyen?

9. Nézzetek rá együtt, milyen családképet hoztok magatokkal!

A babavágyás közelebb hozza a saját gyerekkorotokat is. Előkerülnek anyák, apák, nagyszülők, testvérek, rokonok történetei. Az, hogyan gondoskodtak egymásról, milyen volt akkor és ott nőnek vagy férfinak lenni, családban élni. Hogyan szerettek, veszekedtek, békültek, hogyan születtek a gyerekek, és mit gondoltak a szülőségről? Először lehetőleg értékítélet nélkül beszélgessetek ezekről, törekedve a miértek feltárására, a különféle élethelyzetek, nézőpontok és motivációk meglátására. Próbáljatok kívülről ránézni ezekre a történetekre. Aztán keressétek meg együtt azokat az értékeket, amiket szeretnétek továbbvinni. Mit kaptatok a saját családotoktól, amit szívesen megadnátok ti is a gyereketeknek? Mit láttok a másik család történetében, amit szeretnétek megtartani? Milyen közös életet szeretnétek kialakítani? A két családi történetből úgy születhet meg a sajátotok, hogy egyeztetve és tudatosan hoztok döntést róla.

10. Maradjon saját életetek is!

Megeshet, hogy a babavágyás egyre nagyobb teret hódít a pár életében. Előbb csak néhány percet kér. Aztán jön az applikáció, a számolás, az információgyűjtés, a vizsgálatok szervezése. Egy idő után már vacsora közben is erről beszélnek. Ti hagyjatok tudatosan helyet mindannak, ami már most fontos számotokra. Barátoknak. Munkának. Kertnek. Filmnek. Utazásnak. Szerelmeskedésnek. Hétvégi heverészésnek. Azoknak a látszólag teljesen fölösleges dolgoknak, amiket mindketten szerettek – hiszen ezek adják az energiát a kapcsolat mindennapjaihoz. A gyermeketek érkezésére is a mostani életetek erőforrásaiból készültök. Ezért bölcs megoldás szerető gondoskodással kezelni a forrásaitokat.

11. Tanuljatok olyat, amit hazavihettek!

A legtöbbet az a segítség ér, amit magatok is használni tudtok. Ezeket keressétek. Megtanulhattok egyszerű reflexológiai fogásokat. Készíthettek gyógyteákat. Tanulhattok relaxációt vagy légzést. Főzhettek együtt. Mehettek ketten mozogni. Megfigyelhetitek a ciklust. Kialakíthattok saját esti vagy hétvégi szokásokat. Fontos, hogy minél több olyan tényező legyen, amit otthon, ti magatok is tudtok használni. Ami a kettőtök hatáskörében van, a közös kontrollotok alatt. Ami a kiszolgáltatottság vagy függőség helyett az önállóságotokat támogatja. Ráadásul amikor egyikőtök megmasszírozza a másik lábát, az egyben gyengéd figyelem, kedves érintés, odaforduló gondoskodás és együtt töltött idő is. Egy-egy szakmai eszközből így közös tudás, sőt, kapcsolati élmény születhet.

12. Maradjon nálatok a kontroll!

babavárók

Az orvos, pszichológus, természetgyógyász, dietetikus, könyv, podcast és internetes fórum sokféle tudást adhat. A saját életetekről szóló döntéseket viszont ti hozzátok meg. Ezért kérdezzetek. Kérjetek magyarázatot. Nézzétek meg, mit lehet biztosan tudni, hol vannak bizonytalanságok, milyen előnyökkel és terhekkel járhat egyik vagy másik irány. Beszéljétek meg egymással, nektek mi fér bele. A segítő szakemberek abban támogassanak benneteket, hogy jobban átlássátok a helyzetet, új szempontokat kapjatok, és észrevegyetek olyan lehetőségeket is, amelyek addig esetleg elkerülték a figyelmeteket. A döntés azonban maradjon mindig nálatok! A fogantatásra készülés idején megszerzett tapasztalatok különösen értékes tudást jelentenek. Megtanultok ketten eligazodni egy olyan helyzetben, ahol számos tényezőre lehet hatásotok, miközben vannak kiszámíthatatlan elemek. Ennek a közös tapasztalatnak később, a szülőség során is nagy hasznát vehetitek.

Beszélgetés

Közzétéve Szerző:

Jól elbeszélgettünk Krisztiánnal. Arról beszélgettünk, milyen a beszélgetés. Milyen, ha megértés, elfogadás, figyelem a tét.

Bizony eléggé más, mint amikor „megmondjuk a magunkét”, „leülünk megbeszélni a dolgokat”, vagy „végre megértetjük vele”.

Ez a beszélgetésről szóló beszélgetés hosszú, lassú, körülményes. Mint egy vasárnapi ebéd. Mint egy első randevú. Mint egy orgonakoncert.

Kizárólag azoknak javasoljuk, akiknek csupa jól sikerült derűs, izgalmas, barátságos beszélgetés van a tarsolyában. Igazolásra fognak találni.

Miklós

A rossz szabály is jobb, mint a semmilyen

Közzétéve Szerző:

Gyakorló ügyvéd barátunk idézte Tersztyányszky Ödön alkotmánybírót:

„Ha nyitva az ablakod, és valaki bekiabál, hogy add neki a csillárt, akaszd le, add ki neki, vigye.”

Hirtelen egy igehellyel válaszoltunk:

„Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is.” (Mt5)

Azután valahogy a csilláros példázat rámutatott az igehely számunkra mélyebb értelmére: rengeteg energiát takarítunk meg a békességgel. Vegyük azt az esetet, hogy a bekiabálónak nemet mondunk. Könnyen lehet, hogy átkozódni, fenyegetődzni kezd. Megfélemlít. Riasztót szereltetünk a csillár árának többszöröséért. A riasztó néha téved, éjjel egy kóbor macska miatt felveri a szomszédságot, mehetünk át bocsánatért.

A békesség mellett a tradíciók is vigyáznak erőforrásainkra.

Paradox módon régebben nehezebb volt a legtöbb pár megélhetése, mégis kevesebb gondot jelentett az összecsiszolódás a megélhetés terén. Megvoltak az együttműködés hagyományai. A férfi és a nő tevékenységi köre, az anya és az apa feladatai. Nem merünk példát hozni, méhkasba nyúlnánk, hiszen mostanában ezeket a területeket egyénileg osztják be a párok, ezzel pedig kénytelen, vagy örömmel, de nagyon komoly szellemi terhet vesznek magukra. Elképesztően sok döntést kell hihetetlenük gyakran meghozni.

Könnyedén hangzik:

– Persze, majd megbeszéljük.

– Ezen csak nem fogunk összeveszni.

– Majd megoldjuk, ahogy jön.

– Aki megérzi a gyereken, hogy aktuális, kicseréli a pelenkáját.

– Ha behajítok valamit a szennyesbe, látom, hogy van egy mosásnyi adag, hát berakom a gépbe.

– Ha lejár a mosogatógép, pittyen egyet, aki éppen ott van, kirakodja.

– Az tankol, akinél fogytán a benzin, lemosatja a szélvédőt is, a készséges kutas közben meg tudja nézetni az ablakmosót, az olajat és a guminyomást, van idő beugrani a shopba tarhonyáért és folyékony szappanért.

Gondolatkísérlet: a parlament rendezni akarja a mosógép berakásának jogait és kötelességeit. Csak látszólag piszlicsáré dolog. A feministák szeretnék kimenteni a nőket, a konzervatívok a klasszikus családfőt védenék, a családpártiak a gyerekek jogait tisztáznák, a nyugdíjas érdekképviseletek is hallatnák reszketeg hangjukat. Végül az ellenzék tüntetést szervezne a háztartási rabszolgaság ellen. Több száz parlamenti képviselő több ezer munkaóráját, szakértői és média stábokat mozgósítana a dolog, a közvélemény pedig erősen megoszlana. A törésvonalakba szélsőségek fészkelnék be magukat.

A poén, hogy az üzemanyagszint-jelző figyelmeztetése hasonló ribilliót indít el az érzelmek parlamentjében. Ha éppen a feleség ül az autóban, úgy gondolja, ráér a tarhonya, most nincs idő átvizsgáltatni az autót. A férj is gondolhatja, elmegy még ennyivel két napig a kicsi kocsi, úgyis csak az ovi köröket járják. Valamit mondott ugyan anyu tarhonyáról, dörzsölt kell, vagy ilyesmit. Fel kellene hívni, de most kizökkenne a projekt leadásból. Igaz, ha majd reggel viszi a gyereket, sirbákol, hogy el kellett volna mennem tankolni.

Ha viszont az a szabály, hogy az első csippantó jelre, az első alkalmas helyen tankolás, akkor legfeljebb egy sóhajtás, aztán az van, hogy ez van. Elég egyszer meghozni egy szabályt, és máris megtakaríthatjuk a tarhonyás köröket.

– Ugyan már, – jöhet az ellenvetés – legalább mi ne toporogjunk lényegtelen dolgokkal, mint a politikusok!

– Ha ilyen merev szabályok irányítanák az életünket, házassági robotok lennénk.

– Hol maradnak az érzelmek? Szeretettel mindent meg lehet oldani.

Valóban ezt gondoljuk, csak hát nem ezt tesszük. Tudattalanunk másképpen működik. Nem tudja, mi a lényeges. Olyan, mint egy csekk. Lehet ráírni ezret, vagy ezermilliót. Nagyjából ugyanúgy néz ki. A döntés önmagában, akár lényeges, akár lényegtelen dologról szól, hatalmas energiákat mozgósít, használ fel, esetünkben pedig pazarol. Az elmét egyáltalán nem élesíti, viszont kimeríti az érzelmi erőforrásokat. A következő történik: érzelmi központunk megalkotja a döntés által létrejövő helyzet modelljét. Előkeres a múltból egy hasonló modellt, azt a jövőbe vetíti, majd megvizsgálja, hogyan válna be. Jobb esetben elfogadja, különben újabb megoldást keres. Agyunk ilyenkor ezerrel pörög, a kimerülő érzelmi energiák pedig visszahatnak a párkapcsolatra.

Még a rossz szabály is jobb, mint a semmilyen. Autós hasonlattal: Beleépül a mozgásunkba, automatikussá válik, mikor adunk gázt, mikor lépünk a fékre. Ettől még örömmel használhatjuk autónkat, sőt, jól sikerülhet a kirándulás, biztonságban visszük haza a bébiszittert. A párkapcsolat is annál jobb, minél kevesebb felesleges döntéssel terheljük. A gyermeknevelésben pedig kifejezetten a pontos napirendre építenek az intézmények, csak az egyetemen nem csengetnek már be.

A párkapcsolat óriási alkotó ereje abban áll, hogy a megoldott problémákból képes szabályokat, szokásokat létrehozni. A házasságon belül külön előny, ha ezt a gyerekkel együttműködve tesszük.

Tersztyányszky Ödön alkotmánybíró sokat tudhat a békesség erejéről: nagyapja hős katona, olimpiai vívóbajnok. Megalapozott családi tradíció rendje biztosítja a sikeres, alkotó életet immár egy évszázada.

Te gondod

Közzétéve Szerző:

Péter dilemmában volt. Felmondták a garázs bérletét. Bogár az utcára került. 1978-as modell. Oldtimer. Veterán. Az egyik utolsó, amit még Németországban gyártottak. Nyugat-Németországban. Egyidősek. Együtt szoktak születésnapot ünnepelni. Együtt udvaroltak Zsuzsinak. Bogár vezette fel az esküvői menetet. Azért béreltek külön három limuzint, hogy jobban kijöjjön a kontraszt.

Petike megszületésétől Bogár tisztelettudóan visszalépett a rangsorban, aztán persze az oviba megint csak ő vihette Petkót. Csak ő. Zsuzsi a kis Zsuzsussal a karján integetett az ablakban, ahogy elindultak a ház elől a hybriddel, amit azután a garázsnál lecseréltek Bogárra, sőt, töltőre is tették. „Ciciztették”

Hát ennek a garázsnak a bérletét mondták fel tizenhét év után. Bogárt az utcára tették. Zsuzsinak abban igaza volt, hogy bármelyik évben megtagadhatta volna az önkormányzat a következő évi szerződést, csak hát Péter jó karban tartotta és pontosan fizette a bérleti díjat. Ezt el sem tudta képzelni. A szomszédság szerint éppen ez lett a veszte.

– Az enyémre egy vagyont kellene költeni a jegyző szeretőjének, csak azért, hogy be merjen állni – vigyorgott Lali bácsi, aki ugyancsak egyidős lehetett a Moszkvicsával.

Amikor Péter kilátásba helyezte a fellebbezést a határozat ellen, elmondták, nincs semmiféle határozat. Lejárt a szerződés. Ennyi. Azzal is érvelt Péter, biztonsági berendezést szerelt fel, ami a szomszédságnak is örömére szolgátt. Örüljön, hogy nem bírságolják meg engedély nélküli kontárkodásért. Ennyi.

Zsuzsit meglepte, mennyire megviseli Pétert az ügy. A biztonsági berendezésről tudott ugyan, de a temperáló egységről már nem. Még kissé zokon is vette, amikor kiderült, Péter számlákat csinált. Addig az volt fókuszban, hogy Bogár után nem kell adót fizetni. A tartalék alkatrészekről egyszer félfüllel tudomást szerzett, amikor egy betört hátsólámpa helyett Péter pillanatok alatt leemelt egy másikat a polcról.

Péter nagy rohangálásba kezdett. Bogár messze költözött, messze rosszabba, messze drágábban. Utódja a garázsban, a jegyzőhöz közel álló hölgy, akkurátusan felhasználta a biztonsági berendezés megmaradt bekötési pontjait. Amikor Péter emiatt berohant a hivatalba, mondták, nem a hölgy a megbízó, hanem a VIMO. A Városüzemeltetési Igazgatóság Műszaki Osztálya.

Aztán megjött a felszólítás elmaradt bérlet díj befizetésére. Kiderült, tényleg valahogy elmaradt az utalás előző évben. Így játszott a véletlen komoly ütőkártyát Péter kezére. Elhatározta, a bérleti díjat mindaddig visszatartja, amíg a méltatlan eljárást kivizsgálják. Zsuzsi azt kérte, fizessenek, felejtsenek. Így is elég gondot okozott a családnak az a bogárhátú.

– Méghogy Bogár? A korrupt hivatal!
– Mindegy.
– Hogyan lenne mindegy? Ez tisztességtelen rágalom!
– Látod, ez az! Nem lehet rád ismerni. Kivetkőztél önmagadból!
Így sodródtak a válás szélére.

A második találkozó alkalmával Zsuzsi külön vonult Miklóssal, aki arról kérdezte, milyen terhet rótt Bogár ügye a családra.

– Péter egyszerűen kibírhatatlan lett. Mindenbe belekötött.
– Például?
– Hát, hogy én miért nem eszem köményt.
– Hát, az tud szeleket hajtani – mosolyodott el Miklós.
– De ő azt akarta, hogy egyek!!!

Közben Péter arról panaszkodott Zelkának, éveken át vigyázott a köménnyel, mert Zsuzsi arra kérte, ne tegye az ételbe. Kihagyta a kedvencekből, a gulyásból, a párolt káposztából, a körözöttből. Aztán Zsuzsi rendelt valami ezocsoda port, abban annyi kömény volt, hogy messzire bűzlött.

– Ajaj, ebben kömény van! – sóhajtott Péter.
– Hát az meg miért baj? – döbbent meg Zsuzsi.
– Ne mondd már, hogy ezektől a kóklerektől elfogadod, nekem pedig száműznöm kellett a háztartásból?
– Ne izmozz! Nem is értem, mit pampogsz!

Kiderült, Zsuzsi már régen elfelejtette kérését, amit első várandóssága elején fogalmazott meg. Nem is tűnt fel neki, hogy Péter kidobta a köményt. Igaz, ha nagyon megkívánta, vett magának köménymagos kiflit, elmajszolta az autóban.

– Apropó, autó – kezdett újabb történetbe Péter.
– Tudom, Bogár – jelezte Zelka, hogy képben van.
– Most a hybridről beszélek. Azt mondtam, már elég nagyok a gyerekek, ne egyenek az autóban. Hosszabb úton úgyis jó néha megállni, a garázsig meg minek. Erre beszólt Zsuzsi, én meg berágtam.

Kiderült, Péter csikorgó kerekekkel a garázshoz hajtott, elővette a porszívót, a nyílt utcán széttépte a porzsákot, megmutatta, a legutóbb mi jött ki a hybridből, majd a kupac mellé öntötte a szemetes tartalmát is. Zsuzsi kétségbeesett.

– Ha tovább csinálod, innen is kirúgnak.
– Innen is kirúgnak? Mi az, hogy innen is kirúgnak!? Hogy érted, hogy innen is kirúgnak! Talán onnan joggal tettek ki?

Péter ordítva kiállt a bogárhátúval, bezárta a garázst, otthagyta Zsuzsit a gyerekekkel a hybridben.

Zsuzsi könnyek között mesélte Miklósnak, el kellett mennie a gyerekekkel sétálni, amíg egyáltalán annyira le tudott nyugodni, hogy hazavezessen. Mire visszaértek, egy szomszéd elszállíttatta a hybridet a garázsa elől.

– Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam – mondta neki Zsuzsi pityeregve. – Remélem, nem késett el.
– Nem volt dolgom, de lehetett volna – mondta a szomszéd. – A közterületeseket is a rend kedvéért hívtam ki takarítani.
– Hol a szemetes és a porszívó? – kérdezte Zsuzsi kétségbeesett dühében.
– Elvitték bűnjelként.

Persze, kiderült, a szomszéd hívogatta Pétert, csak ki volt kapcsolva. Pécelre hajtott, a bogarasok mekkájába, ott szállt meg, hallgatóságra is lett, ők beszélték rá a párkapcsolati terápiára. Ott guglizott ki minket.

Zsuzsi és Péter négy alkalmat küzdöttek végig, amíg megértették a három történet közös alapszerkezetét:

1. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel tartotta karban a garázst. Ezt nagyjából senki sem tudta, csak a szomszédok. Meg is lett a következménye: elvették tőle. Zsuzsi nem úgy állt mellé, ahogy elvárta volna. Szemrehányást tett, kioktatta. Péter ezt árulásnak, a közös identitás felmondásának tekintette. Azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, vigasztalgassa nagy kétségbeesésében, segítsen garázst keresni.

2. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel tartotta távol a köményt. Ezt Zsuzsi nem tudta. Amikor kiderült a régi tiltás, Zsuzsi nem úgy állt mellé, ahogy elvárta volna. Péter ezt a közös múlt elárulásának, hálátlanságnak érezte. Azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, köszönje meg a kitartó lemondást.

3. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel takarította az autókat és a garázst. Ezt nagyjából senki sem tudta, csak a szomszédok. Zsuzsi természetesnek vette a tisztaságot. Péter azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, köszönje meg a folyamatos gondoskodást.

A bogár, a köménymag és a szemét története receptet ad a gondban lévő emberhez. Péter esetében a képlet:

– Éveken át szerényen, pontosan gondoskodtam, aztán a végén még én vagyok a hibás.

Mivel a gondban lévő ember tudata beszűkült, fókuszált, mindenben ugyanazt a szerkezetet látja, minden észrevételt, kritikát a gond keretébe tesz. Mondogatják is neki:

– Jaj, te nem tudsz másra gondolni,
– Jaj, neked mindig csak az jár az eszedben,
– Jaj, verd már ki a fejedből!

Most már ismeritek ezt a működésmódot. Ha felderítitek a gondot okozó probléma alapszerkezetét, sok konfliktust tudtok gyökerében leállítani, a küzdelem helyett együttműködésbe kezdeni.

Zsuzsi a terápián elmondta, gondolt arra, hogy a garázssoron keres valakit, akitől al-bérletbe vehetnének egy szomszédos garázst. Félt azonban, hogy Péter letorkollja, mert nem szabályos. Pedig Péter már futott is egy kört, jelentős összeget ajánlott a roncs Moszkvicsért és a garázs bérleti jogáért. Egy lépésre voltak az kapcsolatgazdagító együttműködéstől.

Péter azt mesélte, a tartozását csak akkor fizeti be, ha a jegyző nyilvános meghallgatáson számot ad a bérlők kiválasztásának és elutasításának mechanizmusáról. Akkor kiderül, hogy ő bárkinél méltóbb a garázsra. Zsuzsi is szervezkedni kezdett a szomszédi és baráti körben, a szülőtársakkal. Itt is egy lépésre voltak a kapcsolatgazdagító együttműködéstől.

Zsuzsi és Péter modellje eredményes volt Viola és egy másik Peti esetében. Jellemző gondjuk volt, hogy Peti mindig hazahozta a problémáit.

– Nosza! Kettőtöknek együtt több az erőforrása, ahelyett, hogy krimiken csiszolnátok az elméteket, adjon a probléma tartalmat a párkapcsolatnak! Legyen sorskönyv mondat nálatok: „Jaj de jó, van min törni a fejünket!”
– Csakhogy én nem értek a villamos hálózatok tervezéséhez! – vetette ellen Viola.
– Hát, hiszen éppen az a baj, hogy épp arra nem jut időm!
– Igen, mert sok időd arra megy el, hogy nem mered kimondani a tisztességes árat, lealkuszod saját magaddal szemben.
– Így van, te meg szemrehányásokat teszel, hogy mamlasz vagyok, kakiért-pisiért dolgozom.

Így vette át a vidám és cserfes Viola a menedzsmentet férjétől, aki végre egész nap gondterhelten a rajzok fölé hajolhatott. De erre is hamarosan ráunt, mert a fele munkával dupla kereset fellobbantotta vágyukat. Egymás és az közös élmények iránt.

Új életszakaszba léptünk

Közzétéve Szerző:

Párkapcsolatunk és terapeuta együttműködésünk első szakaszában, éppen húsz évvel ezelőtt, már felismertük, hogy egyénekkel reménytelen valós változást elérni élethelyzetükben. Rájöttünk, az egyéni identitás csak kitaláció, valójában közös identitás, még pontosabban közös identitások léteznek.

Párkapcsolatunk következő szakaszában szülőtársak lettünk, első gyerekünk tizenöt évvel ezelőtt született. Ekkor már felvállaltuk: a legkisebb egység, amelynél hatékonyak lehetünk, a család. Képviseletében többnyire először a szülőtársak jelennek meg, párkapcsolati vagy nevelési problémákkal.

A párkapcsolati gondok azonban jelentős részben visszavezethetők a szülőségre, arra, hogy a szülőtársak több gondot élnek meg gyerekeikkel kapcsolatban, mint amennyi örömet. A nevelési kudarcok jelentős részben a párkapcsolati széthangolódásra vezethetők vissza, a párkapcsolati együttműködés, összehangolódás pedig szülői mintázatokra alapul – ezért a problémák megoldása során szerepet kapnak a származási családok is.

Ma ott tartunk, hogy családjaink vannak. A dinamikus rövidterápiára egyre kevesebb időnk jut, hiszen családi rendszerekkel foglalkozunk. Ahogy mi magunk is szembenézünk a következő életszakasszal, az üres fészekkel, úgy az egykor párkapcsolati kérdéssel hozzánk fordulók is átlépnek a szülőség életszakaszába, az anyósokból nagyszülők, a nagyszülőkből pedig idősek lesznek.

A családok sokszor vállalkozásuk szervezeti változásaival kapcsolatban hozzánk is fordulnak, így cégeink is vannak. Kicsik, nagyok, óriások. Egyesületekkel működünk együtt, nagycsaládosokkal, rászorulókról és idősekről gondoskodókkal.

Így lesznek egyre számosabbak családjaink, cégeink. Messze kerültünk attól, hogy kliensekkel vagy páciensekkel foglalkoznánk. Attól is, hogy terápiát vigyünk, terapeutának érezzük magunkat. Sokkal inkább: alkotó együttműködésben élünk, közösen dolgozunk.

Egykor azt tartottuk nyilván, hány esetünk van. A párt úgy jegyeztük meg, hogy felírtuk magunknak a hölgy és az úr keresztnevét. Például „Zelka és Miklós”. Két és fél ezernél már rájöttünk: hálózatot alkotnak. A mi kis falunkat. Elküldik egyik cégünktől a munkatársat alvásproblémákkal, s mi rálelünk egy gyerekkori bántalmazás fonalán a sokat szenvedett édesanyára.

Esetek helyett alkotó együttműködést adott nekünk a jósors, terapeuta-páciens viszony helyett szeretet alapú kapcsolatokat. Végtelen hálásak vagyunk ezért.