Te gondod

Péter dilemmában volt. Felmondták a garázs bérletét. Bogár az utcára került. 1978-as modell. Oldtimer. Veterán. Az egyik utolsó, amit még Németországban gyártottak. Nyugat-Németországban. Egyidősek. Együtt szoktak születésnapot ünnepelni. Együtt udvaroltak Zsuzsinak. Bogár vezette fel az esküvői menetet. Azért béreltek külön három limuzint, hogy jobban kijöjjön a kontraszt.

Petike megszületésétől Bogár tisztelettudóan visszalépett a rangsorban, aztán persze az oviba megint csak ő vihette Petkót. Csak ő. Zsuzsi a kis Zsuzsussal a karján integetett az ablakban, ahogy elindultak a ház elől a hybriddel, amit azután a garázsnál lecseréltek Bogárra, sőt, töltőre is tették. „Ciciztették”

Hát ennek a garázsnak a bérletét mondták fel tizenhét év után. Bogárt az utcára tették. Zsuzsinak abban igaza volt, hogy bármelyik évben megtagadhatta volna az önkormányzat a következő évi szerződést, csak hát Péter jó karban tartotta és pontosan fizette a bérleti díjat. Ezt el sem tudta képzelni. A szomszédság szerint éppen ez lett a veszte.

– Az enyémre egy vagyont kellene költeni a jegyző szeretőjének, csak azért, hogy be merjen állni – vigyorgott Lali bácsi, aki ugyancsak egyidős lehetett a Moszkvicsával.

Amikor Péter kilátásba helyezte a fellebbezést a határozat ellen, elmondták, nincs semmiféle határozat. Lejárt a szerződés. Ennyi. Azzal is érvelt Péter, biztonsági berendezést szerelt fel, ami a szomszédságnak is örömére szolgátt. Örüljön, hogy nem bírságolják meg engedély nélküli kontárkodásért. Ennyi.

Zsuzsit meglepte, mennyire megviseli Pétert az ügy. A biztonsági berendezésről tudott ugyan, de a temperáló egységről már nem. Még kissé zokon is vette, amikor kiderült, Péter számlákat csinált. Addig az volt fókuszban, hogy Bogár után nem kell adót fizetni. A tartalék alkatrészekről egyszer félfüllel tudomást szerzett, amikor egy betört hátsólámpa helyett Péter pillanatok alatt leemelt egy másikat a polcról.

Péter nagy rohangálásba kezdett. Bogár messze költözött, messze rosszabba, messze drágábban. Utódja a garázsban, a jegyzőhöz közel álló hölgy, akkurátusan felhasználta a biztonsági berendezés megmaradt bekötési pontjait. Amikor Péter emiatt berohant a hivatalba, mondták, nem a hölgy a megbízó, hanem a VIMO. A Városüzemeltetési Igazgatóság Műszaki Osztálya.

Aztán megjött a felszólítás elmaradt bérlet díj befizetésére. Kiderült, tényleg valahogy elmaradt az utalás előző évben. Így játszott a véletlen komoly ütőkártyát Péter kezére. Elhatározta, a bérleti díjat mindaddig visszatartja, amíg a méltatlan eljárást kivizsgálják. Zsuzsi azt kérte, fizessenek, felejtsenek. Így is elég gondot okozott a családnak az a bogárhátú.

– Méghogy Bogár? A korrupt hivatal!
– Mindegy.
– Hogyan lenne mindegy? Ez tisztességtelen rágalom!
– Látod, ez az! Nem lehet rád ismerni. Kivetkőztél önmagadból!
Így sodródtak a válás szélére.

A második találkozó alkalmával Zsuzsi külön vonult Miklóssal, aki arról kérdezte, milyen terhet rótt Bogár ügye a családra.

– Péter egyszerűen kibírhatatlan lett. Mindenbe belekötött.
– Például?
– Hát, hogy én miért nem eszem köményt.
– Hát, az tud szeleket hajtani – mosolyodott el Miklós.
– De ő azt akarta, hogy egyek!!!

Közben Péter arról panaszkodott Zelkának, éveken át vigyázott a köménnyel, mert Zsuzsi arra kérte, ne tegye az ételbe. Kihagyta a kedvencekből, a gulyásból, a párolt káposztából, a körözöttből. Aztán Zsuzsi rendelt valami ezocsoda port, abban annyi kömény volt, hogy messzire bűzlött.

– Ajaj, ebben kömény van! – sóhajtott Péter.
– Hát az meg miért baj? – döbbent meg Zsuzsi.
– Ne mondd már, hogy ezektől a kóklerektől elfogadod, nekem pedig száműznöm kellett a háztartásból?
– Ne izmozz! Nem is értem, mit pampogsz!

Kiderült, Zsuzsi már régen elfelejtette kérését, amit első várandóssága elején fogalmazott meg. Nem is tűnt fel neki, hogy Péter kidobta a köményt. Igaz, ha nagyon megkívánta, vett magának köménymagos kiflit, elmajszolta az autóban.

– Apropó, autó – kezdett újabb történetbe Péter.
– Tudom, Bogár – jelezte Zelka, hogy képben van.
– Most a hybridről beszélek. Azt mondtam, már elég nagyok a gyerekek, ne egyenek az autóban. Hosszabb úton úgyis jó néha megállni, a garázsig meg minek. Erre beszólt Zsuzsi, én meg berágtam.

Kiderült, Péter csikorgó kerekekkel a garázshoz hajtott, elővette a porszívót, a nyílt utcán széttépte a porzsákot, megmutatta, a legutóbb mi jött ki a hybridből, majd a kupac mellé öntötte a szemetes tartalmát is. Zsuzsi kétségbeesett.

– Ha tovább csinálod, innen is kirúgnak.
– Innen is kirúgnak? Mi az, hogy innen is kirúgnak!? Hogy érted, hogy innen is kirúgnak! Talán onnan joggal tettek ki?

Péter ordítva kiállt a bogárhátúval, bezárta a garázst, otthagyta Zsuzsit a gyerekekkel a hybridben.

Zsuzsi könnyek között mesélte Miklósnak, el kellett mennie a gyerekekkel sétálni, amíg egyáltalán annyira le tudott nyugodni, hogy hazavezessen. Mire visszaértek, egy szomszéd elszállíttatta a hybridet a garázsa elől.

– Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam – mondta neki Zsuzsi pityeregve. – Remélem, nem késett el.
– Nem volt dolgom, de lehetett volna – mondta a szomszéd. – A közterületeseket is a rend kedvéért hívtam ki takarítani.
– Hol a szemetes és a porszívó? – kérdezte Zsuzsi kétségbeesett dühében.
– Elvitték bűnjelként.

Persze, kiderült, a szomszéd hívogatta Pétert, csak ki volt kapcsolva. Pécelre hajtott, a bogarasok mekkájába, ott szállt meg, hallgatóságra is lett, ők beszélték rá a párkapcsolati terápiára. Ott guglizott ki minket.

Zsuzsi és Péter négy alkalmat küzdöttek végig, amíg megértették a három történet közös alapszerkezetét:

1. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel tartotta karban a garázst. Ezt nagyjából senki sem tudta, csak a szomszédok. Meg is lett a következménye: elvették tőle. Zsuzsi nem úgy állt mellé, ahogy elvárta volna. Szemrehányást tett, kioktatta. Péter ezt árulásnak, a közös identitás felmondásának tekintette. Azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, vigasztalgassa nagy kétségbeesésében, segítsen garázst keresni.

2. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel tartotta távol a köményt. Ezt Zsuzsi nem tudta. Amikor kiderült a régi tiltás, Zsuzsi nem úgy állt mellé, ahogy elvárta volna. Péter ezt a közös múlt elárulásának, hálátlanságnak érezte. Azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, köszönje meg a kitartó lemondást.

3. Péter hosszú éveken át gonddal és figyelemmel takarította az autókat és a garázst. Ezt nagyjából senki sem tudta, csak a szomszédok. Zsuzsi természetesnek vette a tisztaságot. Péter azt várta volna, Zsuzsi ölelje át, köszönje meg a folyamatos gondoskodást.

A bogár, a köménymag és a szemét története receptet ad a gondban lévő emberhez. Péter esetében a képlet:

– Éveken át szerényen, pontosan gondoskodtam, aztán a végén még én vagyok a hibás.

Mivel a gondban lévő ember tudata beszűkült, fókuszált, mindenben ugyanazt a szerkezetet látja, minden észrevételt, kritikát a gond keretébe tesz. Mondogatják is neki:

– Jaj, te nem tudsz másra gondolni,
– Jaj, neked mindig csak az jár az eszedben,
– Jaj, verd már ki a fejedből!

Most már ismeritek ezt a működésmódot. Ha felderítitek a gondot okozó probléma alapszerkezetét, sok konfliktust tudtok gyökerében leállítani, a küzdelem helyett együttműködésbe kezdeni.

Zsuzsi a terápián elmondta, gondolt arra, hogy a garázssoron keres valakit, akitől al-bérletbe vehetnének egy szomszédos garázst. Félt azonban, hogy Péter letorkollja, mert nem szabályos. Pedig Péter már futott is egy kört, jelentős összeget ajánlott a roncs Moszkvicsért és a garázs bérleti jogáért. Egy lépésre voltak az kapcsolatgazdagító együttműködéstől.

Péter azt mesélte, a tartozását csak akkor fizeti be, ha a jegyző nyilvános meghallgatáson számot ad a bérlők kiválasztásának és elutasításának mechanizmusáról. Akkor kiderül, hogy ő bárkinél méltóbb a garázsra. Zsuzsi is szervezkedni kezdett a szomszédi és baráti körben, a szülőtársakkal. Itt is egy lépésre voltak a kapcsolatgazdagító együttműködéstől.

Zsuzsi és Péter modellje eredményes volt Viola és egy másik Peti esetében. Jellemző gondjuk volt, hogy Peti mindig hazahozta a problémáit.

– Nosza! Kettőtöknek együtt több az erőforrása, ahelyett, hogy krimiken csiszolnátok az elméteket, adjon a probléma tartalmat a párkapcsolatnak! Legyen sorskönyv mondat nálatok: „Jaj de jó, van min törni a fejünket!”
– Csakhogy én nem értek a villamos hálózatok tervezéséhez! – vetette ellen Viola.
– Hát, hiszen éppen az a baj, hogy épp arra nem jut időm!
– Igen, mert sok időd arra megy el, hogy nem mered kimondani a tisztességes árat, lealkuszod saját magaddal szemben.
– Így van, te meg szemrehányásokat teszel, hogy mamlasz vagyok, kakiért-pisiért dolgozom.

Így vette át a vidám és cserfes Viola a menedzsmentet férjétől, aki végre egész nap gondterhelten a rajzok fölé hajolhatott. De erre is hamarosan ráunt, mert a fele munkával dupla kereset fellobbantotta vágyukat. Egymás és az közös élmények iránt.

Új életszakaszba léptünk

Párkapcsolatunk és terapeuta együttműködésünk első szakaszában, éppen húsz évvel ezelőtt, már felismertük, hogy egyénekkel reménytelen valós változást elérni élethelyzetükben. Rájöttünk, az egyéni identitás csak kitaláció, valójában közös identitás, még pontosabban közös identitások léteznek.

Párkapcsolatunk következő szakaszában szülőtársak lettünk, első gyerekünk tizenöt évvel ezelőtt született. Ekkor már felvállaltuk: a legkisebb egység, amelynél hatékonyak lehetünk, a család. Képviseletében többnyire először a szülőtársak jelennek meg, párkapcsolati vagy nevelési problémákkal.

A párkapcsolati gondok azonban jelentős részben visszavezethetők a szülőségre, arra, hogy a szülőtársak több gondot élnek meg gyerekeikkel kapcsolatban, mint amennyi örömet. A nevelési kudarcok jelentős részben a párkapcsolati széthangolódásra vezethetők vissza, a párkapcsolati együttműködés, összehangolódás pedig szülői mintázatokra alapul – ezért a problémák megoldása során szerepet kapnak a származási családok is.

Ma ott tartunk, hogy családjaink vannak. A négyüléses dinamikus rövidterápiára egyre kevesebb időnk jut, hiszen családi rendszerekkel foglalkozunk. Ahogy mi magunk is szembenézünk a következő életszakasszal, az üres fészekkel, úgy az egykor párkapcsolati kérdéssel hozzánk fordulók is átlépnek a szülőség életszakaszába, az anyósokból nagyszülők, a nagyszülőkből pedig idősek lesznek.

A családok sokszor vállalkozásuk szervezeti változásaival kapcsolatban hozzánk is fordulnak, így cégeink is vannak. Kicsik, nagyok, óriások. Egyesületekkel működünk együtt, nagycsaládosokkal, rászorulókról és idősekről gondoskodókkal.

Így lesznek egyre számosabbak családjaink, cégeink. Messze kerültünk attól, hogy kliensekkel vagy páciensekkel foglalkoznánk. Attól is, hogy terápiát vigyünk, terapeutának érezzük magunkat. Sokkal inkább: alkotó együttműködésben élünk, közösen dolgozunk.

Egykor azt tartottuk nyilván, hány esetünk van. A párt úgy jegyeztük meg, hogy felírtuk magunknak a hölgy és az úr keresztnevét. Például „Zelka és Miklós”. Két és fél ezernél már rájöttünk: hálózatot alkotnak. A mi kis falunkat. Elküldik egyik cégünktől a munkatársat alvásproblémákkal, s mi rálelünk egy gyerekkori bántalmazás fonalán a sokat szenvedett édesanyára.

Esetek helyett alkotó együttműködést adott nekünk a jósors, terapeuta-páciens viszony helyett szeretet alapú kapcsolatokat. Végtelen hálásak vagyunk ezért.

Párkapcsolati workshop-sorozat Szombathelyen

A Védőháló a családokért program keretében, a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete és az Alpokalja Nagycsaládos Egyesület szervezésében a közeljövőben nyolc workshopot tartunk különféle kapcsolati szakaszban járó pároknak.

A kiscsoportos beszélgetések után egyéni vagy páros tanácsadási lehetőséget is kínálunk.

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött: vedohaloacsaladert.hu 

A helyszín: Szombathely, Semmelweis utca 47.

Az időpontok:

  • Gyermeket váró párok: 2018. április 14.
  • Kisbabás családok: 2018. április 14.
  • Kisgyermekes család: 2018. május 26.
  • Óvodás család: 2018. május 26.
  • Kisiskolások szülei: 2018. június 30.
  • Kamaszos családok: 2018. június 30.
  • Házasságkötésre és családalapításra készülő párok: 2018. szeptember 8.
  • Felnőtt gyerekek szülei és nagyszülők: 2018. szeptember 8.

 

Házasságra hangolva

A Jövőnk könyve – Házasságra hangolva című kötet kapható a könyvesboltokban.

A könyvet elsősorban nászajándéknak szánjuk. Azt az ellentmondást szeretnénk feloldani vele, ami a fiatal párok mindent elsöprő lendülete és a válások felező hatása között feszül. A “Minden rendben lesz!” és a “Szólhattatok volna!” közötti, élhető teret keressük benne.

A házasság szakaszain egy lelkes fiatal jegyespárral haladunk végig, akik a teljes naivitás bájával tekintenek előre életükbe, gondolatban könnyedén megoldva a szülőség, a nagyszülőség és a nyugdíjas lét valamennyi élethelyzetét.

Ezzel párhuzamosan, egy másik szálon a párkapcsolati szakaszok törvényszerűségeit és a tipikus életproblémák megoldási lehetőségeit gondoljuk végig, méghozzá a kifejezetten a gyakorlati szempontokra fókuszálva.

A könyv harmadik szála a násznépé: a kötetet úgy szerkesztettük, hogy előre tervezett forgatókönyv szerint a meghívott vendégek között járjon körbe az esküvő előtt. A pár életének fontos szereplői pontos útmutatás szerint bejegyzéseket tesznek saját aktuális élethelyzetükről, arról az életszakaszról, amiben éppen vannak. A bejegyzések egyik része nyilvános, másik része időkapszulába, azaz egy zárt borítékba kerül, melyet a pár akkor bonthat ki, amikor az adott életszakaszba lépnek.

A negyedik motívumot a jegyespár saját készítésű időkapszulái alkotják majd: üzenhetnek a távoli jövőbe saját maguknak, leendő gyermekeiknek, majdani unokáiknak.

Könyvünk célja egyrészt a két származási család egységének megteremtése, a közös identitás kialakulásának segítése, másrészt a házaspár támogatása az eljövendő élethelyzetek derűs és sikeres kezelésében.