A lakás, ház, ingatlan (habitat) vásárlás 12 pontja

Gyakorlati pszichológia

Harmath Józsi nem hajlandó otthon fürdeni. Hetente háromszor lemegy az uszodába. Leúszik néhány hosszt, beül a gőzbe, hajat mos. Ennyi. Fogat otthon a konyhában mos. Felesége, Ida sokszor elsírja magát, ha kinéz a tűzfalra, mikor kicsit halkul az anyázás az udvaron és ki meri nyitni az ablakot. A negyedik borzasztó magasan van, ha szatyrokat kell fölcipelni, de ahhoz mégis alacsony, hogy felülemelkedjen az udvar ocsmányságain.
Együtt keveredtek ebbe a helyzetbe.
Idát az fogta meg, hogy a falak a tégláig le voltak verve, a padló felszedve, amikor mutatták neki a lakást, így azt érezhette, végre érvényesülhet az ízlése. Mert azokban a lakásokban, amiket addig néztek, sok ízléstelen dolog volt, csakhogy eltávolításuk nem lett volna gazdaságos, és konfliktusokkal járt volna. Ez a tulaj kötbéres-letétes szerződéssel vállalt felelősséget azért, hogy a lakás úgy lesz felújítva, ahogy azt Ida szeretné. És akkorra! És így kerül a lakás annyiba, mint egy hasonló, jó állapotú.
Józsink hitte is, nem is. Akkor vitte be Péter, az építésvezető a fürdőbe. Ahol már kezdte beszerelni a hidromasszázs gőzkabint. Mert ugye az adja meg az alaphangot. Péter megmutatta, hogyan lehet benne hidromasszázs gőzben telefonálni. Vagy éppen zenét hallgatni.
Aludtak rá egyet, másnap találkoztak az ügyvédnél. Minden feltétel papírra került, a kaució ügyvédi letétbe.
Ida még aznap délután válogatni kezdte a csempéket, Péter, az építésvezető megvette és elkezdte a hidegburkolást.
A lakás birtokbavétele is simán ment, elvégre végig figyelemmel kísérhették, ahogyan épül-szépül-készül az otthonuk. Péter csak egyszer szállt szembe velük, amikor Ida át akarta helyeztetni a gáztűzhelyét a konyha másik sarkába, onnét, ahová ő tetette. Végül Harmath Józsi kifizette a gázvezeték áttervezést, Péter pedig megcsinálta a tulaj keretéből. Borravalót nem fogadott el.
Végeredményben annyi történt, hogy fókuszáltatták Harmath Józsit és Idáját. A mályva csempe és járólap illesztésére, a hidromasszázs gőzkabinra. Az otthon egyéb, életminőséget jelentő mozzanatai kimaradtak.
Ugyanezt teszi a bűvész, a zsebtolvaj és a fejfény a színházban. Egy pontra összpontosítja a figyelmünket, a többi körülmény sötétben marad. Kívül esik a látókörünkön.

Mi családi rendszerben gondolkodunk, ezért azt mondjuk, úgy tudjuk elkerülni a beszűkült tudatállapotot otthonkeresés közben, ha megjelölünk 12 pontot, amelyeknek nagyjából egyformán kell derengenie.

otthon1. Csapat. Akit csak tudsz, vonj be az ügybe. Kérd meg barátaidat, menjenek el ők is, mint tőled független vevők. Menjenek veled minél többen. Ott, helyben a társaid kérdezzenek, akkor beszéljétek meg, ha már aludtatok rá egyet.

2. Horda. A szomszédság áldás. A gyerekeknek nagyon fontos a kortárs közösség. Életre szóló mintákat, kapcsolatokat adhat. A szomszédság biztonság. A szomszédság szabadság. Ráhagyhatod a kutyát, az akváriumot vagy éppen a tévészerelőt.

3. Gyaloglás. A közlekedéssel töltött napi időt és ráfordítást szorozd fel a napok számával. Hagyd az olyan marhaságokat, hogy “20 perc alatt be lehet érni”. Azt nézd, hogy akkor, amikor Te akarsz beérni, mennyiért és mennyi idő alatt érsz be. Mennyi időt kucorognak a gyerekek a kocsiban gyorskaját majszolva?

4. Autonómia. Alapvető szükséglet. Sokszor fontosabb az evésnél, az alvásnál és a szexnél. A családi rendszer valamennyi tagjának szüksége van rá. A nagy, nyílt terek távlatot adnak, a derűs együttlétre fókuszálnak, ám az egyéni elvonulást akadályozzák.

5. Távlat. Az együttműködés, az összehangolódás fontos feltétele a közös távlat. Legyen egy olyan pontja a habitatnak, amelyről együtt a távolba emelhetitek tekinteteteket, együtt gondolkodva, beszélgetve.

6. Időbeosztás. Tudd meg, hogyan zajlik az élet különböző napszakokban, a hét napjain, hónapokban, évszakokban. Amikor ingatlanszemlét tartasz, az a pillanat egyetlen csepp az idő tengerében. Lehet, hogy a többi ugyanolyan víz, mint ez a csepp, lehet, hogy egészen más. Az eladó esetleg tudatosan választotta ki az időpontot.

7. Különleges előny. Ha például az erkélyről eléd tárul valami különleges látvány, gondold meg: mennyi időt fogsz azzal a látvánnyal tölteni, és mi lenne, ha olyankor odautaznál. Ha naponta több órát kell autóznod, mert szép a kert, gondold meg: ha munkahelyed mellett laknál, akkor is minden nap több órát autóznál-e ki abba a szép kertbe és vissza.

8. Megélhetés. Nézd meg azt, amire az eladó fókuszálja a figyelmedet, számítsd ki, mennyibe kerülne neked havonta, és beszéld meg a családi rendszer tagjaival, megéri-e. Valóban rendszeresen kiadnátok-e annyit az adott körülményre, mint amennyibe kerül.

9. Info. Gyűjts információt, akitől csak lehet. Az előtted ott lakótól. Ha ő éppen a tulaj, kérdezz rá azokra a mondataira, amik „az az igazság…” vagy „megmondom őszintén…” felvezetéssel kezdődnek. Keresd fel a szomszédokat, tedd fel nekik a kérdést: jó szomszédok lennétek-e. Figyeld meg, miről igyekszik elfókuszálni az eladó. „jaj, az nem…”.

10. Teszt. Béreld ki! Ha lehet, lakj ott egy évet. Hidd el, egy év alatt többet fogsz keresni, mint amit a bérleti díjra kiadsz – ha valóban jó helyen laksz. Ha másképpen van, megúszod a vételár töredékéből.

11. Mintázatok. A családi rendszer valamennyi tagja nézze meg, mi a közös az új helyben és az eddigiekben. Meglehet, hogy egy apró nosztalgikus részlet fókuszáltat el, egy olcsó kilincs vagy egy hokedli. Meglehet, olyan fontos régi mintázatokat hoz elő a például a lakás beosztása, ami egy bejegyzés a sorskönyvedbe. Tudatosítsd ezeket az elemeket.

12. Érzelmek. Fogadd el az irracionális mozzanatokat, mert ha pozitívra hangolva, derűben költöztök be, az egész hordát, szomszédságot képesek vagytok hasonlóra hangolni. Ha megkérdezel egy ingatlanost, végül is minden eddig felsorolt pontot marhaságnak fog minősíteni…
Harmath Józsi az új otthont már körültekintően kereste. Egyszer csak mégis egészen szenvedélyesen beleszeretett egy olyan lakásba, ami Idája számára egy volt a sok közül. Egyszer csak felkiáltott Harmath Józsink: „éppen ilyenben laktak Ági néniék!”. Egész gyerekkorában Ági néniékhez vágyott, mert ők figyelemmel és humorral szerették. Ida fejet hajtott az érv előtt, és valóban: ebben a lakásban szeretetben és derűben élnek.

Nyaralásra készülve

northcourt_gall_home_2-274x300A nyaralás közel akkora veszélyt jelent a családi békére, mint a karácsony. Ez esetben is hosszas, fárasztó és konfliktusokkal terhes szervezkedést követ egy anyagi határterhelés. Hova, kivel, mikor megyünk, mennyibe kerül, mennyit tudunk kiadni rá.

Az esemény szervezője már csak azért is hálátlan szerepbe kerül, mert más a rendszer egésze szempontjából nézni egy területet, mint önmagában. Például a tengerpart ott köves, ahova egyszerű repülőtéri transzferrel el lehet jutni. Az autó bérelése a szállás színvonalának rovására mehet. Apu inkább sörözne, anyu inkább napozna, apu inkább túrázna, a gyerek pancsolnának.

A veszekedések egyik alapja a teljesen érvényes rész-racionalitások ellentmondása az egésszel.

Fontos eleme még a személetnek, hogy a családi nyaralás a kapcsolat-gazdagítás egyik speciális módja: közös élmények szerzése a szülőségben. Ilyenkor van lehetőség arra, hogy a két szülő rálásson gyermekeire idegen helyzetben, ahogy felderítik a helyszínt, alkalmazkodnak a körülményekhez és mozogni kezdenek a társas dimenzióban.

Mindezen eredeti fejlesztésű, terápiás tapasztalatokkal felvértezve, szakmai tudásunkat elővéve szervezni kezdtük a nyarat.

1. Feltáró beszélgetés: a gyerekek még mindig romantikus kastélyba vágynak, Zelka angol nyelvterületre, lehetőleg a pinky regények helyszíneire. Miklós mindebből kihallotta gyermekkorának egyik nagy álmát, ama Beatles dalból, ami oly régen visszhangzott a fülében:

Every summer we can rent a cottage,
In the Isle of Wight, if it’s not too dear
We shall scrimp and save
Grandchildren on your knee
Vera, Chuck & Dave

Elkezdte nézni a cottage felhozatalt. Szebbnél szebb istállókat, fészereket és tűzoltó szertárakat alakítottak át a derék angolok a magányra vágyó középosztály számára – szűrte le fél nap internetes, telefonos és személyes tájékozódás eredményeképpen.

northcourt_gall_home_3-300x2002. Feltáró beszélgetés: a gyerekek még mindig romantikus kastélyba vágynak, Zelka angol nyelvterületre. Szép, szép az összkomfortos hodály, amelyből körpanoráma nyílik a birkalegelőkre, ameddig a szem ellát, csak hát a legközelebbi angol nyelvterület húsz perc autóval. És akkor ott ki terül elénk nyelvileg? Miklós a pubban bízott sokszorosan, a kortyolás nyelvterületében, a felső erjesztésű sörök felsőbbrendűségében – csakhogy ugye akkor ki vezet visszafelé?

Újabb kör. Hagyjuk változatlanul a fapadost, a bérelt autót, Wight szigetét és a too deart. Fél nap internetes és telefonos tájékozódás eredményeképpen megvan a Tudor kastély, amelyben jelen van a társaságra vágyó angol középosztály – mintegy nyelvterületet szolgáltatva Zelkának és bátorításra szoruló gyermekeinknek. A verseny méretű biliárdasztal, a csapolt sör és a wifi Miklós számára is ígéret. Az árak híven tükrözik az angol és a magyar középosztály között tátongó mély és rideg jövedelmi szakadékot. Fontos körülmény.

northcourt_gall_home_4-300x2003. Feltáró beszélgetés: a gyerekeknek megvan a romantikus kastély, zegzugos, tornyos, ódon. A gyepen angol úrigyerekek. Kipipálva. Zelka angol nyelvterülete kipipálva, Miklós kipiálva a dohányzóval és a billiárddal.

Jöhet az időpont kérdése, szoros összefüggésben az árral. Fél nap internetes és telefonos tájékozódás.

4. Feltáró beszélgetés: ha most azonnal kivesszük a gyerekeket az iskolából, visszamondjuk a bejelentkezéseket és sürgősségi áron veszünk repülőjegyeket, nagyjából ott tartunk, mintha főszezonban fizetünk dupla árat a szállásért. Legyen az utóbbi, mert az autóbérlés díja szinte változatlan, a kompé is.

Rövid és gyors foglalás ismerős a dalból:

Drop me a line stating point of view
Indicate precisely what you mean to say,
Give me your answer, fill in a form.

5. Feltáró beszélgetés. Megjött a válasz.

Regret we have no availablity for a number of these dates.

Jelezzük: ez a teljes szöveg. Akinek esetleg hiányozna a megszólítás. És az aláírás.

yours sincerely wasting away
– ismer rá a dalra Miklós.

maradunkitthon-193x3006. Feltáró beszélgetés. Milyen jó, hogy a gyerekek előtt hallgattunk a Tudor kastélyról.

Először bosszantott minket, hogy már megint elfoglalták a parkolóinkat a turisták.

Aztán jött a megoldás: Budapest egyik legszebb kirándulóhelyére autóznak azok, akik elfoglalták a parkolóinkat. Beszédbe elegyedni közülük a native englishekkel ugyanannyi esélyünk van, mint Wight szigetén. Akkor jövünk ki jól ebből, ha itthon maradunk.

7. Feltáró beszélgetés. Jó itthon.

 

Segítségül a Beatles dal:

Fejezetcímek a sorskönyvből

Kéretlen útravalók – Kudarcok, traumák, csalódások

Életünk váltóit látszólag apró dolgok, grimaszok, félmondatok, hallgatások irányítják. Gyakran teszik sorsunkat egészen más vágányra, mint amilyenen addig haladt.
Kis gesztusok is lavinákat indíthatnak el. Mint amikor meghúzzuk a puska ravaszát, vagy megnyomjuk azt a gombot, ami kioldja az atombombát.
Később már nehéz rekonstruálni, mi történt, hogyan történt, mikor történt.
László és Judit azért jött el hozzánk, mert reménytelennek látták egyeztetni gyermeknevelési elképzeléseiket. Ahogy azt a társadalmi szerepelvárások is rögzítik, Judit megértő és elfogadó volt, László viszont úgy gondolta, felelős Andris sorsáért.
– Annyira örülök, hogy önállóan szed magának levest, vizet is önt – büszkélkedett Judit. – Nagy dolog ez egy négyéves gyereknél.
– Azért még lehetnek elvárásaink – szögezte le László.
– Csak éppen elveszik az örömünket is a te örökös mérce-emeléseid.
Példaként azt az esetet mesélték el, amikor Andriska csordultig merte tányérját levessel.
– Nyilván élvezte, hogy ügyesen bánik a merőkanállal.
– Tanulja meg, hogy az étel nem játék – vágta rá László.
E tanulság érdekében László ülve maradt fiával, és addig nem engedte felkelni, míg Andris hüppögve, könnyek között be nem kanalazta az összes levest.
– Én kimentem és a mosókonyhában sírtam. Vasalásnak álcáztam, de nem kellett locsolni a ruhát, úgy potyogtak a könnyeim – pityergett Judit.
– Mit is tanult Andris? – kérdeztük.
– Hogy annyit vegyen ki, amennyit megeszik. Hogy az étel nem játék.
– És még mit?
– …?
– Mit mondott neki? Mivel magyarázta a helyzetet?
– Most megtanulod egy életre. Most megjegyzed örökre.
– Kondicionálta a gyereket. Mire?
– Jó viselkedésre.
– Arra, hogy tanulni rossz dolog. Már négy éves korában tapasztalta, hogy tanulni, megjegyezni valamit, azt jelenti, fél délután ülünk hüppögve, miközben anyu sír a mosókonyhában.
– Kiszolgált küszöb! – nevetett fel Judit.
– …?
László elmesélte, amikor a Családi kör c. verset kellett megtanulnia az iskolában, akkor nekiült, de csak nehezen haladt. Anyja és nővére is segítettek, versszakról versszakra mondogatták vele. Beesteledett, megjött Apuka. Azzal kezdte, hogy jól összeszidta a társaságot, amiért az utolsó délután kezdenek egy ilyen hosszú versbe, amikor „Lacus amúgy is olyan nehezen tanul”. Ezután átvette a parancsnokságot. A feszültség pillanatok alatt elviselhetetlen lett. Lacus csak hüppögött, a másik szobába száműzött fehérnép feszülten hallgatózott. Lacusnak el kellett mondani, amit addig tanult, azután két sort hozzá. Odáig már ment, hogy
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
És ekkor jött az új rész, nagy hüppögések és könnyek között:
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált küszöb,
Kutyára a lábát, erre állát nyújtja.
A szomszéd szobában felharsant a vihogás, Apuka pedig maradék haját tépve rohant ki:
– Ez a gyerek nem normális! Ez debil! Ennek semmi irodalmi érzéke!
– El is intézte a viszonyomat a magyarhoz – sóhajtott László. – Nyelvtanból meg is buktam félévkor. Ha csak megláttam a magyarkönyveket vagy a tanárnőt, máris rajtam volt a frász.
– Nehéz élethelyzetben lehetett akkor az édesapja… – igyekeztünk megértőnek lenni.
– Folyamatosan nehéz helyzetben van, mert az elvei miatt mindenhonnan kirúgják – vágott közbe élesen Judit.
– Nagyapámnál örökké száraz kenyeret kellett enni, mert egyszer megmaradt egy fél vekni. Viszont az volt a szokása, hogy munkából hazafelé jövet vett egy veknivel és elbeszélgetett a pékkel. Az elve pedig tiltotta, hogy kenyeret dobjunk ki.

Ezután sokat dolgoztunk Lászlóval, segítettünk abban, hogy pozitív jövőképet tudjon adni Andriskának.
Mi pedig vadászni kezdtünk az olyan mondásokra, amik negatív sorskönyvet írnak. Azért nehéz őket tetten érni, mert észre sem vesszük őket. Hatásukban azonban elképesztően rombolók. Előnyük, hogy pozitívba is hasonlóan észrevétlenül tudjuk őket fordítani. Nagyon alkalmasak sugalmazásokra.
Lászlónak például megtanítottuk, hogyan alakítsa át a kínos „tanulás” fogalmat, hogyan dicsérje meg Andriskát, valahányszor valami újat tanul, ha megjegyez egy új dolgot, hogyan programozza arra, hogy ő majd „jó tanuló” lesz.
Egy másik ilyen fülön csípett sorsfordító kifejezés a „figyeld meg!”, a „hű, nézd csak” utóda.
A „Hű, nézd csak!” és az „Odanézz!” akkor használatos, amikor a gyerek valamit akar és eltereljük a figyelmét. Például megszerzi a papa rég áhított bicskáját. Ekkor a mama kinéz az ablakon és azt mondja: „Odanézz egy madárka!” – majd kikapja a gyerek kezéből a bicskát.
Ettől hamar rátanul a gyerek, hogy nem érdemes oda figyelni, amire felhívják a figyelmét.
Így aztán tökéletesen immunis lesz a tanulási folyamat ilyesféle mozzanati iránt. Matatni kezd a pad alatt, ha a tanárnő azt kéri:
– Figyeljétek a levél erezetét!
Pusmogni kezd, ha azt kéri a kémia tanár:
– Most nézzétek a reakciót a kémcsőben!
A későbbiek során pedig a kétségbeesett szülő már szimbolikusba transzformálja a dolgot:
– Meg fogod látni, mire mész így. Figyeld meg, kapsz egy karót.
A gyerek fütyörészve elengedi a füle mellett a fenyegetést és nem figyel az egyesre sem.
Meg fogjuk látni, meg fog bukni.

A horkolás – Hogyan szabaduljunk meg tőle…

Részlet Horkolás című könyvükből

Anyu tudta

HorkolásA kisbabák sok mindent megváltoztatnak szüleik életében. Attól a naptól kezdve, amelyen a pár tudomást szerez jövendő gyermeke létezéséről, készülődni kezd, várandósságuk végén pedig nemcsak kisbaba, de anya és apa is születik. Éva és Tamás története kapcsán láttad, hogyan értelmeződtek át a férfi addig biztonságot és családi meleget megtestesítő éjszakai hangjai Gergő gyenge kis babasóhajait elnyomó, zavaró horkolássá.

Pedig Gergő talán a világon sem volna most, ha Tamás nem horkol már az első közös éjszakán éppen úgy, ahogy Éva édesapja is tette egykoron minden éjjel. Olyan sok volt a párhuzam Éva és Tamás élete és Éva szüleinek kapcsolata között, hogy az már bíztatónak látszott. Hiszen Éva is volt kisbaba, bizonyára hozzá is kelni kellett édesanyjának, hogy megetesse, megitassa, megvigasztalja. Vajon ő meghallotta lánya gyenge kis babasóhajait férje horkolása közben. Hogyan csinálta? Mi volt a trükkje? Mi segített neki? Miután Tamás és Éva néhányszor gyakorolták egymáson a képességlopást. Arra kértem őket, hívják el Éva édesanyját, és próbálják az ő tudását felhasználni saját problémájuk kezeléséhez. Mondanom sem kell, hogy kiváló eredménnyel dolgoztak. Olyan kitartósan faggatták Éva mamáját, hogy sikerült minden megtudniuk tőle, amire szükségük volt.

– Anyus, ugye amikor én születtem, apus már akkor is horkolt?

– Hát persze, mindig is horkolt, már tizenéves korában is.

– És amikor velem hazajöttél a kórházból, az hogyan volt?

– Nagyon örült neked. Körbehordozott a lakásban, mindent megmutogatott, és nagy hangon magyarázta, hogy ez itt az te otthonod, és mi vagyunk a te szüleid, és hogy meglátod, milyen jó lesz majd hármasban meg ilyenek.

– Ez már a Főutcában volt?

– Igen, akkor költözünk oda nagyanyádéktól, amikor az ötödik hónapban voltam veled. Apád boldog volt, hogy a magunk urai leszünk, mire megérkezel.

– És akkor már megvolt az én rácsos kiságyam?

– Persze kicsim.

– És éjszaka hogyan aludtunk?

– Nagyon jól. Te már a kórházban hozzászoktál mindenféle zajokhoz. Iszonyúan tudtak üvölteni a kisbabák. Az egyik rákezdte, a többi meg felébredt rá, és azok is bömböltek sorban. Nem is értettem, hogyan tudtál olyan édesen aludni abban a nagy gyereksírásban. Csak akkor ébredtél fel, amikor éhes vagy szomjas voltál. Mert igencsak meleg nyár volt.

– És te meghallottad, hogy én felébredtem?

– Persze, hogy meghallottam. Csak egyet fordultál, és már ki is pattant a szemem és néztem, mi van veled.

– Akkor is, amikor aludtál?

– Világos, mint a nap. Eszemben sem volt kivárni, hogy sírni kezdjél, mert akkor sokkal nehezebben aludtál vissza. Ha meg idejében megciciztettelek, szinte fel sem ébredtél, csak nyitottad a szádat, és már szopiztál is. Álmodban is meg lehetett etetni.

– De azt mondtad, hogy apus horkolt.

– Persze, hogy horkolt, mondtam, hogy ő mindig is horkolt. Már kamaszkorában is.

– Hangosan?

– Miért, szerinted tudott ő halkan horkolni?

– Nem. De akkor hogyan hallottál meg engem?

– Hát csak úgy meghallottalak.

– És apus horkolása nem zavart?

– Nem.

– Sohasem?

– Talán az első éjszaka egy kicsit, de utána biztos nem.

– És ő hangosabb volt nálam?

– Egy akkora darab férfiember egy kisbabánál? Persze, hogy hangosabb volt.

– Akkor hogyan csináltad, hogy az ő horkolása mellett mégis meghallottál engem?

– Hát csak úgy kiszűrtem a hangodat.

– Kiszűrted, hogyan?

– Jaj, hát fogalmam sincs, olyan régen volt már.

– Légyszíves próbálj visszaemlékezni! Ez nekünk nagyon fontos, mert én mindig attól félek, hogy Tamástól nem hallom meg idejében Gergőt.

Volt már olyan, hogy nem hallottad meg?

– Nem, de alig merek elaludni, te meg azt mondod, álmodban is simán meghallottál. Pedig apus horkolt. Az hogy lehet?

– Nem tudom. Ki kell szűrni a hangját.

– De hogyan csináltad?

– Hát rád figyeltem, apádra meg nem figyeltem.

– Fel tudnád idézni, hogyan hallottad akkor Éva hangját? – kérdezett közbe Tamás.

– Azt igen, persze. Apátok balról horkolt, az ő hangja meg jobbról jött.

– Jobbról?

– Igen, és én csak jobbra figyeltem.

– Megesküdtem volna rá, hogy a kiságyam az ablaknál volt.

– Ott is volt, persze, de csak attól kezdve, hogy fűteni kezdtünk, és te már átaludtad az éjszakát. Addig ott volt az ágyad az én oldalamon, csak egyet léptem, és már ott voltam melletted.

Ezen a ponton kiderült, mi okozta a félreértést Éva és édesanyja között. Éva emlékezett rá, hogy amíg külön szobát nem kapott a nagyobb lakásban, a kiságya az ablaknál állt. Sok emlékképet őrzött erről a régi szobáról, és mindegyiken ott volt az ágya. Az, hogy a Főutcában már megvolt a rácsos kiságy, számára egyenlő azt jelenti: a kiságy a szokott helyén áll. Emiatt eszébe sem jut más lehetőség. Édesanyjának pedig az nem jut eszébe, hogy az ágy elhelyezésének jelentősége lehet. Ő akkoriban a legnagyobb természetességgel élt azzal a szerencsés helyzettel, hogy a horkolás balról jött, Éva hangjai pedig jobbról.

Éva persze saját emlékei szerint rendezte el mostani a hálószobájukat: Gergő kiságya az ablak közelébe került, Évától balra, Tamás pedig a dupla ágy bal oldalán aludt. Emiatt azonban Éva mindkettőjük hangját jobbról hallotta, és Tamás horkolása valóban könnyebben elfedte Gergő ébredésének neszeit.

Először nagyon megörültek ennek a felismerésnek. Rögtön azt kezdték tervezgetni, hogyan rendezik át a hálót, de hamar lefagyott arcukról a mosoly, mert rádöbbentek, hogy nem csupán Éva gyerekkori emlékei miatt helyezték el úgy az ágyakat, ahogy vannak, hanem a szoba adottságai is ezt diktálták. A kiságy egyszerűen nem fért volna el Éva oldalán, hacsak nem dobják ki a teljes hálószobabútort, vagy nem vesznek másikat. De ezt nem engedhették meg maguknak.

Volt a kezükben tehát egy megoldás, de komoly nehézségekbe ütközött a kivitelezése. Ekkor jutott eszébe Tamásnak az az eset, amikor egyik osztálytársa hetedikben a téli szünet utáni első reggelen azzal állított be az iskolába, hogy átrendezte a szobáját, ám amikor meglátogatták mindent a régi helyén találtak. Azonnal nekiestek, miért mondta, hogy átrendezte a szobát, amikor nem is változott semmi.

– De igen – válaszolta a fiú sokat sejtető mosollyal, azután hanyatt vetette magát a heverőjén, összekulcsolta kezét tarkóján és keresztbe rakta a lábát, úgy folytatta fensőbbségesen. – Tegnap este óta fordítva fekszem az ágyon.

Erre persze lehülyézték, a srác meg erősködött, hogy próbálják csak ki mennyire más minden az új perspektívából. Tamás hallgatott rá, leheveredett az ágyra, körülnézett, megfordult, úgy is körülnézett, majd korrigálta a diagnózist:

– Nem hülye, eredeti.

Akkor kezdte ő ezt a fiút értékelni, attól fogva lettek igazi jó barátok, és a barátságuk a mai napig tart.

Sem Éva, sem Éva édesanyja nem értette rögtön, mire akar Tamás kilyukadni, hiszen attól, hogy ők is fordítva fekszenek az ágyon, még ugyanazon az oldalon marad Gergő is, Tamás is. De Éva arca gyorsan felderült:

– Megfordulunk?

– Meg – bólintott Tamás, aztán megmagyarázta anyósának. – Helyet cserélünk. Mert ha ezentúl Éva alszik azon az oldalon, ahol eddig én, akkor ő is kétfelől hallja majd a kétféle hangot éppen úgy, mint te annak idején.

Így aztán Éva és Tamás mégis átrendezték a szobát, legalábbis megváltoztatták mindkettőjük perspektíváját, és ezzel visszatért éjszakai nyugalmuk. Tamásé is, mert valamivel távolabb került a kiságytól, így kevésbé kellett aggódnia, hogy esetleg felébreszti Gergőt a horkolásával.

Megtalálták az abszolút ökologikus megoldást: Tamás félretehette bűntudatát, Éva újra élvezhette a számára biztonságot adó éjszakai hangokat, Gergőnek pedig legkisebb nyikkanására ott volt édesanyja puha melegségével, megnyugtató illatával, édes ízével és bársonyos hangjával. Gyorsabban, mint amikor még álmosan virrasztott az ágy másik oldalán… folytatás a könyvben.