Címke: szex

„Mit tegyek, ha nem jön az orgazmus?”

Közzétéve Szerző:

A szex élvezete nem mindenkinek jön csak úgy, sokaknak előbb azt kell felfedezniük, hogy mire izgulnak fel igazán…

Kedves Szakértők!
Azzal a problémával fordulnék Önökhöz, hogy egyáltalán nem élvezem a szexet! A barátom nagyon türelmes és próbál segíteni, ahogy csak tud. Azt már sikerült elérnünk, hogy átéljem az orgazmust, igaz, nem hüvelyi úton, de úgy gondolom, ez már nagy előrelépés számomra. Viszont ha együtt vagyunk, a szexet nem élvezem. Nem érzek semmi különlegeset, se jót, se rosszat! Barátom megkért rá, hogy próbáljam felfedezni előbb a saját testem, ezzel nincs is semmi baj, egyedül minden más érzés. Szex közben is csak úgy jutok el a csúcsra, ha közben magam „izgatom”, máskülönben nem érzek semmit sem. Engem már nagyon zavar ez a dolog, és látom, hogy barátomat is, hiszen rossz érzés neki, hogy nem tud kielégíteni. Már több mint egy éve vagyunk együtt, úgy gondoltam, majd összecsiszolódunk, de már kezdem elveszíteni a reményt. Az előző kapcsolataimban sem volt soha jó a szex. Ez lelki okokból adódhat? Tényleg nem tudom már, mit tegyek! Előre is köszönöm, ha tud segíteni! Üdvözlettel: egy 23 éves lány

Kedves fiatal lány!

Úgy tűnik, az orgazmus mítoszától sikerült elszakadnod, így erről csak annyit kell kimondanunk, hogy az orgazmus egy kis része a párkapcsolat érintés dimenziójának. Olyan, mint a tüsszentés. Kellő ingerlésre bekövetkezik, ám ha rákoncentrálunk, könnyen elmarad. A jó szex és az orgazmus között mégis van egy erős összefüggés: az oxitocin, az érintés és a bizalom hormonja.

Jól látod, arról van szó, hogy össze kellene csiszolódni, helyesebben hangolódni. Vagy felvenni a közös ritmust. Vagy ugyanabban az íz- és illatvilágban mozogni, mint egy jó étteremben, mint amikor együtt főzünk. A hangolódás új érzékszervi utakat nyit meg. Az emberek között nagy különbség van abban a tekintetben, hogy melyik érzékük határozza meg igazán viselkedésüket. Van, akire a hangok hatnak, vele valóban összehangolódni jó. Van, akire a mozgás, vele összerázódni, összecsiszolódni érdemes. Másokkal összenézni jó, mert a vizualitás a meghatározó működésmódjuk.

A leveled alapján a te uralkodó érzékelésed kinesztéziás, a lelkedhez a mozgáson, a simogatáson, az érintésen át vezet az egyenes út. Valószínűleg sok mozgással járó munkát végzel, ha jó pályán vagy, pl. fodrász vagy kertész. Próbáljátok ki tehát a kinesztéziás modalitást. Tégy fel fejhallgatót, szóljon benne kedvenc zenéd, kösd be a párod szemét. Próbáljátok meg, milyen, ha barátod ilyen süketen és vakon simogat, érint váratlan helyeken.

A kérdésed szövege rövid, ezért meglehet, az illatokon, ízeken keresztül lehet igazán meghódítani, vagy éppen a látvánnyal. Jól teszitek, ha ugyanilyen süketen és vakon először azt próbáljátok ki, erotikusan hatnak-e az illatok vagy az ízek. Elképzelhető, hogy izgalomba hoz annak kitalálása, hogy mit kínál fel párod éppen megkóstolni, milyen illattal szeretne kábítani. Majd vedd le a kendőt, hátha a látvány a valódi modalitásod. Erre a helyzetre jó, ha kis mozgással készül a párod, lehetőleg legyen csábos. Mindenképpen maradj laza! Ha visszaveszi a kendőt és leveszi a fejhallgatót, hangokkal hangolhat össze titeket a párod. Jöhetnek a szavak, a hangok, a becézések.

Mindehhez persze felszabadult, kreatív légkör szükséges, minimális teljesítményelvárás, a tudattalan boldog hatalomátvétele. Ezért jól teszitek, ha ráhangolódásképpen valami igazán felesleges, gyermeteg dolgot műveltek, pl. csínyt, esetleg pacsmagoltok, vagy egy terítőt kentek össze „ételképpé”.
Fontos, hogy az egészet játékként fogjátok fel, hogy barátod is felvegye a fejhallgatót és a kendőt, jussatok el valahogy a kielégülésig, adjátok fel azt az igényt, hogy tökéletesnek kell lennie mindennek.

Legyetek türelmesek, mintha úszni vagy biciklizni tanulnátok. Még jobb, ha úgy gondoltok az egészre, mintha turisták lennétek egy egzotikus országban, és a helyiek boldogan ujjonganának minden olyan szónál, amit a nyelvükön érthetően kiejtetek. A szex is olyan, mint az idegen nyelv. Érdemes gyakorolni, még ha keressük is a szavakat, éljünk vele akkor is, ha messze vagyunk a tökéletestől. Minél lazábbak vagyunk, annál jobban fog menni.

Az érintés fontosabb, mint az, kitől kapjuk

Közzétéve Szerző:

Frusztráció, félelem, féltékenység: csak néhány azok közül az alattomos jelenségek közül, amelyek nap mint nap próbára teszik az ember házasságát, párkapcsolatát, tűrőképességét, eszét és lelkét. Hogy ez a harc a kapcsolat erősítését és épülését szolgálja, a Nők Lapja Café legújabb sorozatában a párterapeuta házaspár, Baktay Zelka és Baktay Miklós is besegít, és válaszol olvasóink kérdéseire. Ezúttal házasságról, tulajdonról, megcsalásról, érintésről és a bűntudat hiányáról lesz szó.

Tíz éve vagyunk együtt a párommal, és van egy 3 éves kisgyerekünk. Férjem munkája miatt nagyon keveset (havonta 2×1,5 nap) van velünk. A házasságunkat már szerintem csak a megszokás tartja össze. A szex sajnos nekem már nem olyan, mint az elején, szinte csak kényszer. A hétvégén találkoztam valakivel, akivel megtörtént közöttünk a dolog, és ilyet nem éreztem mostanában. Nincs semmi lelkiismeret-furdalásom miatta, olyan természetes volt minden, sőt még jól is érzem magam végre. A kérdésem az lenne, hogy érdemes ezek után még küzdeni a házasságért? Mit jelent, hogy nincs lelkifurdalásom?

Ön jogilag a férje felesége. A jog ezt a kérdést hagyományosan a tulajdon kategóriájából vezeti le, tehát olyasféleképpen gondolkodik, hogy önt csak a férje engedélyével „használhatja” másvalaki. A férjének viszont joga van önt „használni”, még akkor is, ha „szinte csak kényszer” vezeti erre. Ön erkölcsileg hűséggel tartozik a férjének, mert a joginál is erősebb, önként vállalt fogadalom kötelezi erre.

Ezt írja felül az a tény, hogy nincs bűntudata, lelkifurdalása. Azaz úgy érzi, a helyzet hatályon kívül helyezi a jogot és az erkölcsöt. Azért fordul hozzám ezzel a kérdéssel, mert azt sejti, a pszichológia felülírhatja ezt a megközelítést. És igen.

Helyesebben az a kétmillió év írja felül, amelyben kialakultak az ember társas igényei. Ahelyett, hogy egymás tulajdona vagy szerződött partnerei lettünk volna, érintést, elfogadást, folyamatos odafordulást vártunk el egymástól. Ez az, ami önnek hiányzik. Az érintés, ami pillantásokból, kedves szavakból, simogatásokból áll össze, és természetesen része a szex is. Az érintésnek folyamatosan jelen kell lennie az életünkben, ahogyan a muskátlit is gyakran kell öntözni. Ez a havi két alkalom legfeljebb kaktusznak lenne elég.

Hangsúlyozom, nem a szex, nem csak a szex kevés, mielőtt azt gondolná valaki, ha nincs havi két együttlét, akkor felhatalmazom a férje megcsalására. Valójában az érintés a kevés, a visszajelzés arról, hogy ön jó, jól csinálja, jó nő, jó anya. Ennek hiányában elbizonytalanodik, agresszívvá válik. Azt gondolja, a nőiességére tett utalások csak „arra célzások”, azt gondolja, nem elég jó anya, ezért türelmetlen lesz a gyerekkel. Azt gondolja, nem elég jó ember, hiszen ha jó lenne, akkor sokkal több elismerést, odafordulást kapna attól, aki a legfontosabb a számára, akivel örökre összekötötte az életét.

Az érintés, a pozitív visszajelzés fontosabb, mint az, kitől kapjuk. Ezért teszi ön nagyon jól, hogy más forrást keres ahelyett, amely elapadt. Ha jól tud hallgatni a dologról, pszichológiai értelemben még a párkapcsolatának is javára válik, hiszen ön kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb lesz, és ezt mások is észreveszik. Van egy esetünk, amelyben a hűtlenkedő asszonyka édesanyja mondta:

„Úgy örülök, kislányom, hogy lenyugodtál, megbékéltél az uraddal, és szépen viseled a sorsodat. Tudom, nehéz lehet azzal a féltékeny szörnyeteggel, én aztán tudom…”

Azt mondjuk-e, tessék megcsalni azt a férjet és szülőtársat, aki havonta 3 napot vagy annál kevesebbet van jelen az életünkben? Ellenkezőleg. Istenítjük azt a szülőtársat, aki egy hónapból akár két napot is intenzív odafordulással van jelen párja életében. A kérdező konkrét helyzetében azért tartjuk jó megoldásnak a szeretőt, mert férjével elvétette kapcsolatuk gazdagítását, ezért párkapcsolatuk sivárrá vált, ha férje most elkezdene hevesen közeledni, inkább allergiás reakciót váltana ki.

Gondoljuk csak meg, milyen fantasztikus az olyan viszony, amikor a szerelmesek csak kétszer-háromszor találkozhatnak egy hónapban. Hetekig készülődnek, hangolódnak egymásra, ünneplőbe öltöztetik szívüket, elhalmozzák egymást gyengédségekkel és legszebb ruháikat tépik le egymásról a vágy mámorában.

Tapasztalataink alapján rekonstruálva a helyzetet, a kérdező és férje valahol ott szalasztották el ezt a lehetőséget, hogy a rövid idő alatt egyszerre akartak jó szülők és jó szeretők lenni, ezért mindkettőről lemaradtak.

Világos

Közzétéve Szerző:

Előző bejegyzésünk szerint mélyen gyökerezik kultúránkban az éjszakai szex hiedelme. Ideje múzeumba tenni. Evolúciós örökségünk a nappali szex. Könnyen beláthatjuk, hogy a látvány hozza a legtöbb szexuális ingert. A látvány pedig azért különösen fontos, mert nappali lények vagyunk, a fény népe, a Nap fiai.

Ideje azonban arra is figyelni, aki éjszakáink új szereplője. Az újszülött még jó ideig az érintés, az illatok és a hangok világában tájékozódik első sorban. Mégpedig azért, mert viszonylag új, néhány évmillióra visszanyúló fejlemény, hogy a Nap fiai lettünk.

Az embergyerek első hónapjait még a régebbi, hatvan millió éves emlős veleszületett viselkedésminták határozzák meg. A szó szoros értelmében emlős, hiszen számára a legfontosabb az anya emlőjének íze, illata, érintése. A kapcsolatuk alapja az oxitocin, az élet egyik legősibb ingerület átvivője. A gerinceseknél már mindenképp jelen van, több mint fél milliárd éves. Ilyen örökséggel dacolunk, ha az édesanyát távol akarjuk tartani babájától. És ilyen ős-rémületnek tesszük ki az egyedül hagyott babát.

Miért akarnánk akkor elválasztani őket?

Az egyik indok a szoptatós anyuka kimerültsége. Nincs azonban használható vizsgálati adat annak bizonyítására, hogy az anya jobban kipihenné magát, ha a kisbabát átviszik a gyermekszobába. Feltételezhető, hogy az érintés, az illatok és a hangok hiánya mindkettőjüket nyugtalanná teszi.

A másik komoly ok az édesapa férfiassága. Neki is szükséglete a megnyugvást hozó oxitocin, amiben érintés, magömlés révén részesülhet. Ingerültsége sok bajt hozhat a párkapcsolatra, sőt, a szülőtársi együttműködésre.

Több családot ismerünk, ahol egy kisszobát bematracoztak. Együtt alszanak, egy kupacban még az ovis korúakkal is. Jó dolog összebújni, megnyugtató a meghitt szuszogás, még a fészkelődés is. Másrészt egy ekkora kupacban kevésbé tűnik fel a szülők időnkénti távolléte.

A családok egy részével máig tartjuk a kapcsolatot. Azok a gyerekek, akik a nagy alomban kezdték életüket, szépen cseperednek, önállók, kiegyensúlyozott a személyiségük. Megkockáztatjuk: szociális képességeik jobbak az átlagosnál. És persze már régen a saját ágyukban alszanak…

Akár meg is tartható tehát az együtt alvás = (éjszakai) szex hiedeleme. Mégis azt javasoljuk, a kisbabás pároknak: ha érintésről, ölelésről, szexről van szó, legyenek ugyanolyan találékonyak, mint párkapcsolatuk kezdetén, keressék a napfényes órákat együttléteikhez.

Ideje együtt aludni

Közzétéve Szerző:

Az előző bejegyzés arról szól, hogyan képes erodálni a gyerek esti virgoncsága, reggeli kábasága a párkapcsolatot, vele együtt a szülőtársi együttműködést, végeredményben a házasságot. A kultúrát hibáztattuk.

Vegyük észre, a már a címben is ott rejtőzik egy félrevezető kulturális hiedelem. Azt sugallja, az érintés, az ölelés, a szexuális együttlét helyszíne a hitvesi ágy, ideje az alvásé. Minden egyéb perverzió.

Ezt sugallják a katasztrófafilmek, mert azok bevezetőjében szerepel csak igazán boldog család, de csak azzal a feltétellel, hogy hamarosan jön a gigabalhé. Még a rövid klipet is csak úgy nézi végig a néző, ha időnként bevágják a közeledő katasztrófa előjeleit gordonka aláfestéssel – egyébként elunná a boldog családot…

59330686_s.jpg

A boldog házaspár aludni teszi a gyereket, aki mosolyogva lehunyja szemét és már el is szunnyad. Ezután a férj izompólóban várja feleségét, aki csábosan lengedező köntösben lép elő a fürdőből. Következik az intimitás, majd újabb gyors tisztálkodás, majd a gyönyörű feleség és édesanya mosolyogva lehunyja szemét és már alussza is az igazak álmát. A férj és édesapa még mereng, majd sokat sejtetve éberen szendereg. Jó lenne egyszer megkérdezni a forgatókönyvírót, honnan vette ezt a jelenetet.

Egy másik filmből? Egy színdarabból? Egy régi regéből? Mindenképpen azokból az időkből, amikor a nappali szex még állati perverziónak számított. Azért állatinak, mert az állatok csinálják nappal. Helyesebben, az állatok nappal csinálják.

A bajban lévő szülőtársak tudattalan sejtik, közel a megoldás. Párkapcsolatuk kezdetén keresgélik, mondván, valami megváltozott. Való igaz, másik életszakaszba léptek. Attól még jó helyen kapizsgálnak, könnyen vissza lehet hozni a szép időket. Modellezni kell őket.

A modell a szeretői viszony. Lényege a légyott, amire a pár napokat, heteket, hónapokat készül. Szervez, titkolózik, sajnálja, hogy máris vége, alig várja a következőt. Azt gondolják, milyen jó lesz, ha majd bármikor együtt lehetnek…

Lassacskán kiderül, nem is bármikor. Jön a „csak még ezt…, mindjárt…, máris…, majd…” időszak. Fontos, nagyon fontos az ölelés, összebújás, de egy kicsit azért még várhat. Egy nagyon kicsit. Ez éppen ellentétes tendencia a szeretői kapcsolat „alig várom” szakaszával.

Vegyük észre, a modellnek a szexen kívül komoly alkotó eleme a ráhangolódás és az együttműködés a prioritás érdekében. Ezek mind párkapcsolat gazdagítás fontos eszközei. A legfontosabb persze a közös élmény, hamarosan erről is…

Nők, karrier, férfiak

Közzétéve Szerző:

Van-e élet a földön a munkaidőn túl?

Máté akkor jelentkezett be hozzánk, amikor a következő SMS-t kapta Diánától: „Szombaton egészségügyi szex nálam, negyed háromkor.”
– Az első gondolatom az volt, küldök neki egy vibrátort. Negyed háromkor becsenget nála egy taxis: egészségügyi csomagot hoztam…– sírta el magát Máté.
Kiderült, fülig szerelmes Dianába, aki viszont női macsó. Hűségről, kötődésről, közös jövőről hallani sem akar. Elege van belőle. Harminchat éves, tizennégy esztendőt töltött „egy házasság rabságában”, ahogy fogalmaz. Igaz, amíg otthon volt a két gyerekkel, elvégezte a jogot, jogász férje segítségével megkapta egy Rt felszámolási munkáját tokkal, vonóval. Befutott. A gyerekek rendes iskolába járnak, Marcsi pótnagyi különórákra hordja őket és gondjukat viseli. Diána pedig úgy döntött, élni kezd. Felszámolta a házasságát. Olyan kőkeményen, mint az Rt-t.
A gyerekeket leküldte a Balatonra Marcsival. Bérelt egy kis lakást a férjének, aztán péntek reggel 6-kor beengedte a rózsadombi házba a csapatát. Elvették a kábán ébredező férj telefonját, kocsikulcsát, majd szépen gyöngéden átköltöztették a bérelt lakásba. Közben Diána lekopasztotta a bankszámlákat.
A hivatalos verzió szerint a férje bántalmazta, majd önként elhagyta a közös otthont és Diána így biztosította a megélhetését.
Máténak azt mondta egy spangli után:
– Gengszterrel gengszter módra kell bánni. Ez egy szar állat.
Máté pedig már csak azért sem mert neki vibrátort küldeni, mert félt tőle.
– Azt élem meg, ami régen csak nőkel történhetett meg. A testem eszköz Diána kielégüléséhez, ki vagyok szolgáltatva neki, mert gátlástalanul kirúgat, megvan hozzá a hatalma, és azt is világossá tette, hogy megveret, ha engedetlen vagyok.

Diána esete egyre gyakrabban fordul elő: a pénz, hatalom és kapcsolatok birtokába kerülő nők jobb híján azokat a magatartásmintákat veszik át, amiket a férfiaktól látnak.
Látszólag tehetik, mert csak egy területen számítanak a biológiai különbségek: a férfiak kevésbé kényszeríthetők a szexre, egyes vélemények szerint megerőszakolni sem lehet egy férfit. Ez volt Máté egyik komoly gondja:
– Szorongok, mit tudok produkálni, ha jelenésem lesz szombaton negyed háromkor. Pedig amúgy meg vagyok őrülve a nőért. Ez a Stockholm-szindróma lehet.
Van azonban mélyebb oka is Diána gátlástalan ámokfutásának. Tekintve, hogy a nők természetük, testfelépítésük, hormonszintük szerint kevésbé agresszívak, kevesebb a velük született és a tanult gátlás is.
Konrad Lorenz példázata jól rávilágít erre: ha két galambot összezárunk egy kalitkában, azzal szörnyű kínhalálra ítéljük őket, mert rövidke karmukkal, tömpe csőrükkel csak felületi sérüléseket ejtenek a másikon, viszont addig kopasztják, csipkedik egymást, míg mindketten elpusztulnak.
Egészen más a helyzet a ragadozókkal. Nekik vannak fegyvereik, de ennek megfelelően „etikájuk” is, azaz vannak agresszió csillapító viselkedésmintáik. Mindannyian láttunk már kutyát megadó pózban: elfekszik, és torkát kínálja fel. Hamarosan kipusztulna a faj, ha a győztes ilyenkor átharapná a vesztes gégéjét, nyaki ütőerét. Vele született gátlás akadályozza meg ebben.
Mint ahogy az ember is nehezebben gyilkol meg foggal-körömmel egy kisgyereket, mint távcsöves puskával egy álcaruhás katonát.
Diána és társai szempontjából teljesen mindegy, velünk született magatartásmódról van-e szó, vagy tanultról.
Velük született gátlásuk nyilván kevésbé van, mint a férfiaknak. Tanult magatartásmód is alig áll rendelkezésükre, hiszen a nevelődés során azért még mindig megvannak a lány és a fiú szerepek. A lányoknak inkább illik vihogni, pusmogni, és magukat illegetni, mint lenyomni egymást. Következésképpen felereszteni sem tanulják meg, azt, akit lenyomnak, sőt, egyáltalán nem tudják, mit kezdjenek azzal, akit padlóra küldenek. Ezért képesek nagyon messzire ragadtatni magukat. Sokszor ezért nem jelent számukra megálljt a tehetetlenül földön heverő ellenfél.