Élmény kalauz 3.0 – Közös

A pár a fürdő kis ablakában szorongott, két emelettel a trambulin felett. Ha pipiskedtek, látták is a kis bandát, de inkább csak hallgatták őket. Igaz, sokszor nyomultak mégis az ablakba, mert nem hittek a fülüknek. Igen, ez hétéves kislányuk hangja, nevetése, de olyan, mintha mást szinkronizálna, egy idegent. Annyira másképpen viselkedik kortárs közösségében.

A közös szülői élmény egyben párkapcsolati élmény is, fontos azonban, hogy a szülőpár egyik tagja se legyen „szolgálatban”. Kívülről, örömteli szemlélődésben éljék meg gyermeküket, aki garantáltan egészen másképpen viselkedik, mint jelenlétük tudatában.

Értelmezés: a hangolódás szerkezet tükröződésével van dolgunk. A véletlent itt a gyerektársaság hozza. Ugyanaz a gyerek egy másik társaságban teljesen másképpen viselkedhet. A szülők gyermeküket élik meg másképp, vele együtt saját magukat is. Mindennapi életük során vagy egyikük, vagy másikuk van szülői „szolgálatban”, miközben egészen mások a viselkedésmintáik. Abból pedig kifejezetten feszültség keletkezik, amikor egyszerre lépnek szülői szerepbe, hiszen a férfi másképpen viselkedik apaként, mint a nő anyaként.

Vigyázat! A leselkedéssel, hallgatódzással szerzett információnak egyetlen morzsáját se pottyintsák el a gyerek előtt! Amikor lecsengetik az élményt, folyamatosan fogják vissza egymást az ítélkezéstől. A vezérelv: „Az van, hogy ez van.”

Élmény kalauz 2.0 – Hangolódás

A könyvelő feleséget és informatikus férjét mint mindentől, egymástól is elsodorta a munka. A pár azt választotta, óvónőt és életművész rockert alakítanak. A wellness szállóba utazva sokat beszélgettek a képzeletbeli magánóvoda nem létező vezetőjéről, a kitalált ovisokról és rémálom szüleikről. A rocker szerkóját már régebben összeszedték, a hasban feszes pólóval együtt felvette azt a fölényes modort is, amivel magukra vonták a többiek figyelmét.

A személyzet visszafogottan viselkedett, a legtöbb vendég is kivonta magát a kellemetlen helyzetekből. Este aztán a bárban talált magának cimborát az arrogáns rocker. Másnap már vele és kikapós párjával barátkoztak. Az asszonyok panaszkodtak egymásnak a görény óvodavezetőkről, a hülye kölykökről és szüleikről, a pasik pedig együtt szidták a rendőröket, akik úgy osztogatják a büntetőpontokat, mint Mikulás a virgácsot. A mi párunk alig várta, hogy kettesben lehessenek szobájukban. Újrakereteződött életük, ami elől a wellnessbe menekültek.

Értelmezés: már a két karakter kitalálása komolyan összehangolta, együttműködésre késztette a párt. A véletlen faktort a szálloda közönsége szolgáltatta.

Vigyázat! A meglepetésből per definíció hiányzik az összehangolódás, együttműködés mozzanata. Meglehet, hogy a meglepett valóban élményben részesül, a meglepetés szerzője úgyszintén, az összehangolódás és az együttműködés azonban ritkán jön létre. Kétségtelenül nagy élmény a meglepett ember látványa, és természetesen maga a meglepődés is. Megvan tehát a két élmény lehetősége, a közös élményé valószínűsége azonban csekély. Márpedig a (pár)kapcsolat összekötő anyaga éppen a közös élmény.

Élmény kalauz 1.0 – Sorsvetés

A pár kisorsolta a koordinátákat. A szélső értékeket nagyjából Magyarország határain belülre tették. A Tisza-tóba esett a célpont. A helyszínen motoros ladikot béreltek, azzal eljutottak a susnyás széléig. Ott elakadtak. Vergődtek. Horgászok vitték a hírt a ladik tulajdonosának, aki bajt sejtve a helyszínre sietett.

– Mi baj van? Kiabált oda a párnak.
– Beljebb kéne jutnunk. Még hét métert északnak.
– Miért?
– Oda kell letennünk ezt a plüss macit.
– Miért?
– Ott a helye.
– Hát az én technikámat ne tegyék tönkre.
– Jó. akkor dobjuk.
– Hát dobják. Kihúzzam magukat?
– Legyen szíves!

Elemzés: az élmény fontos összetevője a véletlen. A sorsot képviseli. Azt, ami a pár mindkét tagján felül áll, ezért nincs mit vitatkozni rajta. Azt mondjuk, amiben nincs kocka vagy golyó, abból nehezen lesz kapcsolatgazdagító közös élmény.

Kihívás/élmény

Elérkezett hozzánk is az internetes gyerek-öngyilkossági hullám. Próbáljuk korlátozni, tiltani a netet, de a kölykök rafináltak. Ajaj, hamar megvan a baj. Szörnyű.

Mit lehet tenni?

Élményt szerezni. A gyerekek azért próbálkoznak, mert élményre vágynak, még ha halálközeli is az élmény. Még ha nem is tudják, mi hiányzik, még ha úgy is hívják, kihívás, challenge.

Újabb szülői kötelesség. Honnan a …ból/ből szerezzek még élményt is?! Külön műfaj! Más, mint a program, a meglepetés, az ajándék. Rá kell hangolódni, le kell csengetni, leginkább a szexhez hasonlít.

Mi más lehet a párkapcsolat és a szülői együttműködés igazi tartalma, mint az élmény? Tekintsük úgy a munkát, a kötelezettséget és a kötelességeket, mint az élmény lehetőségét. Ennyi. Amúgy már sokat írtunk arról, hogyan kell az élménynek megágyazni.

Pávaszem

Mostanában a hűségről és a lojalitásról írtunk, jöjjön hát egy mozzanat a hűtlenség, a megcsalás lélektanából. Könnyű szemléltetni a pávaszemmel: arra szolgál, hogy viselőjét ijesztőnek, figyelő és éber ellenségnek tüntesse fel, így tartsa távol tőle a ragadozókat.

A megcsalás sebét éppen a pávaszem tépi fel leggyakrabban. Az az érzés, hogy a csalfa pár és a csábító harmadik együtt figyelik a megcsalt felet, aki elkeseredve azt képzeli, a szeretők gúnnyal, iróniával illetik. Megvetéssel kerekednek a felszarvazott, becsapott fél fölé.

Akár így van, akár nem, ez a képzet tehetetlen dühöt vált ki a megcsalt félben. Ráadásul sokszor valóban azzal erősítik koalíciójukat a szeretők, arra sarkallja őket az egymás előtti bizonyítási vágy, hogy csakugyan belekössenek a megcsalt félbe. Ezt követeli az énvédelem, az énigazolás és a bűntudatcsökkentés igénye.

Az sem jobb, ha tapintatosan viselkednek a szeretők, mert a megcsalt fél amúgy is megrendült önbizalmát ilyenkor az önvád erodálja tovább. A lelki bántalmazás áldozataként erősen kiszínezi, tágítja mindazon gyengéit, gyarlóságait, amiken szerinte a szeretők csámcsognak. Ezzel ön-bizonytalanság spirálba kerül.

A reakció a nőknél a sokszoros körül járás: Mikor? Amikor én éppen… Hol? Ahol velem is… Hogyan? Ahogy velem soha… Hányszor? Na ne… Mikor hol? Szóval akkor is, amikor én éppen… Mit mondott? Pont ő mondta rólam… Te mit mondtál? Jaj, ne már, hogy ezzel védeni akartál… Erre ő? Naná… Mire te? Hát ezt külön is köszönöm. Egyébként szóba került az úszógumim? A reggeli szájszagom? Az esti falási rohamom? Az üvöltözésem? A tunya sorozatfüggőségem? Az ízetlen főzelékeim? A zavarom vidám társaságban?

A férfiak rohammal derítik fel a helyzetet, bátran farkasszemet néznek a pávaszemmel, szembe is szállnak vele: Hogy merte? Mit gondol magáról? Tudja, mit kap ezért? Hogy merted? Mit gondolsz magadról? Tudod, mit kapsz ezért?

Ravasz, agresszióval fedett méregetése ez a férfiasság kérdéseinek. Neki mekkora van? Ő hányszor bírja? Neki mije van? Mi a státusza? Kora? Haja? Végzettsége? Kapcsolatrendszere? Egyszóval azokat a kritériumokat kérdezi le sorjában, burkoltan, amiket ő tart fontosnak.

A megcsalás sorsesemény lezárását a párkapcsolati terápia szempontjából a megrendült önbizalom és a tehetetlen düh spirálja akadályozza. A pávaszem azt sugallja, a megcsalt félnek rengeteg hibája van; ugyanakkor énvédelme azt mondja, ezekből még nem vezethető le a hűtlenség.

Ez akadályozza a sérelem feldolgozását, sőt, reménytelenül elmélyíti a konfliktust, kiterjeszti a párkapcsolat többi dimenziójára, a megélhetésre, a gondoskodásra, sőt, a társasra is.

Azt tanácsoljuk tehát, maradjon örök titok a hűtlenség, ha mégis kiderül egyik-másik mozzanat, spongya az összes többire. Hagyjuk az élve boncolást, az okot se firtassunk, a Miértek keresése oldódjon fel a Hogyan tovább kérdésében.

Logikus felvetés, segíti-e az önismeretet a pávaszem, kihat-e a személyiség fejlődésére az éles fény, amiben a megcsalt, fantáziáktól gyötört ember saját magát kritikusan vizsgálja. A logika megengedné ezt, ám az emberi lélek, az énvédelem inkább ellenkezően reagál: a megcsalás bűne miatt elfogadhatóvá válnak a gyarlóságok, hibák, akár bűnök is.

Van, akinek úgy kell a megcsalatás, mint egy nagy feloldozás.