A megcsalás több, mint szex egy harmadik személlyel

A megcsalás elé nem lehet minden esetben negatív előjelet tenni, néha megvan annak a haszna. Hogy az mi, arról szakértőink mesélnek!

„Segítség! Megcsaltam a párom! Nagyon bánt, de nem hiszem, hogy attól jobb lenne, ha tudna róla. Elmúlik ez az érzés valaha? Lelkiismeret-furdalásom van. Nem akartam őt megbántani, és már százszor megbántam, amit tettem. Körülbelül mennyi idő kell ahhoz, hogy ez elmúljon bennem?” – írja egy olvasó a Nők Lapja Cafén. Érdekes kérdés!

Kedves Kérdező!

A bűntudat személyiségromboló, ezért felszámoljuk. A leveled arról szól, elkötelezett vagy a párod iránt, erős a közös identitásotok, közös a jövőképetek. Különben azt írtad volna: „Megvolt végre ő is, hogyan adjam be otthon?”

Ebben a tekintetben tehát egészen másfajta megcsalásról van szó, mint amit esetleg a párod megcsaláson ért, ezért mindenképpen tartsd meg a titkot. Még akkor is tagadj, ha nyilvánvalóan kiderül a dolog. A párod könnyebben hárít akkor, mert talál valami olyan mozzanatot, ami segít abban, hogy higgyen neked. Mert a levél hangneméből azt vettük ki, a párod hinni akar benned, neked.

Amiért azonban te annyira kétségbe vagy esve, az a szexuális együttlét egy harmadik személlyel. Márpedig a mi kultúránkban ennek sok változata van. Ezek lépésről lépésre követik a felnőtté válásunkat. Az első szex korunkban valószínűleg valamiféle közös önkielégítés, aminek során sokkal inkább figyelnek a dolog technikájára, furcsa részleteire, mint egymásra. Vagy éppen egy tapasztaltabb partner vezeti be a másikat a rejtelmekbe, esetleg az örömökbe. A szexuális aktus minden esetre hűen tükrözi a személyiség fejlettségét és a párkapcsolat mélységét.

Hiba tehát ezt a sokféleséget egyetlen „megcsalás” kalap alá venni, mert ez elvisz minket az élmény valódi megértésétől, ami pedig gátolni fogja a feldolgozását. Az idő pedig önmagában pocsék problémamegoldó. Sőt! Inkább elmélyül a krízis, ha kezeletlenül hagyjuk.

Azt javasoljuk tehát, használd azt a bizonyos élményt modellként! Nézd meg, mi vonzott ahhoz a partnerhez, majd alkalmazd a modellt párkapcsolatotokra is. Meglehet, azért tűnt ellenállhatatlannak a másik, mert olyan helyzetben történt meg a dolog. Nosza, modellezd a helyzetet! Meglehet, olyan képessége van a másiknak, ami most még hiányzik a párodból. Nosza, modellezd ezt képességet! Vagy hasonlót. Ha a táncra nehezen veszed rá, a teniszre talán könnyebben. Közös, ritmikus mozgás mindkettő.

Azért is jó az élményed egy harmadikkal, mert átvilágítja a párkapcsolatodat azzal, aki iránt elköteleződtél. Pszichológiai értelemben a megcsalás sokkal tágabb jelentésű, mint szex egy harmadik személlyel. Megcsalás az is, ha valakit előbbre vesznek a párkapcsolat gondoskodás dimenziójában. Pl. ha a párunk túlságosan rákattan a gyerekre, vagy egy beteg ápolására. Hiába magasztosabb dolgok ezek, mint a szex, a párkapcsolati hatás ugyanaz. Megcsalás a párkapcsolat megélhetés dimenziójában, ha párunk mással jobb és hatékonyabb együttműködést épít ki ezen a téren. Pl. az apjával beszéli meg a család anyagi helyzetét, majd együtt hoznak döntést, csak a kész helyzetről értesítve minket. Megcsalás a párkapcsolat társas dimenziójában, ha párunk mással sokkal szívesebben tölti idejét, beszélget, mint velünk. Hiába csak „lelki” kapcsolat, léket jelent a párkapcsolat hajóján.

Azt javasoljuk tehát, fordulj a párod felé, add meg neki azt, amit annak, akivel „megcsaltad”, és várd el tőle mindazt, amit attól kaptál, akivel „megcsaltad”. Ahelyett, hogy az időre bíznád a megoldást, nézd meg, mi minden jót hozhat idővel párkapcsolatotokba ez az élmény!

Pávaszem

Korábban a hűségről és a lojalitásról írtunk, jöjjön hát egy mozzanat a hűtlenség, a megcsalás lélektanából. Könnyű szemléltetni a pávaszemmel: arra szolgál, hogy viselőjét ijesztőnek, figyelő és éber ellenségnek tüntesse fel, így tartsa távol tőle a ragadozókat.

A megcsalás sebét éppen a pávaszem tépi fel leggyakrabban. Az az érzés, hogy a csalfa pár és a csábító harmadik együtt figyelik a megcsalt felet, aki elkeseredve azt képzeli, a szeretők gúnnyal, iróniával illetik. Megvetéssel kerekednek a felszarvazott, becsapott fél fölé.

Akár így van, akár nem, ez a képzet tehetetlen dühöt vált ki a megcsalt félben. Ráadásul sokszor valóban azzal erősítik koalíciójukat a szeretők, arra sarkallja őket az egymás előtti bizonyítási vágy, hogy csakugyan belekössenek a megcsalt félbe. Ezt követeli az énvédelem, az énigazolás és a bűntudatcsökkentés igénye.

Az sem jobb, ha tapintatosan viselkednek a szeretők, mert a megcsalt fél amúgy is megrendült önbizalmát ilyenkor az önvád erodálja tovább. A lelki bántalmazás áldozataként erősen kiszínezi, tágítja mindazon gyengéit, gyarlóságait, amiken szerinte a szeretők csámcsognak. Ezzel ön-bizonytalanság spirálba kerül.

A reakció a nőknél a sokszoros körül járás: Mikor? Amikor én éppen… Hol? Ahol velem is… Hogyan? Ahogy velem soha… Hányszor? Na ne… Mikor hol? Szóval akkor is, amikor én éppen… Mit mondott? Pont ő mondta rólam… Te mit mondtál? Jaj, ne már, hogy ezzel védeni akartál… Erre ő? Naná… Mire te? Hát ezt külön is köszönöm. Egyébként szóba került az úszógumim? A reggeli szájszagom? Az esti falási rohamom? Az üvöltözésem? A tunya sorozatfüggőségem? Az ízetlen főzelékeim? A zavarom vidám társaságban?

A férfiak rohammal derítik fel a helyzetet, bátran farkasszemet néznek a pávaszemmel, szembe is szállnak vele: Hogy merte? Mit gondol magáról? Tudja, mit kap ezért? Hogy merted? Mit gondolsz magadról? Tudod, mit kapsz ezért?

Ravasz, agresszióval fedett méregetése ez a férfiasság kérdéseinek. Neki mekkora van? Ő hányszor bírja? Neki mije van? Mi a státusza? Kora? Haja? Végzettsége? Kapcsolatrendszere? Egyszóval azokat a kritériumokat kérdezi le sorjában, burkoltan, amiket ő tart fontosnak.

A megcsalás sorsesemény lezárását a párkapcsolati terápia szempontjából a megrendült önbizalom és a tehetetlen düh spirálja akadályozza. A pávaszem azt sugallja, a megcsalt félnek rengeteg hibája van; ugyanakkor énvédelme azt mondja, ezekből még nem vezethető le a hűtlenség.

Ez akadályozza a sérelem feldolgozását, sőt, reménytelenül elmélyíti a konfliktust, kiterjeszti a párkapcsolat többi dimenziójára, a megélhetésre, a gondoskodásra, sőt, a társasra is.

Azt tanácsoljuk tehát, maradjon örök titok a hűtlenség, ha mégis kiderül egyik-másik mozzanat, spongya az összes többire. Hagyjuk az élve boncolást, az okot se firtassunk, a Miértek keresése oldódjon fel a Hogyan tovább kérdésében.

Logikus felvetés, segíti-e az önismeretet a pávaszem, kihat-e a személyiség fejlődésére az éles fény, amiben a megcsalt, fantáziáktól gyötört ember saját magát kritikusan vizsgálja. A logika megengedné ezt, ám az emberi lélek, az énvédelem inkább ellenkezően reagál: a megcsalás bűne miatt elfogadhatóvá válnak a gyarlóságok, hibák, akár bűnök is.

Van, akinek úgy kell a megcsalatás, mint egy nagy feloldozás.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Miért tetted ezt velem?

A kérdést az elkeseredett megcsalt fél teszi fel.

Cinikus válasz: éppen az a bajod, hogy nem veled tettem.

Egyébként pedig a hűtlen fél lelkiismeretesen meg is válaszolja a kérdést.

Azért tettem, mert keveset törődtél velem, mert elhanyagoltad a gyereket, mert túlságos jómódba hajszoltál minket, mert folyton tovább, feljebb, többre vágytál, képtelen voltál nyugodtan élvezni az otthon melegét. Nyomasztottál, állandóan a nyakamon lógtál, folyton a gyereket kontrolláltad, képtelenek voltunk egyről a kettőre jutni, épphogy el nem maradtunk a törlesztésekkel, perspektíva nélkül toporogtunk a sivár jelenben. Eltávolodtunk egymástól, társas magányban éltünk, alig volt közös dolgunk, szinte nem is szóltunk egymáshoz. A gyerek miatt voltunk együtt, de ez az élet már neki sem volt jó. Sokat próbálkoztam, elfogyott az erőm, belefásultam.

Találó részek aláhúzandók.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Az osztálykiránduláson mindketten megjátszották a vagányt. Bence hangosabban, Zsófi mocorgással. A szobatársak kivonultak, ők is úgy tettek, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Az osztálykiránduláson ez már csak így szokás, ahogy a nagyobbak is mesélik. Végülis normakövető viselkedés volt ez. Meg hát a pornósok is így szokták…

Fél életen át ott bújkált mindkettőjükben, lehetett volna ebből több is. Sokkal több. Sokkal de sokkal több. Mint ahogy egy gitár riffből felszállhat egy óriási nagy sláger, mint ahogy egy halk morajból földrengés robbanhat ki, mint ahogy egy ferde nézésből késelős verekedés kerekedik.

Ezt ki is mondták az érettségi találkozón. Normakövető viselkedést tanúsítva zavartan mosolyogtak Zsófi legkisebb lányának foghíjain. Bence elővette egy gyufásdobozból a „annak a bizonyos” spanglinak a csikkét. Ezt szívták „akkor”„utána” nagy vagányul. Amikor övék volt a világ. Úgy győzték le zavarukat, hogy megint szobára mentek.

Zsófi férje persze megtudta. Szerencsére eljöttek terápiára. Sikerült is némiképpen egyenesbe hozni a dolgukat. Zsófi azonban váratlanul túllépett a megbánáson, átment támadásba. Előjött a férje „igazi énje” üveges szemeivel, végeláthatatlan projektjeivel, játékfüggőségével. „Azért” „ezeknek” is volt szerepe.

A párkapcsolatok gyakori csapdájához érkeztünk. Zsófi belátja, szánja-bánja a Bence-dolgot. És persze a férje is nagyon szeretné feledni-feledtetni, hogy kirúgatta magát, és hónapokon át magába zuhanva zombizott Zsófi és a gyerekek sóvár világában.

Persze, külön-külön megy a megbánás. Ha nem is mint a karikacsapás, de lassan összejön. De hát ketten együtt hogyan bánhatjuk meg, amit „amúgy” a másik követett el. Miért kellene Zsófinak megbánnia, hogy a férje beszólt a főnökének, aztán kitették, mint a macskát. Miért kellene férjének megbánni, hogy Zsófi összebújt Bencével.

Mielőtt elcsúszna a gondolatmenet a megbocsátás irányába, hangsúlyozzuk még egyszer: a megbánásról, a bűntudat csökkentéséről van szó. A megbocsátásnak vannak kultúrtechnikái, a bűnbánatnak is. Ez a bejegyzés a közös bűntudat csökkentéséről szól.

Mondhatná erre valaki, csak Zsófi kifogása volt, hogy félrelépésében „azért” benne volt a férje is. Ha felelősen gondolkodunk a játszmákról, a családi rendszerről, akkor bizony be kell látnunk igazát. Ide tartozik ugyanakkor a kérdés, megadta-e férjének a tőle telhető legtöbb támogatást zombi korában.

Vigyázzunk a szeretet, az odafordulás, a feltétlen elfogadás elhanyagolásával! Mindketten meg fogjuk bánni. Ám, ha már bánjuk, bánjuk meg együtt! tegyük fel úgy is a kérdést: Hogyan lehettünk ennyire hülyék?