– Pedig csak most gyakorolja a kivonást kölcsönkéréssel, pedig még bizonytalan az óhajtás írásjele ügyében..
– Mégis ellopott 77 ezer forintot a nagyobbik nővérértől!
– Ugyan már, két hetes, mint egy kisbaba…
– Ugyan már, 49, azt is ki tudja számolni!
Ki tudja, még honnan lopott, mert az osztályban is estek furcsaságok, a szülőknél is villant néha bizonytalanság, amikor borravalót adtak valamelyik futárnak.

Zsebes lett a gyerek, ott voltak a csokis papírok a nadrágok, kabátok, táskák zsebében. Az övéiben és a barátokéban. Mert lettek barátai, akik elkísérték a büfébe, kisboltba, haza. Magához édesgette őket enyves kezének bőkezű gesztusaival. Cukrosöcsi lett. Anyu sok felkiáltó jelet kezdett használni, óhajtotta megismerni az eseményeket, apu osztott, szorzott, végül göngyölítettek.

A nagylánynak megtérítették a kárát, tartottak otthon édességet, hogy a fussa barátokra. Találtak egérutat: a lezuhanó vércukorszint okoz kontrollvesztést. Mérni kezdtek, kétjegyű tizedesekkel fejezték ki a falánkság főbűnét. Elegáns megoldás. A cukrot demonizálták. Ha 7,1 fölé szaladt, szédítő mámor, ha 3,1 alá zuhant ,az sátáni kísértés.

A kisfiú tovább használja a megszerzett képességeket, hazudik, sunnyog, ám ezek sokszor válnak hasznára. Nővérei egyetértenek abban, hogy megérte: lettek barátai.