Termékenység az erdőkertben és a párkapcsolatokban

Ahogy a Házaskunyhó körüli erdőkert lassan termőre fordul, úgy fókuszálunk egyre gyakrabban a hozzánk forduló párok termékenységének támogatására.

A Jövőnk könyve 3. kötete (Babára hangolva) a Házaskunyhóban töltött néhány nap alatt elindítja azt a fogantatásra, családalapításra hangoló integratív felkészülési folyamatot, melynek során a babavágyó párt végigkísérjük a gyermekvállalás melletti elköteleződés testi, lelki és szellemi útján.
Azt meg talán mondanunk sem kell: természetesen a családdá válást követő időszakban, a szülőséget érintő kérdésekben is számíthatnak ránk.

Beszélgetés

Jól elbeszélgettünk Krisztiánnal. Arról beszélgettünk, milyen a beszélgetés. Milyen, ha megértés, elfogadás, figyelem a tét.

Bizony eléggé más, mint amikor „megmondjuk a magunkét”, „leülünk megbeszélni a dolgokat”, vagy „végre megértetjük vele”.

Ez a beszélgetésről szóló beszélgetés hosszú, lassú, körülményes. Mint egy vasárnapi ebéd. Mint egy első randevú. Mint egy orgonakoncert.

Kizárólag azoknak javasoljuk, akiknek csupa jól sikerült derűs, izgalmas, barátságos beszélgetés van a tarsolyában. Igazolásra fognak találni.

Miklós

Jövőnk könyvével a Házaskunyhóban

A Házaskunyhóba második fordulóban beköltöző párok összehangolódását segíti a tavaly elkészült Jövőnk könyve 2. – Egymásra hangolva című kötetünk. A növekedő erdőkertben töltött hétvége alatt ezúttal a pár közös jövőképének gazdagításán dolgozunk együtt, méghozzá időkapszulákat alkotva. Úgy tapasztaljuk, a közös erdőfürdőzés és a perspektíva kifejezetten ihlető hatásúak 🙂

Képalkotás

Elkészült a 27 részes relaxációs-imaginációs sorozatunk, amiben az alapoktól kezdve építjük fel a tanulási folyamatot – előbb a relaxáció elsajátítására összpontosítva, később egyre inkább az imaginációs oldalra helyezve a hangsúlyt.

Miközben fogalmaztuk a szövegeket és rögzítettük a hanganyagokat, többször elméláztunk – néha el is aludtunk. Nem csoda, hogy felmerült bennünk a kérdés, vajon milyen képeket alkotna a leírásaink alapján a mesterséges intelligencia.

Jó pár kört futottunk, mire megszületett ez a két kép – amik már nagyjából illeszkednek az eredeti tartalomhoz.

Időközben láttunk tó közepén viruló kertet magaságyásokkal, emeletes házikó fölé tornyosuló óriás bonsai-fát, farakásból áttűnő cserépedényt levendulákkal, félúton köddé váló támlájú széket – és még sorolhatnánk a kalandokat…

A magunk részéről remek érzés arra gondolni, hogy az emberi képzelőerőnek még mindig hatalmas tere és szerepe van. Használjuk minden nap – csukott szemmel is! 🙂

Pávaszem

Korábban a hűségről és a lojalitásról írtunk, jöjjön hát egy mozzanat a hűtlenség, a megcsalás lélektanából. Könnyű szemléltetni a pávaszemmel: arra szolgál, hogy viselőjét ijesztőnek, figyelő és éber ellenségnek tüntesse fel, így tartsa távol tőle a ragadozókat.

A megcsalás sebét éppen a pávaszem tépi fel leggyakrabban. Az az érzés, hogy a csalfa pár és a csábító harmadik együtt figyelik a megcsalt felet, aki elkeseredve azt képzeli, a szeretők gúnnyal, iróniával illetik. Megvetéssel kerekednek a felszarvazott, becsapott fél fölé.

Akár így van, akár nem, ez a képzet tehetetlen dühöt vált ki a megcsalt félben. Ráadásul sokszor valóban azzal erősítik koalíciójukat a szeretők, arra sarkallja őket az egymás előtti bizonyítási vágy, hogy csakugyan belekössenek a megcsalt félbe. Ezt követeli az énvédelem, az énigazolás és a bűntudatcsökkentés igénye.

Az sem jobb, ha tapintatosan viselkednek a szeretők, mert a megcsalt fél amúgy is megrendült önbizalmát ilyenkor az önvád erodálja tovább. A lelki bántalmazás áldozataként erősen kiszínezi, tágítja mindazon gyengéit, gyarlóságait, amiken szerinte a szeretők csámcsognak. Ezzel ön-bizonytalanság spirálba kerül.

A reakció a nőknél a sokszoros körül járás: Mikor? Amikor én éppen… Hol? Ahol velem is… Hogyan? Ahogy velem soha… Hányszor? Na ne… Mikor hol? Szóval akkor is, amikor én éppen… Mit mondott? Pont ő mondta rólam… Te mit mondtál? Jaj, ne már, hogy ezzel védeni akartál… Erre ő? Naná… Mire te? Hát ezt külön is köszönöm. Egyébként szóba került az úszógumim? A reggeli szájszagom? Az esti falási rohamom? Az üvöltözésem? A tunya sorozatfüggőségem? Az ízetlen főzelékeim? A zavarom vidám társaságban?

A férfiak rohammal derítik fel a helyzetet, bátran farkasszemet néznek a pávaszemmel, szembe is szállnak vele: Hogy merte? Mit gondol magáról? Tudja, mit kap ezért? Hogy merted? Mit gondolsz magadról? Tudod, mit kapsz ezért?

Ravasz, agresszióval fedett méregetése ez a férfiasság kérdéseinek. Neki mekkora van? Ő hányszor bírja? Neki mije van? Mi a státusza? Kora? Haja? Végzettsége? Kapcsolatrendszere? Egyszóval azokat a kritériumokat kérdezi le sorjában, burkoltan, amiket ő tart fontosnak.

A megcsalás sorsesemény lezárását a párkapcsolati terápia szempontjából a megrendült önbizalom és a tehetetlen düh spirálja akadályozza. A pávaszem azt sugallja, a megcsalt félnek rengeteg hibája van; ugyanakkor énvédelme azt mondja, ezekből még nem vezethető le a hűtlenség.

Ez akadályozza a sérelem feldolgozását, sőt, reménytelenül elmélyíti a konfliktust, kiterjeszti a párkapcsolat többi dimenziójára, a megélhetésre, a gondoskodásra, sőt, a társasra is.

Azt tanácsoljuk tehát, maradjon örök titok a hűtlenség, ha mégis kiderül egyik-másik mozzanat, spongya az összes többire. Hagyjuk az élve boncolást, az okot se firtassunk, a Miértek keresése oldódjon fel a Hogyan tovább kérdésében.

Logikus felvetés, segíti-e az önismeretet a pávaszem, kihat-e a személyiség fejlődésére az éles fény, amiben a megcsalt, fantáziáktól gyötört ember saját magát kritikusan vizsgálja. A logika megengedné ezt, ám az emberi lélek, az énvédelem inkább ellenkezően reagál: a megcsalás bűne miatt elfogadhatóvá válnak a gyarlóságok, hibák, akár bűnök is.

Van, akinek úgy kell a megcsalatás, mint egy nagy feloldozás.