Egy közösen elköltött ebéd vagy vacsora illat-íz-aroma élménye erősebb közösségi hatással van az egy asztalnál ülőkre, mint akár egy különlegesen megkapó látványélmény, amit együtt élnek át. Emellett még számtalan pozitív hatása van a közös étkezéseknek, mégis, egyre kevesebb család eszik együtt, ráadásul sokan tévéznek közben.

Tény, hogy az utóbbi években egyre kevesebbet étkezünk együtt szeretteinkkel. Ez a világszerte megfigyelhető tendencia mindenképpen arra inspirálja a cégeket, hogy kutatásokat végezzenek az okokról és a hatásokról. Legutóbb az egyik nagy élelmiszermárka végezetett el egy nemzetközi vizsgálatot. A „Minden közös étkezés egy lehetőség…” kutatás olykor meglepő eredményeket hozott, ugyanakkor már létező megállapításokat is alátámasztott. Például eléggé meglepő volt, hogy az étkezés milyen pozitív szerepet játszik abban, hogy változtassunk rossz időbeosztásunkon.

Munkamániásak vagyunk

Figyelemre méltó adatok születtek, amikor arról kérdezték az embereket, hogy mi a legfőbb oka annak, hogy egyre kevesebbet étkezünk együtt. A legtöbben azt válaszolták, hogy a „hosszú munkaidő” az oka, de nagy számban hivatkoztak a megkérdezettek az „eltérő időbeosztásra”, vagy az „időhiányra” is. Azonban az is kiderült a kutatásból, hogy a többség ennek ellenére igenis fontosnak tartja a közös étkezéseket. Például azért is, mert úgy tartjuk, a rendszeresen együtt étkezőknek jobb a párkapcsolata, kevesebbet veszekednek, szebb a szerelmi életük, és még több barátjuk is van.

Egy másik kutatás azt is feltárta, hogy mi magyarok munkamániásak vagyunk. Sokan még szabadidejükben is kénytelenek dolgozni. Ezért aztán nem meglepő, hogy manapság a szabadidő, így a családdal eltöltött idő is felértékelődik, többet ér a pénznél, a megszerezhető javaknál.

Néma vacsorák

A mostani vizsgálódás azt is kimutatta, hogy minden tizedik magyar nem beszélget a közös étkezések alatt. Akik viszont igen, azoknál a legnépszerűbb téma a család, de az aktív emberek szívesen beszélgetnek a munkáról is. A magyarok túlnyomórészt a gyermekek problémáit vitatják meg az asztalnál, míg a napi hírek, a szabadság és a vallás kevéssé kerülnek szóba. De az ételekről és a főzésről sem szoktunk beszélgetni.

A száraz adatok mögött érdemes meglátni, hogy mindez milyen hatással van a mindennapjainkra, illetve, hogy egyáltalán baj-e, ha nem beszélgetünk evés közben.
– Vegyünk egy egyszerű példát – javasolja Baktay Miklós párkapcsolati terapeuta. – Teljesítményorientált, munkamániás világunkban manapság egy átlagember agyának körülbelül 45 percre van szüksége ahhoz, hogy a munkából hazatérve „átálljon” a családi életre. Az autóban eltöltött idő aligha rövidíti ezt le, hiszen ilyenkor ömlik ránk a rádióból információhalmaz, aminek kevés köze van a családhoz. Mondjuk a feleség egész nap otthon van a pici gyerekkel, és alig várja, hogy végre hazaérjen a férje. Szíve szerint egyből rázúdítaná az otthoni történéseket, megbeszélné a teendőket, a hétvégi programot, és minden családdal kapcsolatos fejleményt. Csakhogy a férjnek előbb erre még „agyilag” fel kell készülnie. Mi történik? Apuka leül vacsorázni, és némán eszik. Magába fordulva falatozik, emésztget, bambul. A rágás és a nyelés monotóniája és a nyomukban keletkező apró transzok lassacskán segítik kimeditálni magából a munkát. Ha Anyuka kezdeti csalódottsága eközben dühre vált, mire férje valóban „haza érkezik” ő kerül távol. Pedig elég csupán időt hagyni a munkából érkezőnek, hogy az átálljon családi üzemmódra. – fogalmaz a terapeuta.

A képernyő bűvkörében

Önmagában a csendes étkezésekkel tehát nincs is gond, ha közben élvezzük egymás közelségét, az ízeket, illatokat. A meghitt csend jó dolog, és a némaság nem feltétlenül jelez párkapcsolati problémát.

Az viszont nem előnyös, hogy a megkérdezettek közel egynegyede félszemmel a képernyőt lesi, ahelyett, hogy teljességgel átadná magát az evés élvezetének, a család közelségének. Ezt a negatív folyamatot jelzi az az adat, hogy öt évvel ezelőtt még sokkal kevésbé volt jellemző a vacsora közbeni tévézés. Mi a megoldás? Egyszerűen ki kell kapcsolni a készüléket legalább az étkezés idejére.

Pedig mi magyarok is úgy gondoljuk, hogy a közösen eltöltött étkezések jó hatással van az életünkre. Azok, akik rendszeresen együtt étkeznek, többet beszélgetnek, egészségesebbek az étkezési szokásaik, és a kapcsolataik is olajozottabban működnek. Akik magasabb szintű jólétben élnek úgy tartják, hogy a rendszeres közös étkezések hatására az emberek barátságosabbak lesznek.

Gyermekeink boldogsága

Sőt! A felmérésben adott válaszok alapján kiderült, többségünk azt is gondolja, hogy a rendszeres közös étkezések hozzájárulnak gyermekeink nyugodt, örömtelibb életéhez. Leginkább azok értenek ezzel egyet, akik gyakran a családjukkal együtt étkeznek, és azok, akik jómódban élnek. Úgy vélik, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen a családjuk körében ülnek a terített asztalnál, boldogabbak, kulturáltabban viselkednek, egészségesebbek, fejlettebb beszédkészségük van, és nem utolsó sorban, jobb jegyeket kapnak az iskolában. Összességében tehát előnyösebb adottságokkal és esélyekkel indulnak az életben azoknál a társaiknál, akik kizárólag a menzán esznek meleg ételt, vagy még ott sem.

Dressmann Dóra