Ma egyetlen beszélgetésünk volt csak arról, hogy a vírus által elpusztított vörösvértesteket véradással lehetne pótolni. Egy sportoló tisztelt meg bizalmával, aki saját szavaival tisztességtelenül közel is volt életében olyanokhoz, akik sajátvérrel doppingoltak.

Gyakorlatias szemszögből közelítette.
– Drága.
Nem kaptam fel a fejemet, hiszen tudjuk, a járvány olyasmi, mint egy katasztrófa, olyankor minden drága, mert kevesebb az erőforrás annál, ami szükséges a megküzdéshez. Azzal érveltem, hogy a plazmaferézis sem drágább, mint a lélegeztetés, így vissza lehetne adni a tisztított saját vérplazmát és hozzá saját vörösvértesteket, vagy akár disznóktól levett hemoglobin koncentrátum is megfelel.
– Drága.
– Egy titkos kísérletet talán megérne. Maradhat a beteg a lélegeztető gépen, minden változatlan, csak egy infúziót kötnénk be neki.
– Drága.
– Jaj, ne mán. Megtisztel, hogy hajlandó velem szóba állni, de ez már inkább lepöckölés.

Erre elmondta, azért drága, mert kitudódna. Így, vagy úgy. Ha sikerül, értelemszerűen, ha nem akkor a „na, ugye”-effektus miatt. Lehet, hogy ha az elején vörösvértesteket adnak, akkor most a lélegeztető gép tűnne abszurdnak.

De már elindult az óceánjáró. Senki sem mer róla vízbe ugrani, mert fél nap, mire megfordul. Úgyhogy meg sem fordul.

Úgy fertőz, hogy némi reményt kínál.

A gondolatvírus például állítja, tudja, hogyan működik a korona: ráakaszkodik egy vörösvértestre, mint vásott kölyök a villamos ütközőjére. Nem. Ahogy Rambo elkapja a motorost, már pattan is a helyébe. Nos, az a terepmotor a vörösvértest, a motoros srác pedig a vasion. A vírus nagy büszkén járja testünk csodás tájait. Már messziről integetnek a vörösvértestnek, végre itt van, vinné el ezt a fránya széndioxidot, adna egy kis oxigént. A vörösvértesten lovagló vírus gonoszul virgyorog. Dög!

Közben a beteget lélegeztető gépre teszik, így a maradék vörösvértest legalább hamarabb jut oxigénhez. Jó esetben körbeér, mert közben az immunrendszer lekapcsolja a rápattanni vágyó vírusokat. A rosszabb esetre jön a gondolatvírus.

Vigyünk be kívülről vörösvértesteket! Úgyis elzavarnának, ha téblábolnánk a kórház körül, kérjük meg a nővérkét, adhassunk vért szegény papának. Már bánja, hogy sokat ivott, mindenhova autóval ment és azt hitte, a vírust is meg tudja vesztegetni.

A nővérke elzavar. Bekövetkezik a legrosszabb.

Erre arra gondolsz, majd teszel félre édesanyának saját véredből. Mint a doppingoló biciklisták. Aztán, ha ő jut oda, csak szólsz a főorvos úrnak, hogy van tíz zacskó hemoglobin koncentrátum, itt van, ni, a hűtőtáskában. Jaj, hagyd csak, édes gyerekem! Inkább te vigyázz magadra.

A főorvos elzavar. Bekövetkezik a legrosszabb.

Kiderül, a disznónak ugyanolyan a hemoglobinja, mint a miénk. Jó üzlet kinyerni. Vennél. Nem kapható.

Hát ezzel a gondolatvírussal fertőződtél meg. Vigyázz, kinek adod tovább.