A közös identitás meglétének, erejének ékes bizonyítéka, amikor rosszul működik. Ha valaki túl van egy nagy projekten, életszakaszon, bizony átéli a kiüresedést. Így jár az olimpikon a verseny után, a festő a kiállítás bezárásakor, a cégalapító, ha szervezetfejlesztők veszik kezükbe élete alkotását.

A közös identitásban élők közös személyiségükkel még nehezebben élik meg ezt. Végre megszületett a babánk, anya is egészséges. Felépült végre a házunk, úgyhogy mostmár válunk. Itt ez a nagy ház, fél élet munkája volt felépíteni, erre kirepülnek a gyerekek, mi meg fogócskázunk benne.

Csakhogy az egyén szintjén bekövetkező kiüresedést könnyebb elfogadni, mint a párkapcsolatban megéltet. A törvényszerűség belátása helyett ilyenkor gyanakodva egymásra szokás nézni.

– Nem is örülsz?
– Azt hittem, most végre jó lesz!
– Még mit vársz, de igazán, mondd meg, mikor lenne neked elég?

Kicsiben alakulnak ki megoldások, amik ideig-óráig segítenek. Meg aztán az élet is tovasodor. Megszületett a baba, gyerünk pelenkázni. Kész a ház, indítjuk a kártérítési pert az építési vállalkozó ellen. Kirepültek a gyerekek, rá kell hajtani, hogy fizessük a külföldi tanulmányokat.

Gyakoroljuk a kiüresedés legyőzését, amikor a szülinapi zsúr után fáradtan lerogyunk egymás mellé, amikor a karácsony vacsora után átöleljük egymást, mert kibírtuk az anyósok beszólásait, amikor felveszik a gyereket nyolcosztályosba.

A ferde pillantások azonban megvillannak. Amint egy kicsit megemelkedik az elváráshorizont, felhőtlen közös örömöt várunk a sikertől. Hiába. Egyrészt, mert az örömből is tovasodor az élet, másrészt, mert úgy vagyunk szocializálva, hogy lefojtsuk örömünket:

„Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász.” – írja még az életvidám Petőfi is.

Hiába int Goethe:
„Nur die Lumpe sind bescheiden,
Brave freuen sich der Tat.”
(Csak a léha, a rest szerény,
Tettének örvend a derék legény.)

Lássuk be, paradox, hogy a sikert, az együttműködés eredményét meg kellene ünnepelni, csakhogy magát az ünneplést is követheti kiüresedés.

A rendszer lényegéből következő törvényszerű viselkedés tehát a kiüresedés, a pszichológiai másnaposság, amikor zavarunkban, tehetetlen dühünkben egymásra kezdünk mutogatni.

Azon túl, hogy belátjuk a helyzet törvényszerű voltát, kivédésére bevált eszköz a közös élmény.