Készülünk egy beszélgetésre. Kaptunk kérdéseket.
– Mi a különbség az egyéni és a párterápia között?
Meglátjuk, milyen a közönség. Ha jó a hangulat, azzal kezdjük a választ, hogy az utóbbi lehetséges. Az egyéni terápia egy speciális viszony a terapeuta és egy magányos lélek között. Mindkettőjük társas dimenziójában jókora zavart okoz. Ha kevésbé leszünk merészek, azzal kezdjük, hogy a párkapcsolat egy perszonálunió, egy közös identitás, ezért úgy is bánunk a párral, mint egy olyan személlyel, aki nincs jóban önmagával.
– Mennyire hatékony a párkapcsolati terapeuta?
Olyasmivel kezdjük a választ, hogy önmagában alig. Ezért használjuk fejlesztéseinket, az élmény bevonását és a házaskunyhót. Ezekre majd nyilván rákérdeznek, ha nem, akkor is elmondjuk, hogyan működnek.
– Saját párkapcsolatukat hogyan menedzselik?
Azzal kezdjük, hogy az utóbbi 20 évünk szakmai fejlesztéseit nagyrészt annak köszönhetjük, hogy elemezzük a párkapcsolati problémáinkat és a szülői együttműködésünket, új szabályokat alkotunk, ezeket visszaforgatjuk munkánkba. Például…
– Milyen párkapcsolati és családi modell alapján dolgoznak?
Biztosan a dínóknál kezdjük, aztán az evolúciós alapon bemutatjuk a horda szerkezetét, amely kétmillió éven át alakította a velünk született viselkedésmódokat. Például a családfőét, a feleségét, a gyerekekét…
– Mennyire fogadják el a keresztény családmodellt?
Azzal kezdjük majd, hogy a keresztény közösséggel együtt. Az csalás, hogy a násznép jóllakik a lagzin, azután legjobb esetben magára hagyja a párt, de többnyire tűzzé szítja a viták szikráit.
– Szülőként mit tartanak fontosnak?
A hisztériával kezdjük, ami a képernyő körül alakul. Elmondjuk áldásait. Erre hazazavarnak minket. Esetleg megkérdezik:
– Mi a mostani világunk legfontosabb pszichológiai problémája?
A nárcisztikus személyiségzavar járványszerű terjedése.
– Min dolgoznak most?
Egy kódexen. Mutatjuk.
A beszélgetésre február 20-án este fél hétkor kerül sor Budaörsön, a Városi Könyvtárban.
