Képalkotás

Elkészült a 27 részes relaxációs-imaginációs sorozatunk, amiben az alapoktól kezdve építjük fel a tanulási folyamatot – előbb a relaxáció elsajátítására összpontosítva, később egyre inkább az imaginációs oldalra helyezve a hangsúlyt.

Miközben fogalmaztuk a szövegeket és rögzítettük a hanganyagokat, többször elméláztunk – néha el is aludtunk. Nem csoda, hogy felmerült bennünk a kérdés, vajon milyen képeket alkotna a leírásaink alapján a mesterséges intelligencia.

Jó pár kört futottunk, mire megszületett ez a két kép – amik már nagyjából illeszkednek az eredeti tartalomhoz.

Időközben láttunk tó közepén viruló kertet magaságyásokkal, emeletes házikó fölé tornyosuló óriás bonsai-fát, farakásból áttűnő cserépedényt levendulákkal, félúton köddé váló támlájú széket – és még sorolhatnánk a kalandokat…

A magunk részéről remek érzés arra gondolni, hogy az emberi képzelőerőnek még mindig hatalmas tere és szerepe van. Használjuk minden nap – csukott szemmel is! 🙂

Élmény kalauz 1.0 – Sorsvetés

A pár kisorsolta a koordinátákat. A szélső értékeket nagyjából Magyarország határain belülre tették. A Tisza-tóba esett a célpont. A helyszínen motoros ladikot béreltek, azzal eljutottak a susnyás széléig. Ott elakadtak. Vergődtek. Horgászok vitték a hírt a ladik tulajdonosának, aki bajt sejtve a helyszínre sietett.

– Mi baj van? Kiabált oda a párnak.
– Beljebb kéne jutnunk. Még hét métert északnak.
– Miért?
– Oda kell letennünk ezt a plüss macit.
– Miért?
– Ott a helye.
– Hát az én technikámat ne tegyék tönkre.
– Jó. akkor dobjuk.
– Hát dobják. Kihúzzam magukat?
– Legyen szíves!

Elemzés: az élmény fontos összetevője a véletlen. A sorsot képviseli. Azt, ami a pár mindkét tagján felül áll, ezért nincs mit vitatkozni rajta. Azt mondjuk, amiben nincs kocka vagy golyó, abból nehezen lesz kapcsolatgazdagító közös élmény.

Kihívás/élmény

Elérkezett hozzánk is az internetes gyerek-öngyilkossági hullám. Próbáljuk korlátozni, tiltani a netet, de a kölykök rafináltak. Ajaj, hamar megvan a baj. Szörnyű.

Mit lehet tenni?

Élményt szerezni. A gyerekek azért próbálkoznak, mert élményre vágynak, még ha halálközeli is az élmény. Még ha nem is tudják, mi hiányzik, még ha úgy is hívják, kihívás, challenge.

Újabb szülői kötelesség. Honnan a …ból/ből szerezzek még élményt is?! Külön műfaj! Más, mint a program, a meglepetés, az ajándék. Rá kell hangolódni, le kell csengetni, leginkább a szexhez hasonlít.

Mi más lehet a párkapcsolat és a szülői együttműködés igazi tartalma, mint az élmény? Tekintsük úgy a munkát, a kötelezettséget és a kötelességeket, mint az élmény lehetőségét. Ennyi. Amúgy már sokat írtunk arról, hogyan kell az élménynek megágyazni.

Posztok

Jönnek a visszajelzések. Örömmel vesszük őket. Többnyire arról tudósítanak, hogy együtt a család, helyreállt a párkapcsolat, jól működik az új párkapcsolat. Csakhogy gyakran jelenik meg az örvendő arcokon némi zavar. A kamera okozza. Esetünkben jogosan, hiszen a boldog pillanatot, a katartikus élményt átélő ember aligha sejtheti, hogy a felvétel párkapcsolati terapeutáknál landol. Pedig igen. És még ki tudja, hol.

Nem, nem a közösségi médián posztolásról fogunk itt vekengeni. Sirbákolni. Lamentálni.

A lencsének esünk neki, ami a képernyők szeme. Figyel. Méghozzá az élmények kellős közepén figyel be. A transz örömében arra késztet, hogy igazítsunk egyet a frizuránkon, a ruhánkon, az arcvonásainkon. És ezzel ki is emel a jelenből, az arany pillanatból! Mered ránk és arra késztet, hogy azok szemével lássuk magunkat, akik majd rajta keresztül néznek. Hogy eszünkbe villanjon, mit fog szólni a volt párunk, a féltékeny kollegánk, a szomszédunk – bárki, aki amúgy benne van kapcsolatrendszerünkben.

Amikor az élmény pillanataiban lencse mered ránk, a Nagy Testvér jelenik meg.

Azt, hogy ennek hatására mi zajlik bennünk, evolúciós alapon tudjuk megvilágítani.

A nappali pávaszemek már kora tavasszal repülnek

A rovargyűjtemény azért jó kiindulás, mert középpontjában ott van a pávaszemes lepke, mely azonnal odavonzza tekintetünket. Miért? Óriás „szemei” bekapcsolják a velünk született viselkedésmódot: „légy éber, figyelnek!”. Amikor valaki valahonnan figyel bennünket, feszültséget kelt. Ezt általában úgy ismerjük, mint vizsgadrukk, vagy lámpaláz. A bénító szorongást debilizálónak, a teljesítménynövelőt facilitálónak nevezzük. Nos, a figyelő szempár debilizál. Bénít. Tehetetlenségérzést, dühöt kelt.

A figyelő szempár egész országok életét tette tönkre a történelem során, amikor a mindent átszövő szent inkvizíció, vagy a titkosszolgálat figyelő szempárja indukált tehetetlen dühöt az emberekben, amit újfent jelentettek a besúgók – így beindult az ördögi kör.

Párkapcsolatban a megcsalt fél érez magán figyelő szempárt. Úgy érzi, a párja kiadja a szeretőjének, ezért él át tehetetlen dühöt, ami akár még őrjöngésbe is válthat. Vagy letargiába. A titkosszolgálat folyamatos jelentéseinek kitett emberek is könnyen süllyednek letargiába, vesztik el alkotó örömüket.

Jaj, mégis a közösségi médián posztolásról kezdtünk vekengeni. Sirbákolni. Lamentálni. Ellenséggé tették a lencsét. Egykor az örömteli pillanatok, a katartikus élmények vagy éppen a traumák megörökítője volt a kamera. Akkor készítettünk drágán felvételeket, amikor arany pillanatokat akartunk rögzíteni. A felvételek a családi albumba kerültek, esetleg képeslapon elküldtük az érintetteknek. A legjobb képek a nappali falára kerültek.

Dilemma, hogy tiszteljük-e a hagyományt, vagy épp akkor mondjunk le a felvétel lehetőségéről, amikor korlátlanul áll rendelkezésünkre. Egy kicsit hasonlít a helyzet az autó használatához, a kalóriagazdag ételek fogyasztásához és a képernyő élvezetéhez.

(A kép forrása: https://www.turistamagazin.hu/hir/a-nappali-pavaszemek-mar-kora-tavasszal-repulnek)