Az élmény és a trauma a kapcsolatok kötőanyaga. A közösen átélt traumáról ez könnyen belátható. Bajtársi viszonyt hoz létre, élethosszig tartó, néha generációkon átívelő köteléket. Ugyanez áll a valódi élményre, ha megfelel az alább felsorolt öt kritériumnak.

Az igazi élményt határozottan meg kell különböztetnünk a programtól, meglepetéstől, szórakozástól, ünnepléstől. Nem kell jól éreznünk magunkat, önmagában rövid, néhány másodperces/perces, idősíkját elsősorban a ráhangolódás és a lecsengetés adja.

Elemzés: az élmény a tudattalanban gyökerezik, ezért el kell vetni a felettesén kontrollját. Az élménynek úgy ágyazhatunk meg, hogy visszaszorítjuk a törvények, szokások, normák uralmát.

Vigyázat! A normák átmeneti elvetésében szorosan össze kell hangolódni, gondosan együtt kell működni.

A pár egy elhagyott szovjet laktanyába szökött be. Egy szatyornyi könyvet osztottak szét a helyiségekben: Marx, Lenin és Sztálin műveit. Úgy intézték, hogy a biztonsági őr kezére kerüljenek, amikor még három könyv volt náluk. Rájuk hívta a rendőröket, de ők besétáltak az erdőbe. Ott várták meg az éjszakát.

Elemzés: a félelem okozta izgalom az élmény tartósítószere. Olyan testi-lelki állapotot hoz létre, amit leginkább katarzisnak (κάθαρσις) nevezhetünk. A trauma is nagyon hasonló állapotot hoz létre. Evolúciós értelmük, hogy minden mozzanatuk élethosszig beíródjon emlékezetünkbe.

Vigyázat! Az élmény ezen mozzanata szembe megy a törvényekkel, szokásokkal, normákkal. Patikamérlegen kell fontolnunk, sőt, grammolnunk. Annál jobb! Ezzel meghosszabbítjuk a ráhangolódást és a lecsengetést.

Az eddigi történetekben – és a következőkben – közös a fölös. Az élmény lényegéhez tartozik, hogy önmagában való. Ha össze akarjuk kötni a hasznost a kellemessel, abból legfeljebb hasznos és kellemes származhat. Katarzisra van szükségünk.

A pár gyerekei, öt éves fiú és három éves kislány, utcazenélésre adták a fejüket. A modell a téren lévő zenész volt, a sétáló utcában a szülők leültek kávézni egy teraszra, szemben a gyerekek muzsikáltak. A kis sapkában szépen gyűlt a pénz. Hamarosan betársult egy hajléktalan. Mindhárman kaptak egy-egy beleegyező bólintást a szülőktől. A játék része lett, hogy a gyerek átengedték keresményüket a homelessnek.

Értelmezés: a hasznosságra, eredményességre törekvés elvonja a figyelmet az örömteli szemlélődéstől.

Vigyázat! Az élmény anyagi mérlege legyen negatív. Minél drágább, minél nagyobb a ráfordítás, minél több erőforrást igényel, annál jobb. Így vesszük el a haszonszerzés narratívájának lehetőségét a lecsengetésből.

A pár a fürdő kis ablakában szorongott, két emelettel a trambulin felett. Ha pipiskedtek, látták is a kis bandát, de inkább csak hallgatták őket. Igaz, sokszor nyomultak mégis az ablakba, mert nem hittek a fülüknek. Igen, ez hétéves kislányuk hangja, nevetése, de olyan, mintha mást szinkronizálna, egy idegent. Annyira másképpen viselkedik kortárs közösségében.

A közös szülői élmény egyben párkapcsolati élmény is, fontos azonban, hogy a szülőpár egyik tagja se legyen „szolgálatban”. Kívülről, örömteli szemlélődésben éljék meg gyermeküket, aki garantáltan egészen másképpen viselkedik, mint jelenlétük tudatában.

Értelmezés: a hangolódás szerkezet tükröződésével van dolgunk. A véletlent itt a gyerektársaság hozza. Ugyanaz a gyerek egy másik társaságban teljesen másképpen viselkedhet. A szülők gyermeküket élik meg másképp, vele együtt saját magukat is. Mindennapi életük során vagy egyikük, vagy másikuk van szülői „szolgálatban”, miközben egészen mások a viselkedésmintáik. Abból pedig kifejezetten feszültség keletkezik, amikor egyszerre lépnek szülői szerepbe, hiszen a férfi másképpen viselkedik apaként, mint a nő anyaként.

Vigyázat! A leselkedéssel, hallgatódzással szerzett információnak egyetlen morzsáját se pottyintsák el a gyerek előtt! Amikor lecsengetik az élményt, folyamatosan fogják vissza egymást az ítélkezéstől. A vezérelv: „Az van, hogy ez van.”