Házaskunyhó

A házaskunyhó egyrészt tér – benne ágy, szék, asztal, tányér, kanál -, pohár; másrészt módszer – benne a kapcsolatgazdagítás hatékony eszközei, forgatókönyve.

A házaskunyhó terében kettesben van a pár, ám a módszer a közösség párkapcsolat-erősítő hatására épít.

A mozgalmas és zajos lagzi után a férj és feleség magára marad. Maguknak kell megoldani az életszakasz–váltásokat, kialakítani a közös identitást. Ez megterhelés, mely ráadásul el is távolítja őket addigi közösségeiktől: a származási családoktól és a baráti társaságtól. Egymás felé fordulnak, ezzel látszólag elfordulnak a többieknek. Összeborulnak kisbabájuk felett – a többieknek hátukat mutatva. Szoros családi köteléket alkotnak gyermekükkel, melynek rendjéből, szokásaiból kimaradnak a többiek.

Így érik sérelmek az egykori násznépet. Bár ők eredeti jószándékkal keresik a párhoz vezető utat, többnyire csak a konfliktusok nyitnak számukra terepet, melyekben aztán állást foglalnak, támadnak és támogatnak, tovább élezve az ellentéteket.

A házaskunyhó ezt a környezetet kizárja.

A házaspár másik nagy ellenfele saját gyermekük. A gyereknek a szülői együttműködés áll érdekében, tőle a párkapcsolat látszólag csak időt vesz el. Azonban hosszú távon a párkapcsolat a családot tartó boltív, és a gyereknek nagy szüksége van a működő párkapcsolati modellre, akkor is ha most még a jelenben él.

A házaskunyhó szülőségből is kivonulás.

Hogyan tud ebből a végsőkig szűkített világból felépülni valami új?

A gyerekre vigyázni kell valakinek, ha három napra elvonulnak a szülei. A megfelelő személy kiválasztásához a szülőpár együttműködésére van szükség, márpedig a szülői együttműködés a párkapcsolati együttműködés egyik fontos dimenziója. Fordul a folyamat, melyben az egyik fő veszélyforrás éppen az volt, hogy a szülőség erodálta a párkapcsolat egyéb területeit, különösen az érintés dimenzióját.

A gyerekre vigyázóknak felesleges az orrukra kötni, hová tűnnek a szülők, szükségtelen azzal terhelni a viszonyt, hogy lebeszéljék a kunyhonautákat “erről a marhaságról”.

A házaskunyhóban kevés az élelem, ezért kell találni legalább egy olyan személyt, aki meglátogatja a párt és ennivalót visz. Olyasvalakit, aki iránt mindketten bizalommal vannak. Az ő hangja a közösség hangja is.

Tapasztalatunk szerint végtelen sokat jelent, ha akár csak egy ember is megerősíti a párt abban, amit a házasság, a család, a szülőség érdekében tesznek. Márpedig ezek komoly erőfeszítések.

Az egyetlen asztal két fiókjában bőven akad teendő. Egyikben a párkapcsolat áttekintéséhez kap egy-egy füzetet a pár. Ezek végigvezetik őket azokon a helyzeteken, melyek átlátása lehetővé teszi közös identitásuk elmélyítését. A másik fiók tartalma a társas dimenzió áttekintését teszi lehetővé. Közös álláspontra hozza a kunyhonautákat mindazokat illetően, akik egyik vagy másik oldalon állnak, egyikükhöz vagy másikukhoz tartoznak.

A házaskunyhóban nem elvárás, hogy a pár jól érezze magát. Erre utal a hely és a berendezés szűkössége. A házaskunyhóba költözés egy elhatározás, döntés a párkapcsolat építése, gazdagítása mellett. A forgatókönyv és a segédanyagok ennek az elhatározásnak hatékony megvalósítását segítik. Ha a pár netán mégis jól érezné magát, az csupán kellemes mellékhatás.

Új életszakaszba léptünk

Párkapcsolatunk és terapeuta együttműködésünk első szakaszában, éppen húsz évvel ezelőtt, már felismertük, hogy egyénekkel reménytelen valós változást elérni élethelyzetükben. Rájöttünk, az egyéni identitás csak kitaláció, valójában közös identitás, még pontosabban közös identitások léteznek.

Párkapcsolatunk következő szakaszában szülőtársak lettünk, első gyerekünk tizenöt évvel ezelőtt született. Ekkor már felvállaltuk: a legkisebb egység, amelynél hatékonyak lehetünk, a család. Képviseletében többnyire először a szülőtársak jelennek meg, párkapcsolati vagy nevelési problémákkal.

A párkapcsolati gondok azonban jelentős részben visszavezethetők a szülőségre, arra, hogy a szülőtársak több gondot élnek meg gyerekeikkel kapcsolatban, mint amennyi örömet. A nevelési kudarcok jelentős részben a párkapcsolati széthangolódásra vezethetők vissza, a párkapcsolati együttműködés, összehangolódás pedig szülői mintázatokra alapul – ezért a problémák megoldása során szerepet kapnak a származási családok is.

Ma ott tartunk, hogy családjaink vannak. A négyüléses dinamikus rövidterápiára egyre kevesebb időnk jut, hiszen családi rendszerekkel foglalkozunk. Ahogy mi magunk is szembenézünk a következő életszakasszal, az üres fészekkel, úgy az egykor párkapcsolati kérdéssel hozzánk fordulók is átlépnek a szülőség életszakaszába, az anyósokból nagyszülők, a nagyszülőkből pedig idősek lesznek.

A családok sokszor vállalkozásuk szervezeti változásaival kapcsolatban hozzánk is fordulnak, így cégeink is vannak. Kicsik, nagyok, óriások. Egyesületekkel működünk együtt, nagycsaládosokkal, rászorulókról és idősekről gondoskodókkal.

Így lesznek egyre számosabbak családjaink, cégeink. Messze kerültünk attól, hogy kliensekkel vagy páciensekkel foglalkoznánk. Attól is, hogy terápiát vigyünk, terapeutának érezzük magunkat. Sokkal inkább: alkotó együttműködésben élünk, közösen dolgozunk.

Egykor azt tartottuk nyilván, hány esetünk van. A párt úgy jegyeztük meg, hogy felírtuk magunknak a hölgy és az úr keresztnevét. Például „Zelka és Miklós”. Két és fél ezernél már rájöttünk: hálózatot alkotnak. A mi kis falunkat. Elküldik egyik cégünktől a munkatársat alvásproblémákkal, s mi rálelünk egy gyerekkori bántalmazás fonalán a sokat szenvedett édesanyára.

Esetek helyett alkotó együttműködést adott nekünk a jósors, terapeuta-páciens viszony helyett szeretet alapú kapcsolatokat. Végtelen hálásak vagyunk ezért.

Anya taxi

Kicsit körülményes a szöveg, kifejezetten hungarizmus a „családtag” kitétel.

Maga a tábla a taxisok mennybemenetele. Úgy tünteti fel őket, mintha bármelyik hajlandó lenne perceket küzdeni trükkös kis angolnákkal, akik menyét módra siklanak ki a kötelékekből, ütnek, rúgnak, harapnak, mintha életükért küzdenének. Rögvest indulás után leeszik és leöntik drága biztonsági ülésüket, amiből szép lassan tovább csorog a trutymák. Lehet, hogy egy galamblelkű taxis ezt még megállná, de satufékkel állna meg, amikor a kölykök ordítva hajbakapnak a kis piros autón, miközben jól fejbedobják a kulaccsal. Az már végképp az anyukák kiváltsága, hogy a tüncibogarak éppen félúton hányják össze magukat, hogy végképp ne lehessen tudni: visszafordulni, vagy továbbmenni nagyobb hiba?

Mégis, ez az anyuka kitette.  Fanyar humora mélységeket tár fel.

Mi azt látjuk a praxisunkban, hogy az alkotás hiányzik leginkább. A kitörési irányok az ékszerkészítéstől a lakberendezésig, a cukrászkodástól a természetgyógyászatig, a kertészkedéstől az óvoda-alapításig skáláznak.

Az érintett házastársakkal – akiknek párkapcsolatát erodálják a gyerekek logisztikájával járó kötelességek – egyéni megoldásokat keresünk a családi rendszer keretében.

Az alapprobléma: az anya vagy dolgozó, vagy nem. Ahogy a nyugdíjas is vagy dolgozó, vagy nem. A vagy-vagy döntés helyett mi inkább azon dolgozunk, hogy meglássuk a szivárvány átmeneteit. Valószínűleg egyik árnyalat épp alkalmas lesz.

Kedvünket derűre fordítja a rövid hívás:

– Anya, értem jönnél?
– Nem vagyok én taxis!
– Tudom, nem is fizetek.

Párkapcsolati workshop-sorozat Szombathelyen

A Védőháló a családokért program keretében, a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete és az Alpokalja Nagycsaládos Egyesület szervezésében a közeljövőben nyolc workshopot tartunk különféle kapcsolati szakaszban járó pároknak.

A kiscsoportos beszélgetések után egyéni vagy páros tanácsadási lehetőséget is kínálunk.

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött: vedohaloacsaladert.hu 

A helyszín: Szombathely, Semmelweis utca 47.

Az időpontok:

  • Gyermeket váró párok: 2018. április 14.
  • Kisbabás családok: 2018. április 14.
  • Kisgyermekes család: 2018. május 26.
  • Óvodás család: 2018. május 26.
  • Kisiskolások szülei: 2018. június 30.
  • Kamaszos családok: 2018. június 30.
  • Házasságkötésre és családalapításra készülő párok: 2018. szeptember 8.
  • Felnőtt gyerekek szülei és nagyszülők: 2018. szeptember 8.

 

A nevelés 12 pontja helyett: a gyermekkel élés szempontjai

Hiedelmünk szerint az elmúlt kétmillió évet hordában töltöttük, ebben az időben alakult ki több olyan velünk született magatartásmódok, amelyek máig szerepet játszik viselkedésünkben. Ezek felismerése mindenekelőtt a szülő-gyermek viszonyban jelent áttörést, sokkal nagyobb szerepet engedve a kortárs csoportoknak és mindazoknak, akik figyelmet és gondoskodást adnak a gyermeknek.

PárnacsataA gyermeki örömök virágos kertje az a terület, amelyen azok vannak, akik figyelmet és gondoskodást adnak a gyermeknek. Különösen fontos ez a szemlélet elvált szülők esetében, amikor az új partner szerepe a párkapcsolati terápia keretében nálunk átkereteződik gonosz csábítóból értékes új személlyé a gyermeki örömök virágos kertjében.

A gyermekkel együtt kell lenni. A nevelés saját mintáink megtagadása. A gyermekkel való helyes viselkedés levezethető abból, hogy a gyermek a jelenben él. Megfordítva is igaz: aki képes a jelenben élni, az a gyermeki boldogságot éli meg. Terápiás gyakorlatunkban meglehetősen összemosódik a gyermeki én és a tudattalan, a felnőttség és a felettes én.

  1. A gyerek a jelenben él. Ha jövőbeni vagy múltbéli eseményeket, élményeket idézünk fel vele, akkor az élmény jelenébe éli bele magát. Gyötrő, érthetetlen nosztalgiát érez az emlékek felidézésekor, sajgó fájdalommal gondol egy elveszett játékszerre. Ha a jövőről van szó, jelenként kezdi megélni, a gyötrődve éli meg a várakozást. „Mikor indulunk végre a Balatonra?” – kérdi a legjobb játékból röviden eszmélve. Kerüljük a múlt öncélú emlegetését. Az ünnepek alkalmával tanulja meg a gyerek a múlt kezelését, mert akkor megéli azt a módot, ahogy a múlt jelen lehet a jelenében.
  2. Gondviselő. A gyerek számára az szülő, aki szülői funkcióban van jelen. A gyerek a jelenben él, ezért számára csak zavaró a szülőség múltjáról és jövőjéről beszélni. A gyerek ösztönösen jól választja le a szülő jogi és gazdasági funkcióit a jelenbéliekről. A jelent az elfogadó figyelem és az érintés uralja. Ez adja a biztonságot. Pszichológiailag az a kitüntetett személy a gyermek számára, aki odaforduló figyelemmel vele van. Ha például édesanyja mosogat, szipirtyó néni viszont rá figyel, akkor ő a kitüntetett személy a gyermek számára.
  3. Itt így, ott úgy, amott amúgy. A gyerek a jelenben él, ezért egyszerre csak egy világban van jelen. Máshol, máskor, máshogy viselkedik, az éppen adott körülményeknek megfelelően. Az egészséges ember viselkedése megfelel a körülményeknek. Minél több világban mozog, annál nagyobb a gyermeki örömök virágos kertje. Felesleges dolog attól tartani, hogy „Ott rosszat tanul.” Az adott környezetben tanultakhoz hozzátanulja a környezetet, a kontextust is, amelyben alkalmazhatja a tanultakat.
  4. Tudjuk meg, mi jár a fejében! Amilyen sokszor megdöbbenünk a gyerek egy-egy sajátos meglátásán, lényeglátó bölcsességén, vagy éppen félreértésén, olyan sokszor hisszük hívságosan, hogy tudjuk, mi jár a fejében. Előbb tudjuk meg, mit gondol, és arra támaszkodjunk, ha valamit el akarunk magyarázni. Gondolatai kifürkészésének legnagyobb akadálya, hogy minél közelebb állunk hozzá, annál jobban meg van győződve arról, tudjuk, mit gondol, mi történt illetve történik vele. Ezért nehéz olyan egyszerű dolgokat is elmeséltetni vele, mint például mi volt ebédre. Képtelen a mi fejünkkel gondolkodni, képtelen elképzelni, mit tudunk mi. Amúgy is egyszerűbb azt feltételezni, hogy a hozzá közelebb állók mindent tudnak róla. Úgy tudhatjuk meg, mi jár a fejében, ha hagyjuk távoli ismerősnek, idegen társaságban mesélni. Döbbenetes beszámolókat hallunk majd…
  5. Hiszti. A gyerek csak lassan tanulgatja érzéseit összekötni azok valódi kiváltójával. A tanulási folyamat során gyakran hibázik, még gyakrabban téveszti meg a felnőtteket. (Jelen viselkedését képtelen levezetni a múltból). Ha például másfél órával előbb elfogyasztott egy jó adag cukrot, a zuhanó vércukorszint okozta sokkot a környezetében most jelen lévő aprósággal indokol, például a rózsaszín nyuszi füle nedves lett. A hisztit okozhatja virtuális kiszáradás, kimerültség és sok egyéb. Ha sikerül a valódi okra fókuszálni, a gyereket is átfókuszálni erre és megtanítani, az összefüggésekre. A tanulási folyamat során a gyerek egyre több bonyolult hiszti-ürügyet talál. Egy hétéves kislány például kimerültségében huszonöt évvel előbb elhalt nagypapáját hiányolta.
  6. Büntetés és jutalmazás. A gyerek nagyon lassan alakítja ki viselkedési mintáit a felnőttek viselkedése alapján, mert a felnőtt jövőbeni célokat követ, a gyerek pedig a jelenben él. A szavak minimális hatással vannak (ha a felnőtt vizet prédikál, de bort iszik, a gyermek is bort iszik). A büntetés, vagy a jutalom, amit valamilyen nevelési cél érdekében kilátásba helyezünk, a jelen, a nevelési cél pedig a jövő. A gyermek tehát azon van, hogy a jutalmat azonnal megszerezze, bármi úton. A büntetéstől való szorongása pedig csökkenti teljesítményét. Ha viselkedésváltozást szeretnénk elérni a gyereknél, adjunk megfelelő mintát és örvendezzünk, ha követi. A hagyományos nevelés lényegében abban állt, hogy a felnőttek eltiltották a gyerekeket saját mintázataik követésétől. Például: „Majd akkor dohányozhatsz, ha már felnőtt leszel.” „A puska nem való gyerek kezébe.”
  7. Bezzeg a rosszaság! A kortárscsoport képes azonnal és határozottan változtatni a gyerek viselkedésmintáin. Ez ellentmondani látszik a 2. pontnak, hiszen másik világra is kihatással van a kortárs csoport. Valójában a gyermek saját viselkedésváltozásait viszi át, nem az adott világ normáit. Ha az oviban például megtanul egy káromkodást, aligha fogja óvónéninek szólítani édesanyját. Ha tehát a gyerek viselkedését változtatni szeretnénk, akkor azt a megfelelő kortárs, ill. kortárs csoport segítségével tehetjük. Ezért költenek a szülők egyre többet elit intézményekre. A családi értékrendet, identitást családbeli gyerekek közvetítik, ezért nagyon fontos a családi egység erősítése, még ha a családtagok között jelentős társadalmi különbségek állnak is fenn.
  8. Meglátod, milyen jó lesz! A gyermek idegrendszerét a folyamatos jelen kíméli leginkább. Életének pontos, percre pontos ritmusa nagy biztonságot jelent. Ha egyik eseményt biztosan követ egy másik, folyamatosan a jelenben tud maradni. Ha valami örömteli jövőbeni eseményt helyezünk neki kilátásba, azonnal a jelenbe helyezi, ezáltal az eseményig eltelő idő szenvedve vánszorog a számára, az örömteli jövőbeni esemény árnyékában. Az örvendő gyermek lelkiállapota a flow. A folyamatos jelenben levés. A gyermek örvendő lelkiállapotába kerülő felnőtt flow-t él meg. Azért nem a gyerekeken fedeztük fel a flow-t, mert irántuk más elvárások voltak az öröm megnyilvánulásával kapcsolatban. A boldog kacagás vagy a meglepődés pillanatai. Az elmélyülten örvendő lelkiállapotot csak néhány kiváló gyermekfotós örökítette meg.
  9. A szülő és a párkapcsolat határozottan különválik. Ha szülei a gyerek jelenlétében párként érintik egymást, a gyerek kimarad, felesleges harmadiknak érzi magát. . Emlékezzünk, szülő az, aki szülői funkcióban van jelen. A szülő fogalma a gyermek számára szűkebb jelentéstartalmú, mint a felnőtteknél. Ha például a szülők felelős szülőkként megélhetési dolgokról beszélnek jelenlétében, szorongani fog, mert a megélhetés a jövő. (Szorong a megmásíthatatlan múlttól is. Például Cili cica olyan aranyosan gombolygatta a gombolyagot, de elütötte az autó. A gyerek számára a megismételhető múlt viselhető el: hozd csak be a gombolyagot, hadd játsszon Cilike.) Ha szülei társas dolgokról beszélnek jelenlétében, kirekesztve érzi magát a gyermek. A jelent az elfogadó figyelem és az érintés uralja. Ha ebből a szülőpár egymásnak is juttat, a gyerek kirekesztve érzi magát. Csak ritkán és rövid ideig tartható fenn az a klisé, amelyben mindkét szülő teljes egyetértésben van együtt a gyerekkel. A szülőpár akkor működik jól együtt, ha egyszerre csak egyik szülő van jelen kitüntetett személyként. Például Édesanya mesél, Édesapa visszahúzódva hallgatja. Édesapa várat épít a gyerekkel, Édesanya örvendezve jelen van. A kizárólagosság másik indoka, hogy az anyai és az apai két különböző attitűd, ha együtt vannak jelen, a gyermek lojalitáskonfliktusba kerül.
  10. A tiltás arra fókuszál, amit tilt. A tiltott dolog kerül a fókuszba, a többi pedig leárnyékolódik. Úgy képzeljük el, mint egy színpadot, amelyet egyetlen erős fejfény világít meg. Az, és csak az a figura kerül figyelmünk középpontjába, akire a fény irányul. Lehet ő az ördög, akkor is csak rá tudunk figyelni, ha körülötte angyalok kara táncol kecsesen. Minél erősebb a fény, annál inkább káprázik a szemünk.
  11. A gyerek kegyetlen, önző, dacos – mondjuk mi, felnőttek. A gyerek valójában különböző viselkedésmintázatokat próbál ki. Törekedjünk arra, hogy távol tartsuk ezektől a mintáktól. Mindenképpen sokkal találkozik. Mivel a jelenben él, cselekedetei következményeit aligha látja be. Hogyan kaphat a kegyetlen, önző, dacos gyerek elfogadó figyelmet, érintést? Válasszuk külön a gyereket a viselkedésétől. Kerüljük, hogy identitás elemévé váljon a kegyetlen, önző, dacos magatartásminta. Sokszor elég egy sugalmazás. Például az eltaposott szarvasbogarat megnézzük, próbáljuk összerakni. Ez nagy kreativitást igényel. Másokat is tartsunk vissza attól, hogy gyermekünket negatívan minősítse. A szarvasbogár eltaposása egy történet, ami megtörtént. Az alapos fogmosás, az összeszedett alma a gondosság és szorgosság jele. A gyerek tehát megeshet, hogy kegyetlenül, önzően vagy dacosan viselkedett, de rá, mint gyerekre identitáselemként csak olyasmit mondunk, hogy gondos, szorgalmas, kedves.
  12. Éljünk meg együtt élményeket a gyerekkel. Kapcsolatunk gazdagítását bízzuk a derűben együtt töltött arany pillanatokra. A nevelés felelősségének sötét felhői helyett engedjük a figyelem fényében sütkérezni a gyereket. Legyünk azon, hogy jelenét az elfogadó figyelem és az érintés uralja – bárki is tudja ezt megadni neki. Szülőségünk kitüntetett szerepe mellett örüljünk azoknak, akik elfogadó figyelemmel és érintéssel gazdagítják a gyermeki örömök virágos kertjét.