A párkapcsolat igazi összetartója a közös kaland

Zádrovich Aliz beszélgetése Baktay Miklós és Zelka párterapeutákkal

A pszichológus házaspár az elmúlt években közel ezer kapcsolatot húzott ki a gödörből, de mi a helyzet a saját házuk táján? Baktay Miklós és Zelka őszintén mesélnek válságaikról és arról, hogyan született meg a hamisítatlan „Baktay-módszer”.

Psziché: Rengeteg párkapcsolati problémával találkoztok, és szinte mindenre van kész megoldásotok. Saját tapasztalatokból merítetek?

Miklós: Mindannyian tele vagyunk konfliktusokkal. Az a kérdés, hogyan oldjuk meg ezeket. A mi kapcsolatunkban a legnagyobb próbatétel az a hét év volt, amikor a gyerekre vártunk. A nőt meg a férfit is zavarják az ilyen jellegű problémák, a sokszor megalázó vizsgálatok. Nekem például egy deszkával leválasztott fabódéban kellett mintát produkálnom, egy pornóújsággal a kezemben, miközben az asszisztensek arról beszélgettek, töltött káposztát vagy fasírtot főzzenek-e másnap ebédre. Ezek nagyon lerombolják az intimitást. Eldöntöttük, hagyjuk ezt a dolgot, és megnézzük, tulajdonképpen mire is vágyunk.

Zelka: A szomszéd vietnami pár babája még csak négy hónapos volt, amikor az anyukának vissza kellett menni dolgozni. Elvállaltuk, hogy napközben vigyázunk a kisfiukra.

Miklós: Semmi időnk nem maradt egymásra. Ha a sajátunk lett volna, akkor az időhiány okozta konfliktusokat elhordozzuk magunkban kb. 20 évig, és csak akkor lélegzünk fel, amikor a fiunk összeköltözik a barátnőjével. Így viszont ki mertük mondani, és ma már hangsúlyozzuk is a párterápiákon, hogy a szülői meg a párkapcsolati funkciót el kell választani egymástól, különben a gyerek fölzabálja a viszonyt. Nem kell amiatt szégyenkeznünk, hogy néha kiszerveznénk a gyereket az életünkből. Sokan erre azt a kifejezést használják, hogy lepasszolják, ami azt sugallja, hogy ez megvetendő cselekedet, mert csak a saját örömüket keresik. Mi meg azt valljuk, ha az utód felőrli a párkapcsolatot, az rá is visszahat. Hiszen akinek például négyéves korában elválnak a felmenői, annak boldogtalan gyerekkora lesz. Ezért kell jelentős időt kettesben is eltölteniük a szülőknek, és párkapcsolat-gazdagító élményeket keresniük.

Psziché: Ma már van két szép gyereketek. Mi volt az, ami segített a családalapításban?

Miklós: Folyamatosan dolgoztunk rajta, és közben gyakoroltuk a gondoskodást egy kölyökkutyán is. Kiképeztük mentőebbé, magunkat pedig ápolóvá, így mi hármasban katasztrófa esetén egy máig bevethető csapat vagyunk.

Zelka: Mire a kedvencünket megtanítottuk mindenre, elkezdett nőni a pocakom. Az segített a legtöbbet, hogy úgy döntöttünk, tartunk fél év szünetet, és másra figyelünk.

Miklós: A vietnami baba felügyelete és a kutyakiképzés alatt nagyon különleges élményekbe keveredtünk, és elkezdtünk játszani is. Akkor jöttünk rá, hogy a párkapcsolat igazi összetartója a közös kaland. Ezután dolgoztuk ki az élményterápiát, ami azóta a védjegyünkké vált. A legfontosabb terápiás eszközünk, hogy beküldjük a párokat különböző szerepekbe.

Psziché: A Szeretők című könyvetek címlapján Zelka dögös vörösként és konzervatív, rövid hajú „titkárnőként” is megjelenik. Miért olyan fontos a szerepekkel való játék a párkapcsolatban?

Miklós: Arra jöttünk rá, ha korlátozódnak a szerepeink és az élethelyzeteink, akkor megunjuk egymást. Ám ha a külvilág felé különböző szerepekben mutatkozunk, akkor mi magunk is átéljük, hogyan lehetünk mások. Meglátjuk a társunkban azt az embert, lehetőséget, erőforrást, amit addig nem. Mert mi történik, amikor szeretőt keresünk? Megtetszik a nő dús vörös sörénye vagy az a határozottság, ahogy a férfi viselkedik. De ezekhez a tulajdonságokhoz nem kell feltétlenül új embert keresni, benne lehetnek a partnerünkben is, csak bele kell küldenünk őt egy másik szerepbe. Mi például vettünk parókákat, és kitaláltuk a hozzájuk megfelelő viselkedést. Zelka vörös parókával nem ellenezte, hogy eljárok focizni, hanem elkísért, én pedig látványosan megcsókoltam a kapuban. A srácok meg – akik ismerték Zelkát – azt látták, hogy egy „másik” nőt csókolgatok. Ebből egy izgalmas játék lett, mert meg voltak győződve arról, hogy szeretőm van. Közben jöttek hozzánk sörözni meg beszélgetni. Mi meg Zelkával azt figyeltük, hogyan reagálnak és próbálják oldani a zavarukat. Óriási élmény volt.

Zelka: A foci ugyanis nálunk évekig krízispont volt. Amikor a kapcsolatunk elején Miklós bejelentette: „Hétfő van, elmentem rúgni a bőrt”, felháborodtam, hogy otthon hagy egyedül, és nem akar minden estét velem tölteni. Ilyenkor azt mondta, hogy 13 éves kora óta hetente kétszer jár edzeni, meg különben is, kell az egészségéhez, és szétesik a csapat, ha nincs ott. Nagyon hosszú folyamat volt, mire elfogadtam és megértettem az egész hátterét. Az evolúciós múlt kutatása közben jöttem rá, hogy a foci milyen zseniális dolog. Régen is elment otthonról hetente kétszer a férfi, csak éppen vadászni. És erre a programra is szigorúan az erősebbik nem tagjai voltak hivatottak. A focicsapatok is ilyen kis „pasihordák”, csak ők a labda után rohangálnak, nem a vadak után. Rájöttünk arra is, hogy egy párkapcsolatban fontos az autonómia. Ha szerelmesek vagyunk, folyton a másikkal akarunk lenni, de jó néha önállóan eldönteni, mit szeretnénk csinálni, kikkel, mikor és hogyan.

Psziché: Amikor benne vagytok egy heves vitában, akkor is előjön belőletek a pszichológus, és képesek vagytok leállni? Vagy rajtatok is felülkerekedik a düh és a sértettség?

Zelka: Szakmai evidencia, hogy a veszekedés hogyan szokott eldurvulni. Egy hétköznapi szituációból – például valaki rossz helyen hagyta a papucsát – könnyen eljuthatunk odáig, hogy micsoda egy nemtörődöm alak a másik. Ezért ha valami nem tetszik, én nem mondom ki rögtön, hanem várok egy kicsit. Jövök-megyek, teszek-veszek, levezetem a feszültséget. Miklós meg alvós problémamegoldó, ezért ha konfliktusunk adódik, hagyom, hogy lefeküdjön. Ezalatt átgondolom a szituációt, és meglátom az ő szempontjait is. Mert ha veszekszünk, egymást kezdjük el támadni, a küzdelemben az egyikünk nyer, a másikunk veszít. De ha én nyerek, jó az nekem, hogy van egy vesztes férjem? Hát nem. Jobb, ha a problémát együtt oldjuk meg.

Psziché: Nagyobb konfliktusok esetén is működik ez a stratégia? Előfordult már, hogy meg kellett mentenetek a házasságotokat?

Miklós: A tudattalan nem ismer kis és nagy konfliktust. A veszekedés természetrajza az, hogy megsértjük a másik identitását. Hogy ez abból fakad-e, hogy nem jön össze a gyerek, vagy egy szétszórt papucsból? Teljesen mindegy.

Zelka: A konfliktusaink közül bármelyik eldurvulhatott volna, de valamelyikünk mindig észnél volt, és használta a tudását. Itt is fontosak a szerepek. Ha én csak annyit látok Miklósból, hogy állandóan szétdobálja a holmijait, akkor a kapcsolat könnyen eltörik, mint egy egyrétegű üveglap. Viszont ha sok rétegből, sok közös élményből áll, több szálon szövődik, akkor olyan törhetetlen lesz, mint egy golyóálló üveg – és képes lesz ellensúlyozni a hétköznapi problémákat. Nem szabad hagyni, hogy a programok kimerüljenek abban, hogy este 8-tól 9-ig fáradtan leülünk egymás mellé. De ha sokféle élményünk van együtt, akkor néha ez is beleférhet a kapcsolatba.

Megjelent a Nők Lapja Psziché Társfüggőség számában (2012 április-május)

A test és a lélek átszabása

Szépségfasizmus

Irén azzal állított be hozzánk, hogy az utóbbi fél évben 12 kilót hízott.
– Azóta egyfolytában csak dagadok, amióta elkezdtem dolgozni. Előtte, amíg fél éven át munkát kerestem, egészen jól tartottam a súlyomat. Pedig állítólag a szorongás miatt zabálnak a legtöbben.
– Így gyűjtenek tudattalanul tartalékot a nehéz időkre.
– Bizonyára – von vállat Irén. – Egyébként én most is szorongok rendesen, mert egyetlen elődöm sem bírta fél évnél tovább.
– Akkor ön már a határon van.
– Meglehet – von vállat Irén – ezért jöttem.
– Mit lehet tudni az elődeiről?
– Vagy szeretői lettek a főnökömnek, így terhet jelentettek neki, vagy elkerülték a szereposztó kanapét, ezért megdühödött rájuk.
– A szex volt a fókuszban.
– Úgy tűnik – von vállat Irén. – Ez így van rendjén.
– És az Ön esetében?
– Nem tetszem neki.
– Kezdettől?
– Kezdetben tett egy két tétova kísérletet, azután már úgy megtehénesedtem, hogy végképp elment a kedve tőlem. Meg is értem.

Még egy kicsit dolgoztunk Irénnel, azután megfogalmaztuk hízásának okát: önvédelmi hájat növesztett. Védőburkot.

Esete gyakoribb, mint gondolnánk. Sok asszony védekezik így férje zaklatása ellen, a túlságos munkahelyi nyomás ellen, vagy éppen a címlapok véznaság-terrorja ellen. Vagy egyszerűen az ellen, hogy beálljon gyúrók és fogyózók egyre agresszívabb táborába, amely kollektív bűntudatot kelt mindazokban, akik nem hajlandóak alávetni magukat a globálisan egyetlen helyes életmódnak, értékrendnek.
Mert az igaz, hogy soha ennyien nem törekedtek tudatosan egészséges életmódra, de az is igaz, hogy soha ennyien nem vallottak kudarcot ezzel a törekvéssel. Annyira a kilók körül forog a világ, hogy azok egyre gátlástalanabbul szaporodnak.
Logikus. Ha egyszer azt sugallja a címlaplány, én vagyok az etalon, hozzám képest csak kövér lehetsz, akkor ezt tudattalanul úgy értelmezem: kövér vagyok. Ha pedig kövér vagyok, akkor már mindegy: az vagyok akár öt kilóval nyomok többet az etalonnál, akár ötvennel.

A hozzánk fordulóknál azt figyeltük meg: minél közelebb van valaki a társadalom által ideálisnak tartott enyhén alultáplált állapothoz, arányosan annál elégedetlenebb magával. Aki tehát öt kilóval érzi magát súlyosabbnak a címlaplánynál, nem tízszer annyira elégedett, mint az, aki ötven kilóval véli magát többnek. Nagyjából ugyanannyira foglalkoztatja a túlsúly dolog. Nagyon keskeny tehát a tűréshatár. Elég egy rövidke kiengedés és máris ott találjuk magunkat az alsóbbrendűek táborában. Így aztán azok is szoronganak, akiknek egyelőre sikerül megfelelni a címlapok elvárásainak. Márpedig Iréntől is tudhatjuk: a szorongás miatt zabálnak a legtöbben.

Sokkot élménnyel

Kutyaharapást szőrével. Zsófi azzal vigasztalgatja Zsoltit, hogy majd szépen helyreáll lassan a bizalom. Zsombor csak néhány hónapig volt szeretője, mert akkoriban olyan keveset törődött vele Zsolt. Most már csak barátok, munkatársak. Segíti Zsombit, mert ő is segítette, amikor maga alatt volt.

Zsolt hülyének, fafejűnek, csökönyös maradinak érzi magát, mert képtelen elfogadni egy ilyen modern és logikus megoldást. Hallani sem akar sem Zsombiról, sem a családjáról, főleg pedig nem akar nekik kölcsönadni, hogy egyenesbe jöjjenek. Látni sem akarja Zsombit, hallani sem akar róla.

Zsófi megszokta, hogy a pszichológusok megértően bólogatnak a modern megoldásokra. Teljesen ledöbben, amikor Zsolt fafejűségére bólintunk rá. Kénytelenek vagyunk pontosan felidézni azt a traumát, ami Zsoltot érte, amikor megtalálta Zsófi éjjeliszekrényében ama idegen telefont Zsombor szerelmes leveleivel.

Zsófi még egy ideig rugózik azon, illik-e idegen telefonokat nézegetni, azután kezdi megérteni, miféle sokk érte Zsoltot. Az egyik példánkra végre vevő, mert ő is vitorlázott egy ideig: ha valaki egy pompás kaviáros vacsora után lesz tengeri beteg, esélye van egy életre megundorodni a kaviártól.

Ugyanilyen élményben volt része Zsoltnak is Zsomborral kapcsolatban. Megtörténhetett volna, hogy Zsófit is meggyűlöli, amint a tengeribetegség esetében is előfordul, hogy valaki soha többé nem száll hajóra. A Zsomborral szemben érzett undor éppen annyit mond el Zsomborról, mint a kaviár iránti undor a kaviárról.

Pszichológiai vakvágányra akkor kerülnénk, ha belemennénk Zsombor, Zsófi, vagy éppen Zsolt megítélésébe. Valójában egy nagyon erős averzív kondicionálásról van szó, amit terápiás módszerekkel kell felülírni.

Te mennyire ismered a gyereked? – iskolaválasztás

V. Kulcsár Ildikóval Zelka beszélgetett 

Szülői vágyak, szorongások és az iskolaválasztás

Jól ismerlek téged, kisfiam-kislányom, tudom, milyen iskola kell neked! – jelentik ki a magabiztos (vagy annak álcázott) szülők. Közben a többség tétován keresgél az iskolai nyílt napok meg módszerbemutatók erdejében. Mi kell ahhoz, hogy a fiatal szülők „testreszabott” iskolát tudjanak választani a hatéveseknek?

„A kislányunk vagány, vidám és nagyszájú az elfogadó otthoni környezetben, de az óvodában nyuszika. Kerüli a konfliktusokat, csöndben van, szót fogad, túlzottan tart az óvó nénitől, a dadustól, de a társaitól is. Ezért szeretném alapítványi iskolába íratni, ahol kicsi az osztálylétszám, és a saját tempójában fejlődhet. A férjem viszont ragaszkodik az állami iskolához, mert a gyereknek majd ebben a kemény világban kell érvényesülnie – nem lehet vattában tartani -, és az alapítványi iskolák lassú tempóját nevetségesnek tartja. Nagy a vita nálunk, és nem tudom, mikor teszek jót a gyerekünknek” – írta harmincnyolc éves olvasónk, aki egy Pest környéki önkormányzatnál dolgozik.

Ha szorong és félénk

– Nagyon megértem a szülők aggódásait, hiszen nemcsak szakember, de érintett anya is vagyok – jelenti ki Baktay Zelkagyermekpszichológus. – A kisfiunk tavaly ment elsőbe, és nem volt egyszerű az utunk, bár nálunk már a középső csoportban kezdődtek a gondok. Akkoriban tűnt fel nekünk (a férjem is pszichológus), hogy az elmélyülésre hajlamos, szemlélődő típusú gyerekünk nagyon rosszul érzi magát az állami óvoda hangos világában. Nem akart felkelni reggelente, fáradt mozdulatokkal készülődött, és azt hajtogatta, hogy semmit nem tud végigmondani az óvodában, mert nem hallgatják meg. Végül bekönyörögtük a Waldorf oviba, ahol magára talált. Innen vezetett az út tavaly a Waldorf iskolába, bár nehéz volt bejutni. Nem állítom azt, hogy ez a megoldás mindenki számára üdvös, hiszen minden gyerek más. A tűzrőlpattant kislányunk például remekül érezte magát ugyanabban az állami óvodában, arról már nem is beszélve, hogy a waldorfos szülőknek sokkal több szabad időre (vagy segítőre) van szükségük, mint az állami iskolába járók szüleinek. Hány család tudja magának megengedni, hogy már délben elhozza e gyerekbarát iskolából a csemetét? Álláspontom szerint a jó iskolaválasztás kulcsa az, hogy alaposan ismerjük a gyerekünket, amihez kitartó türelem és figyelem kell. Számtalanszor találkozom azzal a jelenséggel, hogy a szülőkben egészen más kép él a gyerekükről, mint amilyen a kicsi. Tapasztalatom szerint a többség rosszul ismeri a gyerekét!

– Eszembe jut egy férfi riportalanyom, aki vagány, belevaló kis kölyöknek festette le a fiát, majd befutott az édesanya a gyerekkel, akit ámulva figyeltem, milyen aprócska, félénk és szorongó.

– Az apuka a vágyait vetíti ki a fiára, csakhogy ez rossz a gyereknek. Megpróbálja eljátszani az apa által ráruházott szerepet, de nem megy, amitől egyre nő benne a szorongás. Én azt szoktam tanácsolni az ilyen típusú szülőknek, hogy vigyék el a gyereküket egy játszóházba vagy játszótérre, üljenek le, és kitartóan figyeljék. Ne dirigálják, ne segítsék, vagy irányítsák, csak nézzék! Abból, hogy a kicsi hogyan viselkedik a többi gyerekkel, mennyire bátor vagy félénk az eszközök kipróbálásakor, rengeteget megtudhatunk róla. A nevelési módszereinket, az iskolaválasztásunkat ehhez a valódi képhez kellene igazítanunk!

– Milyen típusú iskolát válasszon az a szülő, akinek szorongásra hajlamos, konfliktuskerülő a gyermeke?

– Direkt tanácsokat nem szoktam adni, de azt szívesen elmondom, hogy ilyen esetben az a jó megoldás, ha nem iskolát, hanem tanító nénit választunk. Lehetőleg „tyúkanyót”! Ezt a szó jó értelmében mondom, mert az ilyen típusú tanító nénik nagyon tudnak szeretni, figyelnek a gyerekek tempójára, mindezzel oldják a feszültséget, a félelmet. Édesanyám ilyen tanítónő volt, és végtelenül szerették a szülők. Ha látta, hogy fáradnak a gyerekek, kiterített egy hatalmas szivacsot az osztály közepére, és megtornáztatta őket. Elfogadó szeretetével rengeteg problémás gyereket hozott helyre.

 

Okoskák és angyalarcú terroristák

– Őszinte hangú olvasói levelekben gyakran emlegetnek a szülők verekedős-harcias kisfiukat, meg olyan gyerekeket is, akik érettebbek a kortársaiknál. Az okoskák már ötévesen írnak, olvasnak, számolnak, érdeklődnek a biológia, a csillagászat, a fizika iránt. Velük mit kezdjenek a szülők? – kérdezem a gyermekpszichológust.

– A gyerekeim jóban vannak egy hétéves kislánnyal, de keveset tudnak vele játszani, mert alig ér rá. Jól teljesít egy erős-hajtós iskolában, közben rendszeresen edzésre jár. Ugyanis a tanulás mellett tornázik. Kiválóan bírja, vidám, harmonikus személyiség. Azért mesélek róla, mert érzékeltetni akarom, hogy a hajtós iskola és a különóra sem ördögtől való. Vannak gyerekek, akik jól érzik magukat például a két tannyelvű iskolákban, gond nélkül veszik az akadályokat. Miközben a kevésbé teljesítményközpontú, érzékenyebb kicsiknek árthat az erős terhelés. Persze ne keseredjenek el azok sem, akiknek a gyermeke hatévesen még nagyon lassú! Vannak „gepárd gyerekek”, akik ebben az életkorban még teszetoszák, alig teljesítenek, aztán kamaszkorukban megugranak.

– És a verekedős kisfiúk? Egy riportalanyom „angyalarcú terroristának” becézte a fiát, amiben nem tévedett. Az ötéves szöszke gyerek a jelenlétemben lazán belerúgott a nagymama lábába.

– Ez bizony összetett kérdés. Vajon miért lett angyalarcú terrorista? Édesanyja-édesapja is hasonló habitusú? Netán a szülőknek tetszik, hogy a srác aprócska bunyós? Találkoztam már olyan anyával, aki panaszkodott az agresszív fiára, miközben a szeméből csak úgy sütött a büszkeség: Milyen erős, férfias a fiam! A gyerek érzi a ki nem mondott elismerést, és ennek megfelelően viselkedik. A tanítónő-választásnál ilyen esetekben az a legfontosabb, hogy lehetőleg következetes pedagógushoz kerüljön a kisgyerek, akinek az értékrendje, nevelési stílusa illeszkedik a szülőéhez. Akivel egy nyelven beszél, akinek a tanácsait elfogadja. Nem hiszek abban a szülői módszerben, amikor keresnek egy őrmester típusú tanítónőt, aki majd ráncba szedi a gyereket. Nem lehet áthárítani a pedagógusra a szülő feladatait! Abban viszont hiszek, hogy az agresszivitásra hajlamos kicsiknek nagyon jót tesz, ha mihamarabb sportolni kezdenek, mert a fizikai terhelés és a megmérettetés levezeti a fölös energiákat.

A gyerek virágos kertje

Soha nem fogom elfelejteni azt a riportalanyomat, aki felnőttként is elborzadva mesélt a kisiskolai élményeiről. „A lelkemben burjánzó apró csírákat rendre kiirtották egy vidéki elit iskolában – senki sem törődött azzal, hogy mi érdekel, mi vonz, mit szeretnék kérdezni… -, mélyszántást csináltak a lelkemben, és azt vetették el, amit ők jónak tartottak”, mondta költői hasonlattal. „Még ma sem tudom elviselni, ha munka közben valaki mögém áll és figyel – folytatta indulattal -, utálok kézzel írni, miközben a számítógépemen szívesen dolgozom, és még most sem merek énekelni.”

– Kiváló ez a hasonlat – jelenti ki Baktay Zelka. – A gyermeki lét olyan, mint egy lehetőségekkel teli virágos kert. Számtalan rügykezdeménnyel, csírával. Nekünk, szülőknek az a dolgunk, hogy figyeljük, mi üti fel a fejét a kertben, mi érdekli-vonzza a gyereket. Ezért is fontos, hogy olyan tanítót válasszunk, aki hozzánk hasonlóan alakítja a kertet.

– Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál a szülőknek az iskolaválasztással kapcsolatban, akkor mit mondanál?

– Talán azt, hogy ne úgy fogják fel a beiskolázást, mint amikor kilövünk egy nyilat. Bármilyen körültekintők vagyunk, azt nem fogjuk elérni, hogy a gyerekünket „belőjük” egy általunk jónak tartott iskolába, és akkor nincs több gondunk, meg sem áll a Nobel-díjig. Folyamatosan kell figyelnünk, segítenünk a gyerekünket, és ha csökken az érdeklődése, nem kérdez, nem mesél, csak a kötelességét teljesíti szüntelen rosszkedvben, akkor váltanunk kell. Ha nagyon figyelünk rá, akkor korrigálhatjuk az esetlegesen rossz választást is. Az iskola- vagy osztályváltás nem úri huncutság, mindenki élhet e lehetőséggel.

Kezdő édesapák 12 pontja

Jön a baba. Dúla, mama, baba, dada. Körülöttük toporog a papa.

A legtöbb párkapcsolati konfliktus gyökere erre az időszakra nyúlik vissza. Az apa keresi a helyét, próbálja megtalálni a feladatát, amihez kevés segítséget kap a hagyományoktól, szülőtársától és a családtól.

Íme egy tucat tanács a baba fogantatásának gondolatától a kisgyermekkorig.

Kezdő édesapák 12 pontja:

0. Első a szerelem. A szerelem az evolúció találmánya. Arra készít fel, hogy fogadjuk a világ leginkább szolgáltatott lényét. Azoknál a fajoknál, amelyek hímjei nem vesznek részt az utódgondozásban, a párzás egy unott aktus. Inkább a hímek egymás közötti küzdelmén van a hangsúly. Az apukás fajoknál násztánc, fészeképítés, a kotlós etetése készíti elő az utód fogadását. Tartozzunk ezekhez.

Édesapa1. Figyeljen a szélsőséges jelzőkre. Ha azt mondják, tökéletes férj, a világ legjobb apukája, imádja tündér-aranyos gyerekét, az ugyanolyan félrevezető, mint a semmirekellő, a lusta dög, vagy a tutyimutyi alak. Figyeljen oda, hogy kezdettől artikuláltan legyen jelen a helyzetben. Amikor bejelentik, hogy babát várnak, harcolja ki, hogy jelen lehessen a helyzetben, beszéljen saját érzéseiről.

2. Kerülje a szélsőséges viselkedést. Például az olyan szélsőséges hőstetteket, mint száguldás a kórházba a szülő édesanyával, vagy az olyan kilengéseket, mint a tejfakasztó buli utáni részeg üvöltözés a lépcsőházban. Inkább szervezzen, legyen úgy jelen a helyzetben, hogy rááll a párja hullámhosszára, átveszi a hangulatát, együtt érez vele. Olyan sok történetben kalandoznak újdonsült apukák a városon keresztül nyakukban a rendőrökkel, hogy hajlamosak vagyunk feltételezni: háttérbe szorultságuk miatt keresik a feltűnő helyzeteket.

3. Tervezze meg alaposan szerepét a szülés idejére. Divat az apás szülés, de nagyon új dolog. Az utóbbi kétmillió évben a nők női segítséggel vagy egyedül hozták világra kisbabájukat. Akkor menjen szembe ezzel a hagyománnyal, ha igazán, belülről vágyik rá. Ha az apás szülés mellett dönt, tisztázza párjával és a stábbal jó előre saját szerepét, jelenlétének módját. Várjon el tőlük világos és tiszta nyilatkozatot arról, elfogadják-e, mit és hogyan kommunikálnak Ön felé, mit beszélnek meg Önnel. Az édesanya a szülés közben módosult tudatállapotban van, fontos lehet neki, hogy valaki jelen legyen tiszta fejjel. Ön figyeljen rá is és kifelé is, a szülést vezető szakmai csapatra.

4. Kerülje a kísértetházat. A szülés előtti időszakot bizonyára bensőséges közelségben töltötte a párjával, elszokott az egyedülléttől, a baba születése pedig olyan élmény, ami után sokat kell élményeket mesélni, feldolgozni, ventilálni. Keressen, szervezzen magának olyan barátot, rokont, aki Önnel van, amikor a kórházból hazatér. Lehetőleg olyasvalaki legyen, aki türelmesen meghallgatja. Kerülje az olyanok társaságát, akik megmondják a tuttit.

5. A gyerek a jelenben él, figyelmet és gondoskodást igényel. Ezt adja meg neki. Engedje bele magát a jelenbe Ön is, amikor a kicsivel van. Ha tanácsadói elméletekkel és elvekkel jönnek, legyen szkeptikus. Gondolja meg, mennyi figyelmet és gondoskodást ígértek egykor a pocaklakónak. Megéri-e bizonytalan jövőre vonatkozó nevelési tézisek miatt megvonni tőle azt a figyelmet, gondoskodást és érintést, amire kétmillió év evolúciója jogosítja.

6. Vállalja fel a külügyeket. A baba sok gyökeres változást hoz szülei életébe. Az édesapa lesz a család külügyminisztere. Óvakodjon a szélsőséges jelzőktől az édesanyát és a babát illetően. A tökéletes, a világ legjobb anyukája, az imádnivaló tündér-aranyos gyerek emlegetése helyett, meséljen konkrét történeteket, idézzen fel jellemző képeket, helyzeteket. Beszéljen saját érzéseidről. Ha mások klisékbe csúsznak, hozza vissza őket a konkrétumok, a személyes élmények világába.

7. A gyerek élmény. A baba folyamatosan azon van, hogy felderítse a külvilágot. Explorál. A baba külvilágának Ön is része. Legyen azon, hogy közelebb hozza az érzéki tapasztalatokat. A mosolyon és a hangokon túl tartson vele sok bőrkontaktust, fektesse meztelenül a mellkasára, ha csak teheti, vegye ölbe. Éljen vele a jelenben, élvezze az illatát. A párjával egymás iránt érzett szerelmük erre a nyitottságra készítette fel. Ezek a meghitt pillanatok Önnek is járnak.

8. Legyen meder. A gyerekbe programozva van az exploráció. Annyi a dolga, hogy figyelje, mi érdekli. Ha elkezdi játszani az apai szerepklisét és megpróbálja irányítani a kicsi figyelmét, hamar kifullad. A baba figyelme elképesztően gyorsan rebben egyik dologról a másikra, csak belső feszültséghez vezet, ha vezetni akarja. Ha túlságosan akar valamit a babától, az szinte biztosan saját kudarcához vezet. Elvárásait valójában saját magával szemben srófolja fel.

9. „Keresd a nőt!” Az édesanya érintés szükségletét hosszú ideig teljesen lefedi a baba. Annál inkább megnövekszik felnőtt társas szükséglete. Ennél jobban talán csak autonóm egyedüllétre vágyik. Édesapaként Ön ezt a sajátos lelki egyensúlyt akkor fogja fel, ha átéli. Legyen azon, hogy kezdettől minél több időt töltsön kettesben a babával egyhuzamban. Engedje édesanyának megélni autonómiáját, kielégíteni társas szükségleteit. Tartsa szem előtt: főként az Ön társaságára vágyik.

10. A gyerek legfőbb érdeke a családi biztonság. A családi biztonság alapja a párkapcsolat. Családjuk összetartó ereje az Ön párkapcsolata feleségével. A gyerek a jelenben él, figyelmet és gondoskodást igényel, aki ezt megadja neki, a szülői szerepben jól helyettesítheti Önöket. Addig Önök legyenek együtt felnőtt párkapcsolatban, szerezzetek újabb és újabb közös élményeket, mert ezek a párkapcsolat valódi kötőanyagai. Az élmény a kapcsolat gazdagítás legfőbb eszköze.

11. Leselkedjenek együtt. Találja meg édesanyával együtt annak lehetőségét, hogy titokban figyeljék a gyermeket. Ez a felelősségtől mentes jelen idejű élmény fogja leginkább gazdagítani kapcsolatukat. Azok a helyzetek, amikor a gyerek tudtával hárman vannak együtt, inkább veszélyeztetik, mint építik a kapcsolatukat. Igyekezzenek minimalizálni az ilyen „kétszülős” alkalmakat. Ha mégis belekerülnek, egyikük legyen a helyzet aktív szereplője, a másik vonuljon háttérbe.

12. A szülőség és a párkapcsolat egymást váltó szerepek. Amikor Önnel ott van a gyermeke, akkor az Ön Édesapa szerepe aktív. Ilyenkor nem férfiként van jelen, hanem Édesapaként cselekszik, érez és gondolkodik. Amikor Édesanya a gyermekükkel ölében ül az asztalnál, akkor a női szerepe háttérben van, az Édesanya szerep elöl. A szülő/házastárs szerepek úgy működnek, mintha egy középen rögzített rúd két szemközti végén volnának: amikor a rúd egyik vége előremozdul, a másik egyidejűleg hátra kerül. Figyeljen oda, hogy egyszerre valóban csak egyik szerepben legyenek jelen – különben a rúd recsegni, ropogni kezd, és végül eltörik. Akkor csalogassa párját női szerepébe, amikor gyermekükről – szülői szerepüket ideiglenesen átvéve – valaki más gondoskodik. Ilyenkor lehet Ön is Édesapa helyett férfi, megalapozza meg párkapcsolatuk és családjuk stabilitását.