Élmény kalauz 1.0 – Sorsvetés

A pár kisorsolta a koordinátákat. A szélső értékeket nagyjából Magyarország határain belülre tették. A Tisza-tóba esett a célpont. A helyszínen motoros ladikot béreltek, azzal eljutottak a susnyás széléig. Ott elakadtak. Vergődtek. Horgászok vitték a hírt a ladik tulajdonosának, aki bajt sejtve a helyszínre sietett.

– Mi baj van? Kiabált oda a párnak.
– Beljebb kéne jutnunk. Még hét métert északnak.
– Miért?
– Oda kell letennünk ezt a plüss macit.
– Miért?
– Ott a helye.
– Hát az én technikámat ne tegyék tönkre.
– Jó. akkor dobjuk.
– Hát dobják. Kihúzzam magukat?
– Legyen szíves!

Elemzés: az élmény fontos összetevője a véletlen. A sorsot képviseli. Azt, ami a pár mindkét tagján felül áll, ezért nincs mit vitatkozni rajta. Azt mondjuk, amiben nincs kocka vagy golyó, abból nehezen lesz kapcsolatgazdagító közös élmény.

Kihívás/élmény

Elérkezett hozzánk is az internetes gyerek-öngyilkossági hullám. Próbáljuk korlátozni, tiltani a netet, de a kölykök rafináltak. Ajaj, hamar megvan a baj. Szörnyű.

Mit lehet tenni?

Élményt szerezni. A gyerekek azért próbálkoznak, mert élményre vágynak, még ha halálközeli is az élmény. Még ha nem is tudják, mi hiányzik, még ha úgy is hívják, kihívás, challenge.

Újabb szülői kötelesség. Honnan a …ból/ből szerezzek még élményt is?! Külön műfaj! Más, mint a program, a meglepetés, az ajándék. Rá kell hangolódni, le kell csengetni, leginkább a szexhez hasonlít.

Mi más lehet a párkapcsolat és a szülői együttműködés igazi tartalma, mint az élmény? Tekintsük úgy a munkát, a kötelezettséget és a kötelességeket, mint az élmény lehetőségét. Ennyi. Amúgy már sokat írtunk arról, hogyan kell az élménynek megágyazni.

Önunoka

Erzsi olyan, mint saját unokája. Hagyjuk most, mivel címkézi a bulvár a hatodikos Cilit, Erzsi nagyi tökéletesen belesimul a generációjába. Pedig hát más korosztály. Gyerekkorában, az ötvenes évek elején bizony cukros tejbe mártogatott kifli volt a fő csemegéje.

Cili, a kisunoka másik nemzedék. El sem tudja képzelni a döngölt padlós helyiséget, a kútról hordott vizet és a közös pottyintóst az udvar végén, amire hat család járt szükségét végezni. Erzsi nagyi el sem tudja képzelni, mi lett volna, ha akkor a kezébe kapja a mobilját…

Egyikük Ratkó-gyerek, másikuk valami y vagy z, esetleg qwerty minősítést kapna ma eszközhasználata és kapcsolatépítési módszerei alapján. Csakhogy Erzsi éppen abban az életvilágban él, mint Cili. Még azt a gondolatkísérletet is megengedhetjük magunknak, hogy belebújik egy karakterbe, és a virtuális térben Cili barátnőjeként kezd mozgolódni. Némi fantáziával a fordítottját is elképzelhetjük: miként bújik az unoka a nagyi karakterébe, hogyan tartja a kapcsolatot Erzsi ismerőseivel. Ebben bizonyára Cili barátai is nagy mulatságot találnának.

Ahogy ezt így végiggondoltjk, meg vagyunk róla győződve: vannak olyanok, akik már nagyban játsszák is ezt. Várjuk bizalmas tudósításukat titoktartást ígérve!

Köszönettel: Zelka és Miklós

Mi a különbség a hűség és a lojalitás között?

Két utóbbi bejegyzésünk erősen érintette a hűség és a lojalitás-konfliktus kérdését, bár látszólag az örök hűség és az ünnepi együttműködés kérdését boncolgatták. Nézzük most tovább. Van-e értelme olyan hűségnek, amely nem örök? Milyen tett és hogyan szegheti meg a hűséget? Helyreállítható-e a hűségbe vetett bizalom, ha egyszer megtört?

Okfejtésünknek igencsak kerülgetnie kell a valóban hűtlenek süket dumáját. „Azért én igazából Téged szeretlek!” Hasonló ez az illojálisok „Megtette volna más, ha én nem.” örök szofizmájához. Ugyanakkor kötelességünk rámutatni azokra a csapdákra, amelyekben az örök hűség látszólagos megszegése miatti örök haragok foglyai vergődnek.

Kétszeresen igaz, hogy a hűségeskü után eltelő idővel arányosan növekszik a hűtlenség esélye, a hűséget igyekszünk lojalitássá szelidíteni. Ez egyfelől azért igaz, mert az időbeni távolodás térbeli és lelki távolodással járhat. Szaporodnak az elvárások, megfelelni nekik látszólag csak a lojalitás kérdése, nem érinti az örök hűséget.

Másfelől az elvárások bővülő köre növeli közös identitás felületét is. Ezáltal a párkapcsolat egyre újabb dimenziókat ölel fel, kiterjed a megélhetésre, a gondoskodásra és a közösségre. A párkapcsolat örvendetes gazdagodása ugyanakkor a megoldandó problémák szaporodását is jelenti, ezekben sok a rejtett lojalitás-konfliktus, melyek egy része érinti a hűséget is.

A hűségeskü eredetileg kimondva, kimondatlanul, az érintés dimenziójára, azon belül is főleg a szexre vonatkozik. A befejezett szexuális aktusra. Az ölelést, csókot, levelezést, telefont még többnyire ki lehet dumálni, nem is szólva a közös gyereklegeltetésről, üzleti vállalkozásról.

Az örök hűség eskü idejében még aligha jut eszünkbe, hogy bizony hűtlenség, ha valakivel, harmadik féllel, látszólag ártalmatlan területeken jobb az együttműködés, mint a párunkkal.

Ha például a megélhetés területén az egyik fél szülei megmondják, milyen feltételekkel és milyen lakásra adnak támogatást, látszólag csak lojalitást várnak el a „gyerektől”, miközben ez a másik félben tehetetlen dühöt válthat ki, féltékenységet.

Hasonló a helyzet, ha egyik fél munkaadója önkényesen dönt a család lakhelyéről. Úgy tűnik, csak alkalmazotti lojalitást vár el, miközben a tisztességtelen helyzet könnyen konfliktusforrássá válhat, mert a látszólagos lojalitás valójában párkapcsolati hűség kérdéssé eszkalálódik.

A párkapcsolat gondoskodás dimenziójában is létezik hűtlenség. Ezt érzi, akinek a párja jobban hallgat egy harmadikra a gyerekkel kapcsolatban. Bizonyos tekintetben igaz ez az építkezésre, a beteg rokonra, de még a szőlőhegyre is. Csak hát ki gondolja a hűségeskü letételének időpillanatában, hogy a mekkora konfliktus kerekedik abból, ha párja egy bloggerrel szakmázza meg, milyen csempe legyen a fürdőben.

Feszültséget okoz a társas dimenzióban az olyan barátnő, barát, akivel jobban meg tudjuk beszélni párkapcsolatunk, egyáltalán, kapcsolatunk kérdéseit. A legnagyobb veszély azonban abban rejlik, ha harmadik féllel élünk át olyan élményeket, amilyeneket a párunkkal is átélhetünk. Ha például két barátnő elmegy jógázni, hangterápiára, vagy pilatesre, párjaik aligha duzzoghatnak, mert ezek az ő számukra valószínűleg nem jelentenek élményt. Ennek párhuzama, a férfiak focija, golfja, ulti partija. Itt azonban fontos, hogy a hangsúly a közös élményen van. Hiába mennek „csak” barátnők, barátok olyan helyre, ahol ellenkező nemű harmadik fél van jelen, bizony a közös élmény ez esetben a párkapcsolatot veszélyeztető helyzeteket eredményez.

Terápiánk gyakran támaszkodik erre a belátásra. Párkapcsolati problémák esetében elsősorban a közös élményre építünk.

Ezt az írást most azért tesszük közzé, mert úgy gondoljuk, a karácsonyi konfliktusok jelentős része onnan származik, hogy egy szintre kerül hűség és lojalitás. Sokat segít, ha a (párkapcsolati) hűséget egyértelműen a rokoni, baráti, munkahelyi lojalitás fölé helyezzük.

A családi lojalitás-konfliktus fő terepe a családi ünnep. A karácsony, a lagzi és a keresztelő. Jellemzően két származási család is résztvevő. Így az ő szokásaik, elvárásaik, hagyományaik a pár tagjainak is identitás elemei. Például a menü Szentestén, a menyasszonytánc vagy a névadás módja. Ezen identitás elemek ütközése párkapcsolati konfliktus felé sodorja a párt.

Vegyük fő szabálynak a hűség prioritását, mely felülír bármely más lojalitás-konfliktust. Erre jó példa előző bejegyzésünk a négyszeres karácsonyról. Több példát azért nem hozunk, mert az identitás rendkívül érzékény terület, és akaratlanul megbántanánk valakit olyan kreatív megoldásokkal, melyek túllépnek két identitás elem lojalitás-konfliktusán.

Felszabadult, derűs ünneplés

Az év legsötétebb napjait éljük, keresnénk az örömöt, a fényt, a meghittséget, de bizony sokszor a nagy igyekezet a jóra rosszul sül el, vita, küzdelem, marakodás, sértődés, megbántottság és ki tudja még, mi egyéb nemkívánatos kerekedik belőle.

Miközben sok kapcsolatban kelt feszültséget, hogy mikor kinek az otthonában és milyen felállásban töltsék a családok vagy a család tagjai a Szentestét és a Karácsony első meg második napját, szerencsére találkozunk olyan szemlélettel is, amit szívesen elszaporítanánk, mert szerintünk így lehet igazán felszabadultan és derűben együtt lenni.

Bár ez a hónap kevéssé ideális a magvetésre, mégis megpróbálkozunk vele. Ha csak néhány helyen kicsírázik ez a hozzáállás, már akkor is megérte.

Valaha volt legkedvesebb kollégánk, egy öt gyereket felnevelt édesanya írta az alábbi pár soros helyzetjelentést tegnap (kizárólag neveket változtattuk meg):

„Jól vagyok, köszönöm szépen. Élvezem, hogy itthon lehetek, készülök a karácsonyra, amit négyszer fogunk megtartani. Egyszer Tamás nélkül 21-én, mert Emma utazik Ausztráliába és nem lesz itt karácsonykor. Egyszer 24-én a hagyományok miatt. Egyszer 25-én, Tamással, mert aznap jön vissza Londonból. Egyszer január 8. körül, hogy Tamás és Emma is együtt ünnepelhessék a karácsonyt, viszont akkor már Lilla Hamburgban lesz. Szóval idén ilyen érdekes karácsonyunk lesz, de nem bánom és nem is áll messze tőlem: Mikor kicsik voltak a gyerekek rendszerint a szünidő első napján tartottuk a karácsonyt, hogy bőven legyen idejük élvezni a játékokat, nem vártam meg 24-ét.” 

Amikor lelkendezve rákérdeztünk, használhatjuk-e példaként, amit írt, ezt válaszolta:

„Haha, ez elég vicces! Sose gondoltam volna, hogy ez valakinek tetszene, nem is szoktam nagydobra verni, hogy nálunk ez így megy, pont azért, mert a legtöbben annyira a szentestére vannak kihegyezve. De látod azért nektek be mertem vallani. Örülök, ha ez bárkinek segítség lehet.”

Hát még mi hogy örülünk! És ezennel nagydobra verjük!

Kívánjuk, hogy legyen minél több családban ilyen felszabadult és derűs az ünneplés.