Működésmód

Az asszony éppen úgy mocorgott a kanapén, mint a kezdő kártyás, aki nagyon jó lapokat kapott. Nézelődött, fészkelődött. Mellette a férje nagy kínban sorolta, hova jutottak. Nagyjából úgy éltek egymással, mint egy nevelőintézet fűtője és egy fúrótorony konyhása. Az asszony egyszer csak megelégelte a románc rózsaszín ködét és terített.

– Paranoid skizofrén – sóhajtott és hüvelykujjával is a férje felé bökött.

Hosszú csönd. Végre elővett egy papirost, amiről elkezdte sorolni a diagnózist igazoló példákat. Hibalistát készített, mintha egy használt autót hozna vissza a kereskedőhöz, mintha egy a kupecnek hányná a szemére, miféle göthös a dögöt adott el neki, mintha egy tőzsérnek mutatná a disznót, ami felfordult, pedig a böllér még csak a kötényét kötötte.

A férj döbbenten hallgatott. Mi a diagnózis forrását firtattuk. Kiderült, az asszony barátnője ismer egy pszichiátert, a barátnő azt mondta, a pszichiáter azt mondta, talán valami ilyesmi lehet.

Ma már elég bepötyögni a listát, a kereső kidobja a diagnózist. Például a „bűntudat, lelkiismeret, érzések, gátlástalanság, megbánás” kulcsszavak többnyire a pszichopata cikkeket hozzák elő.

Nézzünk egy próbát!

„A motoros ott feküdt az aszfalton, a zuhogó esőben, vér- és víztócsában. Senki sem mert hozzányúlni. A férfi különösebb bűntudat nélkül kutatta át a zsebeit. A motoros közben felnyögött, de a férfi lelkiismeretére ez nem hatott. Érzelmek nélkül hajolt fölé, gátlástalanul tapogatta végig, pedig jól tudta, micsoda fájdalmai vannak. Végül, miután kollégája bekötötte az infúziót, a megbánás legcsekélyebb jele nélkül végül beadta a bódító injekciót.”

Hasonlóképp a pszichopata diagnózis ugrana előbb-utóbb az elfogulatlan kutató elé, ha egy férj azt mesélné: „Hiába csalt meg, semmi bűntudatot nem érez. Láthatóan a lelkiismerete sem furdalja, a családja iránti érzések kihunytak. Gátlástalanul kavar azzal a bájgúnárral, a megbánás legapróbb jele nélkül.”

Pedig a mentőorvos lehet gyengéd szerető, aggódó anya, hű barát. A csalfa nő is lehet gyengéd szerető, aggódó anya, hű barát – csak már unja az állandó szemrehányásokat a férjétől, aki éveken át semmibe se vette.

Működésmódról van tehát szó, nem pedig személyiségzavarról.

A cselekedeteket illetően már egészen jól tudunk bánni ezzel: Attól, hogy valaki egyszer hazudik egyet, még nem hazug ember. Ha előfordult vele, hogy ellopott valamit, még nem tolvaj. Ha puskázik egy vizsgán, még nem csaló.

Most, amikor a net egy pillanat alatt dobja a billogot, tanuljunk meg bánni a helyzettel. Személyiségzavar? Talán. De könnyen lehet, hogy csupán egy működésmóddal van dolgunk. Mégpedig hatékony és helyes működésmóddal. Az igazi jó ügynökről csak akkor tudjuk biztosan levenni a borderline billogot, ha látjuk más működésmódban. Az a művész, aki nem kelti a nárcisztikus személyiségzavar benyomását, inkább csak mesterember.

Jó kérdés persze, cáfolja-e a nárcisztikus személyiségzavar diagnózist, ha valakit kivételesen gondos mesterember működésmódban látunk? Meglehet, csak arról szól a dolog, hogy asztalosnak is grandiózus…

A múlt héten Győző azzal állított be, hogy ő pszichopata. Aztán szép lassan elmesélte, hogyan ijesztett rá barátnőjére (aki szerinte nárcisztikus személyiségzavaros). Leparkolt a sötétben, várt, megvárta, amíg a lány megjön és kiszáll az autójából, hogy bemenjen a szülei házába. Akkor aztán lerohanta. Fényszórózva, csikorgó gumikkal. Aztán a halálra rémült lányt arról faggatta, hol volt, ki a szeretője. 

Az akciót bánta. Enyhítő körülménykét felhozta, hogy be volt kokózva, ő maga pszichopata, a lány pedig nárcisztikus személyiségzavaros. A történet élét még azzal az körülménnyel tompította, hogy csak azért tépte-, törte-, zúzta össze a lány nála lévő holmiját, mert megivott egy fél üveg konyakot.

Elképesztő, ahogy a bántalmazó énvédelmi, bűntudat-csökkentő apparátusába beépül a személyiségzavar diagnózis. A tendencia pedig félelmetes. A tudatmódosító szereket már bünteti a törvény és az erkölcs. A kokó és a részegség inkább súlyosbító körülmény.

Bezzeg a személyiségzavar! Nincs mit tenni vele!

Tíz éve még nagyon örültünk, amikor nárcisztikus személyiségzavarról szóló videóinkat és könyvünket felkapta a bulvár, sőt, a szakma is. Úgy éreztük, az egyre szaporodó jelenség áldozatainak segítünk.

Ha az egyik félnél diagnosztizáltuk a nárcisztikus személyiségzavart, a másikat arra kértük, hallgasson. Akkor még csak egyedi esetnek tartottuk a választ a kiszivárgott diagnózisra: „Na! És?  Szeretem magam. Megérdemlem.”

Erre most megjelennek az öndiagnózissal hamisított nárcisztikus személyiség-zavarosok, pszichopaták, borderlájnosok. Akik a diagnózissal takaródznak. Olyan jól jön ez a flepni!

Egyáltalán, hol a határ?

Győző kisfiú korát Winnetou helyett Bruce Willis, Sólyomszem helyett Jason Statham és Little Joe helyett Vin Diesel határozták meg. Mind a hatan csak másodpercekre lépnek ki a pszichopaták érzelem nélküli világából.

Meglehet, ennyi időt Győző is megenged magának. Meglehet, annyira megtanulta kikapcsolni az érzelmi központját, hogy az teljesen elsorvadt. Bozót növi be az oda vezető ösvényeket. Döntést például valóban nem tud hozni, ha mégis, akkor csak azért, hogy meggyőzze saját magát egy másik lehetőségről.

Ebből az őrült helyzetből az is következik: jobb egy valódi pszichopata, mint egy Győző. Mert a valódi legalább disszimulál, legalább megjátszik érzelmeket – még ha néha nevetséges is, ahogy gombnyomásra sír vagy nevet. Győző viszont azokat a jeleneteket veszi át hőseitől, amikor véletlenül sem rezzen az arcuk – sem a lelkük. 

Honnan tudjuk hát, hogy Győző, az örök akcióhős nem pszichopata, csak van egy kitüntetett működésmódja, míg Nóri valódi pszichopata, csak éppen a mosolygós mamataxis a kedvenc működésmódja?

Tesztekből!

Tesztekből? Ugyan! A tesztek azt mutatják, milyen működésmódban van éppen a tesztalany.

Válaszunk a rendszerszemléletű evolúciós pszichológia. A személyiséget és annak zavarait más személyiségekkel, kapcsolatokkal, evolúciós mintázatokkal és modellekkel együttműködésben látjuk meg.

Győzőről például tudjuk, azért próbál annyira azonosulni Vin Diesellel, mert domináns hím szeretne lenni. Úgy gondolja, mácsó. Egyelőre inkább csak lúzer, papírmácsó. Az igazi kérdés, azért akar-e domináns hím, lenni, mert vágyik a családfő felelősségére, az őt körülvevő bizalomra, vagy csak a hatalmat áhítja?

Nincs az a vizsgálat, teszt, terápia, ami erre válaszolhat. Világosan megmutatja azonban a helyzetet az a társas-, családi- és párkapcsolati erőtér, amiben Győző mozog.

Erről szólnak a könyveink.