“Jövője van” – Workshop gyermeket váró pároknak és kisbabás szülőknek

Időpont: 2018. Október 27. szombat 10:00-tól

Helyszín: Kertvárosi Művelődési Otthon, Tatabánya, Hadsereg út 98.

A Nagycsaládosok Tatabányai Egyesülete és a Mosonmagyaróvári Nagycsaládosok Életfa Egyesülete szervezésében ezúttal a családalapítás, a várandósság és a babázás időszakával foglalkozunk. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

További információ:
Dr. Orbánné Anna, telefon: 06 70 489 1076, e-mail: orbanneanna@gmail.com
Tóth Gábor, telefon: 06 70 315 5473, e-mail: nagycsalad.tatabanya@gmail.com

A részvételi szándékot a gyermekprogramok és az étkezés biztosítása miatt a megadott elérhetőségek valamelyikén kérjük jelezni a szervezők felé.

 

Születés Hete – Előadás, beszélgetés és műhelymunka Szegeden

Következő nyilvános szereplésünk a Születés Hete  keretében lesz.

Időpont: 2018. május 5-én, szombaton 10:00 és 14:00 között.

Helyszín: Katház 6720 Szeged, Dugonics tér 12.

Téma: Szélsőértékek a párkapcsolatban – Milyen változásokat hoz a baba születése? Elvárások és megfelelések.

 

Az első órában a következő gondolatokat fogjuk kifejteni:

– A baba érkezése élményeket, arany pillanatokat hoz a párkapcsolatba, ezért az új elköteleződés alapja.

– Igazán a baba hozza el életünkbe először a feltétlen elköteleződést, ez hat majd vissza a párkapcsolatra. A párkapcsolat pozitív szélsőértékhez közelít.

– A baba elhozza azt az élményt is, hogy a közösség egy mázas homlokzatot vár el, ennek lehetetlen megfelelni.

– Az elvárások és a valódi megfelelés között szakadék alakul ki, amely tehetetlen dühöt, bűntudatot szül.

– A tehetetlen dühöt vagy saját maga felé, vagy párja felé, vagy az anyósa felé fordítja a szülőtárs, ezzel negatív szélsőértékhez közelít.

– A kulcskérdés: „Hogyan leljük örömünket gyermekeinkben?”

A második órában interaktív beszélgetésnek engedünk teret, a harmadik órában pedig két külön műhelyt indítunk „Hogyan leljük örömünket gyermekeinkben?” címmel.

Meddig tart ki egy párkapcsolat?

Amikor egy pár örök hűséget esküszik, a hasításnak elnevezett pszichológiai jelenséget produkálja. Mindketten tudják, mennyire változni fognak ők és a körülmények, ám ezeket a változásokat mind szépnek és romantikusnak képzelik. Anya mint madonna, apa boldogan dobálja fel kisfiát, együtt fociznak, míg anya palacsintát süt. Arany pillanatok sorozata egészen addig, amíg derűs öregekként megpihennek a kandallónál: apóka pipázik, anyóka kötöget.

A párkapcsolat kezdetének varázsa a másik, mint önálló lény. A maga értékeivel, kedves furcsaságaival, csacskaságaival. Saját identitásával. A párkapcsolat során elkezd kialakulni a közös identitás, amely részben az egyéni identitás feloldásával jár. Ugyanakkor az identitás személyiségünk magja, a végsőkig védelmezzük. Ezért jár hatalmas feszültségekkel a párkapcsolati összecsiszolódás.

A legtöbb és legerősebb turbulencia a születő kisbaba körül keletkezik. Az újdonsült nagyszülők éppúgy keresik új helyüket, szerepüket, mint a baba édesanyja és édesapja. A nagyszülők újra élik és vívják azokat a csatákat, amelyek annak idején kezdő szülőként megkeserítették életüket.

A családi rendszer szemléletmódjában az olyan konfliktusok is érthetők, amelyeket például a nagyszülővé váló párok élnek meg. Ezt természetesen megelőzi az elemi hatás, amit a szerelem lila ködében tévelygő, kamaszodó gyermek gyakorol életük delén járó szüleire.

A közvéleményben jelentős áttörést hozott, hogy markánsan különválasztjuk a szülői és a párkapcsolati szereprendszert, felvállaljuk azt a kemény tézist, hogy a szülői és a párkapcsolati együttműködés térben és időben kizárják egymást. A szülőség önmagában felmorzsolja a párkapcsolatot. A párkapcsolatot folyamatosan gazdagítani kell a család és a szülői együttműködés fenntartása érdekében.

A hagyományos pszichológia a párkapcsolat illetve a házasság problémáit akarja megoldani. Ezek azonban többnyire az adott párkapcsolati ciklusban kialakuló élethelyzetből következnek, ezért a konfliktus egészséges személyek egészséges reakciója.

Mi azon vagyunk, hogy élmények segítségével lépjünk túl az adott párkapcsolati ciklus problémakörén a párkapcsolati együttműködés négy dimenziójára építve, azaz: közös platformot alakítsunk ki a társas lét, a megélhetés, a gondoskodás és az érintés területén.

Hárman is párban

Részlet a Jövőnk Könyve c. kötetből

Kedves Ifjú Szülők!

Barbár invázió! Biztos fölkaptátok a fejeteket. Talán ez az az életszakasz, amikor a legnagyobb különbség van a pár homlokzata és a belső történések között. A barbár invázió Ranschburg Jenő kifejezése, gyönyörű, tartalmasan mély és humoros. Arra utal, hogy a kisbabával megérkezik az életünkbe egy olyan lény, aki ordítva jelzi kívánságait, aki soha meg nem köszön semmit, aki a szó szoros értelmében leszar minket, aki közömbös a mi szükségleteink iránt, ugyanakkor mégis a legnagyobb élményt adja, amit szülő valaha átélhet. A kisbabát nem érdeklik a Ti szükségleteitek, ha igen teljesen hidegen hagyja az autonómia hiányotok vagy a társas igényeitek, amiket pár éve olyan fontosként emlegettünk.

Az új szerep, amibe a kisbaba érkezése beleszippant Benneteket, a szülői szerep. A szülőséget, az anya-apa együttműködést sokan összetévesztik vagy összemossák a párkapcsolattal. Pedig nagyon kevés köze van hozzá, leginkább fordított semmi. Sőt, a szülői szerep eluralkodása könnyen a párkapcsolat erodálódásához vezet, az anya- és apaszerep állandó jelenléte éket ver feleség és férj közé. Igyekezzetek különválasztani a szülőséget és a párkapcsolatot. A szülőségnek egyetlen pozitív párkapcsolati szerepét látjuk, ez a közös élmények elmélyítése. Azoknak az arany pillanatoknak a megélése, ami Titeket, mint párt a kisbabátokhoz köt. Az összes többi kötelesség, felelősség, feladat, teljesítmény. Ezek nem a párkapcsolat részei, ezek a szülőséggel járó kötelmek. Válasszátok le ezeket a felelős helyzeteket a párkapcsolatotokról.

Igen, a kisbaba érkezésével valóban a szülői feladatok kerülnek túlsúlyba, ez rendben is van így, de közben tartsátok szem előtt azt is, mennyire fontos a párkapcsolatotok, a férfi-nő viszonyotok. Ha a párkapcsolat, a család alappillére megrendül, akkor nem lesz, ami a felépítményt megtartsa, és a család összedől. Ezért – bár a gyermek természetesen ezt nem ismeri fel – neki is alapvető érdeke, hogy a Ti párkapcsolatotokat fenntartsátok, gazdagítsátok, azokban az években is törődjetek vele, amikor az élet mindennapjaiban a szülőség dominál. Kötelességetek olyan párkapcsolati élményekről gondoskodni, amik függetlenek a gyermeketektől. Igen, gyönyörködjetek benne, örvendezzetek neki, sőt lessétek meg olyankor, amikor másokkal van, de időről időre igyekezzetek különválasztani kettőtöket és ketten együtt csínyeket elkövetni, játszani, szerepekbe menni, mert ez az igazi párkapcsolat gazdagítás.

A közös élmények tartják fönn a párkapcsolatot. Gondoljatok vissza gimis korotokra, kamaszkorotokra, gondoljatok vissza arra, hogy ki az, aki még megmaradt ebből az időszakból barátként, aki még ott volt a násznépben is. A velük megélt közös élmények modellje alapján éljetek meg Ti is együttes élményeket. Persze, azok csínyek voltak, igen, teljesen fölöslegesek voltak, talán veszélyesek is vagy drágák, esetleg néhány normát is áthágtak vagy szabályokat szegtek, de hát a tudattalan ilyen. És a párkapcsolati kötődés a tudattalan világa, a lelkek összehangolódása, a legmélyebb szálak egymáshoz bogozása, a legmélyebb kötelékek megerősítése. Ezért figyeljetek erre. Szabaduljatok ki kettesben és csináljatok olyasmit, ami amúgy a szülői szerepnek ellentmond.

Talán most válik érthetővé az is, amit annak idején megélhetés dimenzióban történő összehangolódásról mondtunk. Hiszen ezekben az időkben az édesanya nyilvánvalóan a gyerekkel van elfoglalva, nullától huszonnégyig, hétfőtől vasárnapig egyfolytában. Persze ebben kellenek szünetek, ezt most is hangsúlyozzuk, de a lényeg az, hogy nagy eséllyel elkezd a férfi az egyedüli pénzkereső, a családfenntartó szerepbe kerülni. Ezért volt olyan fontos, hogy a házasság első szakaszában feledjétek a küzdelmet, a harcot, mert a kisbabás időszakban a férfi akaratlanul is óriási előnybe kerül a küzdelem és a harc terén. Hiszen nála vannak a hatalom eszközei. Neki van szabad ideje, ő tudja megszervezni külügyminiszterként a család társas dimenzióját. Őnála vannak az anyagi eszközök, neki van mozgásszabadsága. Figyelem! Figyelem! Ilyenkor nagyon könnyen oda alakulhat az asszony, az édesanya megélése, hogy kiszolgáltatott, korlátozott, netán bántalmazott helyzetben van – akkor is, ha a bántalmazás nem szándéka a férjnek – hiszen a mozgásszabadsága eleve korlátozott, hiszen a kisbabától rengeteg kritikát kap, a kicsi folyamatosan gyötri, elnyomja, semmibe veszi az anya igényeit, szükségleteit, ráadásul egy kisbabás anyuka nagyon könnyen izolálódik, elszigetelődik a külvilágtól. Ezt nagyon ritkán okozza tudatosan a férfi, mégis gyakran tulajdonítják férjüknek az anyukák azt a szándékot, hogy tudatosan teszi, hogy nem figyel, hogy önző. És valljuk be: könnyen belecsúszik abba némely családfenntartó, hogy azt mondja: „Én keresem a pénzt, én mozgok a világban, én vagyok az úr a háznál”.

Ezt egyrészt a párkapcsolat előző szakaszában kialakult együttműködés tudja megakadályozni, másrészt az ebben az időszakban odaszánt tudatos figyelem. Vegyétek ezt nagyon komolyan, mert ezekbe a szerepekben öntudatlanul, lassan csúszunk bele, apró lépésenként. Tudjátok, ahogy a békát fedő nélkül is simán meglehet főzni, hogyha hideg víz alatt kicsi lángot gyújtunk, és csak lassan emelkedik a víz hőfoka, a béka nem veszi észre a veszélyt, nem ugrik ki a fazékból. Hát az ilyen kicsinyként kialakuló nehéz helyzeteket mi sem vesszük észre.

Ezért időről időre lépjetek ki a hétköznapok a helyzeteiből, keressetek távlatot, tudjátok: menjetek hosszan fölfelé, és aztán valami csúcson gondolkozzatok el nagyobb perspektívában arról, milyen is a viszonyotok és hogyan tudjátok jobbá tenni. Ha szomorú estéken ültök le néhány percre beszélgetni a sárga csekkeket morzsolgatva (vannak még egyáltalán sárga csekkek?), kevés esély lesz észrevenni, főleg rálátni arra, hol vagytok.

És még valami, amiről talán csak prűdségből hallgattunk eddig. Nagy marhaság a spontán szex! Ne higgyetek benne, sőt, azt képzeljétek el milyen volna, ha akkor és ott szexelnénk, amikor és ahol éppen eszünkbe jutna! A szex egyik legfontosabb feltétele a ráhangolódás, az összehangolódás. Ez észrevétlenül történt meg, amikor fiatal házasként együtt voltatok, hiszen olyankor egy-egy mozdulat, egymás illata, a napszak, az apró jelek vagy egy incselkedő telefon már ráhangolt Benneteket. A kisbabás időszakban igen is tervezzétek a szexet, mert a betervezett szex egyben segít ráhangolódni. Vegyétek tudomásul, ha egyiketek vagy másiktok hirtelen kezdeményez, anélkül, hogy a másik rá tudna hangolódni, az kudarcokhoz vezet. A kudarcok eltávolodást hoznak, az eltávolodás pedig a család megrendüléséhez vezet. A szex, a szexuális összehangolódás és az érintés a bizalom egyik legfőbb alapja. Tessék rá figyelni, mert ebben az időszakban az összehangolódás tudatosságot kíván!

Az édesapa és édesanya szerep különbözősége, a megváltozott életfeladatok és a teljességgel eltérő napi ritmus következtében a házaspárok ilyenkor helyzetükből adódóan széthangolódnak. A férj gyakorlatilag éli tovább korábbi életét. Reméljük, eljár kosarazni, meg a barátokkal sörözni, hiszen ez biztosítja a társas viszonyok folyamatosságát. Reméljük, hogy ápolja a rokoni kapcsolatokat is, hiszen ez tartja fönn azt a családi kapcsolatrendszert, amelyik összehordja a cserepeket. Ugyanakkor az is törvényszerű – és nem a férj hibája –, hogy este idegenként néznek egymásra mikor a férfi haza ér. Gondoljátok meg, hogy az édesanya egész nap egy kicsi gyermek társaságában van, és nagyon hiányzik neki az autonómia, és nagyon hiányzik neki a felnőttek társasága. Ezért általában két mintázatot mutat. Az egyik az, hogy amint hazaérkezett, igyekszik rácuppanni a férjére, mint felnőtt társaságra, aki viszont egész nap felnőtt társaságban volt és most már autonómiára vágyik. A másik lehetőség, hogy az anyuka azonnal az apuka kezébe nyomja a babát, és eltűnik csetelni, telefonálni, zuhanyozni, újságot olvasni, hajat mosni vagy vacsorát főzni – nagyjából mindegy is melyik, „csak egy kicsit hadd maradjon békén, mert már sok neki, hogy hónapok óta nem tudott egyedül pisilni, mert már elege van belőle, hogy egy perc nyugta sincs”. Ez törvényszerű. A férfi ugyanekkor azzal érkezik haza, mint régen, hogy végre elmesélheti a feleségének „a főnökét, meg a terepjáróst, aki elé vágott, meg az árfolyamokat, meg az új bank-kölcsönkonstrukciókat”, de jön a nagy lukra futás, hiszen a feleség éppen autonómiára vágyik. Persze adódhat olyan szerencsés konstelláció, amiben össze tudjátok ütemezni a társas- és az autonómia szükségleteitek kielégítését, de ez odafigyelést, erőfeszítést és szervezést igényel. Vegyétek azt tudomásul, számoljatok vele.

Ugyancsak problémás dolog (akár még konfliktushoz is vezethet), ha az édesapa elkezdi a baba napirendjére kényszeríteni a sajátját. Mondhatni kiszúrás számba megy, amikor hazaérkezvén a már félálomban lévő babát megszeretgeti, megpuszilgatja, mert „úgy hiányzott neki egész nap”, mert „az neki jár”. Egy új szereplő hirtelen felbukkanása az estében fölpörgeti, felébreszti a babát és az anyuka kezdheti elölről az egész altatást. Mi azt mondjuk: Ne! Ha egyszer csak olyankor ért haza, hát akkor ez így sikerült, akkor erről az esti pusziról lemaradt. Fogadja el. Az van, hogy ez van. Hagyja, hogy elaludjon a baba, aztán legyen társa az édesanyának a társas- vagy az autonómia szükséglet kielégítésében.

Ha már szükségletekről van szó és kielégítésről, akkor azt is fontos kimondani: hagyjátok a szexet ilyenkor! Két fáradt ember a bioritmusa mélypontján aligha tud már szexuálisan összehangolódni. Az éjszaka legyen az alvásé. Találjatok szerelmeskedéshez napközben randi alkalmakat. Egyébként is nagyon nehéz az édesanyának elvonatkoztatni az anyai szerepétől, hiszen ki van hegyezve a füle a kisbaba szuszogására. Egyébként is nagyon nehéz az édesapának a sok félvállról vett vagy kifejezett elutasítást feldolgoznia, amik ilyenkor érhetik. Mert hiszen az édesanya ilyenkor anya üzemmódban van, ami teljességgel más, mint a női, a feleség üzemmód. Kizárja egymást a kettő. Az édesanya érintés igényét nagyon, néha túlságosan is kielégíti a kisbaba folyamatos érintés vágya. Aligha álmodozik emellett erotikus érintésről! Ahhoz előbb át kell hangolódnia férjére, előbb bele kell ereszkednie a saját női szerepébe. Sokszor látjuk a terápián, hogy az ilyen autonómia hiányos, fáradt édesanyák kifejezetten megrázkódnak, amikor szexről van szó, összekulcsolják a karjukat, kicsire összekuporognak, mintha megerőszakolták volna őket. De ez a reakció nem az ő aktuális partnerüknek szól, nem a férjükre vonatkozik, hanem az élethelyzet következménye. Hogyha ezt ilyenkor magára veszi a férfi, akkor zsákutcába kerülhet a házasság. Szóval tessék arra sarkallni a násznépet, a régi barátokat, a rokonokat, az új barátokat, hogy jöjjenek babázni, segítsenek nektek, adjanak időt és teret a házasságotoknak, vegyék át időlegesen a szülői feladataitokat, hadd legyen az édesanya és az édesapa egy kis időre megint „csak” nő és férfi, feleség és férj.

Fény az alagút végén? Fontos és közös párkapcsolati feladat az édesanya alapszükségleteinek biztosítása. Ezek között is legelső az alvás. Talán most válik igazán érthetővé, miért forszíroztuk annyira, hogy legyen jelen az életetekben a cserépszedegető násznép, mert a kisbaba széttöri a párkapcsolatot, aminek a cserepeit a násznép tagjai, a segítők hordhatják megint össze. Úgy tehetik meg ezt, hogy biztosítnak olyan időszakokat az édesanyának, amikor végre kipihenheti magát. Ez a fény az alagút végén. Legyen hetente legalább egy éjszaka, amikor úgy kialudhatja magát, hogy reggel saját maga szerint ébred – méghozzá lehetőleg távol a babától, mivel már kiélesedett a hallása a baba minden mozdulatára, minden szusszanására. Ez komoly logisztikai feladat, de egy szerető nagymama, egy belevaló rokon vagy egy elkötelezett barát simán ébren marad akár egy teljes éjszakát is hetente, ha a hét másik hat napján gondtalanul alhat. Az anyukának pedig életmentő, erőt adó, a legnagyobb nehézségben is motiváló gondolat, hogy „péntek éjjel megint kialhatja magát”.

A másik nagyon fontos közös megoldani való, hogy legyen egy pontos ritmus, egy nagyon pontos napirend. Gondoljatok arra, hogy a bölcsődékben szinte percre meg van határozva a napirend. Butaság a szükségletek szerinti szoptatás, meg a szükségletek szerinti ellátás. A gyereknek állandó szükséglete, hogy az édesanyja közelében legyen, állandó szükséglete, hogy érintsék, de ugyanakkor az is szükséglete, hogy legyen az életében egy napirend, egy ritmus, amiből érzi, mikor jönnek a dolgok. Ha az ő kezébe adjátok a nap irányítását, akkor a baba megrémül, bizonytalan lesz, hiszen ő sötétben tapogatózik. A határok ebben a tekintetben korlátok is, amikbe a baba bele tud kapaszkodni, amik megóvják a rémületbe zuhanástól. Sok baba ezért sír. Higgyétek el: egyszerűen fél, mert nem tudja, mi lesz. Adjátok meg a kisbabátoknak, hadd tudja, hogy mi lesz!

Egyaránt fontos – ha már arról beszéltünk, mennyire be kell vonni a többieket, a családot, a rokonságot, a barátokat, a közösség tagjait –, hogy az összes olyan tevékenység mellett, amik a babával és a kisbabás szülők segítésével kapcsolatban adódnak, a párkapcsolat gazdagításához is biztosítsanak alkalmas időt, teret.

Azért írunk ilyen hosszan erről a szakaszról, mert a legtöbb pár ekkor jelenik meg nálunk. A férfi fokozott bűntudattal, a feleség teljes döbbenettel, azért mert megjelent a láthatáron a csábító, aki ráadásul pontosan azt teszi, amit a feleségnek kellene tennie, hogyha módjában állna. A csábító független, vonzó nőként jelenik meg a férfi előtt. A násznépnek az a dolga ilyenkor, hogy kivegye a feleséget, az anyát a szülő szerepből, helyettesítse abban teljes értékűen, az ő elvárásai szerint – Figyelem, Nagymamák! Az anyuka elvárásai szerint! –, és beleengedje a női szerepbe, ami a párkapcsolat fenntartása szempontjából elemi. Tehát hagyjátok meg a fáradt esték hálószobáját a babának. Igen is: nyugodtan alhat az édesanya a babával, hagyjátok azt az elméletet, hogy amihez most hozzászokik a baba, azt fogja egyetemista korában is csinálni! Ne szorozzátok föl az első néhány hónapot évtizedekkel! Higgyétek el, a baba két éves korában vagy három éves korában, de szoba tiszta lesz, gimiben már nem kell pelenkázni! Higgyétek el, a babában előbb fog jelentkezni az az igény, hogy külön aludjon, mint a szüleiben. Higgyétek el, hogy amíg neki jólesik az édesanyával aludni, addig jól esik. Az egész dolog akkor lesz veszélyessé, ha az édesapa azt érzi, hogy kitúrták a helyéről. De neki nem az a dolga, hogy egy alvó anyuka mellett visszafogja a horkolását, hanem az a dolga, hogy egy vonzó nő mellett aktívan, tevékenyen ápolja a párkapcsolatot. Neki az a dolga, hogy a felesége mellett férfiként jelenjen meg és ezzel visszaerősítse a nő nőiességét, mert az elhanyagolt nőiesség az asszonyban bűntudatot szül, a bűntudat hizlal, lompossá tesz és elhanyagolttá.

A gyermeketek részéről talán az a legbarbárabb része az inváziónak, hogy saját maga alatt vágja a fát. Szétfeszíti a családotok kereteit és ezzel veszélyezteti saját jövőjét. Tehát álljatok ellen neki, tartsátok fönn a párkapcsolatot, tartsátok fönn a szeretetteljes, szerető férfi és nő viszonyt. Így tudjátok megakadályozni, hogy szerető nyomuljon be a képbe, így tudjátok biztosítani azt, hogy a következő életszakaszban szeretetben és megértésben legyetek.

Az örömteli szülősködéshez és az egymásba feledkezéshez egyaránt a legjobbakat kívánva:

Zelka és Miklós

Kezdő édesapák 12 pontja

Jön a baba. Dúla, mama, baba, dada. Körülöttük toporog a papa.

A legtöbb párkapcsolati konfliktus gyökere erre az időszakra nyúlik vissza. Az apa keresi a helyét, próbálja megtalálni a feladatát, amihez kevés segítséget kap a hagyományoktól, szülőtársától és a családtól.

Íme egy tucat tanács a baba fogantatásának gondolatától a kisgyermekkorig.

Kezdő édesapák 12 pontja:

0. Első a szerelem. A szerelem az evolúció találmánya. Arra készít fel, hogy fogadjuk a világ leginkább szolgáltatott lényét. Azoknál a fajoknál, amelyek hímjei nem vesznek részt az utódgondozásban, a párzás egy unott aktus. Inkább a hímek egymás közötti küzdelmén van a hangsúly. Az apukás fajoknál násztánc, fészeképítés, a kotlós etetése készíti elő az utód fogadását. Tartozzunk ezekhez.

Édesapa1. Figyeljen a szélsőséges jelzőkre. Ha azt mondják, tökéletes férj, a világ legjobb apukája, imádja tündér-aranyos gyerekét, az ugyanolyan félrevezető, mint a semmirekellő, a lusta dög, vagy a tutyimutyi alak. Figyeljen oda, hogy kezdettől artikuláltan legyen jelen a helyzetben. Amikor bejelentik, hogy babát várnak, harcolja ki, hogy jelen lehessen a helyzetben, beszéljen saját érzéseiről.

2. Kerülje a szélsőséges viselkedést. Például az olyan szélsőséges hőstetteket, mint száguldás a kórházba a szülő édesanyával, vagy az olyan kilengéseket, mint a tejfakasztó buli utáni részeg üvöltözés a lépcsőházban. Inkább szervezzen, legyen úgy jelen a helyzetben, hogy rááll a párja hullámhosszára, átveszi a hangulatát, együtt érez vele. Olyan sok történetben kalandoznak újdonsült apukák a városon keresztül nyakukban a rendőrökkel, hogy hajlamosak vagyunk feltételezni: háttérbe szorultságuk miatt keresik a feltűnő helyzeteket.

3. Tervezze meg alaposan szerepét a szülés idejére. Divat az apás szülés, de nagyon új dolog. Az utóbbi kétmillió évben a nők női segítséggel vagy egyedül hozták világra kisbabájukat. Akkor menjen szembe ezzel a hagyománnyal, ha igazán, belülről vágyik rá. Ha az apás szülés mellett dönt, tisztázza párjával és a stábbal jó előre saját szerepét, jelenlétének módját. Várjon el tőlük világos és tiszta nyilatkozatot arról, elfogadják-e, mit és hogyan kommunikálnak Ön felé, mit beszélnek meg Önnel. Az édesanya a szülés közben módosult tudatállapotban van, fontos lehet neki, hogy valaki jelen legyen tiszta fejjel. Ön figyeljen rá is és kifelé is, a szülést vezető szakmai csapatra.

4. Kerülje a kísértetházat. A szülés előtti időszakot bizonyára bensőséges közelségben töltötte a párjával, elszokott az egyedülléttől, a baba születése pedig olyan élmény, ami után sokat kell élményeket mesélni, feldolgozni, ventilálni. Keressen, szervezzen magának olyan barátot, rokont, aki Önnel van, amikor a kórházból hazatér. Lehetőleg olyasvalaki legyen, aki türelmesen meghallgatja. Kerülje az olyanok társaságát, akik megmondják a tuttit.

5. A gyerek a jelenben él, figyelmet és gondoskodást igényel. Ezt adja meg neki. Engedje bele magát a jelenbe Ön is, amikor a kicsivel van. Ha tanácsadói elméletekkel és elvekkel jönnek, legyen szkeptikus. Gondolja meg, mennyi figyelmet és gondoskodást ígértek egykor a pocaklakónak. Megéri-e bizonytalan jövőre vonatkozó nevelési tézisek miatt megvonni tőle azt a figyelmet, gondoskodást és érintést, amire kétmillió év evolúciója jogosítja.

6. Vállalja fel a külügyeket. A baba sok gyökeres változást hoz szülei életébe. Az édesapa lesz a család külügyminisztere. Óvakodjon a szélsőséges jelzőktől az édesanyát és a babát illetően. A tökéletes, a világ legjobb anyukája, az imádnivaló tündér-aranyos gyerek emlegetése helyett, meséljen konkrét történeteket, idézzen fel jellemző képeket, helyzeteket. Beszéljen saját érzéseidről. Ha mások klisékbe csúsznak, hozza vissza őket a konkrétumok, a személyes élmények világába.

7. A gyerek élmény. A baba folyamatosan azon van, hogy felderítse a külvilágot. Explorál. A baba külvilágának Ön is része. Legyen azon, hogy közelebb hozza az érzéki tapasztalatokat. A mosolyon és a hangokon túl tartson vele sok bőrkontaktust, fektesse meztelenül a mellkasára, ha csak teheti, vegye ölbe. Éljen vele a jelenben, élvezze az illatát. A párjával egymás iránt érzett szerelmük erre a nyitottságra készítette fel. Ezek a meghitt pillanatok Önnek is járnak.

8. Legyen meder. A gyerekbe programozva van az exploráció. Annyi a dolga, hogy figyelje, mi érdekli. Ha elkezdi játszani az apai szerepklisét és megpróbálja irányítani a kicsi figyelmét, hamar kifullad. A baba figyelme elképesztően gyorsan rebben egyik dologról a másikra, csak belső feszültséghez vezet, ha vezetni akarja. Ha túlságosan akar valamit a babától, az szinte biztosan saját kudarcához vezet. Elvárásait valójában saját magával szemben srófolja fel.

9. „Keresd a nőt!” Az édesanya érintés szükségletét hosszú ideig teljesen lefedi a baba. Annál inkább megnövekszik felnőtt társas szükséglete. Ennél jobban talán csak autonóm egyedüllétre vágyik. Édesapaként Ön ezt a sajátos lelki egyensúlyt akkor fogja fel, ha átéli. Legyen azon, hogy kezdettől minél több időt töltsön kettesben a babával egyhuzamban. Engedje édesanyának megélni autonómiáját, kielégíteni társas szükségleteit. Tartsa szem előtt: főként az Ön társaságára vágyik.

10. A gyerek legfőbb érdeke a családi biztonság. A családi biztonság alapja a párkapcsolat. Családjuk összetartó ereje az Ön párkapcsolata feleségével. A gyerek a jelenben él, figyelmet és gondoskodást igényel, aki ezt megadja neki, a szülői szerepben jól helyettesítheti Önöket. Addig Önök legyenek együtt felnőtt párkapcsolatban, szerezzetek újabb és újabb közös élményeket, mert ezek a párkapcsolat valódi kötőanyagai. Az élmény a kapcsolat gazdagítás legfőbb eszköze.

11. Leselkedjenek együtt. Találja meg édesanyával együtt annak lehetőségét, hogy titokban figyeljék a gyermeket. Ez a felelősségtől mentes jelen idejű élmény fogja leginkább gazdagítani kapcsolatukat. Azok a helyzetek, amikor a gyerek tudtával hárman vannak együtt, inkább veszélyeztetik, mint építik a kapcsolatukat. Igyekezzenek minimalizálni az ilyen „kétszülős” alkalmakat. Ha mégis belekerülnek, egyikük legyen a helyzet aktív szereplője, a másik vonuljon háttérbe.

12. A szülőség és a párkapcsolat egymást váltó szerepek. Amikor Önnel ott van a gyermeke, akkor az Ön Édesapa szerepe aktív. Ilyenkor nem férfiként van jelen, hanem Édesapaként cselekszik, érez és gondolkodik. Amikor Édesanya a gyermekükkel ölében ül az asztalnál, akkor a női szerepe háttérben van, az Édesanya szerep elöl. A szülő/házastárs szerepek úgy működnek, mintha egy középen rögzített rúd két szemközti végén volnának: amikor a rúd egyik vége előremozdul, a másik egyidejűleg hátra kerül. Figyeljen oda, hogy egyszerre valóban csak egyik szerepben legyenek jelen – különben a rúd recsegni, ropogni kezd, és végül eltörik. Akkor csalogassa párját női szerepébe, amikor gyermekükről – szülői szerepüket ideiglenesen átvéve – valaki más gondoskodik. Ilyenkor lehet Ön is Édesapa helyett férfi, megalapozza meg párkapcsolatuk és családjuk stabilitását.