Címke: hokedli modell

Párkapcsolat a megélhetés dimenzióban

Közzétéve Szerző:

Megjelentek praxisunkban a párkapcsolat megélhetési dimenziójában jelentkező problémák.
Aki rest megkeresni hokedli modellünket, annak ide idézzük:

hokedli

A hokedli négy lába az érintés, a társas, a gondoskodás és a megélhetés. Akkor működik jól a párkapcsolat, ha együttműködés alakul ki ezekben a dimenziókban. A pár, ill. a szülőtársak egymást tekintik az első számú partnernek, ha bármely dimenzióban más válik meghatározóvá, hűtlenségről beszélünk. Most a megélhetés dimenzióról van új, érvényes mondanivalónk.

Vegyük mindjárt a villanyszámlát. A család igyekszik olyan változásokat bevezetni, amik segítenek a kedvezményes kvótán belül maradni. Ha a melegvizet villanybojler adja, szóba kerül a zuhanyzás, kézi mosogatás. Feszültség keletkezik.
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk.
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben…
Megoldandó probléma.

A család igyekszik csökkenteni a hűtőszekrények tartalmát, nyitogatását, sőt, hosszú távon mélyhűtő kiiktatását szorgalmazza. Fagyi, fagyasztott sültkrumpli, rántott húsok nélküli életet vizionál… Feszültség keletkezik.
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején hörcsögöltél össze.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
Megoldandó probléma.

A család igyekszik a nyaraló kvótáját is bevonni. Felmerül, oda kellen vinni a hűtőládát, sőt, a mosandót, hiszen úgyis megyünk, elég betenni egy bőrönd szennyest, hazafelé már hozzuk is a tisztát. Feszültség keletkezik.
– Az majd biztos megtérül, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
Megoldandó probléma.

Jöhet a gáz. A fűtéssel is takarékoskodni kell. Nem járhatunk itthon alsónadrágban, van jó puha háziruhánk, zoknink, papucsunk, nosza. Simán lemegyünk a fűtéssel a kvótáig. Feszültség keletkezik.
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy egy guminő lenne a legjobb befektetés, az langyos vízzel megtöltve is több meleget ad, mint te.
– Dehogy, hozd valamelyik ribancodat, az pálinkával fűti magát, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
Megoldandó probléma. Három-négy probléma már konfliktus.

Könnyebben megy az összehangolódás, ha egyetértünk abban, ki is hozza ránk a bajt. Már csak azért is, mert ha valaki a családból, őt tudattalanul okozóként kezdjük kezelni. Tudjuk, régen a rossz hír hozóját halállal büntették. Esetünkben elég annyit mondani:
– Hallottátok? Az átlagfogasztás feletti áramárt a dupláját kell fizetni.
– Jaj, ne mán…
– De mi ugye az átlag alatt vagyunk?
– Hétszer annyit fogyasztunk.
– Ez hülyeség.
– Itt a számla.
– Akkor mondd meg, mit csináljunk!
És a hírhozó máris pellengéren áll.

Érdemes tehát kiszervezni a baj okát, mégpedig a közös hiedelemrendszernek megfelelően. Pszichológiailag teljesen mindegy, Putyin vagy Zelenszkij, Biden vagy Orbán, Brüsszel vagy a NER, a lényeg, legyen közös ellenségkép, arra épülhet a közös elköteleződés. Még az is jó, ha a szomszédra verjük rá a balhát, mert nem engedett napelemet felszerelni, mondván, ronda. Bűnbak (BB) kell, mégpedig olyan, akit nem tudunk meggyőzni.

Ezután már másképpen csordogál a vita:
– A szemét BB miatt már meg sem zuhanyozhatunk rendesen.
– BB szagunk lesz nekünk is. (alakul a közös identitás).
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk. (Azért a racionalitás működik.)
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben… a qrva mamáját BB-nek.

Hűtőszekrény ügye:
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején vásároltatott össze az a görény BB.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
– Bizony, mert BB ott áll a sötétben, aztán ha rávetődik a hűtő fénye, megrémülünk a torz pofájától.

A nyaraló kvótája:
– Csakhogy BB miatt a benzin ára is duplája.
– Aligha térül meg, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
– Hőn szeretett BB.

Jöhet a gáz:
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy olyanokkal kellene fűteni, akik amúgy is forrón rajonganak BB-ért.
– Ő biztosan nem fázik, fűtik a ribancok.
– Meg a pálinka, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
– Mega pálinka. Egy megawatt hőértékű szesz.

Modell
Szeretünk azzal hencegni, hogy mi semmit sem találunk ki, csak a működő megoldásokat modellezzük. Márpedig vészhelyzet esetében a közös ellenségkép biztosan sok esetben segítette elő az együttműködést, a közös elhárító mechanizmusok összehangolódását, a kötődés és a lojalitás erősödését.
Szándékunk szerint a fenti példák a legfontosabb eszközt is modellezik. Ez pedig a humor. Remélhetőleg nem olyan komoly a helyzet, hogy erre is rászoruljunk.

Sőt. Talán önmagában is elég a humor. A varázsige pedig: „Az van, hogy ez van.”
– Tartunk nagy hűtőkizabáló partit.
– Addig hordjuk a zoknit, amíg megáll magában.
– A lepedő alá tesszük a nadrágot, nagypapa is így szokta vasalni.

Nagy hűtőkizabáló parti

Aha, aha, igen, persze!

Közzétéve Szerző:

– De tényleg: ágynyugalom, pihi! – egy fél évvel ezelőtt írtuk. Azért, mert ki kellett írni magunkból.
– Aha, aha, igen, persze – jött rá a válasz, pontosan abban a hangnemben, ahogy a kamasz válaszol szüleinek, nagyszüleinek, akik az agyára mennek.
Aztán hónapokig csönd. Reménykedtünk. Aztán jött a hír: azért nem jelentkeztek, mert szövődmény jelentkezett. Nem az agyára ment a vír, a szívére vette az úr/hölgy.

Nagy kérdés, hogyan keveredjünk ki az „Ugye megmondtam!” buta szülői kliséjéből? Meglehet, igazunk sem volt igazán, talán akkor is ez lenne a helyzet, ha tényleg betartották volna az ágynyugalom, pihi dörgedelmet.
De mi van, ha mégsem „kikeveredni” ebből a helyzetből, hanem inkább alaposabban körbejárni? Hiszen klasszikus játszma, hokedli modellünk minden lábát érinti.

A szülői és a gyermeki én közötti konfliktus elsősorban a gondoskodás dimenzióban bontakozik ki: gyermekek, unokák helyezkednek gondoskodó, aggodalmaskodó szerepbe szüleikkel, nagyszüleikkel szemben. Azok pedig vagy berémülnek, mint az egészen kicsi gyerekek, vagy felhorgadnak, mint a kamaszok.

Játszmák alakulnak ki a megélhetés dimenzióban is, hiszen a kezdeti nagy hörcsög-hisztiből maradt még vissza felhalmozás, az ingyenes kiszállítás értékhatárának elérése érdekében pedig látszólag racionális döntések születnek konfliktust okozó dolgok megvásárlásáról.
– Hová tesszük ezt a vackot a következő lomtalanításig?
– Arra gondoltam, ha megveszem, ingyenes lesz a kiszállítás…
Közben jól tudjuk, a szorongás irányítja igazán ezt a fajta ingerültséget.

A társas dimenzióba átszivárog a távolságtartás parancsa. Gyakorlatilag bárkivel beszélgethetnénk órák hosszat telefonon, de a tudattalannak nehéz leválasztani a tilalmat.

Olyan ez, mint amikor áramszünet van: „Igen, a mikro, az persze nem működik, a fürdőben sem ég a villany, de a gáz, az csak gáz. Persze, a gyújtószikra elektromos, de az pótolható gyufával, a sütő viszont tényleg elektromos. Az okostelefon gond nélkül megy, csak fel kell majd tölteni. Bár megy a gáztűzhely, mert begyújtottuk gyufával, attól még nem működik a gázkazán, hiába ég az őrláng.” – Éppen így keveredik meg agyunk evolúciós huzalozása, mert nincs felkészülve az érintés és az érintkezés különválasztására. Tudatosan persze megy, de tudattalanul feszültség, tehetetlen düh keletkezik.
– Miért nem képesek felhívni? A tárgyalás előtt kikérték a véleményünket, alaposan elbeszélgettünk, aztán most nagy büdös csönd.
– Hívtak, amikor úton voltak a szülészetre, most meg semmi. Mi lehet a baj?
– Kérdezték, lehetséges-e, hogy a szaglás mellett az ízlelés is elveszik, most meg egy hete csönd. Lélegeztető gépen vannak? Vagy mégis elmentek síelni a negatív teszttel?

Úgy tűnik, mintha a vírus valahogy levágott volna egy visszajelzés-hurkot a kommunikációról. Feljebb tette a kapcsolatteremtés ingerküszöbét. Indokoltnak tűnik megkeresni valakit, ha baj van, de a szokásos kedvesség, simogatás, csevegés már gondot jelent. Hiába történik teljesen veszélytelenül, telefonon. Tudattalanunk ezt nem érti, nem tudja feldolgozni. Közeli szeretteinket is úgy hívjuk, mint a mentőt, a tűzoltót vagy a rendőrt: csak ha nagyon indokolt, de akkor sincs csevegés, bratyizás, traccsparti.

Ezzel el is érkeztünk az érintés dimenzióhoz – ha úgy tetszik, hokedlink negyedik lábához. Itt is feleslegesen tevődik át a gátlás, hiszen a távolságtartás másokra vonatkozik, de tudattalanunk itt sem tud igazán különbséget tenni. Valami olyan modellre építhet, mint a társasági események. Az érzéki csók a templomban vagy az anyakönyvvezető előtt erős kivétel. Nem is hozza igazán lázba az ifjú párt. A lagziban már lehet lassúzni, de ott is inkább a menyasszonytáncon van a hangsúly. Szóval a távolságtartás átléptet minket egy „frakkos-abroncsos” kódba, amiből nehéz kikecmeregni a házastársaknak, a szülőtársaknak és a gyereknek.

Ennyit az értelmezésről a játszma- és a hokedli modell keretében. Várjuk, hogy lelkes pszichológushallgatók, péhádézók rárepüljenek a témára. Érdekes tézis lenne a maszk levevés és a kivillanó boka erotikájának összehasonlítása.