A lakás, ház, ingatlan (habitat) vásárlás 12 pontja

Gyakorlati pszichológia

Harmath Józsi nem hajlandó otthon fürdeni. Hetente háromszor lemegy az uszodába. Leúszik néhány hosszt, beül a gőzbe, hajat mos. Ennyi. Fogat otthon a konyhában mos. Felesége, Ida sokszor elsírja magát, ha kinéz a tűzfalra, mikor kicsit halkul az anyázás az udvaron és ki meri nyitni az ablakot. A negyedik borzasztó magasan van, ha szatyrokat kell fölcipelni, de ahhoz mégis alacsony, hogy felülemelkedjen az udvar ocsmányságain.
Együtt keveredtek ebbe a helyzetbe.
Idát az fogta meg, hogy a falak a tégláig le voltak verve, a padló felszedve, amikor mutatták neki a lakást, így azt érezhette, végre érvényesülhet az ízlése. Mert azokban a lakásokban, amiket addig néztek, sok ízléstelen dolog volt, csakhogy eltávolításuk nem lett volna gazdaságos, és konfliktusokkal járt volna. Ez a tulaj kötbéres-letétes szerződéssel vállalt felelősséget azért, hogy a lakás úgy lesz felújítva, ahogy azt Ida szeretné. És akkorra! És így kerül a lakás annyiba, mint egy hasonló, jó állapotú.
Józsink hitte is, nem is. Akkor vitte be Péter, az építésvezető a fürdőbe. Ahol már kezdte beszerelni a hidromasszázs gőzkabint. Mert ugye az adja meg az alaphangot. Péter megmutatta, hogyan lehet benne hidromasszázs gőzben telefonálni. Vagy éppen zenét hallgatni.
Aludtak rá egyet, másnap találkoztak az ügyvédnél. Minden feltétel papírra került, a kaució ügyvédi letétbe.
Ida még aznap délután válogatni kezdte a csempéket, Péter, az építésvezető megvette és elkezdte a hidegburkolást.
A lakás birtokbavétele is simán ment, elvégre végig figyelemmel kísérhették, ahogyan épül-szépül-készül az otthonuk. Péter csak egyszer szállt szembe velük, amikor Ida át akarta helyeztetni a gáztűzhelyét a konyha másik sarkába, onnét, ahová ő tetette. Végül Harmath Józsi kifizette a gázvezeték áttervezést, Péter pedig megcsinálta a tulaj keretéből. Borravalót nem fogadott el.
Végeredményben annyi történt, hogy fókuszáltatták Harmath Józsit és Idáját. A mályva csempe és járólap illesztésére, a hidromasszázs gőzkabinra. Az otthon egyéb, életminőséget jelentő mozzanatai kimaradtak.
Ugyanezt teszi a bűvész, a zsebtolvaj és a fejfény a színházban. Egy pontra összpontosítja a figyelmünket, a többi körülmény sötétben marad. Kívül esik a látókörünkön.

Mi családi rendszerben gondolkodunk, ezért azt mondjuk, úgy tudjuk elkerülni a beszűkült tudatállapotot otthonkeresés közben, ha megjelölünk 12 pontot, amelyeknek nagyjából egyformán kell derengenie.

otthon1. Csapat. Akit csak tudsz, vonj be az ügybe. Kérd meg barátaidat, menjenek el ők is, mint tőled független vevők. Menjenek veled minél többen. Ott, helyben a társaid kérdezzenek, akkor beszéljétek meg, ha már aludtatok rá egyet.

2. Horda. A szomszédság áldás. A gyerekeknek nagyon fontos a kortárs közösség. Életre szóló mintákat, kapcsolatokat adhat. A szomszédság biztonság. A szomszédság szabadság. Ráhagyhatod a kutyát, az akváriumot vagy éppen a tévészerelőt.

3. Gyaloglás. A közlekedéssel töltött napi időt és ráfordítást szorozd fel a napok számával. Hagyd az olyan marhaságokat, hogy “20 perc alatt be lehet érni”. Azt nézd, hogy akkor, amikor Te akarsz beérni, mennyiért és mennyi idő alatt érsz be. Mennyi időt kucorognak a gyerekek a kocsiban gyorskaját majszolva?

4. Autonómia. Alapvető szükséglet. Sokszor fontosabb az evésnél, az alvásnál és a szexnél. A családi rendszer valamennyi tagjának szüksége van rá. A nagy, nyílt terek távlatot adnak, a derűs együttlétre fókuszálnak, ám az egyéni elvonulást akadályozzák.

5. Távlat. Az együttműködés, az összehangolódás fontos feltétele a közös távlat. Legyen egy olyan pontja a habitatnak, amelyről együtt a távolba emelhetitek tekinteteteket, együtt gondolkodva, beszélgetve.

6. Időbeosztás. Tudd meg, hogyan zajlik az élet különböző napszakokban, a hét napjain, hónapokban, évszakokban. Amikor ingatlanszemlét tartasz, az a pillanat egyetlen csepp az idő tengerében. Lehet, hogy a többi ugyanolyan víz, mint ez a csepp, lehet, hogy egészen más. Az eladó esetleg tudatosan választotta ki az időpontot.

7. Különleges előny. Ha például az erkélyről eléd tárul valami különleges látvány, gondold meg: mennyi időt fogsz azzal a látvánnyal tölteni, és mi lenne, ha olyankor odautaznál. Ha naponta több órát kell autóznod, mert szép a kert, gondold meg: ha munkahelyed mellett laknál, akkor is minden nap több órát autóznál-e ki abba a szép kertbe és vissza.

8. Megélhetés. Nézd meg azt, amire az eladó fókuszálja a figyelmedet, számítsd ki, mennyibe kerülne neked havonta, és beszéld meg a családi rendszer tagjaival, megéri-e. Valóban rendszeresen kiadnátok-e annyit az adott körülményre, mint amennyibe kerül.

9. Info. Gyűjts információt, akitől csak lehet. Az előtted ott lakótól. Ha ő éppen a tulaj, kérdezz rá azokra a mondataira, amik „az az igazság…” vagy „megmondom őszintén…” felvezetéssel kezdődnek. Keresd fel a szomszédokat, tedd fel nekik a kérdést: jó szomszédok lennétek-e. Figyeld meg, miről igyekszik elfókuszálni az eladó. „jaj, az nem…”.

10. Teszt. Béreld ki! Ha lehet, lakj ott egy évet. Hidd el, egy év alatt többet fogsz keresni, mint amit a bérleti díjra kiadsz – ha valóban jó helyen laksz. Ha másképpen van, megúszod a vételár töredékéből.

11. Mintázatok. A családi rendszer valamennyi tagja nézze meg, mi a közös az új helyben és az eddigiekben. Meglehet, hogy egy apró nosztalgikus részlet fókuszáltat el, egy olcsó kilincs vagy egy hokedli. Meglehet, olyan fontos régi mintázatokat hoz elő a például a lakás beosztása, ami egy bejegyzés a sorskönyvedbe. Tudatosítsd ezeket az elemeket.

12. Érzelmek. Fogadd el az irracionális mozzanatokat, mert ha pozitívra hangolva, derűben költöztök be, az egész hordát, szomszédságot képesek vagytok hasonlóra hangolni. Ha megkérdezel egy ingatlanost, végül is minden eddig felsorolt pontot marhaságnak fog minősíteni…
Harmath Józsi az új otthont már körültekintően kereste. Egyszer csak mégis egészen szenvedélyesen beleszeretett egy olyan lakásba, ami Idája számára egy volt a sok közül. Egyszer csak felkiáltott Harmath Józsink: „éppen ilyenben laktak Ági néniék!”. Egész gyerekkorában Ági néniékhez vágyott, mert ők figyelemmel és humorral szerették. Ida fejet hajtott az érv előtt, és valóban: ebben a lakásban szeretetben és derűben élnek.

Mostohák pedig vannak

Boldogtalan kapcsolatok – Döntés, felelősség, gyávaság

– Nem, nem, nem – hajtogatta rekedten a maga igazát Géza – az nem lehet, hogy elvegyék tőlünk a gyerekeket.
– Sajnos ez jogi kérdés, mi legfeljebb mediálhatunk.
– De érvekkel segíthetnek minket – sóhajtott fel Szandra – már három ügyvédnél jártunk, mindegyik azt mondja, ha az anya alkalmas, övé a gyerek, mind a kettő, mert a gyermekek összetartoznak.
– Ön mióta él együtt Gézával?
– Két hónappal azután jöttünk össze, hogy Szandra elköltözött a gyerekekkel. Már régóta ácsingóztam rá, de amíg házasságban élt, tabu volt.
– Szeretné a gyerekeket?
– Igen, önmagukban is, de így azért is különösen, mert Géza nagyon sínyli a hiányukat. Azért is néztem ki magamnak, mert olyan nagyszerű apa.
– Önnek vannak gyermekei?
– Kettő. Jó barátok azzal a kettővel. Szinte kezdettől összejártunk.
– Hogyan költözött el a felesége? – fordulunk ismét Gézához.
– Egy szombat reggel megjelent a rokonságával, összepakoltak, usgyé. Hétfőn már más városban jártak iskolába a gyerekek.
– Akkor tudta meg Géza, hogy a feleségének szeretője van – magyarázza Szandra – pedig mi már fél éve tudtuk.
– Most együtt élnek?
– Mi? Persze – hökkent meg Szandra.
– A volt feleség és a szerető.
– De még hogy! – morgott Géza.
– Ezt hogy érti?
– Van zűr bőven.
– Az előző házassága azért romlott meg, mert a felesége féltette tőle a gyerekeket – tette hozzá Szandra.
Elszánt ajánlatot tettünk: ha találnak olyan ügyvédet, aki hajlandó ránk szánni két órát, úgy, hogy kikapcsolja a mobiltelefonját, felkészítjük úgy, hogy jó eséllyel induljon.
Eléggé tisztességtelen ajánlat volt, már többször megtetettük, mert régóta szerettünk volna egy olyan ügyvéd társat találni, aki némi eséllyel indul fejjel a bírónők zárt falának.
Géza és Szandra találtak egy ügyvéd asszonyt. Területe olyan messze esett a családjogtól, hogy beugrott.
Példák sokaságát elemezve megbeszéltük, mi is az a rendszerszemléletű vagy holisztikus pszichológia. Legjobban az anyós-após, a meny és a fiú esete ragadta meg. Külön-külön jártak Zelkához és ő mindannyiuknak tudott segíteni, miközben a család egészének is segített.
– Ez olyan, mintha egy perben én képviselném az összes felet! – nézett döbbenten.
– Amíg hajlandók együttműködni. Géza volt felesége azonban megtagadja ezt. Okkal. Döntése során figyelmen kívül hagyta a család egészének érdekeit, csak a párkapcsolat lebegett a szeme előtt.
– Egy …-t akart – fakadt ki Géza.
– Mindenesetre ők most egy pár. Közös az identitásuk. Azt kell tehát vizsgálni, együtt alkalmasak-e. Márpedig az nehezen képzelhető el, hogy együtt alkalmasak, ha egyikük nem az. Hiszen ez a tény feszültségeket szül kettőjük között és gyengíti az anyát is.
– Lehet, hogy megváltozott a férfi és most már jó apa.
– Meglehet. Bár inkább az a törvényszerű, hogy nehezebben fogadjuk el azt az embert, akinek alig ismerjük sorsát, előéletét, sikereit és kudarcait, mint azt, akivel feltétlen szeretetben együtt nevekedtünk. Márpedig egy szülő együtt nevelkedik a gyerekével. Úgy válik szülővé. Hogy részt vesz ebben az életen át tartó folyamatban.
– Akkor Géza és Szandra alkalmasságát is vizsgálni kell – szögezte le az ügyvédnő.
– Igen. Azt, hogy együtt alkalmasak-e.
– Erre azt fogja mondani az én ex-nejem, hogy igazából nem is él együtt azzal a pasival. Egyedül neveli a gyerekeket és ő alkalmas.
– A rendszerszemléletű vagy holisztikus pszichológia erre azt mondja, a gyermek oda kerüljön, ahol egész családban van, működő párkapcsolatot lát.

Az ügyvédnő beszállt az elvi küzdelembe és most 8 hónap vizsgálatai és hercehurcája után három hónap próbaidőre az apjuknál vannak a gyerekek.

Párkapcsolati krízisek – Hogyan jöttünk ki jól?

Részlet a könyvből:

…Juli nénit belehelyeztük a gyógyító szerepébe. Az, aki maga is gyógyít, kevéssé hajlamos passzívan odaadni magát a gyógyítónak. Mi több, értékelni fogja a gyógyító igyekezePárkapcsolati krízisektét, szakmai tudását. És nagy valószínűséggel sikerélményt is szerez, ami ugyancsak a gyógyulást segíti. Ráadásul értékessé teszi azt a tudást, amit mindenki megszerez gyógyulása során.
Erre alapozzuk mentor-programunkat, amelynek lényege, hogy azoknak, akik segítségünkkel sikerrel túljutottak egy krízisen, komoly saját élményük és szaktudásunk halmozódik fel az adott helyzetről. Némi képzés után alkalmasak lesznek arra, hogy segítsenek azoknak, akik hasonló problémával fordulnak hozzánk. Ezzel egyébként a mi vállunkról is nagy terhet vesznek le, mert a bajban lévő embernek komoly igénye a “kibeszélés”, szakszóval ventilálás. Olyasmi ez, mint túlnyomás kieresztése, csak a mi nyelvünkben a “kiereszti a gőzt” már durvább jelentéstartalmat hordoz. A ventilálás inkább szellőzést jelent, szellőzködést. Megszellőzködést. Aminek az eredménye a “bársony nesz nyugalma” és a “jázminok tapsikolása”. A ventilálás az öngyógyítás azon fajtája, amelyhez nagyon bölcs partner kell. Csak azok engedhetik meg maguknak, hogy pszichológia ülés keretében rendesen ventiláljanak, akik olyan gazdagok, hogy már csak a ventilálás segít rajtuk. A többieknek segít a mentor. Amíg a barát-, fodrász- és vetélytársnő megmondja a tutit, amíg a társalkodónő csak bólogat, addig a mentor a kettő közötti keskeny ösvényen halad. Felismeri, hogy a ventilálás egyrészt a dolgok kimondásának igénye, másrészt hangosan gondolkodás. A jó mentor gyakorlatilag annyit tesz, hogy engedi nyitva maradni a szelepet és nagyon gyengéden segíti a hangos gondolkodást. Tartózkodik a tanácsoktól és az irányítástól.
Legszívesebben mi magunk is mentorok lennénk, csak hát tőlünk többet várnak el. Azt, hogy a gondolkodásba olyan erőforrásokat is segítsünk bevonni, amelyekről nem tud az, aki beledöccent a gond gödrébe.
Mint ahogy Juli néni és Lali bácsi sem tudták használni az ő csodás közös identitásuk erőforrásait. Mert kettejük között ugyan kialakult a szoros kötelék, ám ez egyben olyan is volt, mint a báb burka, mint a buba pólyája. Kizárta a gyerekeiket. Ők el tudták egymást fogadni, míg gyermekeik őket nem. Talán még külön-külön igen, de így együtt biztosan nem. Saját nehezen kiküzdött identitásukat, önmagukat kellett volna megtagadni. Ugyanakkor egy párkapcsolat akkor teljesedhet ki, ha a párt mint párt fogadják el.
Ezért is jött kapóra egy fiatalabb pár, a középkorú Mercédesz és Tibor, akiknél mentorkodhattak az öregek.
Mercédesz és Tibor tini gyerekek szüleiként abban a családi életciklusban voltak, amelyben a szülők és gyerekek új közös identitása alakul ki. Ez sarkalatos párkapcsolati kérdés. A kamaszodó gyerekek ugyanis folyamatosan megkérdőjelezik szüleik egyéni és kapcsolati identitását. A lányok például túllépnek azon, hogy apjuk az egyetlen igazi férfi, a kizárólagos férjjelölt, akit anya csak időlegesen nyúlhat le, sőt, immár azt a pocakosodó, kopaszodó, gondterhelt férfit látják benne, akivel enyhén szólva gáz mutatkozni. Az apa is megzavarodik, amint azt már Tibor és Csenge esetében láttuk. Egy nőt ölel, ha ölbe kapja lányát. Közben kezdi magát öregnek és undorítónak érezni, ha meglegyinti a lánya nőisségének szellője. Márpedig a kamasz lányok olyan illatfelhőkbe szoktak burkolózni, ami érthetővé teszi, miért nyitott sportkocsikból vadásznak rájuk.
A helyzet korántsem szimmetrikus. Az anyákat, azaz az érett nőket sokkal inkább a státusz, a jó apa iránti elvárás mozgatja, bár lelkük mélyén természetesen erotikusan is megérinti őket a fiuk férfiasodása. A fiúk is alaposan kikezdik anyjuk önértékelését, hiszen egyre inkább a kortárs közösség lányai felé fordulnak; ha anyjuk korú nőket megnéznek, akkor azt a szex és csak a szex kedvéért teszik; az erotikát ilyenkor valamiféle durvaság helyettesíti, amiből akkor is jut bőven az anyának, ha amúgy sikerül a szexuális mozzanatot teljesen háttérbe szorítani.
És akkor jön még az apa-fiú viszony és az anya-lány viszony, ami megtelhet vetélkedéssel, elfojtott agresszivitással. És a testvérek viszonya.
Ez már önmagában is olyan bonyolult rendszer, amiben bármelyik tényező lehet attraktor, azaz önmagához képest túlzott jelentőségű változást indíthat meg, mint a káoszelmélet pillangója, amelynek egyetlen szárnycsapása hurrikánt idéz elő a Föld távoli tájain.
És mindehhez még jön maga a párkapcsolat, amelyben olyan fontos a visszajelzés. Sokszor már az is segít egy kisebb gödörből kidöccenni, ha a pár szépen kicsípi magát, és sikkesen megjelenik az úri közönség előtt. Bálban, baráti körben, bulin. Végül is bármely közönség hálásabb, tapintatosabb és megértőbb, mint saját kamasz gyerekeink, akik előtt nap mint nap meg kell jelennünk, és párként viselkednünk kritikájuk kegyetlen kereszttüzében. Hiszen saját párkapcsolati kudarcaikat is ránk projektálják.

Figyelem, kedves Olvasó! Noha nincsenek kamaszkorú gyermekeink, mégis többes szám első személyre váltottunk. A lélektani hitelesség kedvéért benne is hagyjuk a szövegben ezt a bakit, mert azt mutatja, hogyan kezdünk kisgyermekes szülőként máris készülni erre a helyzetre. Mert csak készülhetünk rá – ez a minimum, ami vár minket, ha elég kegyes lesz hozzánk a sors. A krízishelyzet be fog következni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy készülünk rá és amikor oda jutunk megküzdünk vele. Már elindult ez az árhullám; tudjuk, nagyjából mikor ér el hozzánk, és ki kell dolgozni a közös stratégiát a fogadására. Stratégia van bőven, a teljes mederszabályozástól a széles árterek nyitásán át egészen az új nyomvonal kialakításáig.
Itt van tehát a többes szám első személyre váltás tudattalan eredete. Már kisgyermekes szülőként lényegi döntéseket hozunk ez ügyben.
Sok olyan ember fordul hozzánk, aki Budapest környéki házában várja rettegve, mikor marad magára, társas magányban. Ők ugyanis, tudva-tudattalanul, a tározóra szavaztak: azt mondták, ha majd jön az árhullám, azt majd elnyeli egy óriási tómeder. Építettek egy hatalmas házat, amelyben a gyerekeknek jó nagy hely jutott, így elvileg teret kaptak kamaszkoruk kiélésére. Saját lakrésszel, ahová zavartalanul jöhetnek a barátok.
Mások a mély mederre és a magas gátakra szavaznak: teljesítményelvárások, majdani elitiskolák mentén terelik a gyereket a játékos képességfejlesztő óvodák medrébe.
Ráadásul mindez még divatáramlatoktól is függ. Ahogy Tiborék eredetiek akartak lenni, amikor a ritka Csenge nevet választották (aztán döbbenten vették tudomásul, hogy Csenge két másik Csengével homokozik a játszótéren), úgy van divatja a különféle stratégiáknak is.
Ami lényeges: az alapvető stratégiát már akkor kialakítják a szülők, amikor óvodát választanak a gyereknek, de legkésőbb akkor, amikor a középfokú tanulmányok felé orientálás nagyjából utolsó autonóm szülői döntését meghozzák.
Mindenképpen más életciklusban vannak tehát, mint amilyenről döntenek. Feltéve, de erősen megkérdőjelezve: a döntést együtt hozzák meg. Mi lesz, ha a stratégia mégsem tökéletes? Márpedig nincs tökéletes stratégia ott, ahol a káoszelmélet ír le jelenségeket.
Egy saját múltjának elégtelenségeivel szembesülő párnak kell együttesen, autonóm módon és hatékonyan fellépnie. Ez természetesen komoly megpróbáltatás és potenciális krízishelyzet, amit segít leküzdeni az, ha a pár az évek során már kialakított egy olyan működésmódot, amely lehetővé teszi a hatékony megoldást. Statisztikailag csökkenti az esélyeket, hogy ekkorra a párok fele már elvált...

Folytatás a könyvben.