Címke: pszichológiai szülő

Mégis vannak szüleim

Közzétéve Szerző:

(A szüle téma bemozgatott minket is, olvasóinkat is.)

Zoli búvárkodni tanított bennünket. Úton a neoprén raktárba átmentünk a dupla garázson, ahol a falakon egy síkölcsönző terült el. Később, az Adrián, a búvárbázison el is beszélgettünk. Természetesen párkapcsolati gondjait vázolta fel nagy vonalakban. Éjféltájban aztán előjött a farbával. Kifejtette: neki valójában nincsenek szülei. Gyerekkorában együtt lakott egy házaspárral, akiket úgy hívtak, mint őt – nagyjából ennyi.

Rájöttünk, gondosan felépített sorskönyvet adott elő nekünk lakótársi viszonnyá silányuló szerelmeiről, megélhetési szülőtársi kapcsolatairól, ridegtartásban nevelt gyerekeiről, kapkodásáról: oktat vezetést, sielést, gitározást, amúgy grafikus és informatikus. Mindezt szülőhiányára vezette vissza. Síoktató például úgy lett, hogy ovis kora óta síel, szinte csak vizsgát kellett tennie. Hasonló a helyzet a búvárkodással. Szüleinek talán meg sem mutatta a diplomákat.

Megemlítettük, elég jó szülőknek kell lennünk, hogy elvégezzük a gyerekeinkkel ezt a búvártanfolyamot. Zoli arcán távolodó félmosoly jelent meg, majd egy transz-szerű merevségre váltott. Eltartott egy ideig, amíg kibökte: “Asszátok meg, mégis vannak szüleim. A szomszédék. Tomi barátom szülei. Amikor megjöttünk a suliból, hozzájuk mentünk be, ők vittek minket síelni, búvárkodni, hozzájuk jött a gitártanárunk, két egyforma pc-t vettek a békesség kedvéért.”

Péter lakásavatójára egy közös ismerős révén kerültünk. Kissé furcsálltuk is a meghívást. Feleségével együtt vezetett körbe minket igazi belvárosi otthonában. Cselédszoba, kamrából lett wc, hatalmas szalon. Egyszóval emeleti kúria, csak a balra nyíló szobát kapta meg front után egy kibombázott család. Az avató beszédből aztán kiderült, mit keresünk itt.

Péter provokatívan azzal nyitott, ez a szülei lakása. A vendégek persze felhorkantak, tudták, hol nőtt fel Péter. Ő azonban hamiskásan ránk nézett, és elmesélte, az ő igazi szülei, Éva néni és Miklós bácsi pontosan ilyen lakásban laktak néhány sarokra innen. Éva néni matekozott Péterrel, de együtt festették a konyhát, olyan derűben, hogy egyszer be is pisilt a nevetéstől. Polcot is szereltek, a fúrószár tompa volt, úgy kellett nyomni, hogy Éva néni hátulról tolta Pétert a fal felé…

Miklós bácsi kis lábosban főzte a keményre a tojást. Kettőt evett meg, de három főtt gazdaságosan a kislábosban. A felesleget F (mint Főtt) jellel látta el és a hűtőbe tette. Volt, hogy 26 itemből állt a gyűjteménye…

Elismert tudós, tanszékvezető volt, igazi szórakozott professzor. Éva néni mesélte, azért örült mindig az F-es tojásoknak, mert azok a túlélés tanúi voltak. Miklós bácsi ugyanis gyakran feledkezett meg a kislábosról, ilyenkor a víz elfőtt, a tojások felrobbantak. Egyszer vénséges vén anyját felejtette az állomáson. Megkérte, várjon, amíg újságot vesz, aztán annyira belefeledkezett frissen megjelent cikkébe, hogy hazabuszozott. Miközben papucsot vett, Éva néni megkérdezte: “Hát a mama?”. A mama jobb híján retúr felült a vonatra, hazament. Otthon elaludt a nagy izgalom miatt. Hiába csengettek a rokonok. Kis híján rendőrségi körözvényt adtak ki.

Péter elmondta, amint meglátta ezt a lakást, eldöntötte, megszerzi. Feleségére nézett, és kijelentette, olyan családként szeretnének itt élni, amilyent egykor Éva nénivel és Miklós bácsival alkottak. Az is kiderült, a meghívást egyik előadásunk hírének köszönhetjük. Péter barátja számolt be a különbségről, amit a háromféle szülő között teszünk: biológiai, jogi, pszichológiai. Utóbbit mi szülének nevezzük, ő pedig Éva néninek és Miklós bácsinak. Titokban megsúgta, a politúrozott kombinált szekrényt és a csőbútor asztalt az ő emlékükre szerezte be aranyáron…

Szülő az, aki szülőként viselkedik

Közzétéve Szerző:

Zoli régi barátunk. Sikeres vállalkozó, remek sportoló. Kosárlabda, síelés profi módon megy, a futball csak annyira, hogy még Miklós is befér a csapatba. Viszont sörözni a legjobb focimeccs után, például mert ott a pályabüfé. Zoli következetesen állítja, szülők nélkül nőtt fel. Igen, lakott együtt egy idősebb nővel és férfival, ha elment, mondta nekik: „helló”, ha megjött szintén. Volt ágya, a konyhában is talált enni. Szülőknek nem nevezte ezeket az embereket.

Egyszer síszerkót kértünk kölcsön Zolitól. Elképesztő gyűjteménye volt, szép rendben a garázs falán, négy autót körbevéve. Könnyen és gyorsan találtunk magunknak is, a gyerekeknek is teljes felszerelést.

Zoli kicsit érzelmes mosollyal elővett egy 34-es bakancsot.
– Hinnétek, hogy ebbe valaha belefért a lábam?
– Akkor még nyilván nem voltál 199 centis.
– Sem 120 kilós. És csak hat éves.
– Hoppá, akkor azért legalább síelni elvittek a szüleid!
– Dehogy! A szomszédok. Mindenhová ők vittek. Lali bácsi és Piri néni.
Döbbenten álltunk. Zoli végre mesélni kezdett. Valójában nálunk volt otthon, főleg, mert Tibi fiuk az osztálytársa volt. Testvérekként nőttek, fel, mindenhová négyesben mentek. Síelni, túrázni, zarándokutakra vitték.
– De hát akkor mégis voltak szüleid!
Zoli arcán döbbenet jelent meg.
– B@ßdmeg Miki! Tényleg. Negyvennégy éves vagyok, végre lettek szüleim is.

Évtizedes rejtély oldódott meg. Zoli olyan kedves, nyílt, jószándékú ember, olyan segítőkész és nagyvonalú, hogy bizony nehezen képzeltük el, milyen gyökérből szívhatta fel mindezt, ha egyszer a szülei olyan gyökerek voltak. Helyesebben a vér szerinti, a jogi értelemben vett szülei. Mert a pszichológiai szülei Lali bácsi és Piri néni voltak.

Na, ezzel aztán jól meggyőzzük a válófélben lévő szülőket! Minek is maradnának együtt, hiszen könnyen találnak a gyereküknek pszichológiai szülőt ahelyett a baromarcú helyett, akitől szabadulni kellene. A történetben azonban van még egy csavar. Valójában a nagyszülőkről van szó.

A válások jelentős része ugyanis onnan ered, hogy a két származási család értékrendje, státusza, érzelmi élete gyökeresen eltérő. Ez kergeti a párokat egyre mélyülő lojalitás-konfliktusba. Ez kezdetben, a közös identitás erősödő szakaszában elhanyagolható, ám a legapróbb repedésbe könnyen beszivárog a megáradó szülői jóakarat.

Ilyenkor jön az igazság, amire Zoli a csöppnyi bakancsokkal a kezében rádöbbent: Szülő az, aki szülőként viselkedik.

Kétélű fegyver ez. A válófélben lévő szülőtársak mondhatják: „Lehet, hogy te vagy a jog- és vérszerinti szülő, de a szeretőm lesz az igazi, a pszichológiai szülő.”

Mi itt arra a mozzanatra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a válófélben lévő párok szüleinek éppúgy kötelessége végigvizsgálni azokat a lehetőségeket, amiket a gyermekük és a párja sorra vesz. Akkor viselkednek igazán szülőként, ha párként bánnak velük, ha segítenek nekik tartani a közös identitást, a feltétlen elköteleződést, ha alaposan végigeszik azokat a körülményeket, amelyek egyiket vagy másikat az adott viselkedésmódra, működésmódra vezetik.

Ha szerepet téveszt a nagyszülő és pártoskodik, küzdelemre buzdít, aligha mondhatjuk, hogy gyerekével szülőként viselkedik. Olyankor, kedves szülőtársak, összpontosítsátok az erőiteket és védjétek meg magatokat. Akár lángpallossal is, akár azon az áron is, hogy kiveritek a támadókat, a magukat szülőnek álcázó idősebb embereket a családból.

További viszályra igazán nincs szükség, amikor amúgy is krízisben vagytok.