Úgy fertőz, hogy némi reményt kínál.
A gondolatvírus például állítja, tudja, hogyan működik a korona: ráakaszkodik egy vörösvértestre, mint vásott kölyök a villamos ütközőjére. Nem. Ahogy Rambo elkapja a motorost, már pattan is a helyébe. Nos, az a terepmotor a vörösvértest, a motoros srác pedig a vasion. A vírus nagy büszkén járja testünk csodás tájait. Már messziről integetnek a vörösvértestnek, végre itt van, vinné el ezt a fránya széndioxidot, adna egy kis oxigént. A vörösvértesten lovagló vírus gonoszul virgyorog. Dög!
Közben a beteget lélegeztető gépre teszik, így a maradék vörösvértest legalább hamarabb jut oxigénhez. Jó esetben körbeér, mert közben az immunrendszer lekapcsolja a rápattanni vágyó vírusokat. A rosszabb esetre jön a gondolatvírus.
Vigyünk be kívülről vörösvértesteket! Úgyis elzavarnának, ha téblábolnánk a kórház körül, kérjük meg a nővérkét, adhassunk vért szegény papának. Már bánja, hogy sokat ivott, mindenhova autóval ment és azt hitte, a vírust is meg tudja vesztegetni.
A nővérke elzavar. Bekövetkezik a legrosszabb.
Erre arra gondolsz, majd teszel félre édesanyának saját véredből. Mint a doppingoló biciklisták. Aztán, ha ő jut oda, csak szólsz a főorvos úrnak, hogy van tíz zacskó hemoglobin koncentrátum, itt van, ni, a hűtőtáskában. Jaj, hagyd csak, édes gyerekem! Inkább te vigyázz magadra.
A főorvos elzavar. Bekövetkezik a legrosszabb.
Kiderül, a disznónak ugyanolyan a hemoglobinja, mint a miénk. Jó üzlet kinyerni. Vennél. Nem kapható.
Hát ezzel a gondolatvírussal fertőződtél meg. Vigyázz, kinek adod tovább.
