Qva járvány!

Manapság nagy gond az online oktatásnál, hogy ki szerezte meg a gyereket. A kijárást korlátozó rendelet hatálybalépésének idején ugyan 50% eséllyel a vasárnapi apukánál lett volna a csemete, de a legtöbb anyuka megorrontotta a veszélyt és otthon fogta kiskorúját, majd az ügyvédje kinyomtatott egy példányt a sablonszövegből, amely rögzítette felperes azon álláspontját, miszerint a kiskorú csak akkor kerülhet a másik gondozóhoz, amikor a korlátozó rendelet hatályát veszti. „A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket!”

Erre alperes ügyvédje kinyomtatott egy példányt a másik sablonszövegből, amely rögzítette a rendeletalkotó azon álláspontját, hogy láthatás rendje változatlan. „A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket!”

Mi csak azért merjük ilyen bátran lehivatkozni ezeket az ügyvédi szerzői jogokkal védett szövegeket, mert rájöttünk, hogy egy 1856-os svájci kantonális jogvita szó szerinti fordításai, csak éppen a „kiskorú” kifejezésre cserélték az eredeti Seegullhüpfi tulajdonnevet. A jogvita akkor arról szólt, hogy az egyik társtulajdonos szivarkát szívott nevezett kisk…  Seegullhüpfi vitorláson, és ezt a Zürichi tó partjáról hárman is látták, a szomszédos hajóról Tüchtigli tanácsos szintén.

Szóval mi csak elírásból beszélünk Seegullhüpfi helyett egy kicsi gyerekről, akit még Tüchtigli tanácsos úr szerint is sérülések sora érhet.

Itt van mindjárt Béla apu, aki pénteken ott volt a gyerekért, de nem adták oda neki.
– A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket! – kiabálta az ablak alatt. Csak Bódi néni nézett ki. csendre intette.
– Továbbá a hitéleti tevékenységet. – nevetett ki Zsolt az élettárs, aki az ilyen beszólásokért külön verbális jutalmat szokott kapni felperestől.
Erre Bélapu tehetetlen dühében úgy belerúgott egy vázába a kapuban, hogy az megrepedt. Több lábujját eltörte, Zsolt szerint hatot, ezért Béla jobbnak látta megvárni a mentőket. Zsolt nyakonöntötte jeges vízzel, mert az lohaszt, és szinte biztos, hogy este szex jár érte. A gyerek édesen kacagott. Az előbb érkező újságírók fényképezhettek, a rendőrök jegyzőkönyvezhettek, a mentők pedig elmentek.
Felperes meggyőzte Bódi nénit, a leanderes cserép tulajdonosát, hogy tegyen feljelentést, így hozzá tudott jutni a jegyzőkönyvhöz, amelyben alperes elismerte, „úgy elöntötte az agyát a …, hogy belerúgott abba a qrva cserépbe”.
Ez a jegyzőkönyv később még jól jön az indulatkezelési problémák bizonyításához. Remélhetőleg a törvényszéki dilidoki is kibogarássza majd a periratok közül…

Szóval szabad rablás van érvényben kiskorúak ügyében, minél keményebb a szülő, annál biztosabb, hogy megkaparintja. Aztán már csak egy pár diáklányt kell megszervezni, akik segítenek neki kezelni a tabletet – addig is, amíg a birtokon belül lévő szülőtársnak éppen más kötelességei után kell néznie. (És Zsoltinak is.)

– Mikor mehetek a Koshutt utcába? – kérdezi néha a kicsi.  
– Nem tudom kicsim. Ilyen a járvány.
– Qva járvány…

Fontos kérés

Erika tanítónő osztályában van két gyermek, akiknek eszköz híján jelenleg nagyon nehezen megoldható az online tanulás. Ha valakinél akad elfekvőben használható eszköz, nagyon örülnének.

Telefonbeszélgetés Erikával

Elérhetőségüket a baktay@baktay.hu címre küldött jelentkezésekre örömmel megadjuk.

Időközben megérkeztek a fenti beszélgetés végén ígért feladatok és néhány megoldás is:

Nyelvtan:
Ismételd át a füzetünkbe leírt igével kapcsolatos szabályokat, hogy tudd használni őket!
Mf. 88.o 6.a része és a 8. ab része
Másold le a füzetbe a Tk. 100.o 18. feladatát és húzd alá a lemásolt szövegben az igéket!
Szorgalmi: Mf. 89.o 9. ac rész és a 10. feladat
Aki tudja gyakorlásra használja:
http://www.fejlesztelek.hu/nyelvtan/nyelvtan3/nyelvtan1.php?k=kezd
http://www.fejlesztelek.hu/nyelvtan/nyelvtan4/nyelvtan1.php?k=kezd
http://www.fejlesztelek.hu/nyelvtan/nyelvtan8/nyelvtan1.php?k=kezd
Nagyon szorgosan dolgoztok, remélem önállóan. Csak akkor kérjétek szüleitek segítségét, ha nagyon muszáj. Ellenőrizzétek le a saját munkátokat is!
Hiányoztok! Büszke vagyok Rátok!
Mozogjatok a levegőn sokat!
Puszi: Tanító néni

Matematika:
Tk. 150.o 1. Olvassátok el a sárga részt is, ott le van írva, de ez ugyan az, ahogy a videón mondja, amit még a múltkor megosztottam és ti is így tanultátok anno még gyerekkorotokban. Mutassa az ujján, amit tovább kell vinni!
Tk. 150.o 2. Becsülni nem kell!
Számoljunk! 58.o 2. abc
Tk. 156.o 5. a füzetbe, ahogy a szöveges feladatot szoktuk!
Szorgalmi: Mf. 76.o 1cd
Tk. 151.o 1. Ugyancsak olvassátok el a sárga részt. Itt is van maradék csak a tízesek helyi értékén. Itt is ugyanúgy kell tovább vinni mutatva az ujjunkon és hozzáadni majd a százasokhoz.
Tk. 151.o 2.
Számoljunk! 59.o 3.ab
Szorgalmi: Mf. 76.o 2ab
Gyakorlásra nagyon jók ezek is, használja, aki tudja:
http://www.fejlesztelek.hu/matek/harmadik/irasbeliszorzas1/matek1.php?k=1
http://www.fejlesztelek.hu/matek/harmadik/szorzasjegyre1/matek1.php?k=1

Gyakorlati gyakorlatok 2. – Becsapós helyzetek

A rokonokban, ismerősökben általában jobban bízunk, mint az idegenekben. Ez evolúciósan rögzült, velünk született viselkedésminta, ahogy az is, hogy tudattalanul is kalkulálunk az együtt töltött idő és a sérelmek arányával.

Meglehet, Szarka tanár úr egyszer leordított, egyszer pedig pikkelt rám, mégis eltöltöttünk együtt több mint száz tanórát – szóval egészen jó csóka az öreg.

Galamb tanárnő tünci volt ahányszor csak bejött helyettesíteni, de az másik osztály mesélte, hogy tudott nagyon szemét is lenni.

Gyuri sógorral volt az a vitánk a szőlős örökléséről, de amúgy már ötven éve jó rokon. Egyszer addig itattuk, míg ki tudta mondani a „szocialista” szót. Az unokáját egy kábelkötegelő vállalkozó vette el. Nagy lagzit csaptak, Bence helikopterrel érkezett, szét is kergette a Bódiék tyúkjait. Meglátjuk, hogyan lesznek meg Vikivel, aki eléggé cserfes, de amúgy jó lélek.

Élményeink és tapasztalataink evolúciós alapon működve kalibrálják, kit mennyire engedhetünk közel magunkhoz, kit mennyire tartsunk távol.

Most azonban ez másfél méter. Szarka tanár úr, Viki, Gyuri sógor, Galamb tanárnő mind-mind másfél méter. Bence is másfél méter.

Magyar szokás szerint egy részüknek ölelés, más részüknek 75 cm-es kézfogás járna. Gyuri sógornak pluszban váll-lapogatás, Vikinek puszi. Paradox módon Galamb tanárnőnek is, hiszen az utóbbi évtizedekben nem tett semmi rosszat.

Amilyen könnyű volna kimondani, hogy „az új szabály másfél méter és kész”, olyan kár volna lebecsülni a tudattalanunkba rögzült mintákat és a velünk született viselkedésmódokat.

Ezért használjunk ennek felülírásához is egy segédeszközt!

Gyakorlat

Akinek van még otthon colostokja (úgyis mint colstock, avagy fa mérőléc), hajtogassa ki másfél méteresre és járkáljon vele a lakásban, kertben – bárhol, ahol nem nézik bolondnak.

Mire emberek közé kell mennie, úgy megszokja mennyi az annyi, hogy már elég lesz zsebre rakni a colostokot, vagy egy tokban magával vinni. (Ugyanerre a fém mérőszalag is alkalmas…)

– Jó, jó, és a saját gyerekem? – adódik a kérdés.

Vajon az elvált szülők és gyerekeik közötti kapcsolattartás a mostani helyzetben hogyan egyeztethető össze a colstok-szabállyal? 

Erről a mostani hétvégén már jócskán gyűltek a tapasztalatok, hamarosan összefoglaljuk őket. Egyik fontos forrásunk Tamás barátunk, aki Békésben rendőr, és most egy fontos kérést közvetít rajtunk keresztül.

Gyakorlati gyakorlatok 1.

Egyetlen mozdulat is végzetes lehet. Új koronavírussal fertőzött ember fogta meg előtted a kilincset, te kilépsz, a fény bántja a szemedet, kicsit megdörzsölöd. Kész.

Hogyan tudod uralni a berögzült mozdulatokat? Hogyan tudod tudatosítani az automatizmusokat?

Első gyakorlat

Remek tudatosító gyakorlat, ha lekapcsolod a központi biztosítékot. Figyeld az olyan mókás kis tévedéseidet, mint hogy a sötét láttán visszacsukod, majd megpróbálod újra nyitni a hűtő ajtaját. Nem működik a kávégép? Van instant kávé! Csakhogy nem tudsz hozzá tejet melegíteni a mikróban! A gáztűzhelyhez gyufa kellene, mert nem ad szikrát, de a vízforraló is elektromos, az se működik. Iszol csapvizet, aztán gugliznál, de nincs wifi, csak a telefonon megy, azon is csak mobilnetről. Megborzongsz, és ettől rájössz, hogy a fűtés se kapcsol be, mert a keringetőnek is áram kellene…

Amikor beleakadsz egy-egy ilyen apróságba, gondolatban tedd át a hibát egy vírus szempontjából kockázatot jelentő lépésbe. Például képzeld, azt az apróságot, hogy valakinek megszokásból kezet nyújtasz.

Ha már jól megy a központi áramtalanítós játék és a kapcsolótáblátokon több áramkör is van, akkor hagyd felkapcsolva a központit, és csak valamelyik al-biztosítékot nyomd ki. Egyszerre mindig csak egyet. Ha valamit elfelejtsz, tedd át hibát egy újabb kockázatos lépésbe. Például képzeld, amint átveszed a postástól a tollát és aláírsz vele.

Második gyakorlat

Törölgesd meg környezetedben mindazokat a pontokat, amikről úgy gondolod, hogy mások megérinthették. Azután tegyél a kezedre jelző anyagot (színes krétaport, arcpirosítót, gépolajat vagy bármi egyebet, amit erre jónak találsz), aztán tedd a szokásos dolgodat. Néhány óra elteltével nézd vissza az útvonaladat. Minden nyomra számítottál? Főleg a tükröt nézd. Arcod? Orrod? Szemed?

Ha nincs nagy kedved védőfelszerelést viselni, akkor tiszta kakaóporral kend össze a kezed, aztán indulj el sétálni, nézz meg egy epizódot a kedvenc sorozatodból, vagy headsetről/kihangosítóról hívj fel valakit, akivel szívesen beszélsz legalább fél órát. Utána nézz a tükörbe. A kakaónyomok lebuktatják az öntudatlan nyúlkálást, a drasztikus visszajelzés meghozza a kedved a védekezéshez.

Folytatjuk. 

Kedves Mindnyájan!

Az immunrendszerről szeretnék elmélkedni.

Két működési egységünkben megy végbe az egyéni életben természetes szelekció, az idegrendszerben és az immunrendszerben. Ezek tehát egyediek, még az egypetéjű ikrek esetében is.

Az immunrendszerünket most egy klasszikus oszlopcsarnoknak képzelem, sok egyéni, dór-, ion- vagy korintoszi oszloppal, tartórendszerrel. Ezt az oszlopcsarnokot, ami egy védő tetőzetet tart felettünk, természetesen karban kell tartani, itt-ott megerősíteni.

Megfelelő táplálkozással, vitaminnal, mozgással, napozással, szaunázással, alvással, a mentális egészség fenntartásával.

Sőt ki kell tenni a viszontagságoknak is, különben hogyan bizonyosodnánk meg róla, hogy valóban véd. És ez az oszlopcsarnok képes átépülni, a szükségletnek megfelelően. A környezeti hatások, mint a jégesőként záporozó kórokozók, a sérülések villámcsapásai mind megrengetik, de ha a karbantartó egységek képesek lépést tartani az ártó hatásokkal, szilárdan áll.

Földrengés-erősségű járványnál mi történhet? Ránk omolhat az egész. Ha a teljes összeomlásnál valamivel előbb érzékeljük a közelgő veszedelmet, nekibuzdulunk a tartórendszer megerősítésének. Egyénileg más és más lesz a hatásos, mert az immunrendszerünk  egészen egyéni (kinek a fokhagyma, kinek a sport, kinek a jó alvás).

A szociális Homo sapiensnek van több sokak által használható találmánya, amiket be lehet vetni a csarnok megóvása érdekében. És ez közös érdek is, mert a Homo szociális lény, közelségben él, és az egyik építmény dőlése fenyegetheti a többit is.

Ilyen közös találmányok a vakcinák, szérumok, antibiotikumok, szteroid- és nonszteroid gyulladáscsökkentők. Ezek nagyszerű, hatásos anyagok, de van veszélyük is. Elterelik a figyelmet a saját építkezés fontosságáról, sőt rontják az önépítő, öngyógyító mechanizmusok hatékonyságát.

Mérlegelni kell. Van-e idő a saját, egyéni oszlop elkészítésére az adott helyzetben? Vagy gyorsan aládúcoljuk a tetőt készen vett, durva faragású oszloppal (pl. vakcinával, antibiotikummal)? Talán egy-két durva oszlopot be lehet vállalni az egész tető épségének érdekében.

Mérlegelni kell, dönteni kell. És ennek a mérlegelésnek csak egy része egyéni.

A Homo közösségben él, szociális lény. Ha az építmények dominóként való összedűlése a valós kockázat, akkor a durva oszlop használatát a társadalom előírhatja – és elő is írja.

Mikor I. Ptolemaiosz megkérdezte Eukleidésztől, hogy vajon a geometria megtanulásának nincs-e rövidebb és könnyebb módja, mint az, amelyet az Elemek mutatnak, akkor a nagy geométer így válaszolt “A geometriához nem vezet királyi út.”

Az egészségünk megőrzéséhez sem vezet egyetlen, rövid, gyorsan bejárható királyi út. De vannak segítő eszközeink, bevált, egyéni módszereink. Becsüljük meg ezeket a kapaszkodókat, a pihenőket, a segítőket, amik és akik elutasítása botorság lenne.

Szabó Ágnes