Csőgörény

Ide bizony az kell. Lassan szivárog le a víz a mosogatóból. A szifont kitisztítottuk, mélyebben van a hurut.

A szakik a vasboltban azt mondták, érdemes a leghosszabb csőgörényt venni. Megkérdeztem, az hány méter, erre a sorban mögöttem álló, aki már addig is idegesen ciccegett, be is szólt:
– Nem mindegy, ha a leghosszabb?
– Igaz.
– Már úgyis szétvet az ideg a kibszott qva maszk miatt – tette hozzá magyarázólag, amíg fizettem.

Ahogy kiértem, lekaptam a maszkot. Nagyot sóhajtottam. Igazsága volt a ciccegőnek. A maszkon át csak szivárog a levegő, mint a víz a mosogatóból. Idegesítő. Igen, persze, a járvány a főgörény, de ha diszkomfort érzésünk van, a közvetlen környezetünkben keressük az okot. A diabeteszes férj a feleségével pöröl, ha leesik a cukra. Az asszony erre türelmesen ad neki egy kis narancslevet. Amikor fogy a levegő a teremben, egyre feszültebb a hangulat, míg végül valaki feltépi az ablakot. Arra azonban már sok sértegetés mérgezte meg a légkört, hiába a jó levegő.

Első kézből, kovid osztályon dolgozó orvostól tudjuk: borzasztó betegség a koronavírus. Kín. Kínhalál.

Szégyelltem magam, hogy egy maszk miatt rinyálok. Megkértem hát Zelkát, keretezzük át a dolgot. Először csak egy kendőt vettem a maszk elé. Rendesen megszívtam. A fejem vöröslött. Hát akkor legyen meg az élmény! Felvettem még egy maszkot a másikra. Durva. Még egy sálat a maszkokra. Éreztem, ahogy gúvad a szemem. Zelka intett, sőt, segített letépni a sok fullasztó réteget. Sokáig lihegtem. Átéltem a fullasztó kínt.

Ha nem hiszel nekem, akkor se egyedül próbáld ki! Ha viszont megvan az élmény, azután a maszk már smafu. Élni jó!

A csőgörénnyel azóta is kínlódunk. Túl hosszú. Összekunkorodik. Mégis valami kemény vegyszerre fogunk fanyalodni…

Gyakorlati gyakorlatok 2. – Becsapós helyzetek

A rokonokban, ismerősökben általában jobban bízunk, mint az idegenekben. Ez evolúciósan rögzült, velünk született viselkedésminta, ahogy az is, hogy tudattalanul is kalkulálunk az együtt töltött idő és a sérelmek arányával.

Meglehet, Szarka tanár úr egyszer leordított, egyszer pedig pikkelt rám, mégis eltöltöttünk együtt több mint száz tanórát – szóval egészen jó csóka az öreg.

Galamb tanárnő tünci volt ahányszor csak bejött helyettesíteni, de az másik osztály mesélte, hogy tudott nagyon szemét is lenni.

Gyuri sógorral volt az a vitánk a szőlős örökléséről, de amúgy már ötven éve jó rokon. Egyszer addig itattuk, míg ki tudta mondani a „szocialista” szót. Az unokáját egy kábelkötegelő vállalkozó vette el. Nagy lagzit csaptak, Bence helikopterrel érkezett, szét is kergette a Bódiék tyúkjait. Meglátjuk, hogyan lesznek meg Vikivel, aki eléggé cserfes, de amúgy jó lélek.

Élményeink és tapasztalataink evolúciós alapon működve kalibrálják, kit mennyire engedhetünk közel magunkhoz, kit mennyire tartsunk távol.

Most azonban ez másfél méter. Szarka tanár úr, Viki, Gyuri sógor, Galamb tanárnő mind-mind másfél méter. Bence is másfél méter.

Magyar szokás szerint egy részüknek ölelés, más részüknek 75 cm-es kézfogás járna. Gyuri sógornak pluszban váll-lapogatás, Vikinek puszi. Paradox módon Galamb tanárnőnek is, hiszen az utóbbi évtizedekben nem tett semmi rosszat.

Amilyen könnyű volna kimondani, hogy „az új szabály másfél méter és kész”, olyan kár volna lebecsülni a tudattalanunkba rögzült mintákat és a velünk született viselkedésmódokat.

Ezért használjunk ennek felülírásához is egy segédeszközt!

Gyakorlat

Akinek van még otthon colostokja (úgyis mint colstock, avagy fa mérőléc), hajtogassa ki másfél méteresre és járkáljon vele a lakásban, kertben – bárhol, ahol nem nézik bolondnak.

Mire emberek közé kell mennie, úgy megszokja mennyi az annyi, hogy már elég lesz zsebre rakni a colostokot, vagy egy tokban magával vinni. (Ugyanerre a fém mérőszalag is alkalmas…)

– Jó, jó, és a saját gyerekem? – adódik a kérdés.

Vajon az elvált szülők és gyerekeik közötti kapcsolattartás a mostani helyzetben hogyan egyeztethető össze a colstok-szabállyal? 

Erről a mostani hétvégén már jócskán gyűltek a tapasztalatok, hamarosan összefoglaljuk őket. Egyik fontos forrásunk Tamás barátunk, aki Békésben rendőr, és most egy fontos kérést közvetít rajtunk keresztül.