Pávaszem

Korábban a hűségről és a lojalitásról írtunk, jöjjön hát egy mozzanat a hűtlenség, a megcsalás lélektanából. Könnyű szemléltetni a pávaszemmel: arra szolgál, hogy viselőjét ijesztőnek, figyelő és éber ellenségnek tüntesse fel, így tartsa távol tőle a ragadozókat.

A megcsalás sebét éppen a pávaszem tépi fel leggyakrabban. Az az érzés, hogy a csalfa pár és a csábító harmadik együtt figyelik a megcsalt felet, aki elkeseredve azt képzeli, a szeretők gúnnyal, iróniával illetik. Megvetéssel kerekednek a felszarvazott, becsapott fél fölé.

Akár így van, akár nem, ez a képzet tehetetlen dühöt vált ki a megcsalt félben. Ráadásul sokszor valóban azzal erősítik koalíciójukat a szeretők, arra sarkallja őket az egymás előtti bizonyítási vágy, hogy csakugyan belekössenek a megcsalt félbe. Ezt követeli az énvédelem, az énigazolás és a bűntudatcsökkentés igénye.

Az sem jobb, ha tapintatosan viselkednek a szeretők, mert a megcsalt fél amúgy is megrendült önbizalmát ilyenkor az önvád erodálja tovább. A lelki bántalmazás áldozataként erősen kiszínezi, tágítja mindazon gyengéit, gyarlóságait, amiken szerinte a szeretők csámcsognak. Ezzel ön-bizonytalanság spirálba kerül.

A reakció a nőknél a sokszoros körül járás: Mikor? Amikor én éppen… Hol? Ahol velem is… Hogyan? Ahogy velem soha… Hányszor? Na ne… Mikor hol? Szóval akkor is, amikor én éppen… Mit mondott? Pont ő mondta rólam… Te mit mondtál? Jaj, ne már, hogy ezzel védeni akartál… Erre ő? Naná… Mire te? Hát ezt külön is köszönöm. Egyébként szóba került az úszógumim? A reggeli szájszagom? Az esti falási rohamom? Az üvöltözésem? A tunya sorozatfüggőségem? Az ízetlen főzelékeim? A zavarom vidám társaságban?

A férfiak rohammal derítik fel a helyzetet, bátran farkasszemet néznek a pávaszemmel, szembe is szállnak vele: Hogy merte? Mit gondol magáról? Tudja, mit kap ezért? Hogy merted? Mit gondolsz magadról? Tudod, mit kapsz ezért?

Ravasz, agresszióval fedett méregetése ez a férfiasság kérdéseinek. Neki mekkora van? Ő hányszor bírja? Neki mije van? Mi a státusza? Kora? Haja? Végzettsége? Kapcsolatrendszere? Egyszóval azokat a kritériumokat kérdezi le sorjában, burkoltan, amiket ő tart fontosnak.

A megcsalás sorsesemény lezárását a párkapcsolati terápia szempontjából a megrendült önbizalom és a tehetetlen düh spirálja akadályozza. A pávaszem azt sugallja, a megcsalt félnek rengeteg hibája van; ugyanakkor énvédelme azt mondja, ezekből még nem vezethető le a hűtlenség.

Ez akadályozza a sérelem feldolgozását, sőt, reménytelenül elmélyíti a konfliktust, kiterjeszti a párkapcsolat többi dimenziójára, a megélhetésre, a gondoskodásra, sőt, a társasra is.

Azt tanácsoljuk tehát, maradjon örök titok a hűtlenség, ha mégis kiderül egyik-másik mozzanat, spongya az összes többire. Hagyjuk az élve boncolást, az okot se firtassunk, a Miértek keresése oldódjon fel a Hogyan tovább kérdésében.

Logikus felvetés, segíti-e az önismeretet a pávaszem, kihat-e a személyiség fejlődésére az éles fény, amiben a megcsalt, fantáziáktól gyötört ember saját magát kritikusan vizsgálja. A logika megengedné ezt, ám az emberi lélek, az énvédelem inkább ellenkezően reagál: a megcsalás bűne miatt elfogadhatóvá válnak a gyarlóságok, hibák, akár bűnök is.

Van, akinek úgy kell a megcsalatás, mint egy nagy feloldozás.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Miért tetted ezt velem?

A kérdést az elkeseredett megcsalt fél teszi fel.

Cinikus válasz: éppen az a bajod, hogy nem veled tettem.

Egyébként pedig a hűtlen fél lelkiismeretesen meg is válaszolja a kérdést.

Azért tettem, mert keveset törődtél velem, mert elhanyagoltad a gyereket, mert túlságos jómódba hajszoltál minket, mert folyton tovább, feljebb, többre vágytál, képtelen voltál nyugodtan élvezni az otthon melegét. Nyomasztottál, állandóan a nyakamon lógtál, folyton a gyereket kontrolláltad, képtelenek voltunk egyről a kettőre jutni, épphogy el nem maradtunk a törlesztésekkel, perspektíva nélkül toporogtunk a sivár jelenben. Eltávolodtunk egymástól, társas magányban éltünk, alig volt közös dolgunk, szinte nem is szóltunk egymáshoz. A gyerek miatt voltunk együtt, de ez az élet már neki sem volt jó. Sokat próbálkoztam, elfogyott az erőm, belefásultam.

Találó részek aláhúzandók.

Hogyan lehettem ennyire hülye?

Az osztálykiránduláson mindketten megjátszották a vagányt. Bence hangosabban, Zsófi mocorgással. A szobatársak kivonultak, ők is úgy tettek, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Az osztálykiránduláson ez már csak így szokás, ahogy a nagyobbak is mesélik. Végülis normakövető viselkedés volt ez. Meg hát a pornósok is így szokták…

Fél életen át ott bújkált mindkettőjükben, lehetett volna ebből több is. Sokkal több. Sokkal de sokkal több. Mint ahogy egy gitár riffből felszállhat egy óriási nagy sláger, mint ahogy egy halk morajból földrengés robbanhat ki, mint ahogy egy ferde nézésből késelős verekedés kerekedik.

Ezt ki is mondták az érettségi találkozón. Normakövető viselkedést tanúsítva zavartan mosolyogtak Zsófi legkisebb lányának foghíjain. Bence elővette egy gyufásdobozból a „annak a bizonyos” spanglinak a csikkét. Ezt szívták „akkor”„utána” nagy vagányul. Amikor övék volt a világ. Úgy győzték le zavarukat, hogy megint szobára mentek.

Zsófi férje persze megtudta. Szerencsére eljöttek terápiára. Sikerült is némiképpen egyenesbe hozni a dolgukat. Zsófi azonban váratlanul túllépett a megbánáson, átment támadásba. Előjött a férje „igazi énje” üveges szemeivel, végeláthatatlan projektjeivel, játékfüggőségével. „Azért” „ezeknek” is volt szerepe.

A párkapcsolatok gyakori csapdájához érkeztünk. Zsófi belátja, szánja-bánja a Bence-dolgot. És persze a férje is nagyon szeretné feledni-feledtetni, hogy kirúgatta magát, és hónapokon át magába zuhanva zombizott Zsófi és a gyerekek sóvár világában.

Persze, külön-külön megy a megbánás. Ha nem is mint a karikacsapás, de lassan összejön. De hát ketten együtt hogyan bánhatjuk meg, amit „amúgy” a másik követett el. Miért kellene Zsófinak megbánnia, hogy a férje beszólt a főnökének, aztán kitették, mint a macskát. Miért kellene férjének megbánni, hogy Zsófi összebújt Bencével.

Mielőtt elcsúszna a gondolatmenet a megbocsátás irányába, hangsúlyozzuk még egyszer: a megbánásról, a bűntudat csökkentéséről van szó. A megbocsátásnak vannak kultúrtechnikái, a bűnbánatnak is. Ez a bejegyzés a közös bűntudat csökkentéséről szól.

Mondhatná erre valaki, csak Zsófi kifogása volt, hogy félrelépésében „azért” benne volt a férje is. Ha felelősen gondolkodunk a játszmákról, a családi rendszerről, akkor bizony be kell látnunk igazát. Ide tartozik ugyanakkor a kérdés, megadta-e férjének a tőle telhető legtöbb támogatást zombi korában.

Vigyázzunk a szeretet, az odafordulás, a feltétlen elfogadás elhanyagolásával! Mindketten meg fogjuk bánni. Ám, ha már bánjuk, bánjuk meg együtt! tegyük fel úgy is a kérdést: Hogyan lehettünk ennyire hülyék?

„Miért ne lehetnénk egymás szeretői?”

– Bálint Lilla interjúja –

A kapcsolat igazi hajtóerejét a közös élmények jelentik, vallja a párterapeuta házaspár, akik nem riadnak vissza a szerepjátékoktól és a közös csínyektől sem – és ezt sokszor feladatba is adják a hozzájuk fordulóknak.

Eszembe jutott egy régebbi beszélgetés veletek, amiben említitek, hogy Zelka vörös parókában kísérte el Miklóst egy focimeccsre, és amikor a nyakába ugrott, hogy megcsókolja, az ismerősök elhűlve nézték, ki ez az ismeretlen nő. Szoktatok még ilyen trükkökhöz folyamodni?

Miklós: Inkább az a kérdés, amikor nem szoktunk. Nagyon ritkán nem folyamodunk ilyesmihez.

Zelka: Szeretünk mást játszani, mint amik vagyunk. Nemrégiben részt vettünk egy képzésen, ahol az volt a játék, hogy én vagyok a problémás szőke nő, és Miklós a problémás szőke nő szegény férje. Ilyeneken problémáztam, hogy lehet-e beszélni külön a szakáccsal, mert nekem mindenmentesen kell étkeznem, meg hogy az ablakunk egy építkezésre néz, és remélem, hogy szombaton nem fognak építkezni…

Bálint Lilla interjúja teljes terjedelmében olvasható a Díványon…

Párkapcsolat a megélhetés dimenzióban

Megjelentek praxisunkban a párkapcsolat megélhetési dimenziójában jelentkező problémák.
Aki rest megkeresni hokedli modellünket, annak ide idézzük:

hokedli

A hokedli négy lába az érintés, a társas, a gondoskodás és a megélhetés. Akkor működik jól a párkapcsolat, ha együttműködés alakul ki ezekben a dimenziókban. A pár, ill. a szülőtársak egymást tekintik az első számú partnernek, ha bármely dimenzióban más válik meghatározóvá, hűtlenségről beszélünk. Most a megélhetés dimenzióról van új, érvényes mondanivalónk.

Vegyük mindjárt a villanyszámlát. A család igyekszik olyan változásokat bevezetni, amik segítenek a kedvezményes kvótán belül maradni. Ha a melegvizet villanybojler adja, szóba kerül a zuhanyzás, kézi mosogatás. Feszültség keletkezik.
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk.
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben…
Megoldandó probléma.

A család igyekszik csökkenteni a hűtőszekrények tartalmát, nyitogatását, sőt, hosszú távon mélyhűtő kiiktatását szorgalmazza. Fagyi, fagyasztott sültkrumpli, rántott húsok nélküli életet vizionál… Feszültség keletkezik.
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején hörcsögöltél össze.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
Megoldandó probléma.

A család igyekszik a nyaraló kvótáját is bevonni. Felmerül, oda kellen vinni a hűtőládát, sőt, a mosandót, hiszen úgyis megyünk, elég betenni egy bőrönd szennyest, hazafelé már hozzuk is a tisztát. Feszültség keletkezik.
– Az majd biztos megtérül, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
Megoldandó probléma.

Jöhet a gáz. A fűtéssel is takarékoskodni kell. Nem járhatunk itthon alsónadrágban, van jó puha háziruhánk, zoknink, papucsunk, nosza. Simán lemegyünk a fűtéssel a kvótáig. Feszültség keletkezik.
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy egy guminő lenne a legjobb befektetés, az langyos vízzel megtöltve is több meleget ad, mint te.
– Dehogy, hozd valamelyik ribancodat, az pálinkával fűti magát, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
Megoldandó probléma. Három-négy probléma már konfliktus.

Könnyebben megy az összehangolódás, ha egyetértünk abban, ki is hozza ránk a bajt. Már csak azért is, mert ha valaki a családból, őt tudattalanul okozóként kezdjük kezelni. Tudjuk, régen a rossz hír hozóját halállal büntették. Esetünkben elég annyit mondani:
– Hallottátok? Az átlagfogasztás feletti áramárt a dupláját kell fizetni.
– Jaj, ne mán…
– De mi ugye az átlag alatt vagyunk?
– Hétszer annyit fogyasztunk.
– Ez hülyeség.
– Itt a számla.
– Akkor mondd meg, mit csináljunk!
És a hírhozó máris pellengéren áll.

Érdemes tehát kiszervezni a baj okát, mégpedig a közös hiedelemrendszernek megfelelően. Pszichológiailag teljesen mindegy, Putyin vagy Zelenszkij, Biden vagy Orbán, Brüsszel vagy a NER, a lényeg, legyen közös ellenségkép, arra épülhet a közös elköteleződés. Még az is jó, ha a szomszédra verjük rá a balhát, mert nem engedett napelemet felszerelni, mondván, ronda. Bűnbak (BB) kell, mégpedig olyan, akit nem tudunk meggyőzni.

Ezután már másképpen csordogál a vita:
– A szemét BB miatt már meg sem zuhanyozhatunk rendesen.
– BB szagunk lesz nekünk is. (alakul a közös identitás).
– De hát a bojler éjszakairól megy, az külön mérő, bőven kvótán belül maradhatunk. (Azért a racionalitás működik.)
– Azt a kvótát fel lehet használni mosásra, vasalásra.
– A József Attila Mamája legalább nappal moshatott. Most már az lesz, hogy szürke hajam suhog a sötétben… a qrva mamáját BB-nek.

Hűtőszekrény ügye:
– Van még bőven a lisztből, száraztésztából és konzervekből, amiket a kovid pánik idején vásároltatott össze az a görény BB.
– Éppen ideje áttérni a friss ételekre. Készítsünk leltárt a mélyhűtőről.
– Csak az ajtaját nehogy kinyissuk!
– Bizony, mert BB ott áll a sötétben, aztán ha rávetődik a hűtő fénye, megrémülünk a torz pofájától.

A nyaraló kvótája:
– Csakhogy BB miatt a benzin ára is duplája.
– Aligha térül meg, ha a nyaralóba járunk fagyizni és vasalni.
– Ha hűvösebb időben megyünk, a mosógép és a vasaló felfűti, a mélyhűtó is segít temperálni, amit hűt, azzal fűt.
– Vigyük anyukáékat, akkor az autót is jobban kihasználjuk, és ők is adnak le hőt.
– Hőn szeretett BB.

Jöhet a gáz:
– Az ágyba pedig forróvizes palackot teszünk, ja, bocsánat, a bojlert langyosra kell állítani.
– Lehet, hogy olyanokkal kellene fűteni, akik amúgy is forrón rajonganak BB-ért.
– Ő biztosan nem fázik, fűtik a ribancok.
– Meg a pálinka, abban pedig nincs kvóta. Tudtommal.
– Mega pálinka. Egy megawatt hőértékű szesz.

Modell
Szeretünk azzal hencegni, hogy mi semmit sem találunk ki, csak a működő megoldásokat modellezzük. Márpedig vészhelyzet esetében a közös ellenségkép biztosan sok esetben segítette elő az együttműködést, a közös elhárító mechanizmusok összehangolódását, a kötődés és a lojalitás erősödését.
Szándékunk szerint a fenti példák a legfontosabb eszközt is modellezik. Ez pedig a humor. Remélhetőleg nem olyan komoly a helyzet, hogy erre is rászoruljunk.

Sőt. Talán önmagában is elég a humor. A varázsige pedig: „Az van, hogy ez van.”
– Tartunk nagy hűtőkizabáló partit.
– Addig hordjuk a zoknit, amíg megáll magában.
– A lepedő alá tesszük a nadrágot, nagypapa is így szokta vasalni.

Nagy hűtőkizabáló parti