Harmadik járvány-gyakorlat

Elalvás előtt vetíts magadnak katasztrófa-film jelenetet.Hunyd le szemed, lassítva, részletekre ráközelítve képzeld el a vírus útját.

Alkoss például képzeletbeli mozit az egyes számú olasz betegről: Mattia még nem tudja, hogy koronavírussal fertőződött, de nincs jól, ezért bemegy Codogono kórházába (Lombardia tartomány, Lodi megye), majd kisétál onnan. Hazamegy, otthon állapotos felesége fogadja. Megöleli és mondja neki, hogy semmi baj. Később barátokkal találkozik, de egyre rosszabbul van. Végre a feleségének eszébe jut az a barátjuk, aki egy hete tért haza Kínából, és akivel időközben többször is találkoztak. A képsort Mattia édesapja halála zárhatja…

Vagy lásd az első európai beteget, a menő német üzletembert, aki estére ugyan köhögött és lázas lett, de vett be vitamint, másnap kúrálta magát, aztán harmadnap, február 27-én már ott volt a fontos tárgyaláson. A kínaiakkal pörgött az üzlet, minden pénzt megadtak azért a védőfelszerelésért, amiért amúgy most mi adunk meg nekik minden pénzt. Vajon a jó üzlet boldogsága okozta a bajor társaságnál, hogy ugyan még hárman fertőződtek közülük, de senki sem mutatott különösebb tüneteket?

Ha rá tudod venni magad, elalvás előtt gondolatban levetítheted magadnak zárt szemhéjad mögött azt a szülinapi partit, ahonnan a Magyarországon az első betegtől, egy iráni diáktól indult útjára a vírus. Ezután fejben pörgess végig néhány alternatívát arról, hogyan, milyen utakon érkezhetne meg hozzád a vírus, mi volna az az óvatlan gesztus, mozdulat, lépés, amivel beleszaladnál egy fertőződésbe. Így tudod magad másnapra éberré hangolni, így tudod a mozgásodat, mozdulataidat, gesztusaidat még biztonságosabbá tenni.

Adományok online oktatáshoz

Szépen gyűlnek az adományok Erika tanítónő kisiskolásai számára. Van többlet, azt is szívesen fogadják az iskolatársak, sőt, a társiskolák.

A szállítás is megoldott. István barátunk kitalálta, hogyan tudja személyesen, másfél méterről úgy átadni saját felajánlását Erika néninek, hogy a 250 kilométeres út közben más emberhez nem kerül száz méternél közelebb. Találós kérdés: Vajon hogyan teszi?

Nehéz a kérdés? Nincs mit röstelkedni! István jó fej. Még a linkeken szereplő feladatokat is hibátlanul megoldotta.

Próbáljátok ki!

Matek:
szorzás1
szorzás2

Magyar:
nyelvtan3
nyelvtan4
nyelvtan8

Qva járvány!

Manapság nagy gond az online oktatásnál, hogy ki szerezte meg a gyereket. A kijárást korlátozó rendelet hatálybalépésének idején ugyan 50% eséllyel a vasárnapi apukánál lett volna a csemete, de a legtöbb anyuka megorrontotta a veszélyt és otthon fogta kiskorúját, majd az ügyvédje kinyomtatott egy példányt a sablonszövegből, amely rögzítette felperes azon álláspontját, miszerint a kiskorú csak akkor kerülhet a másik gondozóhoz, amikor a korlátozó rendelet hatályát veszti. „A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket!”

Erre alperes ügyvédje kinyomtatott egy példányt a másik sablonszövegből, amely rögzítette a rendeletalkotó azon álláspontját, hogy láthatás rendje változatlan. „A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket!”

Mi csak azért merjük ilyen bátran lehivatkozni ezeket az ügyvédi szerzői jogokkal védett szövegeket, mert rájöttünk, hogy egy 1856-os svájci kantonális jogvita szó szerinti fordításai, csak éppen a „kiskorú” kifejezésre cserélték az eredeti Seegullhüpfi tulajdonnevet. A jogvita akkor arról szólt, hogy az egyik társtulajdonos szivarkát szívott nevezett kisk…  Seegullhüpfi vitorláson, és ezt a Zürichi tó partjáról hárman is látták, a szomszédos hajóról Tüchtigli tanácsos szintén.

Szóval mi csak elírásból beszélünk Seegullhüpfi helyett egy kicsi gyerekről, akit még Tüchtigli tanácsos úr szerint is sérülések sora érhet.

Itt van mindjárt Béla apu, aki pénteken ott volt a gyerekért, de nem adták oda neki.
– A kijárási korlátozás nem akadályozhatja a szülői jogokat és kötelezettségeket! – kiabálta az ablak alatt. Csak Bódi néni nézett ki. csendre intette.
– Továbbá a hitéleti tevékenységet. – nevetett ki Zsolt az élettárs, aki az ilyen beszólásokért külön verbális jutalmat szokott kapni felperestől.
Erre Bélapu tehetetlen dühében úgy belerúgott egy vázába a kapuban, hogy az megrepedt. Több lábujját eltörte, Zsolt szerint hatot, ezért Béla jobbnak látta megvárni a mentőket. Zsolt nyakonöntötte jeges vízzel, mert az lohaszt, és szinte biztos, hogy este szex jár érte. A gyerek édesen kacagott. Az előbb érkező újságírók fényképezhettek, a rendőrök jegyzőkönyvezhettek, a mentők pedig elmentek.
Felperes meggyőzte Bódi nénit, a leanderes cserép tulajdonosát, hogy tegyen feljelentést, így hozzá tudott jutni a jegyzőkönyvhöz, amelyben alperes elismerte, „úgy elöntötte az agyát a …, hogy belerúgott abba a qrva cserépbe”.
Ez a jegyzőkönyv később még jól jön az indulatkezelési problémák bizonyításához. Remélhetőleg a törvényszéki dilidoki is kibogarássza majd a periratok közül…

Szóval szabad rablás van érvényben kiskorúak ügyében, minél keményebb a szülő, annál biztosabb, hogy megkaparintja. Aztán már csak egy pár diáklányt kell megszervezni, akik segítenek neki kezelni a tabletet – addig is, amíg a birtokon belül lévő szülőtársnak éppen más kötelességei után kell néznie. (És Zsoltinak is.)

– Mikor mehetek a Koshutt utcába? – kérdezi néha a kicsi.  
– Nem tudom kicsim. Ilyen a járvány.
– Qva járvány…

Gyakorlati gyakorlatok 2. – Becsapós helyzetek

A rokonokban, ismerősökben általában jobban bízunk, mint az idegenekben. Ez evolúciósan rögzült, velünk született viselkedésminta, ahogy az is, hogy tudattalanul is kalkulálunk az együtt töltött idő és a sérelmek arányával.

Meglehet, Szarka tanár úr egyszer leordított, egyszer pedig pikkelt rám, mégis eltöltöttünk együtt több mint száz tanórát – szóval egészen jó csóka az öreg.

Galamb tanárnő tünci volt ahányszor csak bejött helyettesíteni, de az másik osztály mesélte, hogy tudott nagyon szemét is lenni.

Gyuri sógorral volt az a vitánk a szőlős örökléséről, de amúgy már ötven éve jó rokon. Egyszer addig itattuk, míg ki tudta mondani a „szocialista” szót. Az unokáját egy kábelkötegelő vállalkozó vette el. Nagy lagzit csaptak, Bence helikopterrel érkezett, szét is kergette a Bódiék tyúkjait. Meglátjuk, hogyan lesznek meg Vikivel, aki eléggé cserfes, de amúgy jó lélek.

Élményeink és tapasztalataink evolúciós alapon működve kalibrálják, kit mennyire engedhetünk közel magunkhoz, kit mennyire tartsunk távol.

Most azonban ez másfél méter. Szarka tanár úr, Viki, Gyuri sógor, Galamb tanárnő mind-mind másfél méter. Bence is másfél méter.

Magyar szokás szerint egy részüknek ölelés, más részüknek 75 cm-es kézfogás járna. Gyuri sógornak pluszban váll-lapogatás, Vikinek puszi. Paradox módon Galamb tanárnőnek is, hiszen az utóbbi évtizedekben nem tett semmi rosszat.

Amilyen könnyű volna kimondani, hogy „az új szabály másfél méter és kész”, olyan kár volna lebecsülni a tudattalanunkba rögzült mintákat és a velünk született viselkedésmódokat.

Ezért használjunk ennek felülírásához is egy segédeszközt!

Gyakorlat

Akinek van még otthon colostokja (úgyis mint colstock, avagy fa mérőléc), hajtogassa ki másfél méteresre és járkáljon vele a lakásban, kertben – bárhol, ahol nem nézik bolondnak.

Mire emberek közé kell mennie, úgy megszokja mennyi az annyi, hogy már elég lesz zsebre rakni a colostokot, vagy egy tokban magával vinni. (Ugyanerre a fém mérőszalag is alkalmas…)

– Jó, jó, és a saját gyerekem? – adódik a kérdés.

Vajon az elvált szülők és gyerekeik közötti kapcsolattartás a mostani helyzetben hogyan egyeztethető össze a colstok-szabállyal? 

Erről a mostani hétvégén már jócskán gyűltek a tapasztalatok, hamarosan összefoglaljuk őket. Egyik fontos forrásunk Tamás barátunk, aki Békésben rendőr, és most egy fontos kérést közvetít rajtunk keresztül.